Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-06 / 4. szám

6 ^PÜJSÄG 1988. január 6. Megyei atlétikai ranglista ’87 Férfi közép-, és hosszútávfutás Meditáció a decsi fociról A két dolog még nem megy együtt Egy rátermett vezető kerestetik A Németh házaspár lelkes munkája, valamint a régi dobóatléta, Fazekas Gás­pár „átpártolása” a középtávfutáshoz új fejezetet nyitott megyénk férfiatlétikájá­ban. Igaz ugyan, hogy régebben is akadt Garbacz, Illés, Ötvös (mind magyar válo­gatott volt), de alapvetően átírták a sta­tisztikát lelkes, rendszeres, kitartó neve­lőmunkájukkal és évről évre eredmé­nyesebb versenyzők felszínre hozásával. Lényegében a Szekszárd-Dombóvár egészséges rivalizálása jelentette az iga­zi fejlődést, kár, hogy más szakosztályok ebbe nemigen tudnak beleszólni. Sárkö­zi, Banai, Zerényi, Gerely, Hilbert, Kófiás - ma már országosan is ismert nevek. Eredményeik mögött szívós, kemény ed­zésmunka és az edzők részéről nevelő­munka is van. Ponterősek voltak az országos baj­nokságokon, ami a helyes formaidőzítést igazolja. Ehhez nagyon jó edző-verseny­ző kapcsolat, megfelelő edzésfeltételek kellenek még a tehetség mellett. 1987- ben rendelkeztünk ilyenekkel, de ugyan­akkor elgondolkodtató pl. hogy 800 és 1500 méteren a listára gyenge eredmé­nyekkel is fel lehetett kerülni. Feltehetően nem elég erős a háttér. Reméljük, hogy 1988-ban sikerül ezen javítani. 800 m síkfutás: Zerényi Jenő 1:55,1, Banai Róbert (mindkettő Dombóvár) 1:57,4, Hilbert József (Szekszárdi 2:00,6, Bíró József (Bonyhád) 2:03,7, Kutassy István (Szekszárdi 2:04,5, Tóth Csaba (Tamási) 2:07,7, Varga Tibor 2:10,4, Buj­dosó Gábor (mindkettő Dombóvár) 2:11,3, Gyuricza Zsolt 2:16,6, Szögi Ta­más (mindkettő Szekszárdi 2:17,4.1500 m síkfutás: Sárközi Gyula (Szekszárd) 3:44,94, Banai Róbert (Dombóvár) 3:45,00, Hilbert József 4:02,9, Kófiás László (mindkettő Szekszárd) 4:07,5, Ti- borcz László (Dombóvár) 4:13,2, Tóth Csaba (Tamási) 4:19,1, Biró József (Bonyhád) 4:22,9, Bujdosó Gábor (Dom­bóvár) 4:29,3, Márcz Róbert (Bonyhád) 4:31,4. 3000 m síkfutás (ifj. és serd.): Kófiás László (Szekszárd) 8:48,6, Varga Tibor (Dombóvár) 9:30,4, Hilbert József (Szek­szárd) 9:35,0, Tóth Csaba (Tamási) 9:52,2, Bujdosó Gábor (Dombóvár) 9:54,3, Horváth István (Tamási) 9:54,9, Geberlich Tamás 10:09,7, Altvater Zsolt (mindkettő Bonyhád) 10:10,8, Szigeti András 10:11,0, Balogh Jenő (mindkettő Dombóvár) 10:12,5. 5000 m síkfutás: Sárközi Gyula 14:07,1, Váncsa Dénes (mindkettő Szek­szárd) 14:51,7, Banai Róbert (Dombóvár) 15:01,3, Kófiás László (Szekszárd) 15:34,5, Gergely Zoltán (Dombóvár) 15:38,4, Fazekas János (Tamási) 19:49,2, Rácz István 22:02,0, Petrovics Csaba (mindkettő Fadd) 22:13,7. 10000 m síkfutás: Sárközi Gyula (Szekszárd) 30:07,30, Banai Róbert (Dombóvár) 30:14,00, Váncsa Dénes (Szekszárd) 30:37,86, Gergely Zoltán (Dombóvár) 31:05,0, Kófiás László (Szekszárd) 33:11,0. Maratoni: Gergely Zoltán (Dombóvár) 2:30,00, Váncsa Dénes (Szekszárd) 2:31,57. „Letévedni” a decsi futballpályára, nem üdítő látvány. Ha valaki melegebb napokon látogatott ki az egykori nagy csaták színhelyére, az önfeledten futbal­lozó apróbbak és nagyobbak helyett le­gelésző birkanyájjal találkozhatott. Foci­ra legföljebb az idők próbáját álló kapuk emlékeztettek. De most már az sem! Az összeomlást a decsi labdárúgás meg­szűnésével több mint egy évtized eltelte után sem azonosuló, a tényt elfogadni nem tudó hírnökeink jelentették. A jó öreg, valamikor fehérre meszelt „kalit­kák” is felmondták a szolgálatot, ami mintegy jelképe is annak, hogy Decs labdarúgása halott. * De miért szűnt meg a sport a több mint ötezer lelket számláló nagyközségben - vetődik fel a költőinek cseppet sem ne­vezhető kérdés, már a nyolcvanas évek második felében. Mert a sport a maga tel­jességében, valamiféle sportági arzenál­lal más helyütt Decsnél magasabb rangú településeken is eltűnt, de a futball nép­szerűsége nemcsak a hasonló nagysá­gú, hanem nálánál jóval kisebb, gazda­ságilag szerényebb lehetőségű települé­seken sem csökkent annyira, hogy ne lenne legalább két csapatra való fiatal vagy felnőtt, amely önmaga szórakozta­tását ne úgy képzelné el, hogy egy baj­nokságban hétről hétre tétmérkőzése­ken szerepel. A lelkesebbjei, öntudato- sabbjai pedig azt is átérzik, hogy a köz­ség színeiben szerepelnek. Kőfalvi János a községi sportkör egy­személyi elnöke, a focicsapat edzője, mint mondja, értékelve a történteket, ma sem tud mást mondani, mint amit 1975- ben mondott, miszerint termelőszövetke­zeti bázis nélkül nincs valamirevaló köz­ségi csapat. Nem volt a szilárd tanácsin kívül más támogatás, így mindig minde­nért könyörögni, kuncsorogni kellett. Nem volt a pályán öltöző, a háziipari szö­vetkezet tulajdonában levő helyiségben kellett öltözni, ami még önmagában nem is volt nagy gond, de nem volt a kor leg­minimálisabb követelményeinek megfe­lelő tisztálkodási lehetőség sem. Kétségtelen, amit az igazi bennfentes Kőfalvi János mond, ennek-annak lehe­tett olyan következménye, hogy a decsi játékosok el-elmaradoztak az edzések­ről, a mérkőzés napján valamelyik kocs­mából szinte kérvényt benyújtva úgy kel­lett kihívni „valamelyik” játékost. De úgy érzem, hogy a fenti áldatlan állapotok után - ha a játékosok csak egy picit is szeretik a focit, - nem törvényszerű, hogy mindjárt a megszűnés veszélye fe­nyegessen.- Decs elég nagy ahhoz, hogy a sorból kilógókat nélkülözzék - vetem föl Kőfalvi Jánosnak.- Én azt mondom, hogy a nagyság in­kább hátrány, mint előny, hiszen vannak így más szórakozási lehetőségek, ame­lyek közül lehet választani, míg egy kiste­lepülésen a focin kívül jóformán nincs semmi. * A fenti problémakört Odor Ferenccel, a decsi csapat - fontos szerepet betöltő csa­patkapitányával boncolgatjuk, aki vezér- egyéniségnek számított és Decsre érkezé­se előtt Szekszárdon az Építőkben, a Va­sasban, a Gépjavítóban kergette a labdát:- Tény, hogy kellő anyagi támogatás nélkül nehéz helyzetbe kerültünk, ez hangulatromboló tényező volt. Miután Köfalvi edző bedobta a törülközőt, én csi­náltam egy darabig, de a szélmalomhar­cot nem vállaltam. - Én úgy érzem, hogy nem volt egy vagy két igazán vezéregyé­niség, játékos vagy akár vezető, aki ösz- sze tartotta volna ezt a szétszéledésnek induló társaságot. - Nézze az sem hasz­nált a dolognak, hogy Kőfalvi Jánost - annak ellenére, hogy edzői képesítéssel rendelkezett - nem fogadtuk el igazán fő­nöknek. Nem volt a csapatjátékosai előtt akkora tekintélye, hogy szava valóban szent lett volna. Nem tudott igazán azo­nosulni a helyi viszonyokkal. Hogy a kocsmából vagy a háztájiból kell „előva­karni” egy játékost, ez ezen a szinten nemcsak decsi téma. Kőfalvi János: - Én nem bohóckodás­nak fogtam föl a focicsapat szereplését. Iganis ragaszkodtam volna a heti rend­szeres edzésekhez a sportszerű élet­módhoz. Ami foci címszó alatt a község­ben zajlott - ebből elegem volt. * A megszűnés után azonban nem tűnt el a községből a sport, a foci. Az üzemek - Odor Ferenc vezérletével megszervez­ték a községi, őszi-tavaszi rendszerű kis­pályás bajnokságot. Közben nagy-nagy társadalmi munkában, községi téesztá- mogatással a hetvenes évek végén elké­szült a tornacsarnok. Ez utóbbival kap­csolatosan ottjártunkkor Kovács Sándor tanácselnök megjegyezte: „Amikor a fo­cicsapat körül és úgy általában a sporttal gondok voltak, elhatároztuk, hogy az ifjú­ság sportjára helyezzük a hangsúlyt, így megszületett a csarnok, ahová heti két alkalommal az üzemek dolgozói is bejut­hatnak, rúghatják a labdát. (Mint az kide­rült évi százhúsz forintot kell fizetni érte - a szerk.) Egyébként 1979-ben megala­kult a kizárólag utánpótlás-neveléssel foglalkozó sportegyesület természete­sen az iskolaigazgató-helyettes Kőfalvi János irányításával, akik büszkék lehet­nek arra, hogy ennek hatására is tűnt fel több azóta már az NB ll-t is megjárttehet- ség (Szajkó, Varga II., Jelusics). De volt kézilabda és atlétikai élet is. És a mai DSK-ról elismerően szól egy NEB-vizs- gálat. Odor Ferenc: - Legyen első a diák­sport. De mondja manapság, miért elér­hetetlen vágyálom, hogy mellette legyen a községnek egy csapata, amely a körze­ti bajnokságban szerepel? E kettő eseté­ben beszélhetnénk sportéletről. Állítom, most is van 30-40 gyerek, aki vállalná, hogy szerepel, játszik.- Lenne a csapat edzője?- Ha éreznék egy kis törődést - biztos.- Legalább tízen vagyunk, akik a szomszédban Öcsényben játszunk - mondja kesernyésen Nédics János, aki még emellett a tornacsarnokban zajló bulimeccseken is részt vesz. - Itt helyben Decsen kellene valami. Ez a valami alatt több társával egye­temben arra is gondol, hogy a téesz vál­lalná legfőképpen a mecénás szerepét. A sóhajt eljuttatom a köztiszteletben álló téeszelnökhöz, Nagy Jánoshoz, aki el­mondja: „Támogatjuk a helyi DSK-t, a jól prosperáló szekszárdi versenyszakosztá­lyokat és ezek után, hogy gondolják, hogy még adjunk közel százezer forintot a foci­csapatnak?” - Egyébként az a maszek vé­leményem - így Nagy János, hogy előbb a követelődzők tegyenek le valamit az asztal­ra, mutassanak fel valamit és ekkor van er­kölcsi alapjuk kérni. Évek hosszú során itt egyesek nagy tiszteletdijakat vettek föl sport ürügyén, csak azt nem tudom, mire. 'Azt hiszem Nagy János mondataiból az is kiolvasható: hogy az a harminc fiatal, aki igazibb focira áhítozik, nyilvánítsa ki való­ban komoly szándékát. Mindenekelőtt ke­ressenek egy vezért maguknak. BÁLINT B. GYÖRGY Ökölvívás A KSC nyerte a megyei körversenyt A Tolna Megyei Ökölvívó Szövetség értékelte a Leposa Dezső emlékére kiírt 1987. évi körverseny hat fordulóját. Az elnökség összegezéséből kitűnik, hogy öt egyesület­ből összesen 198 fiatal (72 újonc, 79 úttörő és 47 serdülő) indul a különböző helyszí­neken lebonyolított mérkőzéssorozaton. Az egyesületi pontverseny végeredménye: 1. Kecskeméti SC 347, 2. Dombóvári Spartacus 289, 3. Paksi SE 243, 4. Jánoshalma 129, 5. Szekszárd 505-ös DSK 47 ponttal. A Paksi Atomerőmű Vállalat által felajánlott „Leposa Dezső” Kupát, valamint a Sumicz testvérek által felajánlott „Takács Gyula" örökös vándordíját egyaránt a Kecskeméti SC szakosztálya nyerte. A megyei körver­seny legeredményesebb edzőjének, a kecskemétiek mestere, Asztalos József bizo­nyult. Az újonc korcsoportban Fleisz Csaba (Jánoshalma), az úttörőknél Mukli Jácint (Paks) míg a serdülőknél Nyitrai Béla (KSC) bizonyult a legeredményesebb verseny­zőnek. A megyei szövetség elkészítette a kor- és súlycsoportonkénti sorrendet is. Azok győztesei: Újonc korcsoport, 30 kg: Orsós László (Dombóvár). 32 kg: Kovács Gábor (KSC). 34 k t: Sárközi Gusztáv (KSC). 36 kg: Fleisz Csaba (Jánoshalma. 38 kg: Ladácsi Csaba (KSCL 40 kg: Zsigár József (KSC). 43 kg: Ignácz János (Paks). 46 kg: Tóth Zol­tán (Paks). 49 kg: Kocsándi Rudolf (Paks). 55 kg: Csikós Pál (KSC). 59 kg: Ságodi Nor­bert (Jánoshalma). 65 kg: Halasi József (Dombóvár). 71 kg: Rigó László (Szekszárd). + 71 kg: König István (Dombóvár). Úttörők, 32 kg: Herczeg József (KSC). 34 kg: Makula László (KSC), 36 kg: Lippai Ró­bert (Jánoshalma). 38 kg: Góman József (Dombóvár). 40 kg: Mukli Jácint (Paks). 42,5 kg: Konkoly Gyula (KSC), 46 kg: Kaszala Gábor (KSC). 49 kg: Oláh László (Szekszárd). 52 kg: Vostyár Ferenc (KSC). 55 kg: Orsós György (Dombóvár). 59 kg: Forgács Attila (Dombóvár). 65 kg: Menyhárt László (Paks). 71 kg: Kosztics Sándor (Szekszárd). + 71 kg: Szűcs László (KSC). Serdülők, 40 kg: Juhász András (Paks). 42,5 kg: Szabó Miklós (Paks). Ebben a kor­csoportban a 45 és a 48 kg-os súlycsoportokban nem volt induló. 51 kg: Solt Tibor (Paks). 54 kg: Vesztergombi László (Szekszárd). 57 kg: Szanyadi Attila (Dombóvár). 60 kg: Petrovics János (Dombóvár). 63,5 kg: Oláh Gyula (KSC), 67 kg: Forgács Sándor (Dombóvár). 71 kg: Széperdei Sándor (Paks). 75 kg: Nyitrai Béla (KSC). + 75 kg: Blá- zsovics Zoltán (Dombóvár). Miért mondott le Cruyff? Írország büszkesége: Stephen Roche Nagy meglepetést váltott ki Hollandiá­ban az a hír, hogy Johan Cruyff, az Ajax Amszterdam szakvezetője hétfőn lemon­dott tisztéről. A hírügynökségek élénken találgatják a 40 esztendős szakember váratlan döntésének okát. A legfrissebb jelentésekből az tűnik ki, hogy Cruyff túl­zottan nagy hatalomra tört. Ezt a klubve­zetés nem tűrte el. Az UPI szerint Ton Harmsen, az elnök semmit sem tudott Cruyff lemondási terveiről. Néhány héttel korábban egy holland lapnak adott nyi­latkozatában kritizálta az edzőt azért, mert az Ajax csak egyfajta stílust tudott játszani, az pedig Harmsen szerint édes­kevés a sikerekhez.- Ideje lenne, hogy Cruyff két-három változatot is kidolgozzon, és azt begya­koroltassa a csapattal - mondta el akkor az elnök. Cruyff szemére vetik, hogy teljesen füg­getleníteni akarta magát az Ajax elnöksé­gének pénzügyi politikájától. Követelte, hogy a játékosok vásárlását egyedül ő in­tézhesse. A játékosokkal való nem ritka vi­táiban despotikus módszereket alkalma­zott - hangzik egy másik vád. Többek kö­zött ezért távozott az Ajaxtól Cruyff edzős- ködése során Gerald Vanenburg, Ronald Koeman, Marco van Basten, Sonny Silooy, Peter Boeve, Jan Sorensen. Legutóbb Frank Rijkaarddal különbözött össze Cruyff. Rijkaard kimaradt a csapatból, és nemrégiben adták kölcsön a Sporting Lisz- szabonnak. A Reuter híréből kiderült, hogy Cruyffot már hónapok óta bombázzák kü­lönféle külföldi klubok szerződési ajánla­taikkal. Az egyik legmesésebb összeget a francia Paris SG kínálta neki. Cruyff tavaly decemberben szerződése kétéves meg­hosszabbítását kérte az elnökségtől, de csak egy évre kapott ígéretet. Tudósítóink tippelnek A totó 2. heti szelvé­nyén sze­replő mérkő­zésekre Szebényi Béla, lapunk gerjeni tudó­sítója tippel. 1. Ascoli-Pescara 1 2. Como-Verona x 3. Juventus-Milan x 2 4. Napoli-Fiorentina 1 5. Pisa-Sampdoria x 1 6. Roma-Torino 1 7. Bologna-Atalanta 1 8. Brescia-Lazio x 1 9. Catanzaro-Lecce 1 10. Cremonese-Padova 1 11. Genoa-Barletta 1 12. Messina-Piacenza x 13. Parma-Triestina 2 + 1 14. Empoli-Avellino A kerékpározást világszerte igen élénk érdeklődés kíséri, a sportág legjobbjai nagy népszerűségnek örvendenek. Ta­valy az ír Stephen Roche az év három legfontosabb versenyét megnyerte. A 28 éves sportember jelenleg Franciaor­szágban él, s 1987-es eredményei alap­ján joggal pályázik az „év kerékpárosa” címre. Hivatalosan ugyan még nem tették közzé, hogy ki érdemelte ki 1987-ben az említett címet, de minden szakember biztosra veszi: csakis az ír Stephen Roche-t illetheti meg az. Roche hétfőn ünnepelte 28. születés­napját, s tavaly minden fontos versenyét megnyerte. Előbb a Giro d’ltalián, majd a Tour de France-on, végül az ausztriai Vil- lachban, a hivatásos országúti világbaj­nokságon diadalmaskodott. Ez a triplá­zás előtte csak a legendás belga Eddy Merckxnek sikerült 1974-ben. Az ír kere­kes 1987-ben számos „év sportolói” vá- 2 lasztáson végzett az első három között, sőt, a PAP hírügynökség voksolásán ő volt 1987-ben a világ legjobb sportolója. Roche 1981-ig egy dublini tehené­szetben dolgozott, csak munkaideje után kerékpározott. Érezte, hogy többre hiva­tott, ezért elhatározta: Franciaországba települ, s ott a hivatásosok közé áll. Bará­tai óvták ugyan ettől a lépéstől, de ha előbb nem, akkor legkésőbb az elmúlt évben be kellett látniuk, hogy Stephen jól döntött.- A legutóbbi idényben nemcsak a versenyeken aratott győzelmeimnek örültem, hanem annak is, hogy sikerült a közvéleményt magam mellé állítani - mondta Roche. - Olaszországban még az esélylatolgatások ellenére is győztem. A Tour de France-on már a favoritok kö­zött emlegettek. Sikerült minden szaka­szon az élbolyban hajtanom, végig ellen­őrizni tudtam a vetélytársakat. A vb-sikert az teszi különösen emlékezetessé, hogy az élről sikerült nyernem. Archív felvételünkön az egykori decsi csapat. A kép bal oldalán áll Köfalvi János, az X-el jelölt Odor Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom