Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-06 / 4. szám

1988. január 6. 2 Képújság TASZSZ-kommentár Az 1968-as csehszlovák események értékelése Az 1968-as csehszlovákiai események közelgő, 20. évfordulója kapcsán az utóbbi hetekben a nyugati sajtó ismét kitüntető figyelmet szentel az ország múltjának, jelené­nek és jövőjének. Úgy tűnik azonban, ezek a lápok a legközelebbi jövőre lefordítva be­szélnek a húsz évvel ezelőtti drámai fordulatokról - írja Alekszandr Kondrasov, a TASZSZ szemleírója. A korábbi évektől eltérően nem elsősorban a „prágai tavasz’’ dicsőítése, a testvéri szocialista országok internacionalista segítségnyújtásának befeketítése a céljuk. Mint számos publikációból kiderül, most jóval rafináltabb megközelítést alkalmaznak: egy­re kitartóbban hangoztatják azt az elméletet, hogy a szovjetunióbeli peresztrojka és glasznoszty sok jellemzőjében azonos a „prágai tavasszal” és a CSKP akkori vezetése húsz évvel megelőzte az SZKP mai vezetését a reformok és a demokratizálás terén. Ebből adódik következtetésük: a CSKP mai vezetésének felül kell vizsgálnia a „prágai tavasz" vezetőinek szerepét, lehetővé kell tennie az ellenzék működését - azaz meg kell ismétlődnie annak, ami a CSKP KB 1968 januári plénuma után történt. Az említett plénum után Csehszlovákiában, illetve a Szovjetunióban manapság gyakran hallható jelszavak és felhívások között valóban sok a hasonlóság, ahogy a plénum határozatai között is szerepelt például a Szovjetnióval való szoros egység, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, a gazdasági és társadalmi hiányosságok felszámolása. A kérdés azonban az, hogy mi követte ezeket a határozatokat? Beszél­hetünk-e hasonlóságokról, ha az 1968-as csehszlovákiai eseményekről és a szovjet peresztrojkáról van szó? Elegendő, ha összehasonlítjuk az SZKP mai és a CSKP húsz évvel ezelőtti szerepét. Az SZKP vezető szerepének, nemzetközi tekintélyének vitathatlan növeke­désével szemben a CSKP KB akkori határozatai gyakorlatilag papíron maradtak, mivel a jobboldali opportunista pártvezetés nem volt képes reális akcióprogramot kidolgoz­ni, s irányvonala nemcsak a párt pozícióinak gyengüléséhez, hanem a csehszlovákiai szocializmus alapjainak aláásásához vezetett. Hasonló ellentétek vannak abban, ahogy a szocialista országok az 1968-as cseh­szlovákiai eseményeket és a szovjet peresztrojkát értékelték - vagy abban, ahogy a két ország tömegtájékoztatása az eseményekhez viszonyul. Nem véletlenül írta 1968. júliusában a Spiegel, hogy „Csehszlovákiában már létezik egy valódi ellenzéki párt - mégpedig a sajtó”. Bármilyen ravasz és rafinált elméletet állított is fel a nyugati sajtó, a Csehszlová­kiában húsz évvel ezelőtt és a Szovjetunióban ma végbemenő folyamatok között aligha lehet bármiféle párhuzamot vonni - szögezi le végezetül a TASZSZ szemleíró­ja. Genscher bírálta az USA-t Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter bírálta az Egyesült Álla­mokat, amiért kétkomponensű (bináris) vegyi fegyvereket gyárt.- A világnak nem arra van szüksége, hogy a vegyi harcanyagok mind tökéle­tesebb változatait állítsák elő, hanem arra, hogy teljesen eltiltsák e fegyverek minden fajtáját. A bináris vegyi fegyverek gyártásának újrakezdése is jelzi, milyen sürgős fel­adat ilyen egyezmény kidolgozása - hangsúlyozta újságírók előtt a nyugatné­met diplomácia vezetője. Genscher főleg a Nyugatot hibáztatta azért, hogy még nincs megállapodás a vegyi fegyverek tilalmáról. Bírálta azokat a nyugati katonapoliti­kusokat, akik szerint az ilyen megállapo­dás betartását nem lehetne megbízha­tóan ellenőrizni. A Szovjetunió e kérdés kapcsán is el­fogadja a helyszíni ellenőrzés gondola­tát. Ezután a Nyugatnak nem volna sza­bad újabb követelésekkel előállnia, és új akadályokat gördítenie a megegyezés útjába - jelentette ki Genscher külügymi­niszter. Mi történt a mexikói diákkal? Hétfőn hatvan külföldi diák vonult fel a kínai közbiztonsági minisztérium elé és követelte, hogy vizsgálják ki egy Kínában tanuló mexikói diák állítólagos bántalma­zásának körülményeit és vonják felelős­ségre a tetteseket. A minisztérium illeté­kesének átadott levelükben a tüntetők azt állították, hogy december 30-án kora hajnalban kínai személyek megverték a 34 éves Francisco Reyes mexikói posztgraduánst, aki a Kelet-kínai Szép- művészeti Főiskolán tanul. A pekingi Közbiztonsági Hivatal szóvi­vőjének keddi tájékoztatása szerint Fran­cisco Reyes Pekingben összeismerke­dett egy fiatal kínai művésszel, aki megin­vitálta szállására, egy fővárosi vendég­házba. Mindketten tetemes mennyiségű szeszes italt fogyasztottak. A mexikói diák éjjel két óra után el akarta hagyni a szállást, de a kaput zárva találta. A ven­dégház falán átmászva egy szomszédos kínai vállalat udvarába jutott. Amikor az éjjeliőrök felfedezték, a vállalati épület te­tejéről át akart ugrani a vendégház tete­jére. Az ugrás azonban nem sikerült, visz- szaesett az udvarba és megsérült. A me­xikói diák által külföldi újságíróknak előadott változat nem vág egybe a hivata­los kínai közléssel. A diák, aki jelenleg súlyos hátsérüléssel fekszik egy pekingi kórházban, azt állítja, hogy a vendégház­ban kínaiak támadták meg, majd kidob­ták az épületből az utcára. Jóllehet súlyo­san megsérült és mozgásképtelen volt, a rendőrség csak több órás kihallgatás után intézkedett kórházba szállításáról. PANORÁMA BUDAPEST - A Népköztársaság El­nöki Tanácsa dr. Molnár Endrét pénz­ügyőr vezérőrnaggyá, egyidejűleg a pénzügyminiszter a Vám-és Pénzügyőr­ség országos parancsnokává nevezte ki. SZOLNOK - A Szolnok Megyei Párt- bizottság kedden ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Lukács János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A testület megvitatta és elfogadta a me­gyei pártfegyelmi bizottság 1987. évi munkájáról szóló jelentést, majd megtár­gyalta és jóváhagyta a pártbizottság 1988. évre szóló munkatervét. Az ülésen Szabó Istvánt, a Központi Bizottság tag­ját, a Jászberényi Városi Pártbizottság el­ső titkárát megválasztották a megyei pártbizottság első titkárának és a végre­hajtó bizottság tagjának. Hetvenéves az Argentin Kommunista Párt Ma ünnepli 70. születésnapját az Ar­gentin Kommunista Párt. Az ellentmondásos történelmi utat be­járt dél-amerikai marxista forradalmi pártot 1918-ban alapította a nyomdász Jósé Penelon és a chilei Emilio Recabar- ren, valamint Victorio Codovilla későbbi főtitkár. Ez a párt is, mint az európaiak, az első világháborút követő forradalmi hullám terméke. Alapítói azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy megismertessék az argentin dolgozókkal a tudományos szocializmus, Marx és Lenin eszméit, s így forradalmasítsák a társadalmat. A célt a klasszikusok műveinek terjesztésével, munkásmozgalmi sajtó megteremtésével igyekeztek elérni. A párt kiadványai közé tartozott a La Internacional, a Problémás, később pedig a Bandera Rója, a Soviet, a Dialectica, a Nueva Era, a Revista Inter­nacional, legújabban pedig a Que Pasa. Az Argentin KP legutóbbi, 1986-ban rendezett 16. kongresszusán „igen ell- lentmondásosnak” ítélték a párt eddigi történelmi útját. Utaltak tömegkapcsola­tainak gyengeségére, az egységpolitika következetlenségeire, amelyek követ­keztében a párt eszmeileg és politikailag ' minduntalan a polgári pártok és eszme­világuk hatása alá került. Különösen sú­lyosnak ítélték 1976-os állásfoglalásu­kat, amely a hatalmat puccsal magához ragadó katonai junta politikájának „hala­dó vonásairól” szólt. A KP-nak mindmáig nem sikerült kihe­vernie akkori hibás elemzésének politi­kai következményeit: óriási tekintély­veszteséget szenvedett, meggyengült tö­megbefolyása. Ráadásul a diktatúra éveiben maga is számos tagjának életé­vel fizetett, sokukat pedig „eltűntnek” nyilvánították. Az elmúlt két évben, különösen pedig a legutóbbi szovjet pártkongresszus óta egyre több bírálat érte a párton belül a sztálini dogmákat és a szektásságot, másrészt a „reformista tévelygéseknek” minősített állásfoglalásokat. Patricio Echagarray, a PB tagja az évforduló kap­csán kifejtette a párt hetilapjában, hogy igyekeznek okulni hibáikból. Gramsci szellemében szólt „az értelem szkepszi­séről és az akarat optimizmusáról”, szembeállítva ezt a párt korábban „meg­fellebbezhetetlen igazságként” hirdetett nézeteivel, amelyet az igazi együttgon­dolkodás és a közös tenniakarás kerék­kötőinek bizonyultak. Ugyanott Ernesto Salgado, a párt ideológiai felelőse arról irt, hogy a régi Argentína letűnöben, s he­lyébe új Argentína lép. A pártnak az a dolga, hogy „meglelje a szocializmushoz vezető argentin utat”. A kommunista párt jelenleg 1 százalék körüli szavazatra szá­míthat a 30 milliós Argentínában. 1986 óta más politikai erőkkel együtt „Nemzeti Felszabadítási Frontba” tömörül, de így, közösen sem sikerült képviselőt külde­niük az immár demokratikusan választott nemzetgyűlésbe. Athos Fava főtitkár elismerte: élcsa­patnak kiáltották ki magukat, miközben elszakadtak a tömegektől, s a párt önma­gáért valóvá vált. Eluralkodott soraiban az önkényeskedés, a tévedhetetlenség érzete, a kritikai szellem lebecsülése, a tényleges politikai meggyőző munka elhanyagolása. Fava mindazonáltal úgy vélekedett, hogy gyorsítani lehet a szo­cializmusba való átmenetet, „fel lehet égetni szakaszokat”, fel kell venni a har­cot a polgári demokráciával, mint az „im­perializmus lakájával”. „Az egyetlen va­lós politikai alternatíva népünk problé­máinak megoldására az igazi felszabadí- tási terv, a népi hatalom terve” - jelentette ki. Ehhez - tette hozzá - erőgyűjtés szük­séges „forradalmi helyzet kialakítása ér­dekében”, tömegkapcsolatok építése „felkelés szervezéséhez”. Négy éve, hogy Argentína népe vissza­nyerte demokratikus szabadságjogait a katonai diktatúra hosszú éjszakája után. A polgári és a népi erőkre támaszkodva Raul Alfonsin elnök meghirdette a politi­kai és gazdasági demokrácia alkotmá­nyos megszilárdításának tervét, s hozzá­látott a diktatúra évei alatt elszigetelődött dél-amerikai állam külkapcsolatainak helyreállításához. Az argentin kormány a többi fiatal dél­amerikai demokráciával összefogva igyekezett erősíteni helyzetét a belső jobboldallal és a környező szélsőjobbol­dali diktatúrákkal (Chile, Paraguay) szemben. Argentína, Brazília és Uruguay gazdasági integráció kialakításán fára­dozik, hozzájárult a közép-amerikai bé­kés rendezéshez, az úgynevezett „hatok” tagjaként pedig tiszteletre méltó szerepet játszik a nemzetközi feszültségek enyhí­tésében, és tevékenyen hozzájárult a fegyverzetcsökkentési tárgyalásokhoz vezető út egyengetéséhez. Az argentin demokrácia és az Alfonsin-kormány gyenge pontja a gazdasági élet alakulá­sa: 54 milliárd dollár az ország adóssá­ga, pang a termelés, korszerűtlen a gaz­dasági szerkezet, romlanak csereará­nyai a külpiacokon. A meghirdetett két­éves gazdasági program nehéz éveket ígér a lakosságnak, és felveti a „hogyan tovább” kérdését. Alfonsin elnök válasza erre: nemzeti összefogás és új nemzet­közi gazdasági rend kialakítása. SIMÓ ENDRE Kabuli remények Mai kommentárunk Hétfő óta az af­ganisztáni rende­zésről tárgyal egy­idejűleg a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselője a vál­ságban érintett or­szágok vezetőivel. Sevardnadze szovjet külügymi­niszter Kabulban, Armacost amerikai külügyminiszter­helyettes pedig Iszlámábádban ta­nácskozik. Éppen egy éve, hogy Nadzsibullah afgán vezető - Moszkvával egyeztetve - nemzeti meg­békélési programot, s egyoldalú tűz­szünetet hirdetett meg. Ennek kereté­ben kilátásba helyezték egy, a demok­ratikus és haladó erőket egyesítő koalí­ciós kormány létrehozását. A szándék komolyságát jelezte, hogy a hatalmon lévő Afganisztáni Népi Demokratius Párt hozzájárult négy új párt felállításá­hoz, s a november végi nemzetgyűlé­sen elfogadott alkotmány az iszlámot szent vallásként ismerte el. A múlt év­ben több mint százezer menekült tért haza. A belső rendezés objektív feltéte­leinek kialakulását biztosította a Szov­jetuniónak az a bejelentése is, hogy 12 hónap alatt, esetleg még rövidebb időn belül kész kivonni a szovjet csapatokat az országból, mihelyt megszűnik az af­gán ellenforradalmárok külső támoga­tása. Mihail Gorbacsov decemberi csúcstalálkozóján megismételte ezt a feltételt Ronald Reagannek. A válság megoldását, az immár kilencedik évé­be lépő háború beszüntetését az aka­dályozza, hogy Washington és regioná­Arvhív felvetel a francia fotósról lis szövetségesei, így Pakisztán to­vábbra is aktívan támogatják a kor­mányellenes erő­ket. Hamarosan fel­újulnak Genfben az 1982 óta ENSZ- közvetítéssel folyó afgán-pakisztáni tárgyalások. Az af­gán vezetés meg­békélési politikájá - nak tükrében jo­gos a remény, hogy idén végre sikerül előrelépni. A szovjet diplomá­cia Iszlámábáddal is kapcsolatot tart, s szavakban a pakisztáni vezetés hajlik a rendezésre. Ennek egyelőre azonban nincs jele a gyakorlatban. Az újév körüli jelentések azt tanúsítják, hogy az ellen- forradalmárok változatlanul támasz­kodhatnak pakisztáni hátországukra. A külső felforgató beavatkozásnak tipikus példája volt egyébként Alain Guyot francia fotóriporter ügye. Csaknem tíz alkalommal hatolt be illegálisan afgán területre, s folytatott ott kémtevékeny­séget. Kabuli jelentések szerint az afgán kormány költségvetésének több mint felét kénytelen az ellenforradalmárok támadásainak visszaverésére fordítani. Hatalmas emberi és anyagi áldozatot követelt már eddig ez a háború. Ahhoz, hogy 1988 végére békét hozhasson, Kabul és Moszkva is megtette az első döntő lépéseket. Most a másik félen a sor, így Washingtonon, hogy hozzájá­ruljon a nemzetközi légkört, így a szov­jet-amerikai viszonyt is mérgező vál­sággóc felszámolásához. ORTUTAY GYULA Nyereménybetétkönyv-sorsolás Az Országos Takarékpénztár január 5- én Budapesten tartotta a nyereménybe­tétkönyvek 1987. negyedik negyedévi sorsolását. Mindazok az 1987. decem­ber 29-ig váltott és a sorsolás napján for­galomban volt nyereménybetétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó számjegye (számvégzödése) megegyezik az alább felsorolt számokkal, az 1987. negyedik negyedévi átlagbetétjüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. 025 25 094 50 168 50 187 25 218 25 228 25 252 25 275 100 280 25 293 50 320 25 444 25 454 25 500 25 509 25 520 50 527 25 552 50 555 25 658 25 711 25 804 25 814 25 817 25 937 100 960 25 974 25 987 250 A nyereményösszeget a betétkönyvet kiállító takarékpénztári fiók, takarékszö­vetkezet vagy postahivatal január 18-tól fizeti ki. Hazafi József Szembenéző (Mai történet) Az ágyon fekve, még most is beleiz­zadt a beszélgetés felidézésébe. Itt van pedig a dolog nyitja - morfondirozgatott. Nem szerette a feltételezéseket, a „mi lett volna, ha?” okoskedásokat. Most azon­ban ez járt az eszében. „Ha akkor megér­tem Gölöncsért, akkor nem szövetkezik ellenem a többiekkel?" - Válasz nincs. Összefogott velük és Péter most itt fek­szik a titkárnője mélyen lesüllyedő mű­bőr kanapéján, egy zuhanásszerű rosz- szullét után és visszajátssza emlékezeté­ben a közelmúltat. A kisszobában a feleség és a barát ta­nakodott, hogy miképpen lehetne Pétert úgy visszavezetni az életbe, hogy ne érezze vesztesnek magát. Most éppen az volt a kérdés, hogy az asszony a magával hozott ruhaneműből mennyit hagyjon itt. Jelezve a mennyiséggel: hazavárják Pé­tert. Ha túl sok a ruhanemű, esetleg azt gondolja, hogy kitették a szűrét.- Azt hiszem - gondolkodik hangosan Berhidai egy váltás fehérnemű elég lenne. Nem szabad hosszú ideig itt hagy­ni, mert akkor becsavarodik. Rá kell kényszeríteni a talpraállásra. Gondolja át a történteket, de ne rágódjon rajtuk.- Ezt szeretném én is - sóhajtja az asz- szony. - Csak attól félek, hogy én már nem segíthetek.- Miért nem? - méltatlankodik Berhi­dai. - Nekem meggyőződésem, hogy egyedül a család képes kirángatni a gö­dörből. Te mesélted, Anna is a segítsé­gedre van.- Azért én félek Annától, mert azt is mondta, hogyha Péter öt választja végül, akkor elfogadja. Neki nincs már sok le­hetősége, és társra szüksége van neki is.- A korkülönbség kétségkívül nagy - szögezi le Berhidai. - De Anna a mindig kiegyensúlyozott, kemény léptű, egye­nes gerincű Miklós Pétert akarta. Ezt pe­dig már nem kaphatja meg. Annyira meg számító azért, hogy akkor nem is kell. Nincs még negyvenéves. Megtalálja ö még a maga emberét. Logikus volt a gondolatmenet. Sára azonban bizonytalanságban élt évekig, és nem hitt már önmagában sem. Tulaj­donképpen Péter akaraterejében nem bízott, éppen azért, mert évekig csak ár­nyékként élt mellette. Míg fiatal korukban egymás gondolatát is eltalálták, most félt. Ebben benne volt már az öregedő asz- szony önbecsülésének hiánya is. A sok átvirrasztott, rideg éjszaka, a mellette fekvő jégcsap férfi önfeledt szuszogása,

Next

/
Oldalképek
Tartalom