Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-05 / 3. szám

1988. január 5. , TOLNA \ NÉPÚJSÁG 3 Magyarkesziböl New Yorkon át az akadémiai székig A Magyar Tudományos Akadémia felolvasótermében az előadó számomra ismeret­len témáról, de annál ismerősebb akcentussal, jellegzetes nyílt „e” hangokat ejtve be­szél. Második mondata után fölismerném benne a közös szülőföld, Tolna megye eme megnyilatkozását akkor is, ha nem tudnám eleve, hogy Teplán István, aki népes hall­gatósága előtt éppen akadémiai székfoglalóját tartja, Magyarkesziböl jutott el a csak nagyon keveseknek, csak a legkiválóbbaknak osztályrészül jutó akadémikusi címig. Teplán István először okleveles vegyész, majd kandidátus, a tudományok doktora, az Akadémia természettudományi főosztályának vezetője, a SOTE Kémiai-Biológiai Intézete kutatócsoportjának vezetője, címzetes egyetemi tanár. Úgy tűnik a kívülálló­nak, hogy mindezeket a címeket szokatlanul fiatalon érte el, mint ahogy 55 évvel a 200 akadémikus között is a fiatalabb korosztályt képviseli, ez év májusában történt megválasztása óta. A tudományos pálya indítása pedig nem volt minden nehézség nélkül való. Tehetsége már a magyarkeszi elemi iskolában is oly nyilvánvaló volt, hogy szegény parasztcsalád gyermekeként sem kallódhatott el. Bár özvegy édesanyja nem is gon­dolhatott taníttatására, a község plébánosa fölkészítette a továbbtanulásra, két évig ta­nult nála magánúton, míg a felszabadulás után, 1946-ban lehetősége nem nyíltarra, hogy a falusi tehetségmentő akció keretében kapott ösztöndíj segítségével beiratkoz­zék a dombóvári gimnáziumba.- így is nagyon nehéz volt - emlékezik vissza -, mégis szerettem Dombóvári. Magyarkeszi után a világot jelentette számomra. Pedig az igazi „világ” csak ezután következett. Már a fővárosban érettségizett, s itt, az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen kapott vegyészi oklevelet 1957-ben. A tudomá­nyos fokozatok megszerzésében nem volt megállás, hiszen 1963-ban a moszkvai Lo­monoszov egyetem levelező aspiránsa lett, ahol három év elteltével meg is szerezte a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot, 1979-ben pedig - itthon - a tudomány doktora címet. Az egyszerű felsorolás mögött évek munkája és komoly eredményei húzódnak meg. Első munkahelyén, a Gyógyszerkutató Intézetben számos új szabadalmaztatott gyógyszer kidolgozásában vett részt. Később az Izotóp Intézet tudományos munkatár­saként úttörő tevékenységet folytatott rádioaktívan jelzett szerves vegyületek előállítá­sában, s kidolgozott több, azóta is széles körűen alkalmazott, szabadalmaztatott eljárást. Teplán István - immár akadémikus - úgy értékeli, hogy az igazi sorsdöntő fordulat akkor következett be az életében, amikor 1972-ben egyesztendős tanulmányúton ve­hetett részt a New York-i Rockefeller Egyetemen - mely ma is a világ egyik vezető egyeteme a Nobel-dijjal kitüntetett Merrifield laboratóriumában.- Mit jelentett tudományos szempontból ez az egy év? Elég talán arra utalnom, hogy ez idő alatt a laboratóriumot vezető Merrifielden kívül még hat Nobel-díjas tudós dol­gozott az intézetben - mondja. A jelentős fordulópont lehetővé tette a világlátást, Amerika beutazását, a nyelvtanu­lást, s olyan kapcsolatok megteremtését, - például az ugyancsak Nobel-díjas Schally- vel - melyek ma is meghatározóak Teplán István, és az általa vezetett kutatócsoport munkájában. Schally-vel együttműködve nemzetközi kooperáció keretében elsők kö­zött kapcsolódtak be a gonadotropin releasing hormon (GnRH) szerkezethatás össze­függéseinek kutatásába, analógok szintézisébe és ezek élettani hatásának vizsgálatá­ba. A több száz, általuk előállított analóg között találhatóak például azok a szabada­lommal is védett találmányok, amelyek a nagyüzemi állattartásban már most is jelentős szerepet töltenek be. Akadémiai székfoglalójában Teplán István már arról is beszá­molt, hogy megkezdődtek a GnRH analógok emberi megtermékenyítőképességre gyakorolt hatásának vizsgálatai, sőt, kísérletek folynak annak a feltételezésnek a bizo­nyítására, hogy a GnRH bizonyos, a hormonszinttől függő tumorok, így az emlő- és prosztatadaganat kezelésében hatásos lehet. A humán gyógyászati alkalmazás még ugyan messze van, de nem végtelenül messze. Megvalósult Teplán István azon törekvése, hogy olyan alapkutatásokat végezzen, amelyeknek belátható időn belül gyakorlati haszna is mutatkozik. Az akadémiai széket jelképesen elfoglaló kutató tagja a saját tudományága legjobbjai által alkotott klubnak. Fölkérik külföldi lapokban megjelenő cikkek lektorá­lására, nevét nemzetközi szinten is jegyzik. Egyéves tanulmányútja óta vagy nyolcszor járt az Egyesült Államokban. Magyarkesziben - ahol egykor minden rokona élt - ma már édesanyján kívül keve­seket látogathat meg. A falu lakóinak zömét egyetemistaként még személyesen ismer­te, ma már ez nem így van, hiszen munkája folytán talán többször eljut külföldre, mint szülőfalujába. De jellegzetes, nyílt „e”-jeire - amit nem akart, nem is tudott volna levet­kőzni - ma is fölfigyelnek. Talán még Amerikában is. -ri­adtál, hogy nyugodtan tanulhattam. Mér­nök azért mégis a magam erejéből let­tem. De most nem az én mérnökségemen van a hangsúly, hanem azon, hogy a kö­vetkező években még a jól szervezett üzemek is megrokkanhatnak, ha nem váltanak lépést a megfelelő haladáshoz. Mi meg két éve csak vánszorgunk, őriz­zük az eredményeinket. Amit - ha jól meggondolom - mesterien csinálsz, de ez nem elég. Ez a két év máris veszteség, és ha most hagyom, hogy továbbra is te irányítsd a szövetkezetét, akkor maga­mat teszem tönkre, mert nekem kell újra talpra állítani. És nem szeretnék felesle­gesen dolgozni. Inkább most vállalok többet, hogy később könnyebb legyen. Még egyszer felajánlom: szépen, nem egyik napról a másikra, add át nekem az irányítást, úgy, hogy közben te vagy az elnök, és akkor menj el nyugdíjba, ha szükségét érzed. Azt hiszem, ezt tisztes­séges ajánlat. Miklós Péter tajtékzott a dühtől. Még csak a reménye sem merült fel annak, hogy szót értsen a fiatalemberrel.- Nem! - mondta megátalkodottam - Nem és nem! Ekkor Gölöncsér sarkon fordult, az iro­da ajtajánál megállt és a következőket mondta: - Figyelmeztettelek. Jóindula­túan és becsületesen. Ezután pedig ké­szülj fel arra, hogy megbuktatunk, a kö­vetkező választáson már nem fogsz kap­ni annyi szavazatot sem, mint legutóbb a portás, akit senkinek se jutott eszébe el­nöknek javasolni. Ezzel véget is ért minden kapcsolatuk. A vezetőségi üléseken, értekezleteken próbálták egymás iránti érzéseiket lep­lezni. Csak, amikor valamelyiknek igaza volt, a másik mindig igyekezett meggátol­ni annak elfogadását. És a vezetőség egyre többször szavazta le az elnököt. (Folytatjuk) Újfajta farostlemez ajtók Az ajtók gyártásához ezentúl jobban használható a faforgácslap - a drága fe­nyőáru helyett - annak a találmánynak a hasznosításával amelyet a Faipari Kuta­tóintézet és a Mohácsi Farostlemezgyár munkatársai dolgoztak ki. A forgácslap­ból készülő ajtók megfelelő részeibe ugyanis olyan keményfabetéteket he­lyeztek el, amelyekhez nagyobb bizton­sággal csavarozhatok a pántok, zsané­rok, zárak és egyéb acélszerkezetek. A kutatók a betétek speciális illesztését és ragasztását is megoldották. A szabadalmazott eljárás a faipar egy régi gondján segít. Mint ismeretes, a pré­selt lemez könnyen törik, szakad ott, ahol a hozzácsavarozott fémet tartani kellene. A kutatóintézetben elvégzett gyorsított vizsgálatok eredménye szerint a ke­ményfabetétekkel megerősített ajtók élettartama vetekszik a fenyőfa ajtókéval. A belső térre szánt ajtókból eddig ti­zenkettő készült el; ezek ízlésesek, szé­pek is; a szakemberek ugyanis az úgy­nevezett felületkezelt vagy furnérozott fa­rostlemezt használják fel, amelyre díszí­tőként még különböző mintázatú dekorit- lemezt is ragasztanak - illeszkedve a la­kásban lévő bútorokhoz. ' Az ajtók alapanyagául szolgáló külön­féle préselt lemezt, kenderpozdorjala- pot több cég is gyárt hazánkban. A Mo­hácsi Farostlemezgyár például évente 100 ezer ajtóhoz elegendő forgácslapot készít. A kutatóintézet az új típusú ajtók gyár­tására kidolgozott szabadalom haszno­sítására pályázatot írt ki, és erre több cég is jelentkezett. Ennek nyomán a csepeli Ferris Építő­szövetkezeti Közös Vállalat a tervek sze­rint 1988-ban mintegy 15 ezer úgyneve­zett Mofador típusú ajtót készít. Az év első munkanapján a zománcárugyárban Ez a reggel is csak úgy indult, mint a többi. Csörgött az óra, a kávé ismét csak lassan akart kifolyni, és a szomszédos háztömbben is sok ablak mögött égett már öt óra után a villany. A „pakkot” a hóna alá veszi ilyenkor a gyári munkás, és az új év első munkanapján különösen ügyel arra, hogy el ne késsen. Az öltöző­ben a jókívánságok mellett az ember ve­szi a frissen vasalt kék overállt, átnézi a gépet, és indulhat az évvel együtt... A sajtolóüzemben A targoncaútvonal fordulóiban fehér festékkel felírt köszöntőt lehet olvasni a betonon: BUÉK ’88. Varga József műve­zetőnek mind a huszonhárom embere időben, frissen és jókedvűen érkezett a január negyedikéi munkakezdésre. A 160 tonnás hidraulikus prések alatt a körlemezekből 24-es füles tálak és ha­barcsmerők lesznek. Ha itt Bonyhádon, a zománcárugyárban azt mondjuk, hogy „fandlik”, azt is megértik. Szóval kőmű­vesszerszám és edény.- Jót tett a pihenés mindenkinek - em­líti a művezető, miközben éppen egymást váltja a gépen a 200 elkészített darab után Szőke László és Nyitrai András.- Ádám-Éva napján reggel mentünk haza az éjszakás műszakból, és ma reg­gel kezdtünk - mondja Nyitrai András, aki Hidasról jár a gyárba. Elég is volt az ünnepekből - mondja és miközben bólo­gat, sok finom falatot látott pocakjára bök nevetve. Majd menet közben kiderül, hogy milyen lesz ez az év, az biztos, hogy jobb nem, mint amit elhagytunk. Magam­ra hagy, mert a váltótársnak készít a keze alá anyagot, megigazítja a készáru kocsit, és vizet hoz a sajtoláshoz. Eközben mi az esztergályosoknál állunk meg beszélget­ni. Heidinger János a Réka fedők család­jának szerszámát készíti a gépén.- Ott folytatom, ahol abbahagytam - mutat a munkadarabra. Ez egy új gyárt­mány, ami új és izgalmas munkát is je­lent, mert egy művelettel lehúzza az edényt és körül is vágja, így megtakarít egy műveletet. Amikor az év végéről, a szilveszterről és a disznóvágásokról ej­tünk szót, nevetve mondja, most jól jönne egy hét szabi...- Dunaújvárosban voltunk az anyóso- méknál, együtt ünnepelt az egész család, csak tegnap jöttünk haza Bonyhádra. Reggel aztán szigorúan csörgött az óra. Amikor afelől faggatom, hogy nincs-e benne félelem és fenntartás az idei év­kezdetkor, őszintén válaszol:- Hogyne lenne! Felbruttósítva... Nem tudjuk még a dolgok végét... Aztán a ma reggeli vásárláskor kiderült az is, hogy ez Az a bizonyos újévi jókívánság a targoncaútvonalon is drágább, az is drágább... pár hónap kell ahhoz, hogy eligazodjunk. A vállalatról ejtünk szót, így megtudom, hogy Heidinger János jártas e kérdések­ben, azt is tudja, hogy a megye cégei kö­zött az első tízbe verekedték föl magukat.- Képesek vagyunk a továbblépésre. Még ezt is meg lehet „fejelni”, mert tu­dunk újítani, és akarunk is. A tavalyi nye­reségünk után kifizetett mozgóbér na­gyon jót tett mindannyiunknak. Húsz éve vagyok a gyárban, de az előző 19 évben összesen nem kaptam 25 ezer forint mozgóbért. Amikor azzal incselkedem, hogy az el­sőszámú vezetők is jócskán kaptak, megnyugtat, hogy ez így van jól, érzik a munkások annak hasznát, hogy futottak, ha anyag kellett, egyetlen műszakot sem kellett hazaküldeni, mert valami hiány­zott. A vezető pedig azért vezető, ha ér­demli, kapjon is többet. Munka volt, anyag volt, keresni lehetett. Akkor?!- Milyen a hangulatom?- Bizakodó, bár könnyebb semmivel sem lesz, ez biztos. Bízom a kollégáim­ban, magamban, a szintet mindenáron tartjuk. Az ország?! Ezt a programot végig kell csinálni! Előbb kellett volna ébredni! Jó (kis?) karácsonyi ajándék A présgépen váltás van éppen. Szőke László megtörli a kezét a géprongyban, és beül velünk a művezető irodájába. A társa körül minden rendben, most az idei első munka közbeni cigarettaszünetét ránk szánja.- Csütörtökön, december 24-én és Szilveszter napján még tűzőrséget ad­tam a gyárban. Hogy is volt a többi nap? Hja igen, 29-én disznót vágtunk Grábó- con, a szüleimnél. Szép hízó volt, 180 ki­lós, a szüleim nevelték, aztán amikor ki­megyünk, mindig hozunk haza Bonyhád­ra harapnivalót a töltésből. A feleségem az áruház konfekcióosztályán eladó, de most a kisfiúnkkal otthon van. Stramm, nagy fiú már. Az anyósoméknál laktunk, de az év utolsó napjaiban kiderült, hogy lakást kaptunk. A vállalattól 50 ezer forint kamatmentes kölcsönt és erkölcsi támo­gatást is kaptam. Nélkülük biztosan nem jutottam volna még lakáshoz, bár így is a 24. órában van már. Hatszázhetvenezer forint lesz, két és fél szobás de a rendbe­hozatal, festés-mázolás és a bútorvásár­lás is sokat elvisz még. Nagyokat szippant a Symphoniából, és közben arról beszél, hogy ma lakás­hoz jutni egy fiatal párnak szinte drámai küzdelem. ö a tíz vagy száz szerencsésnek mon­dott között is a szerencsések közé sorol­ja magát, éppen a lakás miatt.- Legyen munkánk, egészséges le­gyek, a hozzáállásom, úgy érzem, megfe­lelő. A tavalyi évem nagyszerű volt, soha nem látott jó évem volt. Az idén? A fizeté­sek végsősoron maradnak, az árak vi­szont csak változtak. Ez a lakás óriási biztonságérzetet kölcsönöz. Mi az, amit még szeretnék? Még részletesebben kell, mégpedig közérthetően tájékoztatni a munkásokat, akár az ország, akár a gyár dolgairól legyen is szó. Bár az utób­bi időben ebben is van pozitív változás, az is a tények közé tartozik. Kiderül, hogy a munkásokat az új tudo­másulvétele mellett az foglalkoztatja a legjobban, hogyan jutott eddig az ország gazdasága. Lassan elköszönünk. Szőke László még elmondja, szerencsés éve volt, de nem ez volt a jellemző. Az ösz- szeálló kép nem rózsaszínű, de messze van a feketétől is. Az emberek dolgoznak, teszik a dolgukat, és van véleményük. Méghozzá értékelhető véleményük, és ez J° SZABÓ SÁNDOR Növekedett a baromfihús kivitele Az előző évinél 13-14 százalékkal több, mintegy 210 ezer tonna baromfihúst exportáltak 1987-ben a Baromfitermelők Egyesülésének tagvállalatai. Feldolgozó üzemeikből a legnagyobb mennyiségben vágott, fagyasztott és friss csirkehúst szállítottak külföldre, összesen 165 ezer tonnát. Ezen felül az igen értékes és tonnánként több valutát hozó liba-, kacsa és pulykahúsból, valamint libamájból ugyancsak többet juttattak exportra, mint egy évvel korábban. Az egyesülés tagvállalatai nehéz körülmények között zárták az esztendőt, mivel a csirkehús iránt az év egyes időszakaiban alaposan megcsappant a kereslet, ugyanakkor a korábban hozott központi intézkedések nyomán fellendült a baromfitartá­si kedv. A nehéz időszakban az egyesülés vezetése több gyors intézkedést hozott, hogy a várható túltermelésnek elejét vegye. A vállalatokat arra sarkallták, hogy a gazdasagoktól - átmeneti­leg - csupán a szerződött mennyiségű állatot vegyék át, újabb termelőkkel ne bővítsék a termelői kört. így a régi partnereket si­került megtartani, és a későbbiekben - a külpiaci helyzet javulásakor - nagyobb munkára ösztönözni. A baromfifeldolgo­zók és a kereskedelmi szervezetek e közben kockáztattak is: a hütőraktárakat fagyasztott hússal töltötték fel, így várva a piac fellendülésére. Később a külkereskedelmi szervezetek munkája nyomán a rubelelszámolású piacokon sikerült újabb üzleteket kötni. Fő­ként a szovjet partner növelte rendeléseit, aki a korábbinál több csirkehúst igényelt. Ennek is köszönhető, hogy a vállalatok rubelelszámolású csirkehúsexportja 1987-ben megközelítette a 90 ezer tonnát, ami csaknem harmadával több az előző évinél. A konvertibilis elszámolású piacokra a baromfiipar mintegy 200 millió dollár értékű terméket küldött, az előzetes adatok szerint ez három-négy százalékkal haladja meg a tervezettet. A nyugat-európai vevők a korábbi évekénél több csirkehúst, to­vábbá libát, kacsát és pulykát is rendeltek; a libamájexport pe­dig megközelítette az ezer tonnát. A termelők számára biztató, hogy az 1988-ra szóló külföldi rendelések szerint növekszik a víziszárnyasok húsa iránti ke­reslet. Szőke László az automata présgép mellett Heidinger János az év első munkanapján

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom