Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-25 / 20. szám

1988. január 25. mEPÚJSÁG 3 Ismét a településfejlesztési hozzájárulásról Dombok szorításában A településfejlesztési hozzájárulás bevezetésének idején olyan erős indulatokat vál­tott ki, amelyek csak nagyon lassan csillapodtak. Miután harmadik éve fizetik az állam­polgárok a tehót azokban a községekben és városokban, ahol ezt megszavazta a la­kosság, mára valamelyest elültek az általa fölvert hullámok, de a tanácsok pénzügyi osztályai - s lapunk levelezési rovatának munkatársai - a megmondhatói, hogy na­gyon sok még mindig a tehóval kapcsolatos félreértés. Tehát még egyszer a településfejlesztési hozzájárulásról, Priger József, a megyei ta­nács pénzügyi osztálya vezetőjének segítségével. Településfejlesztési hozzájárulást kell fizetni azokon a településeken, ahol azt a la­kosság megszavazta:- A lakás után (saját tulandonú, állami bér- és magánostól bérelt lakás után egy­aránt).- Egyéb ingatlanok után (üdülő után annak helye szerint illetékes tanácsnál. Önálló - a lakással nem egybeépült - műhely és üzlet után. Beépíthető telek után.) A fentiek szerint lehetséges tehát, hogy egy család kettő, három, vagy akár több cí­men is fizeti a tehót, mégpedig annak a tanácsnak, amelynek a területén található a szóban forgó ingatlan és akkora összegben, amekkorát az adott településen a lakos­ság megszavazott. Nem fizetnek településfejlesztési hozzájárulást azok, akiknek a tulajdonában vagy használatában nincs az említett ingatlanok közül egy sem. Azok a családok, akiknél az egy főre jutó havi jövedelem a 2500 forintot nem éri el, kérelemre mentesülnek a fize­tési kötelezettség alól. (A tanácsok - saját hatáskörben - a 2500 forinttól fölfelé eltérhetnek. Van Tolna megyében is olyan település, ahol a 3000 forintos egy főre jutó havi jövedelmet tekintik határnak, vagy ahol 2500 és 3000 forint közötti jövedelem ese­tén mérsékeltebb összeget kell fizetni). A tanácsoknak jogukban áll továbbá egyéb kü­lönös körülményekre való tekintettel a tehót mérsékelni vagy elengedni. A tehó fizetési kötelezettségre ugyanazok a szabályok a mérvadók, mint a lakossági adókra, mind a határidőket, mind a nemfizetés esetére vonatkozó szankciókat illetően. Megemlítjük még, hogy a településeknek - különösen a szűkülő tanácsi költségve­tést tekintve - szüksége van arra, hogy a lakosság ilyen módon is hozzájáruljon olyan létesítmények megvalósításához, amire közpénzekből nem jutna. Hiányszakmák ifjú művelői A villamoshálózat-szerelő Lehetőleg ne kelljen az iskolában megszakadni a tanulástól. Ha pedig a nem túlságosan megerőltető diákévek befejeződtek és kénytelen munkába állni a fiatal, akkor minimum azt várja, hogy a munkahelyén fűtsenek és tető legyen a feje fölött. így fogalmaznak - talán kicsit sarkosan - beszélgetőpartnereim, Gutt- mann Tamás ss Mezősi László villamos­hálózat-szerelő szakmunkások, amikor arra a kérdésre kérek választ, hogy miért népszerűtlen az ő szakmájuk a pályát vá­lasztó fiatalok körében. Valóban, aki fű­tött irodát, meleg műhelyt képzel magá­nak munkahelyül, annak el kell felejteni a villamoshálózat-szerelés fogalmát. Eb­ben a szakmában van próbatétel elég. A rossz idő, a csúszós út vagy a nagy hideg nem jelenthet akadályt, ha valahonnét vezetékelszakadást vagy az áramszol­gáltatásban beállt egyéb zavart jelente­nek. Nem könnyű megbarátkozni az osz­lopra való fölmászással sem, néha át kell élni a visszacsúszás félelmét is. S maga az áram is olyan potenciális veszélyfor­rás, aminek a közelsége félelemre adhat okot. Guttmann Tamás és Mezősi László már túl vannak a „kényelmesen dolgoz­ni” kívánságon, meg az oszlopra má­szástól való „majrén” is. Közel egy éve, hogy az 505-ös szakmunkásképzőben végeztek, azóta a Dédász szekszárdi ki- rendeltségén dolgoznak. Egymás után sorolják a szakma szépségéit. Kelleme­sebb a szabadban is dolgozni, mint ál- landóa^a műhelyben. Jó a változatos­ság, hiszen gyakorlatilag az egész me­gyeszékhely és környéke a munkahe­Műszerközpont az anyagtudomány összehangolására Öt akadémiai kutatóintézet és két bu­dapesti egyetem vezetői megállapodtak abban, hogy Budapesten Anyagtudomá­nyi Műszerközpontot hoznak létre. Az anyagtudomány a legkülönfélébb anya­gok - félvezetők, kerámiák, ötvözetek, folyadékkristályok, fémek, műanyagok stb. - alapkutatásával, a meglévő anya­gok tulajdonságainak pontos feltárásá­val és különböző minősítő vizsgálatok el­végzésével foglalkozik. A most létreho­zott műszerközpont összehangolja azt a munkát, amit az öt kutatóintézet és a két egyetemi kar e területen külön-külön vé­gez. Az új szervezet kialakításával a kuta­tási együttműködés szorosabbá válik és jobban kihasználhatják a társult intézmé­nyek szétaprózott szellemi és technikai kapacitását, olyan tudományos feladato­kat oldhatnak meg, amelyeket eddig csak több intézményben, külön-külön tudtak elvállalni. A különböző komplex anyagvizsgála­tok az utóbbi időben különösen fontos­sá váltak. Az anyagtudomány eredmé­nyeit ugyanis mind nagyobb mértékben használják fel a különböző iparvállalatok, mert ezeknek az eredményeknek az al­kalmazása erőteljesen befolyásolja a ter­mék gyártásának gazdaságosságát, a biztonságos használatot, megvédheti környezetünket a felesleges ártalmaktól és hozzájárul az ésszerű szabványok kialakításához is. Új, modern eszközök megvásárlásáról is döntöttek, ehhez az Országos Tudományos Kutatási Alap mintegy 100 millió forinttal járul hozzá. lyük, jobban ismeri már a két vidéki fiú - Tamás gyönki, Laci gerjeni - a szakszár- di utcákat, mint aki itt született. Szólnak a vállalat gondoskodásáról, a bejárás költ­ségeinek megtérítéséről, az áramked­vezményről is. S beszélnek a legfonto­sabbról, a munka adta örömről. Arról, amikor egy sötétbe borult lakótelep az ő fáradozásuk nyomán kivilágosodik, s ar­ról a jó érzésről, amikor valaki dicséri munkájukat. A Dédász legalább egy apró(?) sikert elkönyvelhet mostanában. Tamás és La­ci osztályában tizen végeztek, közülük egy fiú az atomerőműben dolgozik, a töb­biek mind a Dédásznál helyezkedett el, s ami a lényeg - és a korábbi gyakorlattal ellentétes - ma is ott dolgoznak. Közülük négyen a szekszárdi kirendeltségen. Beszélgetőpartnereim úgy mondják, hogy az osztályukban szinte mindany- nyian véletlenül - nem egészen jószán­tukból - kerültek közelebbi kapcsolatba ezzel a szakmával. Először bánták, hogy így alakult, ma már a munka, a sikerél­mény ízét egyre inkább megérezve a to­vábbfejlődésen gondolkodnak. Pillanat­nyilag gépjárművezetői vizsgára készül­nek - a vállalat iskolázta be őket -, a ké­sőbbiekben pedig számtalan szükséges tanfolyam elvégzése is sorra kerül. Ta­más és Laci bíznak saját magukban, cé­lul tűzték ki az érettségi bizonyítvány megszerzését is. A sokoldalú képzés mellett végezetül még egy fontos dolgot említenek, ami elengedhetetlen szerintük a jól és szívesen végzett munkához. Ér­dekelje az embert a munkája, tudja azt, hogy mit, miért csinál. -ri­Munkásvállalkozók a Fémtechnikai Vállalatnál A főmunkaidőben végzett munka ösz­tönzőbb elismerésére kísérleti munka- szervezeti formát alkalmaznak ez évtől a hódmezővásárhelyi székhelyű Fém­technikai Vállalatnál. A nagyobb egyéni teljesítmények elérésére, a dolgozók te­hetségének, tudásának, szorgalmának, szervezőkészségének maximális kibon­takoztatására három autonóm munka- csoportot hoztak létre a csongrádi, a szentesi és az egyik hódmezővásárhelyi részlegüknél. Ezek maguk választották meg vezetői­ket. A csoportokban dolgozó hatvan em­ber a vállalattól kapott gépeken, anyag­gal, a vállalat által kitűzött határidőre gyártja a fémből készült ajtókat, ablako­kat, tartályokat és más fémipari cikkeket. Önállóan szervezik meg a munkát, hatá­rozzák el, hogy a kapott feladatot hány, s milyen képzettségű dolgozóval oldják meg. A késztermékre egy tételben kapott bért pedig kinek-kinek érdeme szerint osztják el. A vállalat vezetőjével kötött szerződés szerint a cég feladata, hogy gondoskod­jék a tervről, az anyagellátásról, az áruk eladásáról és kötelezettséget vállal arra, hogy a jelenlegi feltételek között kialakult normákat nem emeli az egyéni munkatel­jesítmények növekedése esetén, hanem maradék nélkül kifizeti a magasabb telje­sítményért járó bért. A Fémtechnikai Vállalatnál a követke­ző esztendőben szerzett tapasztalatok alapján döntik el, hogy létrehoznak-e újabb autonóm munkacsoportokat. Elmaradott vagy hátrányos hely­zetű térség = olyan körzet, ahol a települések demográfiai, gazdasá­gi és infrastrukturális szempontból a leggyengébb ellátottsági muta­tókkal rendelkeznek. A fenti definíció alapján megyénknek két ilyen térülete van. Az egyik Gyönk és térsége, a másik a Somogy megyével ha­táros térség, Iregszemcse és környéke. Napjainkban tehát Gyönk és az őt körü­lölelő dombok között meghúzódó apró­falvak már nemcsak arról nevezetesek, hogy a megye közepén, a Hegyháton he­lyezkednek el, hanem immáron hátrá­nyos helyzetűek is. Ezt a kifejezést eddig csak egyénekre, családokra, gyerekekre alkalmazták. Mit jelent ez egy település­nél, mitől válik hátrányos helyzetűvé egy falu, egy térség, erről érdeklődtem Ta­más Ádámtól, a Tolna Megyei Tanács ál­talános elnökhelyettesétől.- A hátrányos helyzet kialakulásában döntő szerepe van a gazdasági bázis­nak. Megyénkben az ipar részarányos területi megoszlása olyan, hogy az csak a városokban és a községek egy szűk körében jelent közvetlen településfor­máló erőt. A megye hátrányos helyzetű településeinek döntő részében az ipar hiánya a jellemző. A Hegyhát térségében - ami tizenhárom községet foglal magá­ban - például a nyolc ipartelepből hat Gyönkön van. Az itt foglalkoztatottak leg­nagyobb része alacsony szakképzettsé­gű, ezért a keresetek elmaradnak az átla­gostól. Sokan ingáznak, kevés a munka­hely. Az asszonyok jó része a munkale­hetőségek hiánya miatt „csak” háztartás­beli. A foglalkoztatásban a mezőgazda­ságnak van meghatározó szerepe, itt dolgozik a keresők fele, bár a föld termő- képességének, a domborzat kedvezőt­len alakulásának következtében ez a rész a megye legalacsonyabb hatásfok­kal hasznosítható területei közé tartozik. Ebben a térségben az utóbbi 15 évben a lélekszám mintegy 25 százalékkal csök­kent. A fiatalok elköltöznek oda, ahol kedvezőbbek a munkalehetőségek. így ezek a falvak lassan elöregednek. De nemcsak az itt élők idősek, hanem a há­zak is, amelyekben laknak. Sok a lerom­lott állagú, alig épül új ház. A legtöbb falu­ban nincs iskola, vagy csak alsótagozat van. Sok erre a zsáktelepülés, rosszak az utak. Lemaradás van az infrastruktú­rában is. Hat faluban; Keszőhidegkúton, Miszlán, Murgán, Nagyszékelyben, Sza- kadáton és Varsádon nitrátos a víz. A ke­reskedelmi ellátás általában falunként mindössze egy-egy vegyesboltot és ital­boltot jelent.- Mit tehet, tud-e tenni valamit ezeknek a hátrányoknak a leküzdésére a megyei tanács?- Az elmúlt évben fejlesztési progra­mot dolgoztunk ki a megye elmaradott térségének felzárkóztatására. A program keretében elsődleges cél e térségek né- pességmeg-, és -eltartó képességének erősítése, az elvándorlások csökkenté­se. Ennek érdekében a gazdasági bázist kell erősíteni. Ehhez elsősorban a mező- gazdaság lehetőségeit kell igénybe ven­ni. De az itt lévő ipari üzemekben is job­ban ki kell használni a meglévő eszközál­lományt, kedvezőbb jövedelmet biztosító foglalkoztatási lehetőségeket kell te­remteni. Kiemelt jelentősége van a köz­lekedés fejlesztésének. Összekötő utakat kell építeni ahhoz, hogy egyes fal­vak zsáktelepülés jellege megszűnjön. A belterületi utakat is szilárd burkolattal kell ellátni.- Igen, de miből? - szólal meg ilyenkor a józan ész...- Sajnos a megye a középtávú, a VII. ötéves tervidőszakban a Területfejleszté­si és Szervezési Alapból jóváhagyott előirányzattal nem rendelkezik, hátrá­nyos helyzetű térségeink nem szerepel­nek az országos besorolásban. Ennek pótlását az Országos Tervhivatalnál már kezdeményeztük. így a helyi és megyei eszközök kiegészítésére ebből az alap­ból csak nyílt pályázati rendszer kereté­ben lehet támogatást kérni. Emellett hasznosítani kell a központi foglalkozta­tási alap által kínált lehetőségeket is. így például munkahelyteremtés céljára pá­lyázatokat lehet benyújtani. Helyi belső utak kiépítésére a megyei szabályozás keretébe tartozó korszerű­sítési előirányzatból mintegy 13 millió fo­rintot adunk. Az egészséges ivóvízzel való ellátás érdekében a megyei tanács 15 millió céltámogatást biztosít, a tár­sulati beruházásokhoz pedig további 3-4 millió forint Vízügyi Alap vehető igénybe. Hogy hogyan vélekednek minderről; a hátrányos helyzetről, a fejlesztési prog­ramról az érintettek, arról az adott térsé­gek gazdasági, társadalmi vezetőivel folytatott konzultációs megbeszélésen hallottam.- Ezek a falvak most vannak a huszon­negyedik órában, amikor még lehet vala­mit tenni értük, az ott lakókért - mondta Pál Imre, hőgyészi tanácselnök. - Ha to­vább halogatjuk a probléma megoldását, ha nincs rá pénz, ha még egy-két évtize­dig várunk, akkor már nem kell semmit tenni, mert addigra ezek a falvak kihal­nak.- A lakosság teherbíróképessége vé­ges - hívta fel a figyelmet Wafferschmidt Ibolya szárazdi elöljáró - maximálják az illetékesek a vízmű-, villanyhálózat fej­lesztési hozzájárulás összegét, hisz ezekben a falvakban öregek élnek, akik­nek még a húsz-harmincezer forint la­kossági hozzájárulás is sokszor irreáli­san magas.- Ugyan már! - legyintett Valter György, nagyszékelyi elöljáró a kérdés­re, hogy a rövid távú feladatok között sze­replő nagyszékely-sárszentlőrinci út megépítésének örül-e. - Ez a 4 kilométe­res útszakasz már 1945-től benne van a tervekben, aztán mégis ilyenkor térdig sárban járunk, pedig mi is olyan magyar állampolgárok vagyunk, mint mások. Nem is mondom már otthon, a faluban az embereknek, mert csak akkor hiszik el, ha látják, ha elkészült. Két kisközség elöljárója is felvetette a hét végi orvosi ügyelet kérdését.- Miért kellett az orvosi ügyeletet Gyönkről Pincehelyre vinni? - fakadt ki indulatosan Varga Ernő, Udvariból. - Mi­re megtalálják az orvost és kizötyög eze­ken a rossz utakon, addigra sokszor már késő. A napokban is volt egy ilyen eset, azóta csak erről beszélnek a faluban.- Még az alapellátással is problémák vannak - sóhajtott a varsádi elöljáró, Kó- tai László -, sokszor kenyérért is Gyünk­re kell bejönni, 16 forintba kerül a busz­jegy, gondolja el mennyibe kerül így egy kiló kenyér! Jogos türelmetlenség, feszültség, in­dulat van az emberek szavaiban. Az ag­gódás, az apró falvak sorsáért való ten­ni akarás csendült ki az országgyűlési képviselő, Bozsó Jánosné szavaiból is:- Hátrányos helyzetű térségekről be­szélünk, de a területen élők nem sokat tudnak róla. Javítani kell az információs rendszert, hogy az elfogadott vb-anya- gok kerüljenek azokhoz, ismerjék meg, akikre vonatkozik. Nagyon jó ez a most elkészült fejlesztési program, mert min­denki előtt világosak a tennivalók. Az el­múlt időszakban jó pár falugyűlésen részt vettem - mondta a képviselőnő - így közvetlenül ismerem az itt élők prob­lémáit. Némely kisközségben, így pél­dául Miszlán, vagy Szárazdon örülni kell, hogy este még égnek a villanyok, olyan korszerűtlen a villanyhálózat. Lehetetlen helyzet, hogy a huszadik század vége fe­lé egy olyan kistelepülésen, mint Varsád még a végtisztesség megadása is sok­szor akadályba ütközik, mert a belső utak földesek és autóval nem lehet a ravatalo­zóig menni. Kiemelten kellene kapniuk a céltámogatásból az ilyen falvaknak, ahol a lakosság elöregedett, hiszen önhibáju­kon kívül kerültek ebbe a nehéz helyzet­be. Nem lehet az itt élőket alsóbbrendű állampolgároknak tekinteni. Minden erő­vel azon kell lennünk, hogy a megye fel­kerüljön az országos hátrányos helyzetű térségek listájára, hiszen ezzel növeked­ne a központi támogatás. A térség gazdasági, társadalmi veze­tőinek a megyei tanács vezetőivel folyta­tott megbeszélése tanulságaként össze­gezhető, hogy a hátrányos helyzet csök­kentését csak közös összefogással lehet megszüntetni, mivel az országos és me­gyei lehetőségek mellett rendkívül fontos a helyi kezdeményezőkészség, a konkrét cselekvés. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Sok az időskorú ember Így is lehet; a gyönki központban igényesen felújították az OTP épületét Anno 1988. január

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom