Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

1988. január 4. ^RÉPÜJSÁG 5 Vidáman, frissen, kézenfogva... napsütésben ötvenketten búcsúztatták nálunk futással az óévet. Hogy ma há­nyán lesznek? - mondja találkozásunk­kor Volf Ernő, az Atomerőmű SE tömeg­sport szervezője. Nos, a kép a házigazdát látszik igazol­ni. Negyven perccel az újévi futás rajtja előtt négy kislány és három fiú toporog a paksi sportcsarnok folyosóján. Aztán szólóban, csoportosan újak érkeznek. C. Szabó István családostól, hiszen futásra jelentkezik az óvodás Pistike is. A Vass család indulása már aligha jelent kurió­zumot a tömegsport-rendezvényeken. A családfő a költségvetési üzemnél, felesé­ge az OTP-nél dolgozik, kislányuk hato­dik osztályos, a fiú pedig szobafestő-má- zoló szakmunkás.- Az olimpiai ötpróbán tavaly négyen nyolcvanöt pontot szereztünk. Mi taga­dás, kislányunk áll legjobban a maga 25 pontjával. Szilveszterkor dolgoztunk a fe­leségemmel, így nem tudtunk részt venni a futáson, de most pótoljuk - mondja Vass János miközben bemelegítésre in­vitálja a családtagokat. Úgy százra taksálom az „Új év - új élet­mód” futónap mezőnyét. A nevezési lista már konkrét: 48 a 14 éven aluliak és 35 a felnőttek mezőnye. Pontban tízkor rajtol­nak a felvezető rendőrségi autó nyomá­ba szegődve. A 3000 méteres táv útbizto- sitása példás, hiszen a mezőny után is halad egy rendőrkocsi. A sportcsarnok­tól a Gesztenyés útra, majd a tízemeletes lakóépületnél éles kanyarral a Kishegyi útra fordulnak. Két fiatal a szilveszterről átmentett óriás trombitával kocog, gya­korta fújnak „ébresztőt” az otthon marad­iaknak. Már az Építők útján trappoínak kicsik és nagyok, majd a Kurcsatov és végül az Ifjúság úton át érkeznek vissza a célba. Kártyanaptárak, matricák és a befutási sorrendet rögzítő tombolaszámok fogad­ják őket. Prancz Zoltán kenusé az egyes, klubtársáé, Fehér Imréé a kettes szám. Fújtat a két aktív sportoló, okuk van rá: tíz percen belül abszolválták a távot. Ha len­ne dobogó, úgy arra harmadikként Tóth János a PAV csoportvezető üzemmérnö­ke állhatna fel. Sorra érkeznek a többiek is, a vállalkozók közül senki sem adta fel. Miközben a meleg öltözőből „szerelést igazítva" a csarnok lelátójára sorjáznak, arra gondolok: vajon az atomvárosban valóban csak ennyien kívánnak új életet kezdeni ’88-ban? Netán az újévi koccin­táskor tett fogadalmakból kifelejtődött a sport, a testmozgás, az egészséges élet­mód? Tombolasorsolás a maga vidámságai­val. A rendezők jóvoltából kis híján min­denki nyereménnyel távozhat. Gazdára találnak az ajándékcsomagok, a pezsgő, a vadonatúj focilabda és a Dunakömlö- dön 1400 forintért vásárolt fődíj, a kisma­lac. Kiderül, nemcsak a kártyában, ezút­tal is nyerő a huszonegy. Kiss Attila, az ASE kenusa a boldog nyertes, mint hu­szonegyedik befutó.- Négy éve, Hajba Antal edzőnél kezd­tem sportolni. Eddigi legjobb eredmény­ként a C-7-ben kiharcolt vidékbajnoksá­got tartom nyilván. Hogy mi lesz a malac sorsa? Hát a nagymamám segítségével felneveljük - mondja és vállára emeli a fölöttébb megszeppent főnyereményt, úgy zsákostól.- fekete ­Január 2-án pontban délelőtt 10 óra­kor rajtolt megyénk öt városában az „Új év - új életmód” futás 633 főnyi mező­nye. Dombóvárott a legidősebb - Tóth János - 61, a legfiatalabb pedig a há­romesztendős Molnár Máté volt. Tamá­siban a legtávolabbi résztvevő Kalaznó- ról érkezett, a tombolán kisorsolt mala­cot Bakó Béla nyerte. Egy Daciába került az újévi malac Némi aggódás is leolvasható volt az újévi kocogás szekszárdi szervezőinek arcáról. Vajon a szilveszter utórezgései mennyire nyomják rá bélyegüket a ren­dezvényre? Jó húzásnak bizonyul-e, hogy az évadzáró városi futás szilvesz­terről átkerül január 2-ára. Nos, ennek megállapítására úgy fél tízig kellett várni, amikor megelevenedett a Hunyadi utcai gyülekezőhely környéke. Nem kis meg­lepetésre nagy számban érkeztek csalá­dok, ami az 1987-es esztendő kocogó­futó rendezvényeire kevésbé volt jellem­ző. Hogy ez az aktivitás, ügybuzgalom a tombolával elnyerhető élő újévi malac­nak köszönető-e, avagy a csemeték le­fegyverző erőszakosságának, hogy „igenis nektek is futni kell” - nem tudni. Bár abban van valami, hogy az óév-bú­csúztatás pillanataiban sokan fogadal­mat tesznek: új év - új életmód. S ezt ugye nem illik mindjárt január 2-án meg­szegni. A legidősebb Czencz Péter - egyéb­ként még két fiatalabb generáció képvi­selte a Czencz családot - akkurátusán elővezette az Újberekről elhozott fődíjat, ami bent a sportszékház tornatermében megtette hatását. Érdekes, ötletes dolgo­kat tapasztalt az ember, amint végighord- ta tekintetét a csaknem „négyszázas” csoporton. Voltak akik a szilveszteri mulatság álarcos kellékeit magukra öltve érkeztek és még a házőrző kutya is elkí­sérte őket. Természetesen most sem hiá­nyoztak a kocogónapokon is törzsven­dégnek számító tolnai triatlonisták, akik személyes példamutatással sokadszor szeretnék azt elősegíteni, hogy azok az arcok, akik még most ezen az újévi futó­bulin még ismeretlennek számítottak, azok - mondjuk a májusi futónapon már ismerősök legyenek. Üdítő látvány a még ébredező szek­szárdi központban a szalámiszerüen fel­szeletelődött mezőny. Van, aki még csak egy körre (1,5 kilométer) méretezett, de a nagy többség legyűri a 3000 métert. Aki ezt 12-13 percen belül teszi, az a Kuper- teszt szerint kitűnő állóképességnek ör­vend. De aki nem fér bele a negyed órába - mint e sorok írója is, az is saját tapasz­talatán keresztül rájöhet: tényleg el kell fáradnunk ahhoz, hogy megleljük a pihe­nés örömét. A gőzölgő tea és a táv leküzdéséért járó tombola a résztvevők kezében. Aki nyert, az duplán nyert. Pezsgő, torta, sportszerek a sok-sok nyeremény kö­zött. Na és a malac a zsákban sorsába már eléggé beletörődve várakozott a 20 kg-os gazdira. Ami a negyedikes Balázs fia jóvoltából a szekszárdi Aczélos Jó­zsefé lett, vagyis az Aczélos családé. Azt hiszem, megérdemelten, mert az „öcsi”, Bálint is futott. Persze, az volna az igazi, ha még az apa is nekiveselkedik a futás­nak - jegyezték meg többen is, miközben a malac a Dacia hátuljába került. Ez volt az újévi futás közel 400 résztve­vővel. Amit lehet kevésnek vagy elfogad­hatónak titulálni, mint ahogy a szervezők, Már több mint ezer méter a lábakban van... a KISZ Szekszárd város sportmunkabi­zottsága tagjainak véleménye is megosz­lott ebben a kérdésben. De maradjunk annyiban: kezdésnek ez nem rossz.,.- bégyé ­Arcok a bonyhádi mezőnyből Bonyhádon hatvanhétén vágtak neki a 3 kilométeres távnak, ami a vállalkozó kedvűek szerint hosszabb volt ugyan, de becsülettel végigfutották vala­mennyien. A lll-as Számú Általános Is­kola bejáratánál felcsendülő hangos ze­neszó már fél tíztől csalogatta az érdek­lődőket. Sorra érkeztek a rendszeresen, illetve a csak ilyen alkalmakkor futó em­berek. Ötödikként érkeztek az Altvater testvé­rek, akiket a városban rengetegen ismer­nek sporteredményeik alapján.- Mindketten atlétizálunk. Engem egy ideje sérülés akadályoz a felkészülésben - mondja Csaba -, de most már épnek tekinthetem magam, s ezt a futást válasz­tottam az újrakezdéshez. Közben a hűvös idő ellenére is gyűlnek a futni vágyók. A sült malac és a többi ki­sorsolásra váró ajándék vonzza az indu­lókat. Szülők, gyerekek egyaránt jelent­­Tombol(a) malac Hogyne tombolt volna! Arra számí­tott, hogy ezúttal nem ő, hanem egy csinos gazella avagy egy szépen fol­tos gepárdkisasszony kerül terítékre! Elvégre az újévi futás elismerése ma­laclogika szerint így stílszerű; nem habostorta, hanem fogyi-roli nem csokoládé, hanem hulahopp karika osztogatásával. Mert a kábulatból, ami a fölös ki­lóktól való keserves szabadulási kí­sérlettel együtt jár, ez a fülhasogató malacvisítás ébresztett ott a bordáfal mellett, Szekszárdon, a városi sport- hivatal tornatermében. S míg a ki­adós futás után még mindig fújtatva, oldalbordám megrovó pillantásainak kereszttűzében tanulmányozni pró­báltam néhány hölgy sportos mozgá­sának titkát, és némi irigységgel elegy megvetéssel néztem végig a még nálam is atlétább termetű férfia­kon, addig a tombolajegyet is gom- bostűfejnyivé gyűrtem izgalmamban, hogy vajon én nyerem-e az újévi malacot. - br ­„Új év - új életmód” Futó- és kocogónap megyénk öt városában Tömeges rajt a megyeszékhelyen „Amíg apuék kocognak, én végigkocsizom a távot” keznek a rendező KISZ-eseknél. Sőt, a nagymányoki általános iskola is képvi­selteti magát négy fiúval, de jönnek más­honnan is.- Jómagam zombai vagyok - mutatko­zik be Borbély Miklós - szeretek futni, sportolni. Eleinte gondolkodtam, hogy Szekszárdon fussak-e, de mivel a bony­hádi gimnáziumba járok, végül is emellett a város mellett döntöttem. Sere Tibor, a III. Számú Általános Isko­la testnevelője feleségével együtt tette meg a távot, jó példát mutatva ezzel is ta­nítványainak. Bár nem mindennel elége­dett, mert mint elmondta: csak az utolsó tanítási napon hallott először erről a fu­tásról, és már kevés gyereknek tudott szólni. Közel húsz tanítványa így is jelen volt a kocogáson. Még számos ismerős arc tűnt fel, akik szeretik a sportot. Nemcsak nézni, de művelni is.- Ha nem is rendszeresen, de gyakran járok futni - mondja Fábián Gyula, a Szekszárdi Vendéglátóipari Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézet fel­szolgáló szakoktatója. - Az ünnepek alatt pihentettem a sportolást, most annál job­ban esett ez a 3000 méter. Alighanem a bonyhádi résztvevők közös véleményét is tolmácsolta Fábián Gyula. - máté ­Az atomvárosban is nyerő a huszonegy Araszolunk az összefüggő, sűrű köd­ben. A nyirkos úttest és a leszűkült látótá­volság pianóra fogja a tempót a hatoson. Minden manőver vakmerőség, ezért is szurkolunk Vida Mihállyal, a KISZ-me- gyebizottság munkatársával annak a ju­goszláv gépkocsivezetőnek, aki az előt­tünk haladó kocsisor előzésébe kezd. Most még megúszta...- Azt hiszem, az időjárás pálfordulása mindent elront. Szilveszterkor tavaszias

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom