Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
1987. december 12. NÉPÚJSÁG 11 A holland „arany század” Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Szépművészeti Múzeumunkat spanyol gyűjteményéről ismeri a világ. Pedig hasonló rangos múzeum németalföldi kollekciója is. A 14. és 18. század között Észak- és Dél-Németalföldön készült festményekből nyolcszáznál többet őriz K. Dujardin: Tóbiás és az angyal a Régi Képtár. S ebből is ötszáz kép a holland „arany századnak" nevezett 17. századból való. E világviszonylagban is jelentős anyagból válogatott ötven kép reprezentálta a Szépművészeti Múzeumot tavasz- szal és nyáron az NSZK-ban és Hollandiában rendezett magyar kulturális napokon. Előbb Kölnben, Európa egyik legújabb és legmodernebb múzeumépületében, a Richartz-Wallraf Museumban, majd Utrechtben a Central Museumban volt hivatalos a kiállítás. S időközben kérte kölcsön az anyagot a hannoveri Niedersöchsisches Landermuseum. És most, december végéig a hazai közönségnek is bemutatják a Holland festészet a 17. században című kiállítást. Azok a főúri és egyházi gyűjtemények, amelyek később a Szépművészeti Múzeum alapját képezték a 18-19. században jöttek létre. Akkor, amikor az európai műkereskedelem bőven kínált 17. századi németalföldi képeket. A vásárlási lehetőség találkozott a magyar gyűjtők ízlésével. Ezekből, s a későbbi polgári gyűjteményekből kerültek vásárlással vagy adományok révén a Szépművészeti Múzeumba Rembrandt, Frans Hals, Jacob van Ruisdale, Jan Steen, Jan Jansz J. M. Molenaer: Péter fogadása Trech és mások képei. A gazdag gyűjteményben az egész 17. századi holland festészet fejlődése nyomonkövethető. A kiemelkedő mesterek mellett számos „kismester”, és a helyi iskolák képviselőiFrans Hals: Jan Asselyn festő képmása nek művei adnak különös színt a kiállításnak. A legfontosabb műveket persze egy múzeum sem utaztatja szívesen. Hiszen minden helyváltoztatás, csomagolás, szállítás árt a képeknek. Mégis, úgy válogattak a Szépművészeti Múzeum és a kölni meg az utrechti múzeum szakemberei, hogy a legnagyobb mesterek is képviselve legyenek, s hogy változatos képet nyújtson a tárlat a gyűjteményről. A budapesti gyűjtemény bővelkedik ismeretlen kismesterek hiteles műveiben, és közismert művészek kevéssé ismert képeiben. A szakemberek számára ezek a ritkaságok jelentik az igazi vonzerőt. Legsokoldalúbban a haarlemi és amszterdami festőiskolák szerepelnek, de képviselve van a delfti, a hágai, a rotterdami, a leideni és az utrechti iskola is néhány jellegzetes alkotással. A valóságW. Buytewech: Vidám társaság ábrázolás korai példái Buytewech, Dirch Hals és Bartholomeus van Bassen egy- egy festménye. A bibliai témákat újszerűén megjelenítő amszterdami Pieter Lastman műhelyében Rembrandt is tanult. Rembrandtot egy érett kori alkotás, Az öreg rabbinus képviseli. A holland csendélet-fesztészet egyik legnagyobb mestere volt Abraham von Beyeren, akinek Háborgó tenger című képe is a ritkaságok közé tartozik. A holland nemzeti karakter leghivatottabb tolmácsolójaként számontartott Jan Steen Bordély jelenete az erkölcsnevelő célzatú zsánerfestészet példája Frans Hals, a portréfestészet virtuóza, tőle egy festő, Jan Asselyn képmását láthatjuk. A romantikus természetszemléletű nagyszerű tájképfestő, Jacob van Ruys- dale hatása a későbbi korok mestereire is nagy hatást gyakorolt. Az amszterdami Binneramste-ről készült képe a városrész valósághű ábrázolása. Tájképek, paraszti, és polgári életképek, bibliai jelenetek, portrék, csendéletek teszik változatossá a holland „arany századot” bemutató tárlatot. Erdősi Ferenc: A társadalom hatása a felszínre, a vizekre és az éghajlatra a Mecsek tágabb környezetében Hartmut Berlin: Nyílt levél magnóügyben A könyv az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban. Eredetileg a szerző kandidátusi disszertációja volt, jelenleg formájában kilenc évi várakozás után veheti kezébe az olvasó. A tanulmány 5 témakörben elemzi a társadalmi termelés főbb ágazatainak szerepét a természeti környezet dinamikus ökológiai egyensúlyának megbomlásában, a természetben bekövetkezett változások visszahatását a társadalmigazdasági viszonyokra és a területi típusrendszert kidolgozó vizsgálatok eredményeként feltárja a káros változások kölcsönhatásrendszerét. A szerző korszerű régiószemléletét igazolja az a tény, hogy földrajzi térben gondolkodva határolja körül kutatási területét. Vizsgálatai ennek következtében kiterjednek megyénk azon peremterületeire is, amelyek legközvetlenebb, főleg gazdasági kapcsolatban vannak a szomszédos közigazgatási egységekkel. Eredményei megerősítik Vadász Elemérnek azt a gondolatát, hogy: „A földtani tényezőül tekintett szerves élet utolsó láncszeme az ember tudatossá tett építő- pusztító tevékenységével a leghatékonyabb kőzetalkotó szervezetek sorába került. Tudatos működése erősen kihat a földfelszín alakítására, a természeti viszonyok megváltoztatására.” A munkában bepillantást nyerünk a hazai és külföldi antropogén morfológiai kutatások eredményeibe. Felhívja a figyelmet a hazai adottságoknak megfelelő módszerekkel végzett további kutatások szükségességére, másrészt tematikai és módszertani példát adva felkutatja Pécs környékén, illetve a DK-Dunántúl területén a különböző gazdasági ágazatok által a felszínen, vizekben, mikro- és mezoklimában, valamint a talajtakaróban okozott felszinváltozásokat, megrajzolva azok több tényező által kialakított térbeli rendjét. Mindezt olyan módon, hogy a tájat természeti és társadalomtörténeti kategóriaként, illetve komplexumként em- bercentrikusan értékeli, ez pedig azért kívánatos követelmény, mert a termé- szet-és gazdaságföldrajz a maga területén a felvetődő kérdéseknek csak az egyik oldalát látja, míg a táj vagy a földrajzi környezet egymásbafonódását, egymást feltételező természeti és gazdasági potenciálját csak interdiszciplináris szemlélettel lehet feltárni. Foglalkozik a szerző a tájrekonstrukció és rekultiváció elméleti kérdéseivel, valamint gyakorlati megvalósításának lehetőségeivel is. Megállapításaiban, javaslataiban azonban mindig az esztétikum és a gazdaságosság összeegyeztetésére törekvő felelős tudós hangján szól. Magáévá téve Enyedi György 1972- ben megfogalmazott gondolatait: „A környezetvédelemnek nem a környezet természetes állapotának visszaállítása a célja. Kivitelezhetetlen minden olyan megoldás, amely fejlődésellenes, amely a gazdasági növekedés megállapítására épül. A társadalomnak a természetromboló hatása (beavatkozás) nemcsak destruktív jellegű. A földrajzi környezet részleges megváltoztatása lényeges forrása nagyobb gazdasági értékek létrehozásának. A problémát akkor ismerjük fel helyesen, ha nem naiv módon a természet eredeti állapotának visszaállításán fáradozunk, hanem reális módon a környezet okszerű vizsgálatának megtervezésére törekszünk.” Ugyanakkor jól megfér egymás mellett a tudós ökonomikus gondolkodásmódja az átalakított környezetet elfogadni tudó ember toleranciaképességével: „A mai kultúrtáj már funkcionális töltetű alkotás, új szépségének forrásai, emberi verejtékkel teremtett gazdagsága, a termelő ember társadalmilag összehasonlíthatatlanul hasznosabb, és nemcsak gazdasági tekintetben értékesebb, igazságosabban érvényesülő keze munkájának dicsérete. A romantikus természeti miliő, a mocsárvilág és az erdők dúsan termő, geometriai formákat követő, változatos szín hatású szántóföldek között vezető jegenyefasorokkal szegélyezett utak, csendes vizű csatornák, az új kultúrtáj technogén elemei, a lakó-és gazdasági épületegyüttesek, a hidroglóbuszok és a földeken mozgó mezőgazdasági gépek között is létezik harmónia, de ennek megfelelő értékeléséhez új látásmódra van szükség.” Külön figyelmet érdemel a kiemelkedően gazdag, mindenkor a funkciót szolgáló ábra- és képanyag. A kutatott téma fontosságát bizonyítja, hogy a mű a megírás és a kiadás között eltelt kilenc év alatt sem veszített aktualitásából. Amikor a könyvet a környezet-gazdálkodás és a környezetvédelem szakembereinek hasznosításra, illetve a témakörben kutatást végzőknek alapirodalomként ajánljuk, azzal a környezetért való felelősséggel tesszük, amire Marx több mint egy évszázaddal ezelőtt már felhívta a figyelmünket: „Még egy egész társadalom, egy nemzet, sőt egy időben az összes társadalmak együttvéve sem tulajdonosai a Földnek, hanem csak birtokosai, haszonélvezői, - és az a kötelességük, hogy mint boni patres familias, jobb állapotban hagyják örökül a következő nemzedéknek. DR. DANKÖ ISTVÁN főiskolai adjunktus Kedves Tröbner úr! Soha ne adja fel a reményt, mert biztosak vagyunk benne, hogy az Ön számára is tartogat valahol a kereskedelem egy működőképes kazettás magnetofont. A kérdés csupán az, hogy vajon hol? Nyilvánvaló, hogy eddigi próbálkozása nem sok sikerrel jártak. Az első berendezés a vásárlás után 24 órával felmondta a szolgálatot, vagyis többet meg sem szólalt. S ekkor kezdődött a szokásos hercehurca. Be a szervizbe, haza a szervizből, majd ismét a szerelő. A helyzet azonban nem sokat változott. Tröbner úr ugyan kapott egy másik készüléket, amelyik csodák csodájára már négy teljes hétig üzemelt, de utána azonban ez sem bírta tovább. Megnémult örökre. Ismét a szerviz következett. A szerelők megadták magukat, nem tudták megfejteni a hibákat. így inkább azt ajánlották Tröbner úrnak, hogy kérje vissza pénzét. A vásárlás helyén ez ellen nem is tiltakoztak, mindent gyorsan elintéztek. így újra van Tröbner úrnak pénze, viszont nincs magnója. Egy régi közmondás szerint, aki egyszer megégette magát, az óvatosan bánik a tűzzel. De Tröbner urat nem ilyen fából faragták. Szerette volna meghallgatni kazettáit, így nyakába vette a várost, s felkereste az összes üzletet. Kérdéseire a válasz mindenhol így hangzott: Sajnos ezeknek a készülékeknek valamilyen rejtett hibájuk van. Ha a kedves vásárló szerencsés, akkor ezek már a garanciális idő alatt megmutatkoznak. Tröbner úr valamennyi hazai gyártmányú készülékről hasonló jellegű felvilágosítást kapott. Hozzátették az eladók azt is, hogy a japán berendezések természetesen kiválóan működnek, az áruk viszont ötször annyi, mint a hazaié. Tröbner úr nagyon szomorú lett, hiszen az a készülék, amelyet vett, így is egy havi fizetésébe került. Kedves Tröbner úr! Két javaslatunk van: 1. Szokjon le a kazettahallgatásról. Inkább sétáljon vagy sportoljon - szabad idejében. 2. Keressen olyan állást, ahol legalább annyit fizetnek, mint amennyibe egy japán készülék kerül. Fordította: SZABÓ BÉLA Oláh Zoltán A lél eazet oarl ián Ülünk a lélegzet partján halált tapintó némaságban, hullámok feletti gyászban Alattunk fénycölöpök árja; hallgatásunk szivárványa. Ránk fonnyad az éj. Félünk, megered-e újra szemünkben a hajnal.
