Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

1987. december 12. 4 ^NÉPÚJSÁG Második kenyerünk a krumpli Tönkremenni vagy meggazdagodni? A hazai gazdasági és üzleti életben szokatlanul udvarias hangú, mondhat­nám elegánsan és korrektül fogalmazott levelet kézbesített a posta a múlt héten több mint száz Tolna megyei üzemnek. A levél igy szól: „Tisztelt Vásárló! Önökkel évek óta megfelelően jó part­neri kapcsolat alakult ki az akciós érté­kesítés kapcsán. Sajnáljuk, hogy ebben az évben módosítani voltunk kénytele­nek az ezzel kapcsolatos eredeti ajánla­tunkat, de ezúton szeretnénk megkö­szönni, hogy gonjdainkat, problémáinkat megértették és feltételeinket elfogadták. Tájékoztatásképpen közöljük, hogy 1987-ben burgonyából a tervezett és várt étkezési nagyságú gumókból 35 százalékkal kevesebb termett. A hagy­matermésünk 50 százalékkal lett keve­sebb, mint amit vártunk. Ezért voltunk kénytelenek a burgonyánál a mennyisé­get és az árat módosítani. A hagymá­ból a hiányt vásárlással pótoltuk. A jövőt illetően 1988-ban is tervezünk akciós értékesítést saját termelésű bur­gonya, hagyma és tárolási fejes káposzta cikkekből. Javasoljuk Önöknek, hogy vásárlási szándékukat cikkféleségenként hozzá­vetőleges mennyiséggel már most, 1987. december 25-ig jelentsék be írásban tsz- ünknél, mert ezzel elősegítenék terme­léstervezési munkánkat, és mi is garan­ciát tudnánk adni Önöknek azzal, hogy szerződésnek tekintenénk igénybejelen­Szentes Nándor: Nem koordinálják a termelést fésűket. Elfogadjuk, és örömmel vennénk az olyan irányú javaslataikat is, amelyek az akciós értékesítés szervezésével és az esetleges cikkféleségek bővítésével lennének kapcsolatosak. (Ezekre írásos válasz formájában visszatérnénk.) A további jó partneri kapcsolatban bíz­va kívánunk Önöknek eredményes mun­kát és köszönjük, hogy a mi termelőszö­vetkezetünktől vásároltak.” A levél aláírói: Szentes Nándor, a mö- zsi Új Élet Tsz elnöke és Falusi Ádám, a szövetkezet főkönyvelője. Az előzmény: idén ősszel 30-50 vagon akciós burgonya értékesítésére számí­tottak, de e 80 vagonnyi mennyiségre lett igény. Ezt biztosítani nem tudták, hisz a szövetkezetnek a vállalt szerződés köte­lezettségeinek is eleget kellett tenni. Hullámok hátán Szinte nincs esztendő, hogy valamely zöldség- vagy gyümölcsféléből hol na­gyon kevés, hol meg nagyon sok ne len­ne, ne törne ki patália, vagy ahogyan az utóbbi időben mondani szoktuk, háború az alma, a fokhagyma, a málna, a hagy­ma, a káposzta, a krumpli körül. Mi az oka mindennek? - kérdeztük Szentes Nán­dortól.- Hozzávetőleg tíz éve annak, hogy a nagyüzemben termelt zöldségterület a korábbihoz képest lényegesen keve­sebb lett. A költségek emelkedése, a piac szűkülése, és az aktív dolgozók létszá­mának csökkenése miatt csak a gépesít­hető kultúrák maradtak a nagyüzemben, a magas kézimunkaigényű növények termesztésével nem foglalkoztak, ezek a háztáji és az egyéni gazdaságokba hú­zódtak át. Ez utóbbiakban viszont csak azt termelték, ami több év átlagában gaz­daságosnak látszott, s megfelelő piaci háttérrel rendelkezett. Az egyéni és a nagyüzemi termelők eltérő feltételekkel, de azonos piacon próbáltak, s próbálnak ma is versenyezni, de úgy tűnik győznek a magántermelők. Egyszerűen azért, mert rugalmasabbak, mint a nagyüze­mek.- Ragadjuk most ki a zöldségfélék kö­zül a burgonyát, s ezen keresztül próbál­juk bemutatni, hogy mi a hullámzó terme­lés oka.- Ma Magyarországon üzemi körülmé­nyek között egy hektár burgonya terme­lési költsége 105.351 forint, - 22 tonnás termésátlaggal számolva. Kilónként ez öt forintot jelent, de ekkor a termelőnek még egy fillér haszna sincs rajta. Világos tehát, sőt jogos, ha minimum 7 forintért adja el kilóját. Egyébként a krumpli ter­melése nem olcsó mulatság: Hollandiá­ból 25 forintért vesszük a vetőgumó kiló­ját, - ezt természetesen tovább kell sza­porítani. Drága a vegyszer, a műtrágya, speciális, másra nem használható gépe­ket igényel, öntözni kell, és hát az értéke­sítése sem könnyű. 1985-ben például hiába termett itt Mözsön 500 vagon bur­gonya, - egy fillér hasznunk sem lett be­lőle. Az országban mindenütt sok termett, s ezért aztán nem is volt ára.- Koordinálják-e valamiképpen a ha­zai burgonyatermelést. Hisz igen egy­szerűen ki lehet számítani, hogy mennyi kell az országnak: az egy főre jutó évi burgonyafogyasztás 1986-ban 50 kiló volt.- Hát igen, az a legnagyobb probléma, hogy a termesztést nem koordinálják sehol sem. Pedig ahogy mondani szok­tuk, a krumpli a mi második kenyerünk. A nagyüzemi terület országosan jelentő­sen csökkent, a kisüzemek számát senki nem tudja, - ugyanakkora piacon jelent­keznek. Az idei esztendő különösen ke­serves volt: a kedvezőtlen időjárás miatt 30-50 százalékkal kevesebb termett or­szágosan, mint amire számítottunk. De hallottam, hogy akadt a Nyírségben olyan üzem is, ahol kevesebb burgonyát forgattak ki idén ősszel, mint amennyit tavasszal elvetettek. Védőár, szubvenció, szabadár- Milyen üzlet ma a burgonyatermesz­tés?- Ez az a növény, amin tönkre lehet menni, de meg is lehet gazdagodni. Mint említettem, két éve az ötszáz vagon nem hozott pénzt, idén viszont a jég- és vihar­kár, a terméscsökkenés ellenére jelentő­sen hozzájárul az üzemi eredményeink­hez a burgonya. Igaz persze az is, hogy máskor a 4 centiméter átmérőjűnél ki­sebb takarmánynak sem kellett, most vi­szont étkezési burgonyának is viszik.- Mit lehetne tenni azért, hogy ki­egyenlített legyen burgonyából, és más zöldség- és gyümölcsféleségekből a ter­melés, az ellátás?- Az időjárás hatásait kivédeni nem le­het, de számítani lehet rá. A termelést kézben kellene tartani, biztosítani állami szinten egy olyan védőárat, amely szer­ződéses körülmények között legalább a termesztés költségeit fedezné. Ha vi­szont kevés termelő vállalkozna valami­lyen zöldség vagy gyümölcs előállításá­ra, állami szubvencióval kellene termel­tetni. Meggyőződésem, hogy nem lenné­nek „háborúk”, és pihennének a fegyve­rek.- Az önök árajánlata 8 forint körüli, - a Figyelő című gazdaságpolitikai hetiiap legutóbbi szabadpiaci ártáblázata sze­rint 12 és 15 forint közötti a burgonya ki­lója.- Ez már elavult, a Népszabadság egyik számában olvastam, hogy Buda­pesten már 16,60-ért adják. Megdöb­bentő. A felvásárlási, és eladási ár külön- bözete igen nagy - jó lenne tudni hová lesz. Mi a szerződések értelmében azon­nal eladtuk a termést a Tolna megyei, a bajai, a dunaújvárosi Zöldértnek. Ami itt maradt, kell a saját boltunknak, az üzemi konyhának és természetesen tároljuk a vetőburgonyát. Az apró szemű krumpli­nak is van gazdája, viszik a téeszek, viszi a budapesti Zöldért.- A terület nagysága jelentősen csök­kent?- 1984-ben 174 hektáron, idén pedig 136 hektáron termeltünk burgonyát. Fo­kozatosan csökkent évről évre a terület, jövőre hasonló nagyságrendű földön ül­tetünk burgonyát, mint idén. Hogy milyen eredménnyel? Ez az ami teljesen bizony­talan. A burgonya ugyanis szabadáras, a kereslet és a kínálat határozza meg a pi­acot. Erre kell számítani a jövőben - és nem csupán a burgonyánál, hisz a jövő évtől a mezőgazdasági termékek töblu mint 50 százaléka a szabadáras kategó­riába tartozik majd. Egy kis tudomány „A burgonya táplálkozási jelentősége rendkívül nagy. A kenyérgabonák után a legfontosabb élelmiszer. A zöldségnövé­nyek között a legolcsóbb kalóriaforrás. A burgonya kalóriaértéke lényegesen na­gyobb, mint a többi zöldségnövényé. Ál­talában háromszor nagyobb a káposz­táénál, négyszer nagyobb a paradi­csoménál. Kalóriaértékének fő forrásai a szénhidrátvegyületek. Az emberi szerve­zet a burgonyában lévő fehérje 90 száza­lékát hasznosítja. Jelentős mennyiségű C-vitamin is található a burgonyában. A burgonyát az élelmezésben igen sokol­dalúan használják fel, a legolcsóbb élel­miszerek közé tartozik. Fontosabb hazai termesztökörzetei: Szabolcs, Somogy, Komárom, Győr és Tolna megye." A szakkönyvet, amiből ezeket a soro­kat idéztem 1967-ben adták ki. Akkor megyénkben 6540 hektár volt, ma pedig csupán 1009 hektár a burgo­nya területe. Lehet, hogy időközben megszűntünk burgonyatermesztő körzet lenni? D. VARGA MÁRTA Negyvenkét éves unokaöcsém, Andris felesége azt panaszolja, hogy a különben is heves vérmérsékletű fiú - aki soha se hordta haza a munkahelyi idegeskednivalókat, amiből bőven kijutott neki minden­kor szocialista brigádvezetőként -, lassan elviselhetetlen lesz a csa­lád számára. Ordítozik az utóbbi időben, nincs türelme a fiúkhoz, pe­dig a 16 éves István, a tizennegyedikben járó Laci, de még az iskolába csak jövő őszön menő Robika is úgy csüggenek az apjukon, akárcsak Andris csüggöt már felnőtt, családos emberként is az ő édesapján. Nem lenne semmi gond, ha nem ment volna három éve a párja után ez az aranyos szívű, nagyon világos fejű öregember, aki a maga köré­ben mindéltig megmaradt hangadó tekintélynek, ahogy ő nevezte magát szívbőlfakadó derűvel vaspóknak, lévén a szakmája géplaka­tos már azokban az időkben is, amikor a magafajtájúakat ugyancsak emelgették kifelé az üzemekből.- Tudod, én a papát kiabálni nem hallottam tán egyetlen egyszer se családfőként, és amikor megkérdeztem tőle, hogy lehet ez, csak so- molygott a bajsza alatt, amikor odadörmögte a választ. „Az igazság­hoz, tekintélyhez nem kell hangerő lányom. ” Rózsika - akit tizennyolc év óta akkor se hallottam panaszkodni, amikor a saját fészekrakás mindkettőjüktől kemény munkát, szinte zsugoriságig menő takarékosságot, sok lemondást követelt évekig - húzza-vonja a vasalót és mondja, mondja, méghozzá úgy, hogy - a vak is látná -, se közbekérdezésre, se tanácsra nem vár. Nincs rajta csudálkoznivaló. Mesterségemből fakadóan tengersok, az övével ro­kon monológot hallottam már, lecsapolandó azt a belső feszültséget, ami szóra bírja a szótlanokat, szemérmességből befelé fordulókat. Ki tudja mi lenne, ha nem szuperálna ilyen kiválóan ez az akaratunktól néha függetlenül működő biztonsági szelep, ha néha ki nem borul­nánk istenesen. Andris színeváltozásában is ez lehet a kulcs - gondo­lom az előszoba felé fülelve, mert lám nyílik és csukódik az ajtó, Rózsi­ka kikapcsolja a villanyvasalót és odasúgja:,,- Egy szót se ám!" Rábó­lintani sa tudok, mert berobban András.- Konyháztok, picinyeim ? Hogyan fogadod te a rikta vendéget, fele­ség?! Még jó, hogy vasalót nem nyomtál a kezébe - rikkantja színlelt haraggal.- Megtettem volna, ha a másikat már megjavítottad volna - veszi át a mókázás fonalát Rózsika, mert igaziból ez a hang uralkodó itt.- Eszedbe ne jusson akkorra megcsinálni azt az asszonygyötrő szerszámot, mire a legközelebb jövök, mert én otthon is büntetésnek veszem a vasalást.- Na akkor veled szentpéternek nem lesz majd sok gondja - véli András vigyorogva. - Csak odaállít egy őskori szenesvasalóval három kazal vasalnivaló mellé. Megjegyzem, több is lehet a kazal háromnál, ha életében valaki újságíró. Hát nem? Rózsika kacagva helyesel, András pedig megpróbálja hozzám iga­zítani hórihorgas termetét amikor inkább a hóna alá fogva, minta vál­tam átölelve befelé terelget a szobába kifejtve, hogy neki most egy híg fröccs lehetne érdemszerinti jutalma, nekem pedig kávé, almaié, vagy ami éppen jólesik.- Mert ugye alkohol egy csöpp se?- Hiszen tudod - mondom már odabent a családi dühöngőnek be­cézett nappali szobában. - De te nem szoktál hazafelé jöttödben inni András!- Hát most ittam. Méghozzá a gyárkapuval szembeni késdobáló- ban, ráadásul egyedül. Meg is bámultak ne félj. De okom volt odamen­ni, mert azt hittem szétvet a méreg.- Látom, hogy nem stimmel valami.- Jó a meglátása elvtársnő! Ma úgy összevesztem Gelencsér Tóni bácsival, aki a szakmát apám keze alatt kezdte, hogy csak úgy zengett a műhelysarok. Most is bánt a dolog, mert a torkomról a keserűséget nem mosta le a két hajtókára leküldött nagyfröccs. El tudod képzelni, mit mondott nekem ez az öregember? Azt, hogy én egy ellenzéki va­gyok. Mindenütt úgy jár a szám, mint a kacsasegg, nincs az a párt­Ügyeletes okosok nélkül taggyűlés, brigádtalálkozás, szakszervezeti rendezvény, amin ne én lennék a fő-fő időhúzó, aki újra, meg újra szót kér. De a kutya úristenit, mondtam én neki, nem azért vannak ezek a gyűlések, mert oszt is, szoroz is, amit a magamfajták elmondanak? Soha se voltam én bólo­gató András, az aztán más kérdés, hogy néha mégis füstbement a sok jó szándékkal ejtett szó.- Csak úgy, különösebb ok híján kaptatok össze?- A fenét. Azzal kezdődött, hogy az öreg, mint főbizalmi hozzám, a brigádvezetőhöz jött megtudakolni, mi a véleményem a szakszerve­zeti tagdíjrendszer tervezett változásairól. Azt hittem tényleg az én véleményemre kiváncsi az öreg és nem azt akarja hallani tőlem, ami az övé, hát megmondtam neki, hogy szerintem öngólt rúghat magá­nak a mozgalom, ha most változtat, s szerintem a legjobb az lenne, ha a várható áremelésekre való tekintettel később kerít sort az új tagdíj­rendszerbevezetésére. Na azért kaptam meg vita, minden nélkül azt a minősítést, amitől elborította az agyamat a vörös köd.- Most viszont már nem úgy nézel ki, mint aki nem lát a méregtől.- Azért mentem be a kocsmába és jöttem haza gyalog. Muszáj volt kiszellőztetni a fejemet. Föl se tűnt nektek, hogy nem voltam idehaza fél háromkor? Ejnye feleség, már nem is hiányozom itthon ?! - kiáltja a konyha felé András - de választ nem vár, pedig máris üres az előtte ál­ló pohár és ha még inni akar, vagy újabb fröccsért folyamodik, vagy beéri a kéznél lévő almalével, mert az üdítős üvegy „bejött” a konyhá­ba, de a parasztborocskás demizson, meg a szifon odakint „maradt”. Rózsika fennhatósága alatt.- Tudod mire volt jó a kitérő, meg poroszkálás? Tisztáztam magam­ban egyszer és mindenkorra a diagnózist.- Viccelsz, fiú?- Eszem ágában sincs. Véresen komoly, amit mondok. Azt fogtam föl, hogy mitől kerültünk nyakig a szarba, amiből Hofimester szavaival élve csakugyan nem kibontakozni kell, hanem kiemelkedni, kimosa­kodni, és mi az, ami a megújulást már most veszélyezteti, amikor még csak az eleje, a java mutatja a megújulási szándékot. Vegyük a Gelen­csér papát. Mindig is talpig becsületes, hűséges szívű munkásember volt, de belevénül-merevedett abba, amibe beleszorították és csak­ugyan azt hiszi, hogy akinek ellenvéleménye van, aki odaáll vitatkozni, az ellenség. Van neked fogalmad, hogy hány tiszta, jó szándékú em­bert lehetett ebből az alapállásból demagógnak címkézni? Pedig ezeknek a zöme nem akart mást, csak azt, hogy a döntésekben ott le­gyen az ő szavuk súlya is, mert ha ez nincs, a cselekvési egységet csak deklarálni lehet. Jóval idősebb vagy, a mesterséged is olyan, hogy számon kell tartanod a történelmi leckéket. Mi soha se nyertünk, mindig csak veszítettünk azon, ha nem vállaltuk időben a tévedésein­ket. Ahogy ti újságírók fogalmazzátok, a konfliktushelyzeteinket, mert amíg kentük a büdöst, mindig akadt aki tett hozzá, nem is csak suty- tyomban, hogy majd az éppen ügyeletes főokos megvédelmezi baj esetén. Hát most nincs ügyeletes főokos. Megy is ám gőzerővel min­den szinten a tanácstalan toporgás. Kész kabaré például az, hogy hány fej, amelyik elszokott az önálló gondolkodástól mutatja magát szégyenkezés nélkül üresnek és hivatkozik arra, hogy majd január 1 után lesz csak nyilatkozatképes. András félig kihúzza a poharába orvul töltött almalevet és beszél még nagy találmányunkról, a szétkenhető felelősségről meg arról, hogyha nem vettem volna észre, özönével születnek a reformviccek. Szerinte az van e mögött, hogy készek vagyunk a közmegegyezéses békanyelésre, ha világos a cél, célratörőbb a gondolkodásunk és csakugyan az új felfogáshoz igazított lassan a magatartásunk is. Csak hát... a honpolgároknak hinniük kell abban, hogy aminek a haszonél­vezői mindannyian leszünk, fönt és lent, az élet minden területén köte­lezővé teszi számunkra megőrizni, gyarapítani azt az erőt, ami a min­denkori hibaigazításhoz kell. Nem azért értettünk egyet, mert kölcsönösségi és rokoni alapon ezt vártuk el egymástól. Rózsika, aki vasalás közben minden szót hallott, ra­gyogó arccal és azzal búcsúzott, hogy jöjjek mihamarabb. András pedig fülembe súgta mintegy engesztelésül a borostás puszikért:- Holnap leülök beszélgetni az öreg Gelencsérrel. Tudod nem ven­ném a szívemre, ha végképpen közénk tolakodnak a harag.- Nehéz dolgod lesz.- Tudom én, de kinek könnyű manapság?- Megírnád pár sorban, hogy a te személyes hibaigazításod hogyan sikerült Gelencsér papával? András ezt szentül megígérte, de máig nem jött tőle levél Szeged­ről. Kíváncsi vagyok pedig, hogyő mire megy „ügyeletes okos” nélkül. De az is érdekel, ő kész-e a hibaigazításra...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom