Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-10 / 291. szám
4 Képújság 1987. december 10. f--------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ MŰVELŐDÉS V ____________________________________________________________________> T áncolni is engedd! Művelődési ház és iskola - pontosan - a szekszárdi l-es Számú Általános Iskola és a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ - együttműködéséről beszélgetünk az iskola igazgatójával, Biczó Ernővel.- Rövid tudósításban már beszámoltunk az első lépésről, stílusosan fogalmazva az első tánclépésről, hiszen családi táncházat szerveztek közösen. Hogy jött az ötlet az együttműködésre?- Mostohák a mozgásos tevékenységekhez szükséges körülmények itt az iskolában. Mi így ítéljük meg. Ezért minden kezdeményezést szívesen fogadunk, ami ezt javítaná. Úgy kezdődött, hogy egy karateedző megkeresett, hogy hetente három alkalommal szeretné kibérelni az iskola tornatermét. I - Mennyi terembért fizet?- Én is ezt kérdeztem először, aztán abban maradtunk, ne fizessen bért, viszont az iskolánk diákjai ingyen járhassanak edzésre. Most ott tartunk, hogy közel száz tanuló, három csoportban kara- tézik. Nem olyan céllal, hogy piros, zöld vagy lila öves sportolók legyenek, hanem a rendszeres mozgás kedvéért. Azt is szerettük volna, ha diákjaink az iskolájukba járnak hétvégi szórakozásra. Ezért táncos rendezvényeket képzeltünk el, és így kerültünk kapcsolatba a művelődési központtal. Szabadi Mihállyal való beszélgetés szinte természetesen hajlott a néptánc irányába. Egy lett az ötlet a tettel és megvolt az első családi táncház. Videokazettára rögzítettük és a levetítés után újabb tervek születtek. Az például, hogy a néptánc magával hoz egyéb nép- művészeti ágakat, kézműves mesterségeket is. Az elképzelésünk az, hogy a sulitábor mintájára ilyen családi kézművestábort szervezzünk, ahol a gyerekek délelőtt ugyanúgy tanulnak, mint az iskolában, délután viszont népművészek és népművelő szakemberek foglalkozásain ismerkednek kismesterségekkel. I - Ennek helye?- A sötétvölgyi táborunk. I- Maradjunk most még a már sikeres táncháznál. Miért fontos az, hogy a saját iskolájában szórakozzon, még a hét végét is ott töltse? Nyilván a kötődés miatt van pedagógiai szerepe!- Igen! Hangsúlyozni szeretném, hogy a saját iskola, amire büszkének kell lennie. Annyi minden van tanulás közben, ami 'nem jelent örömöt a gyerekeknek, ezért ezt oldani kell, például úgy, hogy minél több tevékenységi formát kínálunk. Elsődleges természetesen, hogy megtanuljon írni, olvasni, de hiszem, hogy ezek a kiegészítők serkentően hathatnak például az írásra és olvasásra. Az enyhén értelmi fogyatékos gyerekeknek éppen a néptánccal szereztünk sikerélményt. Még egy gondolatig maradjunk annál, hogy a hovatartozás érzését miként próbáljuk erősíteni. Apróság, de hatásos lehet. Szerveztek a gyerekek egy diszkót. Nem sikerült, mert rossz volt a zene minősége, bosszankodtak. Megkerestem egy népszerű lemezlovast, akitől kértem jó minőségű kazettát, de nem én mentem érte, hanem gyerekeket küldtem. Ott akkor nem mint diák-tanár, nem is gyerek és felnőtt beszélt egymással, hanem az iskolát képviselték. A művelődési házzal közösen szervezett karácsonyi koncertnek is ez a célja. Megmutatni magunkat, a mi iskolánkat, de mellette legyenek ott a város más iskoláinak diákjai is. Az ilyen együttműködésnek gazdasági vonatkozása is van, természetesen, hiszen a színházterem bérleti diját megtakaríthatjuk. No, nem a takarékoskodás vezet, hanem az a plusz tevékenységi forma, amit a népművelőktől kaphatunk. I- Nem vádolják azzal, hogy elaprózza a dolgokat?- Hallottam már, de úgy gondolom, hogy a történelem, magyar és a többi tárgyak megtanítása mellett az iskola dolga az is, hogy kultúrákat származtasson át, amit tovább lehet vinni. Ezt úgy kell érteni, ahogy Ancsel Éva fogalmazta: „a nevelés feladata, szabadságszükségletet ébreszteni, nemhogy kielégíteni, szabadságélményt nyújtani...”. Ezt tesszük mi a művelődési központtal, most még táncos formában.- decsi Ajánljuk Egy tárgy nem más, mint önmagának története. Hegel ismert mondásának szellemében írta Zoltai Dénes: Az esztétika rövid története című tanulmányát, mely immár harmadszor jelent meg, ez- útal átdolgozott és bővített formában, a Kossuth Könyvkiadónál. A szerző az esztétika tudományának történetét, mint elméleti értékek felhalmozásának történetét állítja az olvasó elé a kezdetektől, a középkor esztétikáját, a reneszánsztól a felvilágosodásig. A német klasszikus idealizmuson keresztül, Marx és Engels esztétikáját idézve kalauzol a 20. század esztétikájáról elméleti-történeti vázlatot adva. Iskolatanács - Tolnán Nyitni kell a való élet felé Az új oktatási törvény az iskolák nyitottabbá válása, a környezetükkel való élőbb kapcsolat, s az intézményi demokrácia kiszélesítése érdekében lehetővé teszi tanárok, diákok valamint „külső”, nem pedagógus felnőttek bevonásával iskolatanácsok létrehozását. Megyénkben is szép számmal alakultak ilyen testületek, közülük elsőként a tolnai Földvári Mihály Gimnáziuméról érdeklődtünk Bol- vári Józsefné igazgatónőtől.- Miért és mikor hozták létre az iskola- tanácsot?- Bár nem volt kötelező, idén szeptember közepén mi is megtartottuk az alakuló ülést, ahol tisztáztuk az együttműködés célját, és hogy ezáltal az eddigieknél is több segítséget várunk azoktól a szervektől, gazdálkodó egységektől, amelyeknek munkatársai tagjai az iskolatanácsnak. Ugyanis azt el kell mondanom, hogy a helybeli üzemekre eddig is számíthattunk, de most az együttműködésünk még rendszeresebb, szorosabb lesz. S egyben mi is nyitottabbak leszünk a való élet felé. Ezt a gimnáziumoknak egyre inkább meg kell tenniük.- Kik a tanács tagjai?- Heten, mint például szülői munkaközösség elnöke vagy az igazgató, hivatalból veszünk részt a munkában, tízen pedig a község legkülönbözőbb létesítményeiből vállalkoztak erre a feladatra. Segítőtársunk többek között a Patex oktatási felelőse, a halászati szövetkezet elnöke, a helyi népfronttitkár, a körzeti orvos és a védőnő.- Ők mindannyian egy-egy itt tanuló gyerek szülei?- Nem, közülük csak ketten, és ez nem baj, sőt, így nem fenyeget az a veszély, hogy ha végez a fiúk vagy lányuk, akkor esetleg abbahagyják a patronálásunkat, másrészt pedig egy anyuka vagy apuka azért mégis másképp látja az iskolát.- A tanács létrehozása a tanulóifjúság érdekében történt. Ők hogyan képviseltetik magukat?- Az iskola KISZ-titkárát és a diáktanács vezetőjét delegálták a gyerekek, s jól választottak, mert mindkettő okos, aktív, sok-sok ötletük, javaslatuk van.- A szervezeti felépítés után beszéljünk a konkrét tennivalókról, hiszen az egésznek csak akkor van értelme, ha nem egyszerű formalitás, hanem kézzelfogható eredménnyel is jár.- Ez így van, de azt is el kell mondanom, hogy már az iskolatanács megalakulása előtt is jó volt a kapcsolatunk a községbeli üzemekkel, és az ott dolgozókkal. Vegyszereket szereztek a kémiaórákhoz, készítettek labdafogó hálót, részt vesznek a kétéves textilipari szakközépiskolai osztályunk tanulóinak gyakorlati oktatásában,'és még sorolhatnám a gyakran apróságnak tűnő, de a mai pénzszűke világban létfontosságú dolgokat. Már azzal is segítenek, ha csak felhívják valamire a figyelmünket, mint például akkor, amikor szóltak, hogy hallották, hol lehet olyan írógépeket kapni, amilyeneket a fakultációhoz már régóta kerestünk. A gyerekek cserébe műsorokat adnak, ha kell tolmácsolnak, tavaly többször voltak csomagolni a Gemenc Ipari Szövetkezetben, s jó sok terhet levettek a községi tanács válláról is azzal, hogy kihordták az adózással kapcsolatos értesítéseket. Eközben persze kóstolót kapnak az „Életből”, azokból a munkás hétköznapokból, amelyek az érettségi után várnak rájuk.- Milyen időközönként ülésezik a tanács?- Ha csak valami rendkívüli közbe nem jön - és ilyent mos nem is tudnék mondani -, akkor legközelebb májusban találkozunk. Megbeszéljük az év végi szülői értekezletek tapasztalatait, s előkészítjük a nyári táborozásokat, a következő tanévet. Ülésezni nem kell sokat, dolgozni kell folyamatosan. -csiAz olvasó hangja A közízlés Lapunk november 12-i számában jelent meg „Lehorgasztott fejjel - előre” címmel Bródy János nyilatkozata. A népszerű előadóművész közízlésről vallott gondolataihoz ezúttal közöljük egy olvasónk véleményét. Az ízlés - következésképp a közízlés is - rendkívül tág, szerteágazó fogalom, melynek csupán egy meghatározott területe a művészeti, s ezen belül a zenei ízlés. Bródy Jánosnak mégis igaza van akkor, amikor a zenei ízlés terén tapasztalható értékválságot érvényesnek tekinti a tágabban kezelt művészeti, sőt az általános értelemben vett közízlés területén is. Az általa jelzett negativ és ellentmondásos tendenciák ugyanis - ha csak a művészeti ízlésnél maradunk - épp úgy jellemzik az irodalmi, színházi, képzőművészeti, filmművészeti életet, mint a zenei-könnyűzenei jelenségek világát. Természetesen a közízlést és annak egy megnyilvánulási módját, a szórakozást - amit publicisztikánk előszeretettel azonosít a szórakoztató művészet termékeinek fogyasztásával - sokféle szempontból lehet megközelíteni. Bródy nézőpontja egyértelmű: „...az emberek tudata nem fejlődött az elmúlt negyven év alatt számottevően ... Ma sokkal kevésbé tudják, hogy mi az, ami igazán kellene nekik. A közízlés változik a legnehezebben.” A megállapítás igazságtartalma vitathatatlan, de könnyen egyoldalúvá válik, ha az egyén felelősségének hangsúlyozásakor figyelmen kívül hagyjuk a társadalom és a művelődéspolitika felelősségét. Azaz arra a kérdésre is rá kell világítani, hogy a közízlés és a szórakozás torzulátorzulásai saiért milyen mértékben felelős maga a társadalomirányítás és a művelődéspolitika. A helyzet itt röviden a következőképp körvonalazható. Művelődéspolitikánk sokáig azt hitte, hogy az 50-es években kibontakozó - s a szellemi felemelkedést kényszereszközökkel is sürgető - kulturálisforradalom ha teljes egészében nem is, de az ízlés és a kulturális értékorientáció egységesítése terén elérte célját. Az egység azonban csak formális mozzanatait tekintve, azaz az uniformizáltság szintjén volt érvényes, mert a politikai szféra - behatolva a hétköznapi és magánélet minden területére - a kulturális és szórakozási szokások terén is a kényszerű konformitás irányában hatott. A mélyben változatlanul továbbéltek a közízlés heterogén értékszempontjait és belső torzulásait jelző tendenciák, melyek a hétköznapi és magánélet depoliti- zálása, valamint a kulturális szféra autonómiájának visszaállítása után elemi erővel törtek felszínre. A művelődéspolitika nem készült fel ezekre a változásokra, mint ahogy azt a társadalmi átalakulást is figyelmen kívül hagyta, amely - módosítva az egyéni életvitel gazdasági, kulturális és szociális feltételeit - a reformfolyamatok beindulásával és a társadalom lassú demokratizálódásával párhuzamosan bontakozott ki. Egyrészt változatlan maradt a szórakozás és szórakoztatás irányításának hagyományos szervezeti modellje, mely az 50-es évek politikai centralizmusának megfelelően épült ki. Másrészt nem jöttek létre azok a hatékony kulturális minták és magatartásszabályozó eszközök, amelyek rugalmasan alkalmazkodva a megváltozott társadalmi körülményekhez, megfelelő cselekvési alternatívákkal orientálták volna a szórakozás iránti társadalmi szükségletek kielégítését. A hagyományos minták és szabályozók már működésképtelennek bizonyultak, így a szórakozás terén egy sajátos normanélküli állapot alakult ki, amelynek következményeként a magyar társadalomnak még ma sincs megfelelő szórakozáskultúrája. Az egyik oldalon hiányoznak azok a közvetett irányitó tényezők, amelyek a mindennapi tudatba épülve a magatartásirányítás belső önszabályozó mechanizmusaiként kontrollálják a megfelelő szórakozási szokások kialakítását. 1. Nincsenek olyan társadalmilag kidolgozott és elfogadott értékek, melyek az egyéni és társadalmi hasznosság szempontjainak megfelelően orientálnák az egyéni szórakozási formák kiválasztását. 2. Hiányoznak azok a kulturális minták, amelyek elősegítenék a pozitív értékeket képviselő, hasznos kikapcsolódási formák széles körű elterjedését és általánossá válását. Végül 3. mind ez ideig nem alakultak ki azok a közmegegyezésszerűen elfogadott normák, amelyek előírnák, illetve meghatároznák a szórakozás és kikapcsolódás formai követelményeit és általános magatartásszabályait. Ugyanakkor a másik oldalon azok az intézmények és szervezetek sem alakultak ki, amelyek a szórakozáskultúra megalapozásának és közvetlen társadalmi kontrolljának döntő elemeivé válhattak volna. 1. Ma is hiányoznak a szórakoztatás terén folyó alkotómunka integrált szervezeti keretei, melyek - helyreállítva az értékes szórakoztatás produktumainak presztízsét - egységes elvek és normák alapján irányítanák a szórakozás tárgyainak és eszközeinek létrehozását. 2. Nincsenek olyan intézmények és szervezetek, melyek komplex módon, minden érdeket szem előtt tartva szabályoznák a szórakoztatóipar termékeinek forgalmazását. Végül 3. hiányoznak azok az intézmények és létesítmények, amelyek a szórakozás különböző területein kulturált körülményeket biztosítanának a szórakoztatás produktumainak elsajátításához. JÁNOSI GYÖRGY Murga, 1987. Művelődési ház. Fotó: GOTTVALD KÁROLY A füaaönv leaördült
