Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-05 / 287. szám

1987. december 5. IféPÜJSÁG 7 Egy sorvadás anatómiája Szövetkezet a lejtőn (5.) Mit tett a pártbizottság és a Kiszöv? Mit mond a vezérigazgató-helyettes? A bölcskei csőelőgyártó sor kálváriája Az alapszervezet? Nem sokat. Főleg a tekintetben nem, hogy a szövetkezet tagságát rádöbbent­se a helyzet súlyosságára, komolyságá­ra, pedig már az első baljós jeleknél ezt kellett volna tennie. Egy pártalapszerve- zet tevékenységénél meghatározó a tit­kár magatartása, munkája,. Hét kérdést tettem fel és kaptam rájuk választ. Két esetben már az eddigiekről is bebizo­nyosodott, hogy igyekezett félretájékoz­tatni. (Nyilván ezt tette a tagsággal is, si­kerrel.) Áttanulmányozva a városi pártbizott­ságnál lévő emlékeztetőket. (Ezek tag­gyűlésekről, vezetőségi ülésekről ké­szülnek, az egyik példány az alapszerve­zetnél marad, a másikat be kell küldeni a városi pb-re.) Egyikben sem találtam hal­vány utalást sem arra, hogy bármily kér­désben a párttitkár nem helyeselte volna, vagyis ellentmondott volna az elnök véle­ményének. Egyetlen utalást találtam - az 1984 decemberi, ötéves munkát elemző beszámoló taggyűlésen készült jegyző­könyvben - arra, hogy az elnökváltás előtti években voltak a legjobbak az eredmények. Verhás Mihály főmérnök mondta, aki különben ebben érdektelen volt, hiszen akkor még nem ő volt a fő­mérnök. De volt bátorsrága megmondani annak ellenére, hogy az elnök fél évvel korábban épp az ellenkezőjét mondta a Népszabadság tudósítójának. A párttitkárnak feltett kérdéseim között szerepelt: A régi műszaki vezető és fő­könyvelő az alapszervezet káderhatás­körébe tartozott. Menesztésükkor kikér- ték-e az alapszervezet vezetőségének véleményét?- Igen, hatáskörünkbe tartoztak, bár nem voltak párttagok. A vezetőség egyet­értett - válaszolta. Az emlékeztetőkben nyoma sincs ennek. Mint ahogy a többi kérdésemre elhangzott válasznak sem. Felesleges lett volna tovább kutatni. A városi pb ez év elején, mint évenként gyakorlat, minősítette az alapszervezet tevékenységét, amit felolvastak a beszá­moló taggyűlésen. Ebből egy részlet: „A gazdasági vezetés nem tudta biztosítani a termelés ütemességét, kiegyensúlyo­zottságát. A gazdasági szabályozók által behatárolt objektív környezeti feltételek­hez sem tudtak kellő időben és kellő kö­rültekintéssel alkalmazkodni. Mindezek káros politikai hatásokat eredményeztek a dolgozó kollektívákban, feszültségek keletkeztek, elkeseredett a hangulat. A hibák okát a vezetők elsődlegesen a kül­ső tényezőkben keresték, ezt a pártveze­tőség kritika nélkül elfogadta”. Márpedig ahol a pártszervezet nem áll hivatása magaslatán, mindent kritika nél­kül elfogad, ez kihat az egész dolgozó kollektíva hangulatára, állásfoglalására. Vagy pozitív, vagy negativ irányban. Nem hiába, ha jó a viszony a pártszervezet és a gazdasági vezetés között. Sőt! Ám en­nek elvi alapokon kell nyugodnia. Itt nem ez történt. A városi pártbizottság A város legfőbb politikai irányítószerve végig figyelemmel kísérte a szövetkezet tevékenységét, gazdálkodását, nem lép­ve túl az alapszervezet hatáskörét. Bírálta a hibákat, ösztönözte az alapszervezet munkájának javítását, kritikusabbá téte­lét. Tavaly külön napirendi pontként tár­gyalta a szövetkezetbe kialakult helyze­tet. Mivel a szövetkezet vezetője ezt túl optimistán ítélte meg, nem értett vele egyet a testület. Megállapította, többek között, hogy alacsony a hatékonyság. Azt is, hogy a bejelentések jó része beigazo­lódott. (Az elnök ugyanis arra hivatkozott, hogy a különböző szervekhez névvel vagy névtelenül tett bejelentések zavar­ják a hangulatot.) Sajnos, a részletek idé­zésére ezúttal nincs hely, lássuk csak a záró állásfoglalást: Nincs rend a szövet­kezetben. Ha az elnök nem tud, vagy nem akar változtatni, kénytelen lesz kimonda­ni a vb, hogy nem tud vele együtt dolgoz­ni. Nem az elnök, a szövetkezet ellen, ha­nem érette és a tagságért teszi a vb, amit tesz... A pártszervezet is sokkal kritiku­sabban segítsen... Utoljára ez év október 13-án foglalko­zott a vb a szövetkezettel, pontosabban dr. Kalmár József tevékenységével. Meg­állapította, hogy a helyzet a múlt év óta nemhogy javult volna, hanem rosszab­bodott. Megállapításaiból néhányat az elmúlt napokban már megismerhetett az olvasó. Ezúttal sem lehet teljes a felsoro­lás. „Az 1982-83-ban végrehajtott terme­lési szerkezetváltás a korábbi években nagyszériás, folyamatos árbevételt bizto­sító szocialista export rovására történt, amelyek kiesését a gyakran változó, ma­gasabb minőségi követelményt igénylő tőkés piaci kötések csak részben pótol­tak... A kamat- és kötbérterhek, bírságok szaporodtak... Az alacsony bérszínvonal alapvető oka a saját termelés alacsony jövedelmezősége, a megkötött üzletek között a szövetkezet számára kedvezőt­len szerződések magas száma.” A továb­bi megállapításokra felesleges kitérni, azok lényegében ugyanezt mondják, amivel az eddigiekben részletesen fog­lalkoztunk. Annak a terjedelmes bead­ványnak néhány részletével is, melyet „Kiegészítésként” intézett a vb-hez dr. Kalmár József. És benne igyekezett félre­vezetni a vb-t. Ebből további „ízelítőül” néhány: Adatsor a szövetkezet évi nyereségé­nek alakulásáról 1980-tól 1986-ig. Ki­egészítés az ismertekhez, hogy hogyan alakult az állami támogatás. Ennek levo­nása a korábbi évek magas nyereségé­ből. így felfogni vagy hozzá nem értés, vagy szándékos félrevezetés (a tagság­gal meg lehet etetni, a párttal nem). A tá­mogatást ugyanis nem az elnök szép szeméért adják. Annak szigorú feltételei vannak, szerepe elsősorban az ösztön­zés: a vállalatok-szövetkezetek álljanak be abba a sorba, ahol a legfontosabb népgazdasági célokért küzdenek és ha ezt teszik, növekedjen a nyereségük, tudjanak magasabb bért fizetni, stb. Ha valaki ezt nem veszi figyelembe, le­mond róla, bár fenntarthatná, - ami érde­ke a népgazdaságnak és a szövetkezet­nek is, azzal nem büszkélkedni kell, in­kább szégyellni ildomos. Adatsor a szövetkezet vagyonának alakulásáról. 1980-ról 81-re, 6,7, a kö­vetkező évben 9,2 83-ra 6,9 millió forint a növekedés. A folyamat ezután csaknem megállt. Azaz... 1983-tól 86-ig nőtt a szö­vetkezet vagyona hatmillióval. Azt azon­ban „elfelejtette” kimutatni az elnök, hogy ebből ötmillió egy gyakorlatilag admi­nisztratív lépés következménye, a szö­vetkezet gesztora lett a megye ipari szö­vetkezetei gépi adatfeldolgozó irodájá­nak, ez „gyarapította” a vagyont. Egyéb­ként, az általam feltett kérdésre a válasz: Kétszázezret jelentett a GAFI csatlakozá­sa. Nem igaz. Parázs vita volt ezen az ok­tóberi vb-ülésen, dr. Kalmár ígért és kért, többek közt, hogy még egy év türelmi időt kapjon, ám a vb nem látta az ő személyé­ben biztosítékát annak, hogy pozitív vál­tozás következhetne be. A Kiszöv A megyei érdekképviseleti szerv már több alkalommal szóba került. A bajok egyik fő forrásának jelöli meg az elnök, hogy nem hagy a szövetkezetnek nyug­tot a megyei szövetség. Az ok szerinte, hogy a Kiszöv elnökével három éve „ösz- szerúgták a patkót”, azóta egyre súlyos­bodik az akkor keletkezett rossz viszony. Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a megyei szövetség a szövetkezetek (nem külön az elnök vagy a vezetőség) érdek- képviseleti szerve. Alapszabályba foglalt kötelesége képviselni a szövetkezetek érdekeit, segíteni a gazdálkodást és a politikai munkát, szolgáltatásokat nyújta­ni, stb. Ha tehát a szövetség elnöksége vagy elnöke hibákat észlel, javaslatokat tesz, és ha az elnök, a vezetőség ezeket nem fogadja el, kötelessége a küldött- közgyűléshez fordulni. Ugyanis a tagság szavazta meg a szövetkezet belépését a szövetségbe. Az egész szövetkezetnek tartozik felelősséggel a Kiszöv. A szövetség már az első problémák je­lentkezésekor megpróbált segíteni. Há­rom éve - mivel a szövetség megállapítá­sait és javaslatait tartalmazó levelet nem olvasták fel a küldöttközgyűlés előtt, kénytelen volt ezt maga a szövetség el­nöke megtenni. Azóta két ízben - tavaly is, az idén is - az első félévi mérlegek összegzése után külön napirendre tűzte az elnökség az alacsony hatékonysággal működő - köztük a Szekszárdi Szabó - szövetke­zetek helyzetét. Segítő szándékkal. Az április Kiszöv-küldöttközgyűlésen volt kénytelen Fodor Tibor elnök elmon­dani, hogy milyen súlyos a szövetkezet helyzete. Többek között a magasabb ve­zető állású dolgozók szemléletváltására van szükség. Az ez év november 16-i kül­döttközgyűlésen már tovább kellett men­ni és elmondani, hogy ...olyan helyzetek is adódtak, amikor egy-egy szövetkezeti tagság egész érdekét érintő segítőszán­dékunk süket fülekre talált, sajnos, en­nek negatív konzekvenciái már érezhe­tőek. Ezen a fórumon is szükségesnek tartjuk megemlíteni a Szekszárdi Szabó Szövetkezet esetét, ahol a gazdálkodás alacsony hatékonyságát, a teljesítmé­nyek és bérkiáramlás összhangjának megbomlását, egyes választott testüle­tek munkájában érezhető negatív voná­sokat és egyéb részkérdéseket illetően tett megállapításainkat, ajánlásainkat, fi­gyelemfelhívásainkat a szövetkezet ve­zetőségi ülésén, több alkalommal szö­vetségi munkatársak és szövetkezeti ve­zetőkkel történt konzultációk során, illet­ve legutóbb a szövetkezet küldöttköz­gyűlésén a szövetkezet visszautasította”. Ezúttal szükséges utalni e sorozat első részében szereplő idézet utolsó monda­tára, miszerint a Kiszöv elnöke igyekezett a küldöttgyűlésen a vezetés becsületét megingatni. Vajon van-e helye becsület­re hivatkozásnak ott, ahol sorozatosan félretájékoztatják a tagságot, megpró­bálják félrevezetni a felsőbb pártszervet és ugyancsak a valóságnak nem megfe­lelően tájékoztatják az újságírót, megha­misítják a mérleget? A kibontakozásról Megkérdeztük erről is az elnököt, ho­gyan képzeli. Elmondta, amit a nemrég lezajlott részközgyűléseken mondott, hozzátéve, hogy az ő megválasztásával ezt a programot is elfogadták. Dióhéjban: átszervezések, a termelés koncentrálá­sa, MNB hitelfelvétel, szerkezetváltás, lét­számcsökkentés, béremelés, a raktár és a szabászat átköltöztetése Tolnára, ott új, ezer négyzetméteres raktár építése... a várható nyereség 18 millió 640 ezer fo­rint. Hogy milyen mindennek a realitása? Ilyen előzmények után? Tavaly 8 millió volt a nyereség, az idén még a 3/4 évi 8,2 milliós veszteségnél tartanak. Csak a raktárt kérdeztük meg, milyen stádium­ban van. - Tervezési stádiumban. Mikor­ra lesz kész, beköltözhető a szabászattal együtt? Jövő év június végére. - Ki lesz a kivitelező? - Maga a szövetkezet. - Tehát jövő év júniusra beköltözhetővé tenni egy ezer négyzetméteres épületet, aminek most kezdődik a tervezése - miközben a zekszárdi raktárt eladták - és a szövet- ezet maga végzi minden fölkészültség, alvállalkozói kapcsolat, stb. nélkül??? - Kértem egy meghívót az avatásra. Kedvező véleményt is hallottam a szö­vetkezet elnökéről, ami fontos vezetői erény: jó kapcsolatot tud teremteni és tartani az emberekkel. Előre köszön, és még arra is képes, hogy nőnapon, vagy más ünnepi alka­lomkor - kezet csókoljon a varrónőnek. Hallották már tőle azt, munkahelyi ta­nácskozáson: Tudjuk mi azt, asszonyok, hogy milyen nehéz munkát végeznek. És a pénz kevés. Szeretnénk többet adni, de hát a szabályozók nem engedik. Meg­érdemelnék a tíz-tizenkétezer forintot is... Hát hogyne lehetne az ilyen emberért tűzbe menni? Persze, azt nem teszi hoz­zá, hogy a kereset emelésének feltétele a hatékony munka. Nem is elsősorban a varrógépnél. (Ott megvan.) Hanem a ter­vezőasztaloknál és főképp a legfelsőbb vezetésnél. A kilábalás egyik döntő feltételeinek egyike - az elnök és a párttitkár szerint hogy megszűnjön az az iszonyatos nyo­más, ami a külső szervek részéről nehe­zedik a szövetkezetre. Nos, ez a „nyo­más” a sok vizsgálat, a kórtünetek követ­kezménye. Nem azért történik, mert gör­bén állna az elnök szeme. Az elnök fel­cseréli az okot és az okozatot. Eddigi példák is bizonyítják, hogy, sajnos, van mit vizsgálni. Kilábalni csak úgy lehet, ha megváltozik a szemlélet, ha a vezetö(k) képes(ek) önkritikusan szembenézni a hibákkal, főként a kommunista vezetők, akiknél az önkritikának vajmi kevés meg­nyilvánulásával lehetett eddig találkozni. (Vége) JANTNER JÁNOS------------ Lépésváltás a GYGV-nél -----------­A csőelőgyártó berendezések éppen hogy túljutottak az üzemi próbákon. A több mint ötvenmillióba került vonal jól vizsgázott, ám a sorozatgyártás sosem indult meg rajta. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat egykori bölcskei gyáregységében a gépeket le­szerelték, bezsirozták, ládákba rakták és két esztendővel ezelőtt a GYGV szekszárdi telepére szállították. A csőelőgyártó sor kálváriájának ezzel nincs vége: némely munkások rosszallásuknak adnak hangot, mert az ablakon kidobott pénz példáját lát­ják az egykori gépi beruházásban. Ugyanis a közelmúltban a főbb részegységektől megszabadították a berendezéseket, és a nem használható vázszerkezeteket kiselej­tezik. Petró István, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat műszaki vezérigazgató-helyettese készségesen állt elébe a találkozásnak, ám mindjárt hozzáfűzte: a GYGV semmiféle szabálytalanságot nem követett el, amikor a Pénzügyminisztérium és az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság jóváhagyásával a selejtezés mellett döntött.- Magyarországon sok esetben félreértik a selejtezési eljárást. Véleményünk szerint a lépésünk átgondolt volt, amit egy gazdasági elemzés előzött meg. Arra a következte­tésre jutottunk, hogy nem aktiválhatunk olyan holt tőkét, melynek az üzemeltetésére nincs lehetőségünk.- Ez rendben is volna, de a néhány évvel ezelőtt Bölcskén végrehajtott több mint százmillió forintos fejlesztés eredményessége véleményem szerint megkérdőjelezhe­tő...- A bölcskei beruházás történetéhez kell visszanyúlnunk annak érdekében, hogy reális képet alkothassunk. A hetvenes évek utolsó harmadában elhatározott vál­lalati fejlesztésnek igenis megvolt a reális alapja. Az üzem alig több mint 15 kilométerre volt Pakstól, javában folyt az erőmű beruházása, s arra számítottunk, hogy az NDK-tól vásárolt korszerű licenc forradalmasíthatja a hazai csőelőgyártást. Az üzem kapacitá­sa évi 2000 tonna anyag feldolgozására lett volna elegendő. Ellátta volna a paksi igé­nyeket, a vállalat csőigényét, továbbá külső cégeknek is gyárthattunk volna az említett termékekből. Még a beruházás megkezdése előtt az általunk készített katalógust meg­küldtük a hazai tervező vállalatoknak, intézeteknek, időközben befejeződött az Orszá­gos Piackutató Intézet felmérése, amely ugyancsak reálisnak tartotta elképzelésein­ket. A beruházás időközben elkészült, eljutottunk a kísérleti gyártásig, ám a beruházási piac beszűkülése oly nagy arányú volt, hogy a kapacitást képtelenek voltunk kitölteni. Több hazai és külföldi partnerrel is tárgyaltunk, hogy a gépeket kellőképpen leterhel­jük, de lépéseink nem jártak sikerrel. Csak példaként említem, hogy lett volna igény az üzem termékeire, de az évi kétezer tonnás termelés, a külföldi piacon minimális meny- nyiség. A Szovjétunióban például 80-90 ezer tonna/év kapacitású csőelőgyártó üzemek működnek. Közben munkatársaink járták az országot bizva abban, hogy vala­mely cég ha egységenként is, átveszi tőlünk a berendezéseket. Sajnos, a remélt üzlet­ből semmi sem lett. Ekkor döntöttünk a selejtezés mellett, de úgy, hogy a különböző hajtóműveket, villanymotorokat, az értékesíthető görgőket leszereljük a gépekről. A várható bevételre vonatkozóan ebben a pillanatban nem adhatok választ, mert az említett egységek most vannak árazás alatt.- Tehát végül is ön úgy érzi, ez volt az egyetlen lehetséges lépés, amit megtehettek?- Pontosan. De ma is azt mondom mint műszaki: személy szerint sajnálom, hogy ez a gépsor nem termel, úgy tűnik, korai volt ennek a technikának az adaptálása hazánkban. Az üzemek még ma is, inkább maguk végzik a csőelőgyártást, szerelvé­nyezést, holott a szabvány szerinti gyártás egy koncentrált üzemben megoldható lett volna. A további lépések már közismertek. A bölcskei gyáregységet csak oly módon tehettük gazdaságossá, hogy a telepet lízingbe átvette a Dunai Vasmű, s ismereteim szerint kapacitásuk teljesen lekötött.- A Gyár- és Gépszerelő Vállalat tudomásom szerint jelenleg 4300 embert foglal­koztat. A beruházások hazai visszafogása lépésváltásra kellett, hogy késztesse önö­ket, pontosabban más piacokat illett keresni.- A vállalat nyereségének ma már közel negyedrésze a külföldi exportmunkákból származik. Ebben az esztendőben 12 millió dollár bevétellel számolunk. Szerelőink, hegesztőink dolgoznak Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Szíriában, az NDK-ban, Lengyelországban és a szovjetunióbeli Tengizben is. A minősített he­gesztőkre nagy szükség van külföldön, s mi rendelkezünk ezekkel a feltételekkel. Éves átlagban hat-hétszáz ember teszi le a magas követelményű hegesztővizsgát, amelyből a szekszárdi telepünk nagy részt vállal. Mint ismeretes, Pakson folytatódik az erőmű építése. Addig is, míg e munkák nem kezdődnek el, szakembereink az NDK- ban szereznek kellő gyakorlatot, a már készülő ottani ezer megawattos blokkok sze­relésénél. Ettől az esztendőtől kezdve dolgoznak Lengyelországban szakértőink, akik az erőművi szereléstechnológiai és tervezési munkákat segítik. Végül, de nem utolsó­sorban részesei vagyunk a tengizi beruházásnak: jelenleg negyven munkásunk van kinn, a berendezések folyamatos szállításával emeljük majd a szükségesre a létszá­mot, hogy a jövő év őszére befejezzük a ránk eső szerelési munkákat. SALAMON GYULA A bölcskei gyáregységből kiselejtezett csőelőgyártó vonal berendezései

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom