Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-03 / 285. szám

1987. december 3. NÉPÚJSÁG 5 Varga Sándor legújabb specialitá­sával Beszélgetés tudományos munkáról, József Attila-kutatásról Mikor Deli Istvántól, a szekszárdi taní­tóképző főiskola tagozatvezetőjétől ér­deklődtünk, készül-e valamelyik munka­társa tudományos fokozat megszerzésé­re, több nevet is felsorolt. Köztük dr. Hor­váth Béláét, a nyelvi-irodalmi tanszéki csoport vezetőjét, akiről azt is elmondta, hogy régóta folytat tudományos munkát és jelenleg a kandidátusi disszertációján dolgozik. Felkerestük a fiatal docenst, s megkérdeztük: nyolc évvel a doktorálás után mi késztette újabb kutatómunkára?- A modern irodalom, különösen a mo­dern költészet számomra nemcsak meg­tanítandó tananyag. Ennél sokkal több. József Attila költészete pedig már diák­korom óta vonzott. Persze meg kell emlí­teni azt is, hogy a kutatómunka minden felsőoktatási intézményben dolgozó ok­tatónak munkaköri kötelezettsége. Én ezt szívesen vállalom. Kritikákban, tanulmá­nyokban korábban is publikáltam kuta­tási adataimat, ősztől fogva pedig szerve­zett formában folytatom munkámat, a Magyar Tudományos Akadémia levelező ösztöndíjasa vagyok.- József Attiláról már számtalan tanul­mány, irodalomtörténeti publikáció lá­tott napvilágot. Lehet még róla egyáltalán újat mondani?- Valóban könyvtárnyi szakirodalmat írtak már róla, de neofolklorizmusa, az a terület, amit én vizsgálok, elég kevéssé kutatott tárna. A neofolklorizmus azt je­lenti, hogy a folklór beáramlik az úgyne­vezett hivatásos művészetbe. Száza­dunkból Bartók, Lorca, Jeszenyin és sok más alkotó művészetében látható, hogy a tiszta forrásból merítve, friss, új hang­zások, formák születtek. A neofolkloriz­mus ezért válhatott jelentős áramlattá. Persze meg kell jegyezni, hogy akár az előbb említett művészek, akár - hogy kö­zelebbi példát is mondja, - a hetvenes évek táncházmozgalma, másképp és másképp hagyatkoznak a folklórra. Jó­zsef Attila költészete is azt példázza, hogy a hagyományos és a neofolkloriz­mus bonyolult kölcsönhatásban jelent­kezik. Hogy lehet-e újat mondani? Úgy hiszem, és ebben témavezetőm Szabol­csi Miklós akadémikus is támogatott, hogy ezt a témakört vizsgálva számos fontos, és talán érdekes vonással szol­gálhatok az eddig kialakult, és bizonyos összefüggéseket illetően helyenként re­tusált József Attila-képhez.- Harmincnégy éves, családapa, tan­székvezető teendői mellett nap mint nap könyvekbe temetkezik, jegyzetel, cédu- lázik, szabadideje nagy részét tanulással tölti. Megéri ez a sok lemondás, fárad­Évente hatvan nap tanulmányi sza­badságot biztosít a főiskola ság? Egyáltalán milyen ma a presztízse a magas szintű tudásnak?- Köztudottan, sajnos eléggé leértéke­lődött az utóbbi időben a szellemi munka tekintélye. Bízzunk azonban benne, hogy ez nem lesz mindig így. Ha valaki kutatás­ra, tudományra adja a fejét, azt nem a várható jövedelem motiválja. Hisz ab­ban, hogy adataival, kérdésfelvetéseivel hozzájárulhat a teljesebb megismerés­hez. Cser I. Nemcsak kötelesség Egy mesterszakács önmagáról Az Oscar-díjas konyhaművész bemutatója Új ifjúsági klub Szekszárdim A fiatalok kulturált szórakozási lehető­ségét szélesíti a múlt héten Szekszárdon, a Mikes utcai hajóházban ünnepélyesen megnyitott 65 négyzetméter alapterületű, két helyiségből álló ifjúsági klub. Kétéves társadalmi munka és széles összefogás gyümölcse érett be. A szekszárdi lakásszövetkezet, a Ba­bits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ, a KISZ Szekszárd Városi Bizott­sága adta a helyiségek berendezéseit. A Tolna Megyei Tanács V. B. ifjúsági és sportosztálya 30 ezer forint támogatást nyújtott. A város vállalatainak KlSZ-szer- vezetei pedig az anyagbeszerzésekben segítettek. A házban és a környéken lakó fiatalok társadalmi munkáját dicséri a tetszetős, hangulatos belső elrende­zés. A Hajóház ifjúsági klubnak 60 tagja van. Vigasság öregek napján Öregek napi ünnepséget rendezett vasárnap Zombán a vöröskereszt községi alap­szervezete a helyi gazdasági-társadalmi szervek támogatásával. Az idős embereket az MSZMP községi alapszervezeti titkára köszöntötte, majd a pörbölyi hagyományőrző csoport ének- és táncegyüttesének tagjai aratási vigasságot mutattak be a hallgató­ság nagy tetszésére. A zombai rendezvény nemcsak jó példája a munkában megfáradt idős emberek megbecsülésének, hanem elősegítette az emberek közötti barátságok erősítését, bi­zonyította a hagyományápolás fontosságát, nagyszerűségét. Tudjuk azt, hogy hasonló találkozóra szinte minden üzemben sor kerül egyszer az év folyamán, és azzal is tisztában vagyunk, hogy igénylik ezt az idősek. Talán évenként többször is. Az Oscar-díj mint a filmművészet egyik legnagyobb kitüntetése terjedt el a köz­tudatban, az már viszont kevésbé közis­mert, hogy a konyhaművészetben is léte­zik hasonló nevű elismerés. A magyar mesterszakácsok közül már többen megkapták a gasztronómiai Oscart, ez nem is meglepő, hiszen Magyarország - többek között - az ínycsiklandozó ételek és italok hazája. A Tolna Megyei Szövetkezeti Gasztro­nómiai Társaság és a helyi Áfész meghí­vására a közelmúltban ennek a díjnak az egyik birtokosa, Varga Sándor látogatott három napra Bonyhádra. A fővárosból érkezett vendégszakácsokkal, cukrá­szokkal vendéglátóipari tanulókkal is­mertette meg mesterségének legújabb fogásait és érdekességeit. A középkorú, alacsony termetű, feltűrt ujjú fehér kö­penyben járkáló férfi keze alól konyha­művészeti remekek kerültek ki: meleg- és hidegtálak, salátafélék, sonkateker­csek, sütemények borították az Ifjúság étterem roskadásig megrakott asztalait. A hálás közönség nemcsak megcsodál­hatta, hanem meg is kóstolhatta a fino­mabbnál finomabb falatokat. * Varga Sándor pályafutása úgy kezdő­dött, akár a mesében.- Szüleim egyszerű földművesek vol­tak, s bizony késő este tértek haza a ne­héz munkából. Nem sok idejük maradt a főzésre, igaz, ezzel nem is nagyon foglal­koztak. Egyszer aztán elhatároztam, hogy meglepem őket valami finomság­gal. Azt hiszem, jól sikerülhetett az étel, mert láttam, hogy ízlett nekik. Mondanom sem kell, mennyire örültem, egyre gyak­rabban kaptam kedvet a főzéshez. Ekkor már végleg eldöntöttem, hogy szakács leszek. A harminc évvel ezelőtti kisfiú ma a Pest-Budai Vendéglátóipari Vállalat Központi Hidegkonyhájának üzemveze­tője. Kollégái a szakma utazó nagyköve­teként tartják számon.- Senki sem születik Oscar-dijas sza­kácsnak, ehhez rengeteg tanulás, le­mondás, áldozatvállalás szükséges. Jó­magam az iskolaévek után először hazai versenyeken vettem részt, majd 1961- ben eljutottam az erfurti világkiállításra. Ebben a városban hat hónapig dolgoz­tam. Hamarosan már évente-kétévente jöttek a külföldi utak, s mindenütt bizonyí­tanom kellett rátermettségemet. Több mint tíz éve annak, hogy 1976-ban a ma­gyar csapat tagjaként indultam a frank­furti szakács olimpián. A többi már ismert, ez a nemzetközi erőpróba hozta meg az első igazi áttö­rést. A csapat tulajdonosa lett az Egye­sült Államok által 1920-ban alapított Os- car-díjnak, az egyéni versenyben pedig Varga Sándor aranyérmet szerzett. Há­rom évvel ezelőtt megismételte ugyanezt a bravúrt, majd tavaly Luxembourgban, az első gasztronómiai világbajnokságon sem okozott csalódást: ismét a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel. Nem véletlen tehát, hogy idehaza már csak zsűrizni engedik, no meg számos bemutatón vesz részt. Panaszkodott is tréfásan: annyi ideje sincs, hogy otthon leszedje a szőlőjét.- Persze, hiányoznak a hazai verse­nyek, de én azt mondom, hadd legyen sikerélménye a fiatal kollégáknak is. Hogy mi szükséges ehhez? A szakma, a hivatás szeretete. Az ételt nem elég fel­tenni a tűzre és néha megkeverni; az ételt dédelgetni kell, mint a lányokat. Sokszor egy apró ötlet, egy újfajta díszítés hozza meg az elismerést. Ehhez néha hosszú idő szükséges, nekem évekbe került, de mégis megérte. Beszélgetésünk végez­tével Varga Sándor az asztalhoz invitál, majd jó étvágyat kíván. A meghívott ven­dégek szemmel látható elismeréssel fa­latoznak a rohamosan fogyó hidegtálak­ból. SZERI ÁRPÁD Fotó: GOTTVALD KÁROLY Az élet nevel... Korán sötétedik ilyenkor télelőn. Most is még csak fél öt van és máris alig látni valamit a sűrűsödő ködben. Az utcán játszó gyerekeket mit sem zavarja ez, hangosan kiabálva ker- getőznek, bicikliznek. Két kis óvo­dás ráunván a kerekezésre, sorba veszi a zsákutca házait. Mindenhol találnak valami felfedezni valót. Itt egy férfi mossa az autóját, ott a szomszéd fiú indul szokásos esti sé­tájára a kutyájával. Mindegyik szóba elegyedik a gye­rekekkel, rövid az utca, ismerik egy­mást az emberek. Az egyik sorházi garázsból fűrészgép sivító hangja csap ki.- Nézzük meg! - indítványozza a nagyobbik gyerek a felfedezők kí­váncsiságával, s azzal versenyt ren­dezve odakarikáznak, és a nyitott aj­tón át nézik a hulló faforgácsokat. Hirtelen csend lesz, leáll a gép. Az imént még elmélyülten dolgozó kö­zépkorú, testes férfi szuszogva oda­megy a két bámészkodó gyerekhez és megszólal:- Tűnés innen srácok, ez magán- terület! A két kicsi áll a kocsifeljárón és ér­tetlenül néz a garázsajtóban tornyo­suló férfira, most találkoztak először az emberi korlátoltsággal. fké Csillogás, pompa, fényáradat. Szép lábú, keblű táncosnők, akik ruhadarab­jaikkal csak módjával takarják el a látni­valót az e látványra berendezkedett férfi­szemek elöl. És ott vannak a „sztárok”, a kétség kivül jó énekes Elsa Manet-vel az élen, aki mellett a sztárocskák sora jutott színpadra. Ha a magyar néző igazi revüt akar játni, akkor jegyet válthat a Fővárosi Nagycirkusz produkciójára, amit Bonsoir Páris címmel hirdetnek. Most már megte­heti. Eddig ugyanis határainkon túlra kel­lett utaznia. Elmenni Berlinbe, vagy a re­vü hazájába Párizsba, ahol - állítólag - Michael Gyarmaty, a balassagyarmati származású párizsi revüszinházigazgató irodájában kuncsorogva ingyenjegyet is lehetett kapni a Folies Bergere előadásá­ra. Most mindezt forintért is meg lehet kapni. Lehet fanyalogni a műsoron, meg lehet állapítani, hogy Szekszárdon is ta­lálnak húsz szebb lányt, mint akik fellép­nek, jobb táncosokat is, de a műsor, a francia revü, a Folies Bergere és a Casi­no de Paris produkciója mégiscsak olyan, amit látni kell. És a fő előnye, hogy nem kell érte Párizsba utazni. Kép és szöveg: TAMÁSI JÁNOS Párizs megér egy estet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom