Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-21 / 300. szám
6 NÉPÚJSÁG 1987. december 21. Események - eredmények December 31 -én szilveszteri futásra invitálja Paks város sportszeretőit az Atomerőmű SE tömegsport bizottsága és a PAV szakszervezeti bizottsága. Délelőtt 10 órakor a városi tanács elől rajtolnak és kétezer méteres távot teljesítenek. A résztvevők között szilveszteri kellékeket sorsolnak ki a tombolán. * A kosárlabda Magyar Népköztársasági Kupa hétközi fordulójában megyénkből két NB l-es együttes volt érdekelt. Nem kis meglepetésre az NB ll-ben szereplő Alba Regia Építők 95-82 (51 -48)-ra legyőzte az Atomerőmű SE gárdáját. A paksiak legeredményesebb pontszerzői: Morgen (26), Szaffnauer (17). A Dombóvári VMSE csapata Siófokon vendégszerepeit és 91 -69 (45-40) arányú győzelmet aratott. A legjobb 16 közé jutott dombóváriak legjobb dobói: Kerényi (31), Ács (18), Miedzik (18). * Szekszárdon a városi úttörőház szervezésében december 28-án a csapatversenyekkel folytatódik a városi kisdobos és úttörő asztalitenisz-bajnokság. Az egyéni számokban kilenc iskolából - sióagárdi, tolnai ésfaddi pajtások is indultak - negyven- hatan neveztek. Győztesek, kisdobosok: Szegedi Zoltán (Szekszárd, IV-es iskola). Úttörők, 5-6. osztályosok: Kásler Imre (Sióagárd). 7-8. osztályosok: Dér Gábor (Szekszárd, V-ös iskola). Lányoknál a szekszárdi IV-es iskola tanulója, Ferger Annamária szerezte meg az első helyet. * A kosárlabda NB II. zárófordulójában az Atomerőmű SE női csapata Szigetváron 66- 44 (34-19) arányú vereséget szenvedett. A paksiak legjobb dobói: Daróczi (21), Szabó (11). * A Magyar Bridzs Szövetség által rendezett Budapest CSB-n a II. osztályban szereplő Paksi Bridzs Egyesület csapata végig vezetve, magabiztosan nyerte a bajnoki címet. Mérlegük: 8 győzelem, 1 döntetlen és 2 vereség. A paksiak 1985. után most másodszorjutottak fel az l/b. osztályba. A Paks II. néven indult együttes a III. osztály középmezőnyében végzett. * Befejeződött a Szekszárd városi tekebajnokság 1987. évi küzdelemsorozata. A 15 csapatos mezőnyben 51 pontjával a TKSZV első csapata nyerte a bajnoki címet a 44 pontos KIOSZ és a 39 pontos TÁÉV II. együttese előtt. * Az immár hagyományos Szilveszter Kupa egyéni tájfutóversenyt december 30-án rendezik a Paks melletti Imsós erdőben. Nevezéseket december 24-ig fogad el a paksi városi szövetség. Szünidei sportprogramok December 18-án hosszabb időre „kicsöngettek” az iskolákból, ma pedig már a téli szünet első gondtalan napját élvezik a diákok. A kikapcsolódásukat szolgáló programokból - legalábbis reméljük - a sport, a testmozgás sem hiányzik a vakáció idején. Ha az időjárás is úgy akarja, akkor szabadtéren a hó, a jég síelésre, korcsolyázásra és szánkózásra kínál szezonális választékot. Bárhogy is alakuljon azonban az idő, több oktatási intézmény jóvoltából a tornatermek szervezett sport- programo* biztosítanak. Megirti '< már, hogy január 2-án megyénk öt városában egy időben, délelőtt 10 órakor „Új év - új életmód" elnevezéssel 3 ezer méteres távú futóversenyre invitálják a fiatal és idősebb generáció sportszeretőit. Bizonyára sok diák is rajthoz áll, hiszen az egészségükért futnak. Nézzük tovább, hogy az említett öt városban mit kínálnak a szünidei „sportmatinék”. A megyeszékhelyen az V-ös iskolában december 28-29-én alapfokú teniszversenyt rendeznek helyszíni nevezéssel. A Zrínyi utcai csarnokban 29-én az általános iskolás labdarúgócsapatok randevúznak, hogy eldöntsék a Zrínyi Kupa terembajnokság idei legjobbjainak sorrendjét. Bonyhádon már a szünidőt megelőző hét végén mérettek meg a város és környéke általános iskolai focicsapatai a Bo- tond Kupán. A ll-es és a lll-as iskolában a téli szünet valamennyi napján nyitott tornaterem várja a gyerekeket, a „kettes suli” diáksportköre január 2-án sakkbajnokságot rendez. Ha huzamosabb időn át fagyos napokra ébredünk, akkor Tamásiban négy jégpályán hódolhatnak kedvtelésüknek a korizók. December 19-30. között a ll-es iskolában a nyitott tornaterem akció keretében délelőttönként labdajátékok és ügyességi vetélkedők közül választhatnak az érdeklődők. Pakson és Dombóvárott szerepet kapnak a gyalogtúrák is: az újdombóvári suliból a Mecsekbe, a Zrínyi iskolából Alsóhetényre, míg a paksi IV-es iskolából a Sánchegyen át Dunaköm- lődre szerveznek túrát. A dombóvári Zrínyi iskolások délutánonként - naponta 14.30 órától - egyéb programok között is válogathatnak, náluk többek között fürdés is szerepel a gunarasi fedett uszodában. Kerékpár Öten a válogatott keretben Eredményes esztendőt zár Tolna megye kerékpáros sportja. A Szekszárdi Spartacus SE szakosztálya 1987-ben 118 olimpiai pontot gyűjtőt a különböző bajnokságokon. A Magyar Kerékpáros Szövetség legutóbbi elnökségi ülésén Tolnai Zoltán főtitkár értékelte az idei eredményeket, egyúttal vázolta az új esztendő feladatait. Az elnökségi ülésen Schillerwein István szövetségi kapitány javaslatot tett az új válogatott keretek összetételére, melyet az elnökség elfogadott. Örömmel nyugtáztuk, hogy megyénkből öt versenyző élvez bizalmat. A felnőtt férfiak országúti keretében a szekszárdi Sajó Péter és a tamási Egyedi Zoltán, nőknél a szintén szekszárdi Szabó Kovács Beáta kapott helyet. A Szekszárdi Spartacus SE ifjúsági versenyzői közül Steig Csaba és Taksonyi Szilárd érdemelte ki a válogatók bizalmát. Rég volt - szép volt! Novak, a „félelmetes” partdobó Novak Gyulának, a Szekszárdi Dózsa egykori labdarúgójának bemutatását személyes üggyel kezdem. A húsz éve NDK-ban élő és pár napra hazalátogató fiam kérdezte:- Kihez mész te Bajára?- Novák Gyulához, de te úgy sem ismerheted. - Mire a fiam: - Nagyot tévedsz, hisz azóta sem láttam focistát, akinek olyan partdobásai voltak, mint neki. - A fiam visszaemlékezése meggyőzött. Mert ha valaki húsz év távoliét után is így tud emlékezni egy labdarúgóra, akkor az biztos többet tudott az átlagnál. Ilyen előzmények után került sor a beszélgetésre Novákéknál Baján a pályafutásáról. *- Emlékszel, amikor az égő Dézsa-autóbuszból ugráltunk ki az ablakon?- Igen, hisz szerencsére ilyen az életben ritkán fordul elő. Ozoráról jöttünk haza, ahol osztályozó mérkőzést játszottunk a megyebajnokságba jutásért. Éjjel úgy két óra körül a Szedres utáni emelkedőnél rövid pihenőt tartottunk. Barna Sanyi volt a gépkocsivezető és amikor önindítózott, az utastérben lévő benzingőz felrobbant. Óriási volt a zűrzavar, mindenki menekült, ahogy csak bírt. A régi kiöregedett Ikarus ablakai közönséges ablaküvegből voltak, így azok összevissza vagdaltak bennünket. Volt egy-két ember, akik mentőkért telefonáltak a szedresi postáról, majd 25-30 perc múlva megjött az első mentőautó, melyet továbbiak követtek. Aztán jött néhány tehergépkocsi is. Először a legsúlyosabbakat, majd a könnyebb sérülteket szállították a kórházba. Időközben berendelték a sebészet összes orvosát, ahol reggelig tartott a közel harminc sérült ápolása, elsősegélyben részesítése.- Pontosan így volt, ahogy elmondtad, mivel én is szenvedő alanya voltam ennek. Még rágondolni is rossz: az ajtót nem lehetett kinyitni, mert a felszereléssel teli zsákok elzárták a kijáratot. Szörnyű éjszaka volt. Bizony néhányan hosszú hónapokig élet-halál közt voltak.- Igen, és a Dózsa akkor kapott az MLSZ-től rendkívüli átigazolási engedélyt.- De talán térjünk vissza az eredeti témához: mikor kerültél Szekszárdra?- Bátán játszottam 1956-tól, ahol Vin- csákovics Antal volt az edzőm. 1957-ben a Dózsa hírverő mérkőzésre jött Bétára, és meglepetésre 7-1-re legyőztük őket. Ebből hat gólt én rúgtam. Másnap már megkerestek a dózsások és hívtak SzekA fénykép 1964-ben készült Balról jobbra: Dósai, Majnay, Ungi, Kormos, Gahó, Káz- mér edző. Alsó sor: Tamási, Ulrich, Tárnok, Soós, Novák. Elöl a kapuvédő Licker. szárdra. Miután rendeződött az állás és egyéb elintéznivalók, átigazoltak. Akkor a csapat a járási bajnokságban játszott, melyet megnyertünk és azt követően került sor a már említett ozorai mérkőzésre, mely a megyebajnokságba kerülést jelentette. Emlékszel még az egykori játékostársaid nevére?- Részben. Bátán Leich, Sóczó, Sárközi, Farkas és Sümegi neve jut eszembe. A Dózsában akkor Tóth II., Bencze, Tóth I., Vass, Bátori, Kázmér, Dósai, Schlarb és Hellebrand játszott. A beszélgetés rövid időre félbeszakadt, kevergettük a finom kávét, majd Gyula megszólalt: - Látod, ezt a kávéskészletet is a Dózsától kaptam, az ott eltöltött évekre emlékeztet. Vigyázok is rá, mint a szememre.- Valamit azonban nem értek.- Mit?- Hogy lehet az, hogy te egyik napról a másikra feltűntél, de akkor már húszéves voltál.- Az igazság az, hogy engem mindenki hátainak tart, pedig csak 1956-ban, a nagy árvíz idején kerültem oda.- Akkor tulajdonképpen hol kezdted a labdarúgást?- Bajaszentistvánon, ahol még mint általános iskolást Hirmann Edre edző tanít- gatott. Az általános iskola után Budapestre kerültem ipari tanulónak, de amikor ismét visszakerültem, nem nagyon foglalkoztam labdarúgással. Aztán miután Bátán voltam, kijárogattam az edzésekre és beszálltam játszani. Ott csatár voltam, egészen pontosan bal szélső, de a Szekszárdi Dózsában úgymond minden poszton szerepeltem.- Meddig voltál a szekszárdi csapatnál?- Tíz évig. Az utolsó mérkőzésem 1967. május 28-án volt Siófokon, ahol 2- 1 -re alulmaradtunk. így álltunk fel: Licker - Kálmán, Komáromi, Novák - Tárnok, Herczig - Rossi, Kormos, Micskó, Szűcs, Ungi. A mérkőzés 3. percében Tárnok büntetőt hibázott. Emlékszem, óriási fölényben voltunk, és legalább tizenöt helyzetünk volt a három kapufa mellett. Tehát a búcsúmérkőzésen vesztesként kellett levonulnom.- És utána?- Visszajöttem Bajára a Posztóhoz, ahol Fekete-Kovács Győző volt az edző, a megyebajnokságban játszottunk. Hiába lőttünk 117 gólt, a kapott 19-cel szemben, Jánoshalmával csak 3-3-at értünk el, így ők kerültek magasabb osztályba.- És most, 52 évesen?- Visszagondolok a régi szép időkre, mert tényleg voltak olyan partdobásaim, hogy azok gólveszélyt jelentettek. Ma már ez csak szép emlék. Most a Dutép- nél dolgozom, mint kőműves. Időnként kijárok a mérkőzésekre, a tévében is megnézem a közvetítéseket, mert egy volt labdarúgó teljesen nem tud elszakadni a focitól.-kas Lapin elmondja: Természetjárók versenye „Sziklák”, „Jég”, „Mentés” - volt az Észak-Oszétiában (Kaukázus) az országostermészetjáró verseny három próbájának az állomáshelye. A versenyen 80 ezer különböző foglalkozású és életkorú természetjáró vett részt. Az Orosz Föderáció 19 autonóm köztársaságából és területéről. A festői Cejszki szorosban megrendezett háromnapos verseny végén a szverdlovszki, tomszki és cselja- binszki terület képviselői állhatták fel a dobogóra. Alpinisták a Kaukázusban A természetjárás az aktív pihenés egyik fajtája, mely néltán vetekszik nehézségben és szépségben az alpinizmus- sal. Bár a turisták nem másznak meg hegycsúcsokat, de a hegyi ösvények olykor 4-5 ezer méter magasságban húzódnak. S a meredélyekre 50 kilós hátizsákkal kell felmászni. Az alpinisták, mellesleg, először a bázistábort alakítják ki, csak ezután kezdik meg ostromolni a hegycsúcsokat. A verseny résztvevőinek le kellett küzdeniük a gleccserhasadékokon keresztül vezető „hóhidat”, fel kellett mászniuk a homorú jégfalon, végig kellett haladniuk a jég borította-hegygerincen, hevenyészett hordágyon menteni kellett a „bajbajutottakat”. 30 méteres sziklára felmászva és onnan leereszkedve. Mindezen képességeknek nagy gyakorlati haszna van. Azok a természetjárók, akik ilyen technikai tudás birtokában vannak, sok mindenre megtaníthatják a többieket, biztosíthatják a legnehezebb hegyi utak biztonságát. A Szovjetunióban még nincs kidolgozva a természetjáró-oktatók képzésének rendszere. Az oktatók általában tapasztalt természetjárók. Közöttük, ha nem vesszük figyelembe a köztársasági és területi turistaszövetség dolgozóit, nincsenek hivatásos szakemberek, bár sok amatőr természetjáró megjárta már nemcsak a sűrűn lakott Kaukázus nehéz ösvényeit, hanem a Pamir, a Tien-San, az Altáj útjait is. Bár az oktatók számára, akik között mérnököket, tudományos munkatársakat, orvosokat, diákokat, munkásokat egyaránt találunk, a kor nincs meghatározva, 40 évnél idősebbeket már nehezen találni közöttük: a hegyi túrákat csak egészséges, jó fizikumú ember vállalhatja. Ötévesen kezdte- A hegyi túrák lehetőséget nyújtanak arra, hogy érezzük a természet szépségét, finomságát és függését az ember tevékenységétől - mondja Alekszandr Lapin, a verseny egyik résztvevője. - El sem tudok képzelni kellemesebb kiakpcsoló- dást. S van még egy előnye: az ember kipróbálhatja önmagát rendkívüli körülmények között. A 35 éves rádióműszerész véleménye igencsak mérvadó: természetjáró csoportokat vezetett a Pamírban és az Altáj- ban, s a „szolgálati ideje” már lassan 30 év lesz. Lapin 5 éves korában próbálta megmászni a sziklákat, amikor szüleivel együtt a híres krasznojarszki oszlopoknál járt. 13 éves korában már az Altájban túrázott. Napjainkban Lapin Vjazmában lakik és dolgozik, ahol megszervezte a Turistaösvényen helyi természetbarát klubot, amelynek két szekciója működik: a kajak- és a természetjáró szakosztály. A „bakancsos turizmus” idő- és eszközigényes sportág. A 10-15 napig tartó túrákon a turisták szabadságuk idején vesznek részt, azok szervezését és végrehajtását anyagilag is támogatják a város üzemi szakszervezeti bizottságai. így Lapin útjai a család 350 rubeles költség- vetését nem nagyon érintik. Győzelem a hegyekben Lapin elmondta, hogy a természetjárás költségeit azzal is csökkentik, hogy a sporteszközöket ők maguk készítik, mivel a kereskedelemben kapható sporteszközök nem mindig felelnek meg a biztonsági követelményeknek, s ami a legfontosabb, így sokkal olcsóbbak mint a gyári termékek. A 10 napos túra mintegy 15-20 rubeles költségét az étkezésre fordítják. Különlegesen elkészített húst visznek magukkal (a konzervek túlságosan nehezek lennének), különböző két- szersülteket, teát, vitaminokat, ami viszonylag olcsó.- A természetjárás - véli Lapin - megtanít arra, hogy kevéssel beérjük. Ez közelről sem jelenti azt, hogy zsugoriak lennénk. Egyszerűen megértjük, az életben sok minden van, ami értékesebb az anyagi bőségnél. Nem hirdetem az asz- kétizmust, de a győzelem a hegyekben, egy új, nehéz útvonal meghódítása nekünk természetjáróknak értékesebb, mint sok más siker az életben. JURIJ HROMOV
