Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
1987. december 19. 10 tffPÜJSÄG Darvas Ferenc Barátaimhoz Mondom barátom vagy, hiszem tettek nem hagynak kétséget mert kiolvasom szív-emberséget a mozdulatok szövevényében. így vagyunk egymással emberek várunk rezdüléseket, hangokat mit nem nyel el a sötét erdeje csak fény kísér szív-futamokat. Célba beérve itt a nyertes te és én s azok a többiek kik vallják az emberhitet vállalják baráti bilincseket. Ország - Barátság Zord időben tettetek szavatok melegít sok-sok szív óhaja egymáshoz közelít. Fáklyát gyújtottatok és utamon viszem van még emberség, barátság, hiszem. Lelkek kapui nyílnak horizont nem zár nyit gondolatot és íme helyet talál. Alekszandr Kiríj: A strandon- A szülők, akik elvesztettek egy ötéves kislányt, menjenek a mentőállomásra! Két óra múlva:- A szülők, akik elvesztették a Larisza névre hallgató ötéves kislányukat, menjenek a mentőállomásra! Két évvel később:- A szülők, akik elvesztették Larisza Gorbunovát, menjenek a mentőállomásra, és vigyék a gyermeket az iskolába... Tíz évvel később:- A szülők, akik elvesztették Larisza Gorbunovát menjenek a mentőállomásra! Köszönt é < gyermeküket nagykorúsága alkalmi bői... A mentőállomáson felhangzott a hangszóróból Mendelsson nászindulója.- A szülők, akik elvesztették Larisza Gorbunovát, jöjjenek a mentőállomásra. Kislányuk férjhez ment. (MIZSER LAJOS fordítása) A szögelés tudománya- Vaszkin, már megint úgy dolgozol, hogy nem nézed a műszaki művelettervet! Hányszor figyelmeztesselek a műszaki leírás fontosságára? - kérdezte a műhelyfőnök a munkáshoz lépve.- Minek az nekem, Pjotr Petrovics? - válaszolt némi kihívással a hangjában Vaszkin. - Már csukott szemmel is össze tudom szegelni.- Nem összeszegelni, hanem előállítani - javította ki a műhelyfőnök. - Az egyre gyorsabban fejlődő tudomány és technika századában minden munkánál, műveletnél tudományos megközelítésre van szükség, nem pedig lélektelen gépiességre. Most pedig kapd magad, barátocs- kám, menj fel a dokumentációba, kérd el a műszaki leírást! - fejezte be a társalgást a főnök. Tíz perc múlva jött is vissza Vaszkin, de műveletterv nélkül.- Miért nincs nálad a leírás?- Nincs meg a dokumentációban, Pjotr Petrovics - mondta kedvszegetten Vaszkin. Látszott rajta, hogy elege van a főnökével elkezdett vitából, legszívesebben a munkáját folytatná tovább. A műhelyfőnök mérgesen nézett Vasz- kinra, sóhajtott egyet, és továbbment. Másnap, kora reggel az üzemtechnológus két szép leányzó kíséretében kereste fel Vaszkint.- Köszöntelek - mondta neki. - Ismerkedjetek meg! Ez itt Vera és Natasa. A főtechnológusi iroda munkatársai. Te ne zavartasd magad, dolgozz, ahogy szoktál, mi pedig leírjuk a munkafolyamatokat, a műveletek sorrendjét, a gyár technológiai részlege számára elkészítjük a művelettervet. A lányok nekem fognak segíteni. A technológusi trió munkához látott. Több órán át figyelték Vaszkint, minden műveletet rögzítettek, mindent feljegyeztek. Egy hét múlva a műhelyfőnök negyvenkét oldalas technológiai művelettervet nyújtott át Vaszkinnak.- Tessék, itta teljes műszaki leírás, amit kidolgoztunk. Neked ezután szigorúan e dokumentumok alapján kell dolgoznod - hangsúlyozta a műhelyfőnök, s a tudományos-műszaki forradalomról is mondott még néhány fontos gondolatot. Amikor a főnök elment, Vaszkin kalapácsot vett a kezébe, meg egy nagy szöget, és belemélyedt a műszaki műveletterv tanulmányozásába. Mellette ott tornyosult egy halom gyümölcstároló farekesz, amit a múlt héten szögeit össze. Mondani sem kell, hogy felelőtlenül, minden technológiai leírás nélkül. Oroszból fordította: KISS GYÖRGY MIHÁLY Szarka József: Hajnali séta Mentem hajnali szél friss fürtjei alatt, harmat-kazlak közt, a völgyben templomok tornyai lengtek, felhők habján ringott a fény, október illata szállt. Egy kisfiú jött szemben az úton évek romjain át s én egykori arcom láttam újra, szemem tiszta vízén szálltak a napsugarak delfinjei, jobbról a Duna lengett a horizont ajkán s már őszbe merülve ment a gesztenyesor. Felemeltem a fiút és arcába tűnő arccal elsírtam irigységem az őszben, kezét kezembe fogtam s elhittem újra álmaimat, de a reggel kanálisán árnyvitorláikkal már megjelentek az első hangok, dúlt szárnyú varjak kántálták az időt s a csend fehér hídja melyen a gyermekkorba elértem, remegve omlott a nedves avarba, őszült a fény, eső lombja terült a város házaira, a reggeli harangszó árnyként hullt vissza magába s vele - némán, arctalanul - indultam haza én... Gazdagodott a Sajtóház Nem túlságosan szórakoztató hosz- szabb időt tölteni egy olyan teremben, melynek ugyan négy fala van, de az is csak mérsékelten pingálva és ezenkívül természetesen egyáltalán nem nemes anyagokból összerakva. Ha a négy fal magas, és valakik, valamikor galériával akarták elevenebbé tenni az összhatást: - a helyzet akkor se túl sokat változik. Ugyanis unalmas, márpedig régen rossz, ha az a belső tér, amelyben hosszabb- rövidebb ideig tartózkodni kényszerülünk, untat bennünket. Ezt elég sokan észrevehették, akik a valamikor szekszárdi Nemzeti Bank épületébe - napjaink Sajtóházába - betették lábukat. Az újságírók nem szeretnek unatkozni, és amennyire lehetséges, untatni sem. Amiben nem állnak egyedül. Nos, az idei sajtónap alkalmából változás történt. Decsi Kiss János kollégánk (akit nemcsak a sajtóból ismernek a megyebeliek) újszerű alkotással gazdagított bennünket. És mindenkit, akit vendégül láthatunk. A „fríz” - itt most pontos definíció következik - „koszorúpárkány alatt végigfutó diszités”. Tessék elővenni az antik művészetek történetét, akad rá példa épp elég. Persze eredendőleg csak úgynevezett „nemes” anyagokból. Netán márványból, vagy mindenféle fémek domborításából. Nos, márványra, meg egyéb hasonlókra, se a művésznek, se a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalatnak nem telt. Textíliára viszont igen, ami Bajeux óta igazán elég régi alapanyaga a művészeti teljesítménynek. A mi belső frizünk alapanyaga textília. Motívumai pedig ősiek, ami a jobb motívumokra majdnem mindig jellemző. Próbáljunk csak a végtelenséget szüntelen érzékeltető, mert szűnni nem akaró, hullámok partnak rohanó vonalaira gondolni. Vagy a bogokra, csomókra, melyek ugyebár valamennyiünk életében előfordultak már, sőt nem oldódtak meg folyvást gordiusi módszerekkel. Netán az alfára és ómegára, két alapjelre, melyekre nem túl kellemes ugyan gondolni, de mégis a kezdetet jelentik és a véget. Gazdagodtunk kedves barátunk, Decsi Kiss János kollégánk munkáival. Más lett annak a térnek a hangulata, melyben valamennyien élünk és melynek határai között Olvasóink is felkeresnek bennünket. Ha erre járnak, jó lenne, ha nemcsak az ajtók névtábláira figyelnének, hanem két emelet között a „koszorúpárkányra” is felemelnék tekintetüket. Érdemes. (ORDAS) Fotó: CZAKÓ A restaurálás etikai és technikai határai Francia kiállítások Budapesten Mi a restaurálás? Művészet, technika vagy tudomány? Alighanem mindez együttesen. De hogy a technikának, a tudománynak és a művészi beleérzésnek hol a határa, arról hosszas viták folynak még napjainkban is. Ez volt egyebek közt annak a francia tudományos szimpozionnak is a témája, amelyet december elején rendeztek Budapesten, és amelyhez gyakorlatban illusztrálva az elveket - kiállítás is csatlakozott a Magyar Nemzeti Galériában. A restaurálás tárgya: festmény, szobor, régészeti lelet, könyv, de még film is lehet, amint a francia előadássorozat taglalta. (Be is mutatták néhány előadásban Marcel L’Herbier A szívtelen asszony című 1923-ban készült és 1986-ban restaurált filmjét.) Az a két kiállítás - Festmények restaurálása és a Tudomány a művészetért -, amely január 4-ig látható a Galéria harmadik emeletén, egyaránt szól a szakemberekhez és a nagyközönséghez. Fotókkal, leírásokkal dokumentálják a restaurálás technikáját és a segítségül hívott tudományokat. És felvetik a restaurálás elméleti kérdéseit is, hogy meddig lehet elmenni, hol a határ etikailag és technikailag. Ám amint Germain Bazin professzor, az Institut de France tagja megjegyezte, abban, hogy megtalálják az eredetihez közeli (mert a teljesség már kizárt) állapotot, abban már csak a restaurátor érzékenysége igazíthat el, itt van a tudomány határa is. Éppen ötven esztendeje, hogy a párizsi Louvre restaurátor műhelyeibe bevonultak a kémiai, fizikai tudományok. S hogy a kémiai analízis és például a röntgentechnika segítségével jelentős sikereket értek el a szakemberek a képek, szobrok anyagának, a festéknek, a technikának a vizsgálataival. A tudomány két irányban is hatással van a műtárgyvizsgálatra: egyrészt segíti a művek alaposabb történeti megismerését, a művek meghatározását, (datálás, szerzőség), másrészt elősegíti a konzerválás új mói Középkori faszobor restaurálás után dozatait. A fejlődő kutatási módszerek, az atomfizika, és napjaink számítógépet is igénybevevő vizsgálatai szólaltatták meg a „néma” kultúrákat, azoknak a koroknak a hagyományait, amelyek nem hagytak ránk írásos feljegyzéseket. Bizonyos tárgyak pontos keletkezési dátuma művészeti és gazdasági folyamatokra is utal. S hogy mi mindennel lehet kort meghatározni? Például a cserépedények kiégetésekor rögzült földmágnesből. Megtudhatjuk a kiállításon, hogyan restaurálták Watteau, Raffaello és mások képeit a Louvre-ban. Részletfotók és a vizsgálati eredmények leírása segít tájékozódni s betekinteni a restaurálás folyamatába. Van az anyagban egy számunkra különösen aktuális restaurálási példa: egy New York-i magyar tulajdonában lévő és a francia Nemzeti Múzeumok festészeti restaurálási osztálya által megtisztított Munkácsy- kép. A francia anyagot a Nemzeti Galéria saját restauráló műhelyében konzervált műtárgyak és korábbi állapotukat rögzíti fotódokumentáció egészíti ki. A restaurálás témaköréhez kapcsolódik a Széchenyi Könyvárban az irott dokumentumok konzerválásával foglalkozó francia Tanulmányi és Kutatási Központ kiállítása. Ahol a különböző megőrzési technikákat, mint szárítás, fertőtlenítés, savmentesítés, hiányok pótlása és a meg- rongálótott dokumentumok másolása mutatják be. Az itt bemutatott francia könyveket a kiállítás alkalmából a Magyar Nemzeti Könyvtárnak ajándékozta a francia állam. K. M.