Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

6 NÉPÚJSÁG 1987. december 17. Úszás Tolnában maradt 38 érem A szekszárdi fedett uszodában zajlott le Tolna-Somogy-Baranya megye kilencfor- dulós versenysorozatának záróeseménye, amelyen nyolc egyesület úttörő és serdülő korosztályú úszói mérték össze erejüket. A Tolna megyei csapatok mérlege 38 érem, ebből a Szekszárdi Vizmű SE sportolói 20, a dombóvári versenyzők 14, mig a Bonyhá­di SE gárdája 4 érmet szerzett. Eredmények: Lányok, úttörők: 100 m mell: 3. Illés (Dombóvár) 1:35,13.100 m pil­langó: 1. Takács Barbara (Dombóvár) 1:16,8, 3. Végh (Szekszárd) 1:26,1. 200 m gyors: 1. Takács Barbara 2:30,35, 2. Fink (mindkettő Dombóvár) 2:36,8, 3. Varga (Szekszárd) 2:38,88. 200 m hát: 1. Takács Barbara (Dombóvár) 2:50,20. 4x33 m gyorsváltó: 2. Dombóvár 1:27,1, 3. Szekszárd 1:29,5. Serdülök, 100 m gyors: I.TassSzilvia 1:08,15,2. Straubinger 1:08,40,3. Bercsényi (mindhárom Szekszárd) 1:12,50. 100 m hát: 1. Bercsényi Mariann 1:19,4, 3. Varga (mindkettő Szekszárd) 1:23,85.100 m pillangó: 1. Tass Szilvia 1:19,99,2. Straubinger (mindkettő Szekszárd) 1:21,7,3. Ránics (Bonyhád) 1:37,7.200 m mell: 1. Ránics Zita (Bonyhád) 3:31,8. 4x100 m gyorsváltó: 1. Szekszárd (Bercsényi, Major, Tass, Straubinger) 4:59,2. Fiúk, úttörők: 200 m hát: 1. Hámori Krisztián (Bonyhád) 2:52,3. Serdülök, 100 m gyors: 1. Solti Imre 1:00,03,2. Papp (mindkettő Szekszárd) 1:01,2. 100 m hát: 1. Solti Imre (Szekszárd) 1:12,4, 2. Uszléber (Dombóvár) 1:16,2, 3. Póth (Szekszárd) 1:16,2.100 m pillangó: 1. Benkó Csaba 1:10,9, 3. Solti (mindkettő Szek­szárd) 1:12,56. 200 m mell: 1. Nagy István (Dombóvár) 3:03,0, 3. Póth (Szekszárd) 3:04,4.4x100 m gyorsváltó: 1. Szekszárd (Solti, Kiss, Papp, Varga) 4:17,5,2. Dombó­vár 4:31,2. A béka korosztályú versenyzők számára kiírt kiegészítő számokban az alábbi ered­mények születtek. Lányok, 33 m mell: 2. Homoja (Dombóvár) 34,5, 3. Hámori (Bony­hád) 36,97. 66 m hát: 1. Homoja Krisztina 1:06,13, 3. Vadász (mindkettő Dombóvár) 1:09,5. Fiúk, 33 m mell: 2. Lugosi (Szekszárd) 35,28. 66 m hát: Sipos Zsolt 1:03,27,2. Nagy (mindkettő Dombóvár) 1:07,0. Kézilabda Szekszárdi és paksi siker a diákolimpián Harminckét gólt és paksi győzelmet hozott a lánycsapa­tok mezőnyében a Paks-Nagymányok találkozó Ez szabálytalan szerelés. Dunaföldvár-Paks 21-21. Szekszárdon a Zrínyi utcai csarnok­ban rendezték meg az általános iskolás kézilabda-együttesek megyei diákolim­piái döntőjét. Hat lány- és három fiúcsa­pat mérte össze tudását. A lányoknál két csoportban körmérkőzéseket játszottak, majd a csoportgyőztesek a bajnoki cím­ért, a csoportmásodikok pedig a 3-4. helyért újabb találkozót vívtak. A fiúk kör­mérkőzéseiből jobb gólkülönbsége ré­vén a paksi iskola csapata került ki végső győztesként, lányoknál jó iramú, színvo­nalas küzdelemét hozott a Szekszárd- Tamási döntő. A szekszárdiak jó hajrával háromgólos győzelmet arattak. Eredmények: Lányok, „A” csoport: Szekszárd-Paks 19-12 (10-8), Paks­Nagymányok 23-9 (13-6), Szekszárd- Nagymányok 20-8 (12-3). „B” csoport: Tamási-Tengelic 6-6 (3-3), Tengelic- Dalmand 10-9 (4-4), Tamási-Dalmand 17-7 (12-2). Helyosztó: Paks-Tengelic 13-6 (8-3), Szekszárd-Tamási 11-8 (5- 3). Végeredmény: 1. Szekszárd V-ös is­kola, 2. Tamási l-es iskola, 3. Paks Beze- rédj iskola, 4. Tengelic. Fiúk: Paks-Dunaföldvár 21-21 (9-7), Paks-Tolna 35-8 (18-3), Dunaföldvár- Tolna 37-14 (17-8). Végeredmény: 1. Paks lll-as iskola, 2. Dunaföldvár, 3. Tolna ll-es iskola. Az érem másik oldala Lapunk keddi számában számoltunk be a középfokú iskolák asztalitenisz diákolimpiái döntőjéről. A tudósításban szóvá tettük, hogy meglepően kevés volt az indulók létszá­ma, sőt olyan tehetséges versenyző is hiányzott a fiúk mezőnyéből, mint Pata Róbert, akit iskolája nem nevezett. A hallgattassák meg a másik fél is elv alapján Ambrus István, a szekszárdi Ven­déglátóipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet testnevelője el­mondta, hogy azért nem nevezték tanu­lójukat, Pata Róbertét a megyei döntőre, mert huzamosabb ideje hiányzik az isko­lából. Nos, ezzel vált teljessé az összkép, merthogy ez az érem másik oldala. Susunova és Bilozercsev az élen A Szovjetunióban megválasztották az 1987-es év legjobb tornászait, a kitüntető címet Jelena Susunova és Dmitrij Bilo­zercsev kapta. Susunova, a leningrádi Testnevelési Főiskola hallgatója sorrendben harmad­szor lett a legjobb tornásznő. Az idén ne­gyedszer nyerte meg a szovjet kupát, s először szerzett összetett bajnoki címet. A nemzetközi viadalokon elért mérlege: a zágrábi Universiadén összetett bajnok lett, a moszkvai kontinenstalálkozón ug­rásban aranyérmes volt, a rotterdami világbajnokságon pedig szintén az ug­rásban, valamint a talajon állhatott a do­bogó legfelső fokára. Bilozercsev először 1983-ban érdemelte ki „az év legjobbja” címet az Európa- és világbajnokságon elért összetett győzelmével, s a követke­ző évben is ő lett a sportág legjobbja. Az idén szinte a csodát vitt végbe, ami­kor a súlyos balesetét követően kétéves kihagyás után visszatért a tornászok közé. Újbóli bemutatkozása fényesen sike­rült: másodszor nyerte el a szovjet ku­pát, majd a rotterdami világbajnokságon megismételte négy évvel ezelőtti össze­tett győzelmét, ezen kívül nyújtón és ló­lengésben is aranyérmet szerzett. Rajt, súlyos vereséggel Az NDK Kézilabda Szövetség 18. férfi tornájának nyitónapján - ked­den késő este - az erősen tartalékos magyar válogatott Erfurtban Spa­nyolország ellen lépett pályára, s nem várt súlyos 31 -20 (15-9) arányú vereséget szenvedett. A másik találkozón Eisenachban a hazaiak 25-19 (12-19) arányban le­győzték Lengyfelországot. Csak a totó tett neki keresztbe? Tehetség az elkallódás útján Csupán négy meccs a Fradiban- Nézd, ott az Ebedli, az „Ebe” - kiáltottak fel rácsodálko- zásszerűen a szekszárdiak, miközben a Bp. Volán játékosait vették szemügyre. Az olvasó nyomban valami nagy félreértést vél felfedezni mondván, keverem a szezont a fazonnal, hisz a közlekedésieknél nem Ebedli szerepel, hanem a rá egyéb­ként külsőre is kísértetiesen hasonlító és hasonló mentalitá­sú, játékfelfogású Törőcsik játszik. De „Kese” nincs a pályán. Nos, az Ebe megszólítás a balhátvéd poszton játszó Kiss Zoltánnak szólt, aki még fülelt erre a becenévre. Kiss Zoltánra, annak ellenére, hogy a Szekszárdi Dózsa színeiben még nem alkotott maradandót, sokan emlékeznek. A hetvenes évek vége, nyolcvanas évek elejének dózsás ifi korsztályának kimagaslóan a legtehetségesebb játékosa volt, akiről edző és szukoló egyaránt vallotta: nem kell két év és már az NB l-ben láthatjuk viszont. Erről szólt a re­ménytelje. Mégpedig nem is akárhol, hanem a Ferencváros­ban. Nálánál mániákusabb Fradi-drukkert aligha lehetett ta­lálni a megyében. Tipikus eset, amikor valaki számára csak három csapat létezik Magyarországon: az FTC, a Fradi, a Fe­rencváros. Már-már patológiás tüneteket véltek felfedezni, amikor a belügyi spartakiádon az istenért sem akarta felhúzni a lila-fehér mezt, de Magasházi Józsefnek, a Szekszárdi Dó­zsa akkori vezető edzőjének is meggyűlőtt vele a baja, amikor kijelentette egy edzőmeccs előtt, hogy „ö szívesen bemenne, de adjanak neki olyan szerelést, amin még egy elárvult, szét­mosott lila csík sincs.” Tulajdonképpen ez a megmosolyogtató momentum is bi­zonyította, hogy egy problémás emberről van szó, aki csak akkor igazolja a vele kapcsolatos nagy reményű elképzelé­seket, ha a tehetsége alapján elvárható megkülönböztetett figyelmet, törődést, gondoskodást kap, olyan edző keze alatt, aki szakmai, pedagógiai felkészültsége révén képes arra, hogy fokozatosan lenyesegesse róla a vadhajtásokat. Bár még csak huszonöt éves a faddi származású játékos, de pá­lyafutásának jókora vargabetűi után már meg lehet kockáz­tatni a kijelentést: a kiváló technikájú, a hasonló fizikai adott­ságokkal és játékintelligenciával bíró fiúval évek múltán már csak az ismertté vált elkallódott tehetségek című dossziéban találkozunk. így sajna, de a hipotézis igazolva látszik. Ennek ellenkezőjéről szekszárdi vendégjátéka sem győzött meg.- Én nem állítanám olyan magabiztosan azt, mint Ön, hogy a Bp. Volán már végállomás számomra, vagyis itt akasztom a szögre a csukákat. Bár kétségtelen, hogy Báró (Bálint László­ról, az MLSZ nemrégen kinevezett technikai igazgatójáról van szó) távozása hallatlan nagy veszteséget jelent. Amikor el­kezdtem vele dolgozni, bennem is felizzott az a bizonyos szunnyadó parázs, kezdtem hinni nemcsak a Volán hanem a magam megújulásában is.- Semmi Fradi-mítosz, semmi csillogás, Kis Zoltán már be­éri azzal, hogy egy jó NB ll-es középcsapatban szerepelhet.- Nézze, a Báróval hamar bementünk volna az NB l-be.- Ez rendben van, de a Volánból belátható időn belül nem lesz Fradi.- Mint azt sokan tudják, eljutottam nagy gyerekkori álmom kapujáig az Üllői útra. Megmondom őszintén, hogy azt a va­rázslatos érzést, hogy a Fradinál vagyok, csak ideig-óráig éreztem. Kint a műhelyben már rá kellett döbbennem, hogy a foci, mint játék, legalábbis ezen a szinten megszűnt létezni. Kemény munka, megélhetés, amelyben nincsenek igazán jó barátok, partnerek. Amikor ezt sajnálkozva megéltem, a Fradi-mítosz is elillant. Nekem, az egykori elvetemült fradistá- nak a boldogságtól el kellett volna ájulni, hogy 1983 őszén NB l-es bajnoki mérkőzésen a kezdő tizenegyben futok ki a pá­lyára. Aztán még három mérkőzésen bizalmat szavazott ne­kem az akkori vezető edző, Novák Dezső. Reménykeltőén si­kerültek ezek a meccsek, bíztam, hogy a csapatban mara­dok, aztán hirtelen filmszakadás... AZ 1982-es totóbotrány szele őt is megcsapta. Még kato­naként a Honvéd Toldi SE-ben került bele a slamasztikába, amire már a ferencvárosi zöld-fehér mezben derült fény. Az azonnali eltiltás megpecsételte sorsát. Pályafutása ezután ahhoz a bizonyos vásári malacéhoz hasonlított, amelyet nagy előszeretettel adnak-vesznek. „Ebét” megkapta még nyír­egyházi kirándulásának idejére Dalnoki, de nem sikerült elfo­gadtatnia magát „almaországban”, így nem is derült ki iga­zándiból, hogy mi lakozik benne. Szabolcsból pedig vissza­vezényelték, hátha a Volánban jó lesz.- Amit a Szekszárd elleni két mérkőzésen mutattam, tu­dom, ez nagyon kevés. De aki ismert, az tudja, hogy a balhát­véd posztot nem nekem találták ki. Helyettesítettem mindkét­szer és megtiltották, hogy fölmenjek az akcióinkkal. Majd kö­zéppályásként már más lesz a tészta, no meg ha jelenlegi ed­zőnk a nagy ügybuzgalma közepette arra is rájön, hogy ne­kem a nagy intenzitású csütörtöki, pénteki edzések a károm­ra vannak. így fest Kiss Z. kacskaringós, útvesztőkkel teli pályafutása 1987 végén. Tehetsége alapján elvárt célegyenesbe már aligha kerül. Még csak vagy már - ki-ki döntse el melyik kife­jezés a helyes - 25 éves. BÁLINT B. GYÖRGY Kispályás teremtorna a „Zrínyiben” Lehota is a Dankó SE-ben? A téli futballholtidényben a szokásos kispályás teremtornák között immár el­maradhatatlan á Dankó Kupa, amelyet vasárnap a Zrínyi utcai sportcsarnokban Szekszárdon rendeznek negyedszer. A kupasorozat eddigi érdekessége, hogy a rendező együttesnek, a Dankó SE-nek eddig egyszer sem sikerült elhódítani a serleget. Pedig nem volt híján a csapat erősítésekben - meghívtak erősítés gya­nánt a megyében ismert aktív nagypá­lyás focistákat, de velük sem sikerült ki­harcolni a hőn áhított sikert. „Három a magyar igazság, meg egy a ráadás” - fogadkoznak a dankósok. A győzelem oltárán most is áldoznak: náluk játszik az egykori szekszárdi gólvadász Varga László, aki a Dunaújvárosi Kohászt erő­síti, valamint klubtársa, Németh. De úgy gondolják, hogy a „hátországot” meg kellene erősíteni, mégpedig úgy, hogy a kapuba a hosszú ideje remek teljesít­ményt nyújtó szekszárdi Hujber áll be. Egyébként személyesen meghívták a csapatba az idei átigazolási időszak ki­kiáltott sztárját, a szintén dunaújvárosi Lehotát, aki elfogadta a meghívást, de el­foglaltsága miatt nem ígért biztosat. A tor­na résztvevői: TÁÉV SK, Kisdorog, Nagy- mányok, Dankó I., Dankó II., „Táncos”, Dózsa ifi és nyolcadikként még egy együttes. A csoportmérkőzések kilenc órakor kezdődnek, az eddigi győztesek: Paks, Kisdorog, „Táncos”. Hexasakk világbajnoki zónaközi döntő Kettős magyar siker Szabadkán Hét forduló után Szabadkán a világbajnokjelölti címért folyó küzdelemben Rudolf és Botkó holtversenyben vezetett, a harmadik Gyarmati és a lengyel Seliga előtt. A hátra­lévő három fordulóban egy rendkívüli kiélezett küzdelem alakult ki, a 9. forduló után még négy versenyzőnek volt esélye arra, hogy az első vagy a második helyen végez­zen, ami egyben a világbajnokjelölti címre jogosít fel. De előbb nézzük mi történt a he­tedik fordulóban. Eredmények: Szabó-Rudolf 0-1, Radakovic-Seliga 0-1, Botkó- Gyarmati 0,5-0,5. Kilencedik forduló: Botkó-Szabó 1-0, Gyarmati-Radakovic 1-0, Seliga-Rudolf 1-0. A zárófordulóban a két nagy rivális közül Botkó döntetlenre mérkőzött a jugoszláv Radakoviccsal (0,5-0,5), Rudolf pedig 1 -0-ra legyőzte a csehszlovák Gyarmatit. Az ösz- szesítésben egyaránt hét pontot szereztek - a jobb mezőnyérték alapján szerezte meg az első helyet Botkó az egykori bátaszéki versenyző előtt. Az utolsó fordulóban döntet­lenre végződött (0,5-0,5) a Szabó-Seliga mérkőzés. Végeredmény: 1. Botkó Imre (Magyarország) 7, 2. Rudolf László (Magyarország) 7,3. Waldemar Seliga (Jugoszlávia 6,4. Tihamir Gyarmati (Csehszlovákia) 5,5, 5. Drá­gán Radakovic (Jugoszlávia) 2,5,6. Karol Szabó (Jugoszlávia) 2 ponttal. A londoni és a szabadkai zónaközi döntő után világbajnokjelölti címet szereztek: Marek Mackowiak (Lengyelország), Garett Yuri (Olaszország), Botkó Imre és Rudolf László (mindkettő Magyarország). A világ Rio de Janeiro: A brazil Flamengo 34 éves sokszoros válogatott középpályását, Zicót immár harmadszor is megoperálták. Ezúttal is a bal térdén kellett végrehajtani sebészi beavatkozást. Az operációt a brazil válo­gatott csapatorvosa, Neylor Lasmar haj­totta végre, és véleménye szerint Zico egy hónap múlva ismét elkezdheti az ed­zéseket. Prága: Josef Masopust lemondása után ismét Jozef Venglos dolgozik majd a csehszlo­vák labdarúgó-válogatott szövetségi ka­sportja pitányaként. Masopust öt évig irányította a legjobb csehszlovák labdarúgók mun­káját, de ez idő alatt sem az 1986-os mexikói döntőben, sem a jövő júniusban, az NSZK-ban sorra kerülő EB-fináléba nem tudott eljutni Csehszlovákia váloga­tottja. Delray Beach: A nemhivatalos korosztályos tenisz csapat-világbajnokság harmadik ver­senynapján a magyar fiúválogatott 3-0 arányban legyőzte San Marinót és beju­tott a legjobb 16 közé a Sunshine Kupá­ban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom