Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-02 / 284. szám

1987. december 2. Nyereséges az első magyar-japán vegyes vállalat Nyereséggel zárja első évét a Polifoam Műanyagfeldolgozó Kft, az első ma­gyar-japán vegyes vállalat, az alapítók és előzetes gazdaságossági elemzések alapján erre az esztendőre még nem szá­moltak felosztható nyereséggel, ám a vállalat termékei a vártnál kelendőbbnek bizonyultak, s a gyors fejlesztések is bővítették értékesítési lehetőségeiket. A vállalat az idén előreláthatóan 150 millió forint árbevételre tesz szert, ami ha sze­rény mértékben is, de már nyereséget biztosit az alapítóknak. A társaság a múlt év közepén kezdte meg az itthon addig nem gyártott polieti­lén habok gyártását. Az új termékből elő­ször építőipari szigetelőanyagokat állí­tottak elő japán technológia alapján, majd saját fejlesztéseik eredményeként kempingcikkekkel, cipőipari kellékekkel szélesítették a választékot. Alig egy hó­napja ismét új termékkel jelentek meg; polietilén habból készítenek egyfajta szi­getelő, á falak hidegsugárzását meg­szüntető anyagot a tapéták alá. Az új terméket a hazai ipar, s különösen a ma­gánerőből építkezők nagy érdeklődéssel fogadták. A lakosság jobb ellátása érde­kében a gyár területén mintaboltot is nyi­tottak. Mindennek eredményeként az idei második félévben már háromszoro­sát állítják elő az első hat hónapban meg­termelt értéknek. A vegyes vállalat újdonságait külföldön is kezdik megismerni, az idén mintegy 6-7 millió forint értékben exportálnak tő­kés országokba. A polietilén hab és az abból készült termékek a fejlett ipari or­szágokban is csak alig néhány éve hasz­nálatosak, ám a külső piacokra ennek ellenére sem könnyű betörni. A Polifoam- termékek piaci bevezetéséhez az alapí­tók egyike, a C. Itoh japán kereskedőház is segítséget nyújt kiterjedt üzleti hálóza­ta révén. Két hét múlva indul útnak Algériába az a szállítmány, amelyre éppen a japán ke­reskedőház közreműködésével kötötték meg az üzletet. Termékeik ezenkívül elju­tottak már az NSZK-ba, Svédországba, Görögországba, Ausztriába és a Közel- Keletre is. A vegyes vállalat üzletpolitikájának alapvető eleme, hogy a Magyarországon előállított alapanyagból lehetőség szerint minél értékesebb késztermékeket ex­portáljanak. A vegyes vállalat a jövő évre további di­namikus növekedést irányoz elő. Ezt szolgálják legújabb fejlesztéseik is, ame­lyek célja a termékek műszaki színvona­lának emelése. Az építőipari szigetelőanyagok körét olyan újdonságokkal kívánják bővíteni, amelyek a magasabb biztonsági kö­vetelményeket is kielégítik, a hagyomá­nyos polietilén-anyagnál nehezebben égnek. Egy rendhagyó búcsúztató Energiatakarékosabb pályára állva Gyakran még orvosságot sem irt föl... Alaposan megvizsgálta a babát, s egy­szerűen napirend- vagy étrendváltozta­tást javasolt az aggódó szülőknek... A gyerek pedig „fogta magát”, s meggyó­gyult. Ne higgyék, hogy szakmai tudat­lanság, felületessség íratja e sorokat ve­lem. De tényleg, ezt mondják sokan. Na­gyon sokan. S ők, akik ezt mondják, tudják is, hogy dr. Csordás Jenőről, a megyei gyermekgyógyász szakfőorvos­ról van szó. Róla, aki a napokban áll „energiatakarékosabb pályára, akit most búcsúztattak munkatársai, s aki a beteg gyermek láttán nem nyúlt azonnal az in­jekcióstűért, hanem az orvos számára a nehezebb, a kis beteg számára mindig a könnyebben elviselhető megoldást vá­lasztotta. Nagy szakmai tudással, bizton­sággal és emberséggel. Emberséggel. Talán e szó hangzott el legtöbbször a hétfői búcsúztatón, mely nem volt „hivatalos". A munkatársak ren­dezték meghitt szeretettel, tisztelettel. Maguk dekorálták a szekszárdi megyei kórház kultúrtermét, maguk sütötték a süteményt, maguk kínálták egymást. Hogy kik a „bizonyos maguk”? Az osztály dolgozói, a nyugdíjasok, a megye gyer­mekorvosai, a védőnők és asszisztens- nők, a hajdani tanítványok - a megyében élők és a távolabb dolgozók. Ők vala­mennyien, akik tanultak tőle, s akiket szí­vesen tanított - de nemcsak a szakmára, hanem emberségre is. A tanítványok most vallották meg, hogy „milyen büszkeség volt a tanítványsze­rep’’ egy-egy kongresszuson, hogy mi­lyen határozottságot sugallt dr. Csordás Jenő nyugodt józansága a betegágyak mellett, a kilátástalannak tűnő helyzetek­ben. S hogy tudni szerette volna - tudta is -, hogy orvos kollegájának a felesége hogy érzi magát a munkahelyén, hogy az asszisztensnő évek óta gyermekre vá­gyik, hogy a takarítónő férje beteg... Min­denre és mindenkire jutott idejéből... Munkatársai e szép délutánnal nem a meghitt perceket akarták viszonozni, nem a tanitványi tisztelet „diktált”, hanem az osztályon, a megyében eltöltött hu­szonkét esztendő minden szépségét igyekeztek összesűríteni e néhány órá­ban. Úgy, hogy a kis idő hasonmása le­gyen a nagy időnek, hogy jelképezze az összetartozást, az egymás tiszteletét, de legyen benne az emberség, a barátság, s a biztosíték a rendszeres visszatérésre. Annak az embernek a visszavárására, aki összegezve a huszonkét esztendőt, „visszafelé gondolkodott”. „Előre gon­dolkodva azon tűnődöm, miként illeszke- dek a nyugdíjas állapothoz...” Hihetjük, s hiszik ők mindannyian, hogy az „illeszkedés” nem lesz túl nehéz. Hiszen visszavárják, számítanak szaktu­dására ezután is. S akitől így köszönnek el - illetve nem köszönnek el, csak egy korszakot zárnak le - annak a kollektívá­ban mindig rangos helye marad. De mindezt kikövetelni nem lehet. Csak kiér­demelni. Ahogyan e megható és benső­séges búcsúztatót. E minden kötelezett­ség nélküli rendhagyó búcsúztatót... V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: S. M. Akik továbbra is számítanak rá Egy sorvadás anatómiája \ NÉPÚJSÁG 3 Szövetkezet a lejtőn (2.) Veni, vidi, vincebo Jó sajtója volt Tolna megye ipari szövetkezeteiben nagy megütközést keltett a Szövetkezeti Magazin bemutatkozó, tavaly őszi kong­resszusi számában megjelent, egy szí­nes fotóval illusztrált cikk. E számban nyilatkozik néhány országos vezető - köztük az OKISZ elnöke majd sorra bemutatnak minden megyéből egy-egy ipari szövetkezetét. Nyilván azok közül, amelyek a megyében a legjobbak. Tolna megyéből - ki tudja, mi okból - a Szek­szárdi Szabó Szövetkezetre esett a vá­lasztás. Arra, amelyről köztudott a város­ban és a megyében, hogy bajban van, például az első félévet négymilliós vesz­teséggel zárta. De miről tájékozódhatott az olvasó „A világ minden táján” című cikkből? Egy­részt a szövetkezet múltjáról - ezzel nem szükséges vitába szállni, mert ami le van írva, az igaz. Más a helyzet a jelennel. Néhány idézet: „A szövetkezet ma már ott tart, hogy időnként válogatni is tud a tő­kés megrendelők között. Nem vállalnak el olyan munkát, amelyet nem tudnak ha­tékonyan és rentábilisan elvégezni... Eb­ben az évben lépett be a kooperációs partnerek közé három török cég, kik a szövetkezetnek végeznek bérmunkát... ma már évente 200-200 millió forint érté­kű készárut szállít a világ különböző ré­szeibe...” Ami az első kitételt illeti, vitatható. Ha csupa olyan üzletet kötnének, amely megfelel az idézett követelménynek (ha­tékonyság, rentabilitás), akkor nem úgy állna a szövetkezet, ahogy áll. Másod­szor: A török üzlet azóta befuccsolt, lévén veszteséges. A harmadik: Soha sem volt 200-220 millió évi exportja a szövetke­zetnek. A csúcs 1977-ben, az előző el­nök idejében volt, 149 millió forinttal. Az új elnök vezetése alatt 1983-ban 106 mil­lió. 1985-ben 78,9 millió forint. 50,8 millió szocialista, 28,1 tőkés piacra. Hol van ez a 200-220 milliótól? Hogy kinek az információja alapján ke­rültek ezek a lapba, nem nehéz kitalálni. Nyilván nem az ujjából szopta az újság­író. A másik: A Népszabadság 1984. jú­nius 5-i számában található „Közösen keresik a kiutat” című írás. Lehetne idéz­ni az egészet, csaknem az egész színtisz­ta hazugság. Az elnök tájékoztatása alapján született. íme, néhány részlet: „Nem is olyan régen a gazdasági élet amolyan állatorvosi lovaként tartották számon Tolna megyében a Szekszárdi Szabó Szövetkezetét. Jelen volt itt min­den - a vezetői visszaéléstől a rendelés- hiányig, a hanyag ügykezeléstől a lagy­matag ellenőrzésig, a klikkektől az el­lenklikkekig... az új elnöknek szinte élet­eleme a kockázatvállalás. Jó helyen ko­pogtatok tehát, amikor arra vagyok kí­váncsi: mit lehet tenni egy anyagilag és erkölcsileg majdnem csődbe jutott cég­nél.” „... a piaci változás »ébresztője« tu­lajdonképpen a vezetőváltás idejére te­hető: az addig 80-100 millió forint értékű megrendelés egyik évről a másikra 36 millióra csökkent... már az első értekezle­ten közöltem, hogy nálam mindenki tiszta lappal indul, s közös akarattal, munkával kerülhető el a hajótörés.” ...a tiszta lap n éhány hónap alatt teleíródott... nyáron jöttem és télen 25 kollégámat elmozdítot­tam tisztségéből... Még annyit: fél év óta nincs feljelentés!” A továbbiakból kiderül, hogy „nehéz évet zártunk - bólogat szomorúan Kal­már József..." (1983-ra vonatkozik ada­tok nélkül. J. J.) Az elnökkel folytatott beszélgetés so­rán két alkalommal, első ízben egyik kol­léganőmmel kerestem föl, a következő esetben egyedül. Az elnök ugyanezeket Csapolják Az őszi esózeseket követően még- emelkedett a Balaton vízszintje, ezért megnyitották a Sió zsilipjét, még a jég beállta előtt megcsapolják a tavat. A terv szerint mintegy 40-50 millió köbméter vi­zet engednek le a Dunába, s így 7-8 cen­timéterrel csökkentik a vízszintet. A vízszintszabályozásra azért van az érveket használta, kivéve az elejét. Né- künk ugyanis nem mondhatta - birto­kunkban lévén egy adatokkal tele dosz- szié -, hogy „állatorvosi ló” volt a szövet­kezet őelőtte. A tegnapiakból is kiderül, hogy azok az évek voltak a szövetkezet aranykora. A nyilatkozatból szinte sugárzik a ma­gabiztosság. Ezért kellett eme írás címéül egy Julius Caesartól származó szállóigét használni, kissé megváltoztatva. Veni, vi­di, vici, - Jöttem, láttam, győztem -, vin­cebo = győzni fogok. Hol vannak a régiek? Föltettük ugyanazt a kérdést, amit előt­te a Ta-Lux-os elnöknek: Ki van itt a régi szakvezetői gárdából? - Senki. E válasz­tás nem volt meglepő, hiszen az addigi vizsgálódás is erre engedett következtet­ni. Az ominózus Népszabadság-cikket csak jóval később találtam meg. De hadd folytassa az elnök: a főköny­vélő, Pesthy Endre azzal kezdte, hogy föl­jelentett engem. Nem ő írta a levelet, ha- *'nem a felesége, de biztosan ő diktálta. Megtudtam, hogy ő is az elnök - önjelöl­tek közé tartozott. Nem szűnt meg a klikk­rendszer. Behívtam 1984. elején és meg­kérdeztem: „Tartja-e azidekerülésemkor kötött megállapodást?” Igennel válaszolt. És azon nyomban megírta a fölmondóle­velet... Ami a műszaki vezetőt illeti, vét­kesnek találtam egy exportszállítmány- nyal kapcsolatos és a szövetkezetnek kárt okozó minőségi reklamáció miatt. Neki azért kellett, még a főkönyelő előtt mennie... Az újságíró, ha ki akarja deríteni az 1980-82-es rekorderedmények össze­tevőit, megtudhatja az akkori felső- és középvezetőktől. Ha már megszabadult tőlük a szövetkezet, csak új munkahelyü­kön keresheti fel őket. Ezt tettem, már az elnökkel folytatott beszélgetés előtt, tud­ván, hogy az idézett kérdésre milyen vá­laszt kaphatok. Bevezetőül csak egy megjegyzés: az elnök a kiebrudalt főkönyvelőre semmi olyat nem tudott mondani - ha lett volna, mondta volna -, hogy ártott a szövetke­zetnek. Amit itt mond a volt főkönyvelő, annak hitelességét ez támasztja alá. Raj­ta kívül fölkerestem az egykori kereske­delmi főosztályvezetőt, aki egy évvel dr. Kalmár érkezése előtt vált meg a szövet­kezettől. Tőle is kaptam információt az akkori időkre vonatkozóan. A volt főkönyvelővel sikerült összejön­ni, ott dolgozik - szintén főkönyvelőként- szerkesztőségünk szomszédságában.- Igaz, hogy ellene voltam dr. Kalmár megválasztásának, anélkül, hogy ismer­tem volna, azt se tudtam, hogy alacsony- e, vagy magas, szőke-e vagy barna, so­vány-e vagy kövér. Szövetkezeti, szak­mai körökben halottam többször is a sár­közi szövetkezetről és az ottani elnökről. Ez befolyásolt.- Amint megválasztották, bementem hozzá és közöltem: Elleneztem a megvá­lasztását, de mivel a helyzet így alakult, hajlandó vagyok - a szövetkezet érdeké­ben - vele együttműködni. Ám bármikor, akár saját indíttatásból, akár ha ő erre fel­szólít, kész vagyok megválni a cégtől. - Különben is, én soha sem akartam elnök lenni, tudom magamról, hogy alkatilag nem vagyok alkalmas elnöknek, vagy igazgatónak. Jól érzem magam itt is, fő­könyvelői beosztásban. Mindössze az történt, hogV a pártszervezet vezetősége- bár jómamgam pártonkívüli vagyok - kapacitált, vállaljam el. A párttitkár asz- szony és Mező Sándor pártalapszerve- zeti vezetőségi tag keresett fel ez ügyben. Igyekeztem elhárítani. Végül abban ma­radtunk, hogy a leges-legvégső esetben, ha nincs más megoldás, legfeljebb átme­netileg vállalom. szükség, hogy helyet készítsenek a teli csapadéknak, és megóvják a károso­dástól a parti területeket és objektumo­kat. A nagy mennyiségű vízcsere ezenkí­vül frissíti a tó készletét is. A Sió duzzasztását felhasználják vízi járművek mindkét irányú úsztatására. El­- Hogy miért kellett megválnom a szö­vetkezettől? Minden alkalommal, amikor tudomásomra jutott az elnöknek egy, a szövetkezetre hátrányos üzleti döntése, szóltam. Nem a háta mögött, hanem szemtől szemben. Aztán fokozatosan, megdermedt körülöttem a levegő... Ezúttal engedtessék meg az újságíró­nak, hogy egy személyes élménnyel ma­gyarázza a főkönyvelő szerepét, felada­tát. Pártmunkás voltam 35 évvel ezelőtt az ország legnagyobb építkezésén. Egy építőipari nagyvállalat pártbizottságának agit-prop titkára. A vállalat ügye került „szőnyegre”, az ülésen jelen volt Földes László, a városi pártbizottság titkára (ma is él, 75 évesen, néhányszor láttam a té­vében az egykori újpesti partizánvezért). Egy mondatára emlékezem ma is: „A fő­könyvelő a vállalat lelkiismerete kell, hogy legyen”. Ez ma is időszerű. Éppen ezért, néha neki a „számkukacnak” kell kimondania a nemet. Ahol jól mennek a dolgok, ott is. Ahol rosszul, gyakrabban. Ügyes praktikákkal nem nehéz lejáratni. Halálos ítélet A vezetők egy része elmozdításának méreteiről még nem volt képem, csupán tényéről éppen az elnök információja alapján, amikor feltettem a kérdést, má­sodik beszélgetésünkkor: Ön nem egy csődtömeget vett át elődjétől, hanem egy virágzó, rekorderedményeket elért szö­vetkezetét. Mit tesz ilyenkor egy kommu­nista, főleg peprspektívákban gondolko­dó, újonnan odakerült vezető? Nem azt, amit a tamási elnök tett? Elemezni a ki­emelkedő eredmények okait, összete­vőit, megbecsülni és bátorítani azt a szakvezetői gárdát, amelyet jól mozgatott az elődje? Akik már korábban is sikerrel védték ki a szabályozók szigorodása okozta hatásokat, a külpiaci változások következményeit? Akiknek megvoltak személyes kapcsolataik teszem az anyagbeszerzés terén? A következtetés nem lehet más, mint hogy az ilyen lépés megfosztja a szövetkezetét a további elő­rehaladás szubjektív feltételeitől. Kis túl­zással: egyenlő a szövetkezet halálos íté­letének aláírásával. Nem volt válasz. És most már - az emlí­tett sajtócikk olvastán - megfogalmazó­dik a következő kérdés is, ám harmad­szor már nem mentem el kérdezni és vá­laszt várni. Ugyanis rendkívüli módon érdekelne, hogy mikkel íródott tele pár hónap alatt az a bizonyos „tiszta lap”. Mi volt az elnök elvárása? - A szövetkezet iránti hűség, hatékony, szorgalmas munka, avagy az elnök személye iránti föltétien és elvtelen hűség? Gyanítom és minden amellett szól, hogy az utóbbi. Különben is, hogyan lehetséges né­hány hónap alatt egy kívülről jött vezető­nek alaposan megismerni huszonöt - ahogy ő fogalmazott - vezető kollégáját. Az ilyen lépés nemcsak visszaesést okoz a termelésben-gazdálkodásban-értéke- sítésben, hanem tudatosítja a „Ne szólj szám, nem fáj fejem” magatartás szüksé­gességét. Ha a huszonöt elmozdított vezető hát­ramozdító volt, akkor a szövetkezetnek - e lépés eredményeképpen 1983-ban előre kellett volna mozdulnia. Nem pedig a mélybe zuhannia. Ám az a fő, hogy megszűntek a felje­lentések. A másik okról majd holnap. JANTNER JÁNOS (Következik: 3. Kockáztatni.) sóként a Bajai Vízügyi Igazgatóság Csongrád nevű vontatója két, egyenként 350 tonnás uszályt szállított fel javításra a Balatonfüredi Hajógyárba. A motoros vontató már vissza is tért a Dunára. A hét elején a BKV öt dunai átkelőhajója úszott fel Siófokra, majd a zsilipen át a balatoni kikötőbe. 'A hajók a téli javítás után a Sió jövő évi első duzzasztása után vonulnak vissza szolgálati helyükre, a Dunára. a Balatont Akire továbbra is számítanak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom