Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-01 / 283. szám

2 Képújság 1987. december 1. Geraszimov sajtótájékoztatója Mihail Gorbacsov közelgő washingtoni látogatása nyomta rá a bélyegét Genna- gyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő hétfői tájékoztatójára, az utolsó sajtóérte­kezletre az előtt, hogy a szóvivő maga is Washingtonba utazik. Vele tart első he­lyettese, Borisz Pjadisev, akit az orosz, angol és francia nyelven megjelenő Mezsdunarodnaja Zsizny (Nemzetközi élet) folyóirat főszerkesztőjévé neveztek ki, de megtartja funkcióját a külügymi­nisztériumban. Geraszimov elmondta, hogy a szovjet külügyminisztérium a tudományos aka­démia szociológiai kutatóintézetével no­vember 20-án, tehát még Sevardnadze és Shultz külügyminiszterek genfi talál­kozója élőt ötszáz moszkvai véleményét kérte ki a csúcstalálkozóról. A közvéle­ménykutatás megállapította, hogy a moszkvaiak 80 százaléka nagy érdeklő­déssel, 15 százaléka érdeklődéssel, 5 százaléka pedig közömbösen várja a ta­lálkozót. A túlnyomó többség úgy vélte, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok ja­vulnak vagy máris javultak. A megkérde­zettek 85 százaléka vélekedett úgy, hogy az amerikai vezetés nem, vagy nem egyértelműen törekszik a békére. Ennek ellenére a hangulat derűlátó. 53 száza­lékban nagy, 40 százalékban közepes eredményeket várnak a moszkvaiak a ta­lálkozótól. Geraszimov hangsúlyozta, hogy Nagy- Britanniában kedvezően fogadták Mihail Gorbacsov és Margaret Thatcher meg­beszéléseinek hírét. A brit fél úgy szer­vezte meg a főtitkár programját, hogy az útban Washington felé tett rövid megálló minél eredményesebb lehessen, minden percét kihasználhassák. A szigetország­ban úgy értékelik, hogy a rövid munkalá­togatás a szovjet külpolitika európai orientáltságának megnyilvánulása, tük­rözi a szovjet vezető és a brit miniszterel­nök között kialakult jó személyi kapcso­latokat. Hangot adtak annak a remény­nek, hogy a találkozó újabb lendületet ad a szovjet-brit kapcsolatok kétoldalú fej­lődésének is. A csúcstalálkozóról szólva még el­mondta, hogy hol fognak lakni Washing­tonban a szovjet küldöttség tagjai és az újságírók. A tervek szerint az amerikai fő­városban a vendéglátókkal közös tájé­koztatókat fognak tartani a sajtó képvise­lői számára. Közölte, hogy Raisza Gorba- csova programja még nem végleges. A visszaútról annyit mondott, hogy „az út hosszú, elképzelhetők megállók". Viktor Karpovnak, a külügyminisztérium fegyverzetkorlátozási és leszerelési főosz­tálya vezetőjének az amerikai „hadászti vé­delmi” kezdeményezésről mondott szavai­ra kitérve hangsúlyozta: szovjet vélemény szerint ma nem lehetséges olyan átfogó rendszer létrehozása, amely „tehetetlenné és elavulttá” tenné a hadászati nukleáris rakétákat. A Szovjetunió ezért nem kívánja a maga csillagháborús rendszerét létre­hozni. Az, hogy az amerikai fél ilyen prog­ramra költi a dollárjait, valóban belügy. Nem belügy viszont az, hogy ezáltal meg­kezdődik a világűr fegyverekkel való bete­lepítésének folyamata, s nem belügy az sem, hogy az Egyesült Államok megsérti-e a rakéta-elháritó rendszerekről kötött szer­ződést vagy sem. (Moszkvai megfigyelők szerint Karpov szavait tehát nem lehet a szovjet álláspont megváltozásának jele­ként magyarázni.) Moszkvában felkeltette a figyelmet Teng Hsziao-pingnek az a kijelentése, hogy kész találkozni Mihail Gorbacsowal - mondotta Geraszimov. Ezzel kapcsolatban rámuta­tott: Moszkva is kész egy ilyen találkozóra, bár a kínai fél az akadályok elhárítását, el­sősorban a kambodzsai kérdés megoldá­sát szaba előfeltételül. Kambodzsával kap­csolatban a szóvivő üdvözölte Hun Sen kormányfő és Norodom Szihanuk herceg találkozóját. Kifejtette: szovjet részről a kambodzsai nemzeti megbékélést szol­gáló minden erőfeszítést támogatnak. Az Országgyűlés tisztségviselőinek értekezlete Sarlós Istvánnak, az Országgyűlés el­nökének vezetésével a téli ülésszak elő­készületeiről tanácskoztak az Ország- gyűlés tisztségviselői, az állandó bizott­ságok elnökei, a megyei képviselőcso­portok vezetői hétfőn az Országházban. Dr. Markója Imre igazságügy-miniszter a jogalkotásról, valamint az 1960. előtt ki­bocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatok főbb gondolatait ismertette. Medgyessy Péter pénzügymi­niszter a Magyar Népköztársaság jövő évi költségvetésére vonatkozó elgondo­lásoknál, valamint az állami pénzügyek­ről szóló törvénytervezet módosításairól adott tájékoztatást. Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke vázolta a várhatóan az ülésszak elé kerü­lő beszámolójának főbb téziseit. Fegyveres incidens Kabulban Fegyveres összecsapás volt héfőn reggel Kabul központjában a rendőrök és a kormány oldalára két évvel ezelőtt átállt Iszmat Muszlim tábornok fegyvere­sei között. Iszmat Muszlim küldöttként vett részt a Lója Dzsirga ülésén. Hétfőn reggel - megsértve a biztonsági rendel­kezéseket - a tanácskozás színhelyére tartva fegyveres testőrei kíséretében akart áthaladni a biztonsági kordonon. Iszmat Muszlim nem engedelmeskedett a rendörök felszólításának, nem enged­te, hogy fegyveresei visszaforduljanak. Húsz-harmincperces lövöldözés támadt. Sebesültekről és halottakról egyelőre nincs hivatalos közlés. Közelgő francia elnökválasztás Minden ‘ Öt hónap múlva elnököt választ Fran­ciaország. Az alkotmány értelmében ugyanis hét esztendeig tart egy elnök mandátuma. A szocialista párti Francois Mitterrand-t még 1981 -ben a franciák el­söprő többséggel választották meg köz- társasági elnöknek. A győzelem olyan átütő erejű volt, hogy az új államfő azon­nal feloszlatta a parlamentet és idő előtti választásokat írt ki. S a jobboldal tehetet­lenségébe és kudarcaiba belefáradt franciák valóban elsöprő többséghez jut­tatták a baloldal pártjait a Nemzetgyűlés­ben. Társbérleti kötélhúzás A Szocialista Párt öt esztendő alatt so­kat tett az ország felvirágoztatásáért. Nem tudott azonban megbirkózni a mun­kanélküliség problémájával, sőt, az öt év alatt lényegesen nőtt is a munka nélkül maradtak száma, eközben az inflációs ráta emelkedett, ami maga után vonta a vásárlóerő csökkenését. Főként ez a három tényező játszott közre, hogy a Szocialista Párt az 1986-os parlamenti választáson - bár Franciaország legna­gyobb pártja maradt - mégsem tudott annyi szavazatot összegyűjteni, amennyi parlamenti többségét is biztosította vol­Megfigyelök jó esélyt adnak az el­nöki vetélkedésben Raymond Bar­re korábbi miniszterelnöknek hétre egy na. Ezt a szövetségre lépett jobboldali pártok szervezték meg, s így 1986 már­ciusában az új-gualleisták vezetője, Jac­ques Chirac alakíthatott kormányt. A jobboldal hatalomra jutása igen bo­nyolult helyzetet teremtett. A köztársaság elnöke a baloldalról érkezett - más esz­mékkel és elképzelésekkel, mint a jobb­oldali kormány és annak tagjai. De ezt a különös, Franciaország történetében is először kialakult politikai társbérletet - bár kemény ütközetek folytak a miniszte­relnökség és az elnöki palota közt - való­jában mindkét fél igyekezett fenntartani. Chirac tudta, hogyha törésre kerül sor, csak alulmaradhat. Mitterrand-nak ugyanis módjában áll a kormányt felosz­latni és új miniszterelnököt kinevezni. Chirac ezzel szemben csak bosszanthat­ta és megalázhatta az elnököt, de el kell tűrnie jelenlétét a minisztertanácson, vé­tóival egyetemben és az ellen sem tehet, hogy Mitterrand a mindenkori elnökök hagyományos joga értelmében irányítsa és megsabja a francia kül-és katonapo­litikát. Ugyanakkor Mitterrand helyzete sem volt egyértelműen könnyű; csak személyeket cserélhetett, de a választá­son győzelemhez jutott jobboldali párto­kat semmiképpen sem „válthatta le”. A kötélhúzás szinte a Chjrac-kormány megalakulásának percétől tartott. A köz­vélemény ezt a küzdelmet olykor léleg- zet-visszafojtva figyelte. Chirac láthatóan gyorsan és határozottan próbálta meg­semmisíteni a szocialisták ötesztendős kormányzásának vívmányait. Talán na­gyobb rokonszenvet ébreszt, ha nem­csak rombol, hanem épít is. Mitterrand viszont mindenképpen rokonszenvet éb­resztett, ahogy elnöki posztján őrködött az ország általános érdekét véve alapul vétói megfogalmazásakor. Chirac megtépázott tekintélye A jobboldali gőzhengert végül is egy jelentéktelennek ígérkező esemény nem várt fordulata állította meg. Amikor egy esztendővel ezelőtt a diáktüntetések ki­robbantak, mindenki, Chirac is, azt hit­te: nyolc hónap előtti győzelmére tá­maszkodva olyan hatalom és erő birto­kában van, hogy szembefordulhat a diá­kokkal: le-lesöpörheti követeléseiket, ro­hamrendőrei pedig véresre és békülé- kenyre botozhatják őket. Chirac azonban elszámította magát. Egy nem egészen el­vethető reform elleni diákmegmozdulás botrány- a jobboldali reagálás hatására - a rendszer elleni megmozdulássá nőtt. Benne öltött testet a fiatalokban élő nyugtalanság és aggodalom jövőjük iránt. A diákmegmozdulások szinte véget sem értek és egy olyan vasutassztrájk rázta meg az országot, amelyhez hasonló kevés volt Franciaország történetében. Ettől kezdve Chirac népszerűségi szá­zalékszáma a közvélemény-kutatásokon egyre esett, s ennek logikus következ­ményeként a Mitterrand iránti bizalom stabilizálódott, majd a mutatók emelked­ni kezdtek. A bizonytalanná vált politikai talajon Chirac lefékezte a tempót, ami ko­rábban elképzelhetetlennek tűnt, vissza­vonta a felsőoktatási reformjavaslatot és egy sor más elképzelését sem igyekezett minden áron, még az elnökválasztási kampány kezdete előtt keresztülhajszol­ni. Ilyen körülmények közt érkezett el a szeptember, amikor a francia iskolákban és a politikai életben is új év kezdődik. De ezt az évadnyitót nemcsak a lefékezett politika és a megtépázott tekintély jelle­mezte, mindehhez járult a jobboldali szö­vetség lazulása is. Chirac mellett, - aki soha nem titkolta, hogy a miniszterelnöki posztot ugródeszkának tekinti az elnök­séghez - további trónkövetelők sorakoz­tak fel. Köztük olyan politikusok is, - pél­dául Raymond Barre -, akiknek tekinté­lye mérkőzött a hivatalban lévő miniszter- elnök népszerűségével. Másrészt a job­boldali szövetségen is repedések tá­madtak, egyre több vita robbant ki és mindennapossá váltak a sértődött véle­ménykülönbségek. Átok-szitok hadjárat Az új-gaulleista párt, hogy mindezeken úrrá legyen és magához ragadja a kez­deményezést is, új taktikát kezdett. Ettől számíthatjuk a minden hétre egy botrány periódusát. A Nucci-ügy - amelyet első­ként fújtak fel nagyra és igazán látvá­nyosság - azt a célt szolgálta, hogy a vá­lasztásokon politikailag megvert Szocia­lista Pártot erkölcsileg is lejárassák. A rendkívül szerteágazó botrány főszerep­lője az utolsó szocialista párti kormány együttműködési minisztere, aki megle­hetősen könnyelműen bánt a rá bízott pénzzel, s ha maga nem is vett el, leg­alább is bizonyíthatóan, az állami pén­zekből, ezt megtette kabinetfőnöke. A szocialisták replikája nem maradt el. Kiderítették, hogy rádió-és televizióállo­Mai kommentárunk Két választás, tanulságokkal Két választás volt esedékes vasárnap a világ két, egymástól távoli pontján; mind­kettő más-más okból számíthatott megkülönböztetett érdeklődésre. Kezdjük a hazánkhoz közelebbi színhellyel: Törökországban a jelenlegi kor­mányfő, Turgut Özal közgazdász jobbközép irányzatú politikai szervezete, a kor­mányzó Haza Pártja 294 helyet szerzett a 450 tagú nemzetgyűlésben. Ez annyit je­lent, hogy a most következő fél évtizedben Özalék egyedül irányíthatják Törökor­szágot. S ez azért is figyelemre méltó, mert 1977 óta most először indulhatott vala­mennyi legális párt a választásokon. Az eredmény nem igazán meglepetés. Az anarchia, majd a rendteremtő kemény katonai uralom esztendei után Özal vezetésével kisebb „gazdasági csoda” történt Törökországban, amely a jelek szerint a nehéz évek után most való­ban elindult a gazdasági és politikai stabilitás ígéretes útján. Pontosan ennek az ellenkezője történt a távolabbi színhelyen, a földkerekség egyik legszerencsétlenebb, legszegényebb országában, Haitin. Itt az állandósuló erőszak miatt egyszerűen nem lehetett megtartani a vasárnapi voksolást. Pedig ez a szavazás a hagyományosan zaklatott sorsú kis ország hosszú történetének talán legfontosabb választása lehetett volna: a polgári demokrácia visszaállításának - egyesek szerint inkább születésének - mérföldköve. Az idősebb és az ifjabb szörnyeteg, a két Duvalier rémuralma után egy híján har­minc esztendeje először lett volna lehetőség egy többé-kevésbé igazi vélemény- nyilvánításra - aligha véletlen, hogy bizonyos erők minden eszközzel pontosan ezt akarták megakadályozni -, és sajnos, ez maradéktalanul sikerült is nekik. A jelenlegi ideiglenes államfő, Henri Namphy korában Duvalier környezetéhez tartozott. Ez a hajlékony gerincű tábornok természetesen nem a tömegeket, hanem jórészt a korábbi rezsim haszonélvezőit képviselte. Igazi voksolás esetén esélye sem maradt volna hatalma prolongálására. így viszont - minden jel szerint - a mögötte álló katonák összefogtak Duvalier egykori hírhedt titkosrendőrsége, a Tonton Macoute tagjaival, és olyan helyzetet provokáltak ki, amelyben fizikai lehe­tetlenségnek bizonyult a tömegek által olyan régen várt szavazás megtartása. Urnák helyett lövések és halottak -ez a vasárnapi Haiti képe. Ami történt - és ami nem történt - azoknak „érv”, akik el akarják hitetni, hogy nélkülük, a „kemény kéz” nélkül Haiti nem életképes. így a kis közép-amerikai ország tovább botorkál egy to­tális zsákutca vérgőzös homályában. Harmat Endre Asszad Bukarestben Hétfőn Bukarestbe érkezett Háfez Asszad, a Szí­riái Arab Köztársaság elnöke, a szíriai Arab Újjászü­letés Szocialista Pártja (Szíriai Baath Párt) főtitkára. Az otopeni repülőtéren meghívója Nicolae Ceau- sescu román államfő, az RKP főtitkára üdvözölte. A nap folyamán megkezdődtek a román-szíriai hiva­talos tárgyalások. Mindenekelőtt a kétoldalú kap­csolatok fejlődését tekintik át és tárgyalnak a kö­zel-keleti kérdés rendezésének lehetséges módo­zatairól. másokat felügyelő független főhatóság egyik jobboldali tisztségviselője, hivatali beosztásával visszaélve, egy kifejezetten jobboldali személy kezére játszotta az egyik magánrádiót. Még el sem ültek ennek az ügynek a hullámai, a jobboldal újra támadott. Elő­vették a Luchaire-dossziét, azaz az Irán­nak szóló fegyverszállítások ügyét és eb­ben nemcsak a volt hadügyminisztert, Charles Hernu-t próbálják kikészíteni, hanem mérgezett nyilakat lőttek az Elysée Palota felé is. Az átok-szitok hadjárat természetesen nem dönthet el semmit. Ezreket, tízezre­ket talán befolyásol, de amikor a szava­zók a jelöltek közül választanak, sokkal inkább az dönt majd, hogy milyen prog­ramot javasoltak. De ezek az elképzelé­sek ma még alig-alig ismertek. Többen jelezték már indulási szándékukat, de változatlanul nem tudni: indul-e másod­szor is Francois Mitterrand. Ezt ugyanis a mai helyzetben perdöntőnek lehet mon­dani. De Mitterrand csak akkor jelölteti magát, ha biztosnak tudhatja győzelmét. De öt hosszú hónap még hátravan. S a 150 nap alatt 150 fordulat történhet. Másrészt Mitterrand esetleges félreállá- sa a lehetőségek újabb tucatját teremti meg. Ezért öt hónappal a menetrendsze­rű elnökválasztás előtt csak azt lehet tud­ni, hogy nagyon mozgalmas hónapok előtt áll Franciaország, nagyon kemény belpolitikai összecsapások várhatók, s ugyanakkor a legképtelenebbnek vélt al­kuk, megegyezések létrejöttén „sincs jo­gunk” meglepődni. ÓNODY GYÖRGY ' Charles Hernu, volt szocialista párti hadügyminiszter, aki alaposan be­lekeveredett a titkos iráni fegyver- szállításokba PANORÁMA BUDAPEST - A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége magyaror­szági nagykövetsége szívélyes köszöne­tét mond mindazoknak a magyar szerve­zeteknek, dolgozó kollektíváknak és ál­lampolgároknak, amelyek, illetve akik a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából őszinte jókíván­ságaikat és üdvözletüket fejezték ki a nagykövetségnek. *- Ülést tartott hétfőn a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének választ­mánya a Magyar Sajtó Házában. A testü­let megvitatta és elfogadta az elnökség­nek a sajtónyilvánosság kiterjesztéséről szóló .állásfoglalását, és jóváhagyta a Magyar Sajtó című lapnak, a szövetség folyóiratának továbbfejlesztésére kidol­gozott javaslatot. Az ülésen részt vett és felszólalt Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. SZÉKESFEHÉRVÁR - Szűrös Má­tyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára hétfőn Fejér megyébe látogatott. Székesfehérvárott, a megyei pártbizott­ság székházában Barts Oszkárné első titkár és Teubel György, a megyei tanács elnöke fogadta és tájékoztatta. Az esz­mecserét követően a Központi Bizottság titkára a Székesfehérvári Könnyűfémmü­vet kereste fel. Szűrő Mátyás megtekin­tette az öntödét és a hengerművet, majd a délutáni órákban - Fejér megyei láto­gatásának befejezéseként - időszerű politikai kérdésekről tartott tájékoztatót az MSZMP megyei oktatási igazgatósá­gán. MOSZKVA - Moszkvába érkezett hétfőn Robert Hawke, Ausztrália minisz­terelnöke. A vnukovói repülőtéren Nyiko- laj Rizskov szovjet kormányfő és Eduard Sevardnadze külügyminiszter fogadta. Az ausztrál kormányfő a szovjet kormány meghívásának tesz eleget. Hawke már vasárnap megérkezett a Szovjetunióba. Moszkvai hivatalos programjának meg­kezdése előtt rövid időre megállt Lenin- grádban. PEKING - Kína és Laosz megállapo­dott abban, hogy nyolc év szünet után is­mét nagyköveti szintre emelik diplomá­ciai kapcsolataikat - közölte a kínai kül- ügyminisztériumi bejelentést idézve az Új-Kína hírügynökség. A két ország vi­szonya azt követően romlott meg, hogy ellentétes álláspontra helyezkedett a Vietnam által Kambodzsának nyújtott ka­tonai segítség kérdésében. BRÜSSZEL - A közös piaci tagorszá­gok külügyminiszterei hétfőn Brüsszel­ben befejezték vasárnap kezdett rendkí­vüli tanácskozásukat. Nem tudták áthi­dalni nézetkülönbségeiket és berekesz­tették megbeszélésüket anélkül, hogy egységes előterjesztést készítettek volna a tagországok állam- illetve kormányfői­nek a hét végén Koppenhágában ösz- szeülő csúcsértekezletére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom