Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

4 ^PÜJSÄG 1987. november 2. ÖN KÉRDEZ / / Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Helyesen járt-e el a gépkocsivezető? Jókai József diósberényi olvasónk írta: „Högyészről Tamásiba utaztam a feleségemmel ez év szeptember 8-án a Högyészről 8 óra 55 perckor induló autóbusszal. A járat Szekszárdról Sió­fokig közlekedett. Az autóbusz vezető­je nem volt hajlandó a feleségem ré­szére az 50 százalékos menetjegyet megadni. Hét éve vagyok nyugdíjas, a feleségem házastársi pótlékot kap, így mindketten jogosultak vagyunk a nyugdíjasoknak járó 50 százalékos utazási kedvezményre. Ennek ellenére a gépkocsivezető nem volt hajlandó azt megadni, s így egész jegyet kellett váltanom a feleségem részére. Megje­gyezni kívánom, hogy eddig még min­den gépkocsivezető - ha autóbusszal utaztam - megadta az 50 százalékos utazási kedvezményt.” Az olvasó levelét a Gemenc Volán igazgatójának, Pech Józsefnek továb­bítottuk, hogy a panaszt vizsgálja ki. A következőkről tájékoztatott bennünket:- Az autóbusz gépkocsivezető jegy­zőkönyvi meghallgatása során a tör­ténteket - miszerint olvasójuk nyugdí­jas szelvénye ellenében felesége ré­szére nem adott ki 50 százalékos ked­vezményes menetjegyet - elismerte. El­mondta, hogy ö úgy tudta, hogy egy nyugdíjasszelvény ellenében csak egy kedvezményes jegyet adhat ki. Ezt a vé­dekezést természetesen nem fogadtam el. Nagy József munkaköri kötelességei közé tartozik a kedvezményes menetje­gyek kiadásával kapcsolatos előírások ismerete is, enélkül ugyanis munkáját az előírásoknak és elvárásoknak meg­felelően ellátni nem tudja. Magatartá­sáért írásbeli figyelmeztetésben része­sítettem, és felhívtam figyelmét, hogy kedvezményes menetjegyek kiadásá­val kapcsolatos előírásokat a jövőben maradéktalanul tartsa be. Táppénzből mennyi a levonás? Olvasónk - aki kérte, hogy nevét la­punkban ne közöljük - férje több hó­napot táppénzen töltött. Ebben az idő­szakban táppénzéből valami minisz­tertanácsi rendeletre hivatkozva 33 százalékot vontak le tartásdíjra, a megállapított 20 százalékkal szemben. Helyes volt-e a munkahely eljárása, amikor a táppénz ideje alatt 13 száza­lékkal többet vont le a megállapítottól? A Budapesti és Pest Megyei Társa­dalombiztosítási Igazgatóság megbí­zott főosztályvezetőjétől, Varga István- nétól a következő választ kaptuk:- Keresőképtelenség esetén a letiltá­si rendelvényben foglaltaknak megfe­lelően a táppénz 20 százalékát, de leg­alább 1300 forintot köteles fizetni, vagyis ha a táppénz 20 százaléka nem éri el a havi 1300 forintot, akkor az 1300 forintot kell a táppénzből tartásdíj cí­mén levonni, de a levont összeg ebben az esetben sem haladhatja meg a táp­pénz 33 százalékát. A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a munkáltató helytelenül, a mindenkori táppénz 33 százalékát vonta le, holott a 20 százalé­ka is mindenkor meghaladja a havi 1300 forintot, tehát csak a táppénz 20 százalékát kellett volna ezen a címen levonni. A szabályszerű végrehajtásért a munkáltató a felelős. Hogyan alakult a menetidő Pakson? Bálint István paksi olvasónk levelé­ben a paksi helyi járati autóbusz-me­netrenddel kapcsolatosan tett néhány észrevételt. Szerinte a dunakömlődi 1- es járat indulhatna a Barátság útjáról minden óra 15 perckor, vissza Duna- kömlődről minden óra 20 perckor. Vagy: a Marx téri 1/a számú járat indul­hatna óra 45 perckor, vissza pedig egész órakor, ezekkel a járatokkal úgy a volán autóbusz, mint a Paks Duna- parti vasúti megállóhely csatlakozása aránylag biztosítva lenne és az óvá­rosból félóránként le, illetve fel lehetne jutni, mert bizony a távolságok 5, illet­ve 10 kilométer is megvan. Paksról egyetlen közvetlen vasúti járat van Bu­dapestre és vissza, ezek Dunaföldvár, Dunaújváros utasait is el tudják szállí­tani. A paksi 2-es számú járat menet­rendje akkor volna jó, ha betartanák a meghirdetett menetrendi adatokat 5 óra 50 perces indulással a MÁV-állo- másra, este pedig 21 óra 10-kor a MÁV-állomásról indulna a lakótelepre, amit helytelenül elhanyagolnak, vagy korábban közlekedik, s nem várja be az esti vonatot. Ez a járat egyben ki­szolgálja a Volán-telepet is, de gyak­ran nagy meglepetésre az utasoknak 20 óra 50-kor már híre-hamva sincs a busznak. A Gemenc Volán igazgatója, Pech József válaszolt:- A helyi járatok közlekedési idő­pontja éves menetrendi értekezleten került meghatározásra, így az 1-es he­lyi járat is, alkalmazkodva a Dunaköm- lődről utazók igényeihez is. Ez a járat Paks, Marx térről a lakótelepre minden óra 42 perckor indul. Az 1 /A járat indu­lási időpontjának megválasztásakor igyekeztünk biztosítani a 30 perces el- jutási lehetőséget mindkét irányba. Az 1 -es számú helyi járat Gesztenyés útról történő indítása a menetidő hosszab­bodása következtében eszköztöbblet nélkül nem oldható meg. A 2-es számú járat pontatlan közlekedését ellenőriz­tetni fogom, és a mulasztó gépjárműve­zetővel szemben eljárok. A korábban meghirdetett 21.10-kor induló járat in­dulási ideje - mivel a vonat korábban érkezik - megváltozott. A gépkocsive­zetők részére várakozási idő van elren­delve. ST" Ml VÁLASZOLUNK Az általános forgalmi adó­ról szól az 1987. évi V., a ma­gánszemélyek jövedelem- adójáról az 1987. évi VI. tör­vény, e két jogszabály hatály­balépésével kapcsolatos át­meneti rendelkezésekről és jogszabály­módosításokról pedig az 1987. évi 14. számú törvényerejű rendelet intézkedik. A közelmúltban a tömegtájékoztató eszközök rendszeresen adtak tájékozta­tást a fenti két törvény rendelkezéseiről, különböző kiadványok is részletesen magyarázták és magyarázzák az adó­zásra vonatkozó jogi előírásokat, mind­ezekre figyelemmel itt eltekintünk ezek­nek a jogszabályoknak a részletes is­mertetésétől, csupán arra utalunk, hogy azok a Magyar Közlöny idei 42. számá­ban jelentek meg és 1988. évi január hó 1. napján lépnek hatályba. Figyelem- felhívásként idézzük azonban a Minisz­tertanács ugyanitt megjelent 36/1987. (IX. 20.) számú rendeletének alábbi előí­rását: „Aki az adóra vagy jövedékre vo­natkozó szabályokat olyképpen szegi meg, hogy cselekménye folytán adórövi­dítés illetőleg annak kísérlete vagy az adóbevétel csökkenése nem állapítható meg, tízezer forintig terjedő pénzbírság­gal sújtható.” Az atomenergiáról szóló törvényt módosítja a Magyar Közlöny 43. számában megjelent 1987. évi 15. számú törvényerejű rendelet kimondva azt, hogy hatósági engedély szükséges - többek között - radioaktív anyag birtok­lásához, előállításához, termeléséhez, forgalomba hozatalához, tárolásához, szállításához, felhasználásához és átala­kításához, továbbá radioaktív anyag és hulladék elhelyezéséhez, az előbbiek­ben felsorolt tevékenységet szolgáló lé­tesítmény vagy berendezés létesítésé­hez, üzembe helyezéséhez, átalakításá­hoz, javításához, megszüntetéséhez stb Kimondja a jogszabály azt is, hogy: „Ha az atomenergia alkalmazásának követ­keztében a lakosság várható sugárterhe­lése és a környezet radioaktív szennye­zettségének a mértéke meghaladja az erre az esetre megállapított határértéket, a megfelelő intézkedések megtételéről a Minisztertanács gondoskodik.” A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában olvasható a pénzügyminisz­ternek a szesz adóztatásáról és jövedéki ellenőrzéséről szóló korábbi jogszabályt módosító 44/1987. (IX. 30.) PM számú rendelete, amely szerint a bérfőzésben a főzető részére előállított pálinka vagy borpárlat adótétele hektoliterfokonként 150 Ft. Elrendeli továbbá a módosító jogszabály, hogy az üzemben tartó az adózatlan szeszben a készletfelvételkor megállapított el nem számolható hiány után hektoliterfokonként 400,- Ft adójel­legű bírságot köteles fizetni, s hogy a vám- és pénzügyőrség megyei pa­rancsnoksága a bírságból - méltányos­ságból - legfeljebb 100000,- Ft-ot en­gedhet el. Jó tudni azt is, hogy az üzem­ben tartó a kérelmére elrendelt állandó ellenőrzés esetén naponként és sze­mélyenként 300 Ft ellenőrzési díjat köte­les fizetni. A rendelet f. évi október hó 15. napján hatályba lépett. E sorok írása közben jelent meg a Magyar Közlöny idei 44. száma, s abban az adóra vonatkozó törvények végrehaj­tási rendeletéi, továbbá a vállalkozói adóról szóló törvény, a mezőgazdasági tevékenység egyes adózási és támoga­tási kérdéseiről szóló minisztertanácsi rendelet, ezek ismertetésére a következő alkalommal térünk ki. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Dédapáink víg kedélye­A csősz és kutyája (Garay Ákos rajza) Ma már teljesen időszerűtlen, ásatag és avítt témával foglalkozott hetvetnöt éve a Tolnamegyei Közlöny 1912. november 24-i száma. Már cikkének címe is jelzi, hogy mennyire nem érdekel minket: Az adózás új rendje. Anélkül, hogy mint ön­kéntes mérv-adó felcsigázni kívánnám a Tisztelt Olvasó lank-adó figyelmét, hadd invitáljam egy kis pori-adó cikk so­rainak böngészésére a herv-adó ősz­ben: „A jövő év január 1-én, mint már je­leztük, életbe lépnek az új adótörvé- nyek.(...) Adóköteles jövedelem mindaz, bár­mely forrásból ered, melyhez illetmény­képp, vagy ingyen lakás címén az adózó hozzájut. Jövedelmi adót fizetünk, a föld­birtok, a ház után, vállalkozásunk, hivata­lunk, vagy egyéb általános kereseti adó alá vont haszonhajtó foglalkozásunk jö­vedelme után. Adót fizetünk értékpa­pírjaink tőkekamatjövedelme vagy járu­léka után. De ezenkívül fizetés, bér, zsold, díj, tiszteletdíj, lakáspénz, jutalék, termé­szetben járó illetmények jövedelmi adó alá esnek. Éspedig progresszív módon. Mert amíg 900 koronát kitevő évi jöve­delem után 5 korona rovatik ki, addig 2000 korona jövedelem esetén 20 koro­na, 5000 korona jövedelem esetén 96 korona, 10 000 korona jövedelem esetén 290 korona jövedelemadót fizet az illető. Ezután az adót nem három, hanem egy évenként vetik ki. Megszűnik az első, má­sodik, harmadik és negyedik osztályú kereseti adó és helyébe a progresszív módon emelkedő általános kereseti adó lép. A 800 koronáig terjedő kereset létmi­nimum, és ha az adókötelesnek ennél egyéb jövedelme nincs, adómentes, ha azonban az adókötelesnek keresetén kí­vül egyéb jövedelme is van, házbér, haT szonbér, kamat, úgy a 800 koronán aluli kereset is adó alá esik.” Ha most valaki már előre mosolyog s azt hiszi-, bizonyára néhányan jó üzletet csináltak a törvény ismertetéséből, saj­nos, el kell szomorítanom, mert a cikk így fejeződik be: „Felhívjuk olvasóink figyel­mét arra, hogy a Földmívesek Tudakozó Irodájában egy alkalmas könyvecske je­lent meg Adóügy tanácsadó címen. Ezt a kis könyvet minden mezőgazdálkodás­sal foglalkozó embernek, akár birtokos, akár cseléd, akár napszámos a földmíve- lésügyi miniszter rendeletére (!) az iroda ingyen és bérmentve megküldi...” Azt javaslom, anélkül, hogy elkezde­nénk azon elmélkedni, mire nem voltak képesek azok a boldog elődök, utaz­zunk, mégpedig vonaton és a nyolcvan évvel ezelőtti Bonyhád és Vidéke segít­ségével. Ez az újság 1907. november 3-i számában közölte Kezdd a vörössel! cí­mű történetét: „Két budapesti távírótisz­tet valami hivatalos kiküldetésben le­küldték Fiúméba. A két jóbarát beült a gyorsvonatba, de már az út első órájában borzasztóan unatkoztak és nagy örömmel fogadták mindketten egy Dombóvárott beszállott úriember ajánlatát, hogy „jó volna talán alsózni.” Bemutatkoznak egymásnak és öt perc múlva vígan folyt egy nagy bő­rönd hátán a kalábriász. Az idegen úrnak óriási volt a szerencséje, az egyik távíró­tisztnek ellenben borzasztó volt a pechje. Gyékényes táján már oly dühös volt, ami­kor egyik pártit a másik után vesztette el, hogy egy kis trükkhöz folyamodott. Ami­kor az idegen volt egyszer a fölvevő, a vesztes távírótiszt úgy tett, mintha izga­tottságában vagy idegességében dobol­na a bőrönd hátán, voltaképpen a barátja és partnere felé kopogtatta a kérelmet: - Kezdd a vörössel! Ebben a pillanatban az idegen fölvevő letette kártyáit és nyugod­tan szintén kopogtatni kezdett az ujjaival. Mégpedig korrektül kikopogtatta ezt az intést: - Ha vörössel kezdi, pofonütöm!... Tudniillik ő is távírótiszt volt.” Persze az is lehet, hogy az előző törté­netben nem a három távírász találkozása lepte meg igazán az olvasót, hanem a vo­nat sebessége. Az ellenkezőjére is akadt azonban pél­da a Tolnamegyei Közlöny 1884. novem­ber 23-i, Verseny a gözkocsival című esete: „A mi szárnyvasútunkon történt a múlt héten. Tengelicen beszállt egy csősz és utazott egészen Puszta-Apát- hiig. Bodri kutyáját azonban a tengelici állomáson egyáltalán nem tudta rávenni, hogy vele együtt a kupéba tegye meg az utat. Amint a vonat megindult, a csősz füttyentett egyet a Bodrinak, és az, me­gértve gazdája akaratát, elkezdett a ko­csik után kocogni. Amint a vasparipa gyorsabban mozgott, a kis kutya is gyor­sabban futott. Az utazóközönség látta, hogy itt a kutya és a lokomotív között verseny fejlődött. Melyiké lesz a győze­lem? Avagy egyáltalán bír-e a Bodri ha­ladni a gőzkocsival? Ezekre volt kíváncsi az utazóközönség. A konduktor sajnál- kozólag pillantott a kis ebre s azt mondta: - Nem sokáig bírja. Az utazóközönség hogy ne hitt volna ilyen nagy tekintélyű utazónak. De csakhamar észrevette, hogy a kon­duktor elszámította magát, mert Bodri folytonosan a vonat után haladt. Egyálta­lában nem mutatott kedvet az elmara­dásra. Apáthihoz közeledve a kutya egy kissé elmaradt, de csak azért, hogy az ál­lomásnál annál nagyobb diadallal érje be a vonatot. Az utazóközönség a győztes­nek hangos füttyökben nyilvánította elis­merését.” Másutt is a kutya elmaradásáról szólott egy másik újság, a Szekszárd Vidéke 1881. november 10-i negyedik oldalán, Apróságok cím alatt: „Férj: - Annak a gyönyörűséges bod- ros újságírónak a látogatásaira éppen nincs szükségem. S egyszer mindenkor­ra kikérem, hogy továbbra is a nyakamra járjon.-Nő: - De kedves férjem, tévedés­ben vagy, neki eszében sincs hozzád jönni, Játogatásai csupán engem illet­nek...”. Lehet, hogy a kedves férjuram hamar­jában valami gyógyszert szeretett volna bevenni a válaszra, de aligha úgy, ahogy a Tolnamegyei Közlöny 1900. november 1 -i számában olvashatjuk: „A napokban egy, a pusztai alakok valódi prototypusa jött a patikába és így kért soda bicarbo- nát: - Kérek olyat, ami szóna, ha bika vó- na!...” November eleje azonban mégis in­kább a szomorú emlékezés ideje, nem a vidám történeteké, legalábbis ezt hihet­nénk, ha nem akadnánk ezzel kapcsola­tos humorra éppen a korabeli novemberi újságokban. A Szekszárd Vidéke 1883. november 15-én mesélte az egyik történetet: „Térd­harisnyát vett meghalt urának a rátóti asszony. Beállít a kereskedésbe és vásá­rol egy szemfödőt és egy pár harisnyát elhúnyt férjének. A kereskedő odaád egy pár nyári harisnyát, mit az asszony azzal utasított vissza, hogy a tél közeledtével csak nem vehet szegény megboldogult­nak nyári harisnyát, mikor nyakunkon a tél. És vett neki télit...” A másik esetet a ritkán idézett Nyom­daipar Magyarországon című, Szekszár- don szerkesztett és kiadott újság mutatta be olvasóinak, úgy is, mint szakmába vá­gó történetet 1907. november 15-i szá­mában Koszorúfelirat címmel: „Az egyik nyomdában - hogy hol, az mellékes - koszorúszalagot nyomtak. Felírás lett volna: „Viszontlátásra!”. Utólagosan tele­fonáltak, hogy a szó után jöjjön: „az ég­ben”, ha még hely van. A koszorúszalag a következő felírással látott napvilágot: „Viszontlátásra az ég­ben, ha még hely van.” DR. TÖTTÖS GÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom