Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-12 / 267. szám
4jIéPÜJSÁG 1987. november 12.--------------------------------------------------------------------------------------------MŰVELŐDÉS s____________________________________________________________________________________________________y Lehorgasztott fejjel - előre TISZTELT OLVASÓ! Bizonyára feltűnt az a formai változás, amely - néhány hónapja - lapunk megújulási szándékát jelzi. Szükséges a tartalom színvonalának emelése is. - Ehhez kérjük az Ön segítségét! A jövőben ezeken a hasábokon MŰVELŐDÉS címszó alatt az oktatás, népművelés területéhez, az általános, közép-és főiskolák, művelődési házak, mozik, múzeumok, levéltárak, egyéb gyűjtemények életéhez valamilyen formában kapcsolódók hétköznapi gondjainak, örömeinek adunk teret. Riportok, interjúk, beszélgetések és más műfajok fényképekkel, grafikákkal illusztrált, akár vitára késztető információit várja - a Szerkesztőség. Az olvasó hangja Felülről nézve Egy vizsgálat nyomában Ez év márciusában-áprilisában összegező vizsgálatot végzett Tolna megyében a Művelődési Minisztérium. A minisztérium szakfőosztályai áttekintették a közoktatás, közművelődés, a művészeti élet főbb területeit.- Mi volt e vizsgálat célja, feladata és milyen tapasztalatokat összegez? A kérdésre a Tolna Megyei Tanács művelődési osztályának vezetőhelyettese, Vitéz Zsolt válaszol:- A vizsgálat az irányítás szerepének, tevékenységének, a feltételek biztosítására tett intézkedések, értékelésére irányult és nem vállalkozott az intézmények tartalmi munkájának elemzésére.- Ezúttal csak a művelődési otthonokról essék szó!- Mindjárt leszögezhetjük azt a tényt, ami országos jelenség, hogy a művelődési otthonok, mint önálló intézmények száma, az átminősítések miatt csökkent. A városi intézményhálózat kiépítése befejeződött, a nagyközségi, községi intézmények bővítése, felújítása eredményes volt, de a kistelepüléseké lelassult. Továbbra is gondot jelent a berendezések, felszerelések korszerűsítése, az üzemeltetés is.- Bizonyára a személyi feltételeket is vizsgálták.- Igen! Ez ellentmondásosan alakult, mert növekedett ugyan a közművelődésben dolgozók összlétszáma, de ezen belül csökkent a főfoglalkozásúaké és a népművelő szakképzettséggel rendelkezők. Gond továbbá, hogy a szakalkalmazottak fele, hat művelődési központban dolgozik, így az összes bérjellegű kiadásokban is jelentős az arányeltolódás a művelődési központok javára.- A munkahelyek és a közművelődési intézmények kapcsolatában mennyire érzékelhető a gazdasági élet nehézsége?- A munkahelyi művelődés helyzete nehezebb, mint a korábbi időszakban volt. A kölcsönös informálást, a különféle szervezetek, munkahelyek jobb kapcsolattartását, a közművelődési munka támogatását szolgálják az MSZMP megyei bizottságának rendszeres koordinációs, feladategyeztetö tárgyalásai. Ehhez a megyei tanács munkája is kapcsolódik.- Milyennek értékelték az intézmények együttműködését?- Jó biztosítéknak látszik e téren a megyei és körzeti szinten létrehozott igazgatói munkaközösség. Legégetőbb gond a kistelepülések magukra maradása, illetve a városkörnyékek közös tevékenységformáinak útkeresése. A jelenlegi lehetőségek mellett mód van a jobb együttműködésre, amivel élni kellene.- A vizsgálat tapasztalatai alapján milyen javaslatok születtek?- A munka további fejlődése érdekében javasolta a minisztérium a fejlesztésre megfogalmazott megyei program maradéktalan végrehajtását, a bérhelyzet javítását. Az általános művelődési központok tevékenységéhez fejlesztési tervet kell készíteni. Javasolják a kistelepülések támogatására egy megyei közművelődési alap létrehozását. A Babits Mihály megyei művelődési központ helyét, irányításának kérdéseit, a megyei és a városi feladatok pontos elhatárolását javasolják újra áttekinteni, kiemelten a módszertani munkát.- Végezetül: milyen a kapcsolat a Művelődési Minisztérium és a megyei tanács illetékes osztálya között?- Az összegezés erre két szóval válaszolt: elvszerű, jó. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a megyei tanács testületi üléseire - amikor az ágazati témát tárgyalják - rendszeresen meghívják a minisztérium képviselőit, akik általában részt is vesznek. Úgy érzem, a nyitottság, segítőkészség, együttműködési szándék kölcsönös, ezt tapasztaltuk a vizsgálat során. dkj. Egy gitár, egy mikrofon, a sápadt reflektorfénnyel megvilágított pódium közepén pedig Bródy János. A húrok halkan megpendülnek, felhangzik az ismert slá- gér - szinte mindegyik az. Meghajol a taps kitörésekor, majd új dalba kezd - most ismét önmagáról énekel - vagy talán ismét önmagunkról? A koncert után kortyol egyet a kólából, cigarettára gyújt és a füstön keresztül kérdően néz. Készen áll a beszélgetésre. *- Foglalkoztat a történelem?- A történelem mindenkit foglalkoztat, csak ez sokakban nem tudatosul.- Különösen az ötvenes évek tett rád nagy hatást? Dalaid furcsa alulnézetből ábrázolják ezt az időszakot.- Ekkor voltam kisgyerek. Mindenkire fel kellett néznem...- Innen ered pesszimizmusod?- Nem, egyáltalán nem...- Énekelted, hogy nem tudom, merre induljak el.- Hát ki tudja? Én Günther Grass német író derűlátó pesszimizmusát vallom: lehorgasztott fejjel előre. Azért ha valaki dolgozik, cselekszik, tevékenykedik, az mindenképpen optimista életvitelre vall. A pesszimista az, aki úgy látja, semminek sincs értelme.- A mai magyar valóságot, napjainkat tekintve derűlátó vagy?- Nem vagyok se közgazdász, se politológus, mélyre nem akarok ebbe menni. Azt hiszem, a társadalomban, a magyar nemzetben rengeteg tartalék és erő van. Ez az energia sokfelé burjánzik, kérdés, ki fogja össze mindezt.- A könnyűzenei élet mai valóságaként virágzik az á műfaj, stílus, mely ellen lázadtatok, még a hatvanas években. Hiába volt mindez? Milyen okok következtében jutottunk ide?- Erről hosszú monológot is tudnék mondani. Röviden arról van szó, hogy a szórakozási vágy úgy általában kioltha- tatlan az emberekből, mindenki szeret szórakozva élni. A most pregnánsan jelenlevő kulturális közízlés mindig is létezett, csak erről nem vettünk tudomást. Úgy viselkedtünk, mintha a néptömegek kulturális felemelkedéséért már nagyon sokat tettünk volna. Most kiderült, miután nagyobb szabadságot, demokráciát kaptak a fogyasztásban, hogy ez a közízlés alacsony színvonalú.- Ez nem szomorú?- Mihez képest? Mindig is ilyen volt... A gyermek- és ifjúságvédelem intézményei közé a Művelődési Minisztérium 1972-ben hozott rendelkezése óta felsorakoztak a nevelési tanácsadók is. Feladatuk segíteni a 3. életévüket betöltött beilleszkedési, tanulási és egyéb személyiségzavarokkal küzdő kiskorúak nevelését, oktatását. Ennek érdekében elvégezni a gyerekek vizsgálatát, s az eredménytől függően pedagógiai, pszichológiai tanácsadással, terápiával, család- gondozással segíteni személyiségzavaraik megszüntetését. Ezenkívül az alap- és középfokú nevelési-oktatási intézményekkel együttműködve képesség- és tehetségvizsgálattal előmozdítani a tanulók személyiségének fejlődését. Szekszárdon 1978-ban alakult meg a megyei nevelési tanácsadó - amelynek feladatköre azóta leszűkült a városkörnyékre - s 1986-tól fokozatosan megkezdték munkájukat Tamásiban, Bony- hádon, Pakson és Dombóváron is. Bródy János- Látszatfejlődésről van szó?- Ha úgy gondolod, hogy az emberek tudata nem fejlődött az elmúlt negyven év alatt számottevően, akkor egyetértek. Ma sokkal kevésbé tudják, hogy mi az, ami igazán kellene nekik. A közízlés változik a legnehezebben.- Mindennek egyre határozottabban rajzolódnak ki az üzleti vonatkozásai. Számodra ez mit jelent?- Már húsz éve előadóművész vagyok, saját magamnak kellett megteremtenem azokat a feltételeket, melyek között létezem. Megszoktam már azt az adózási rendszert is, amelytől most sok embernek borsódzik a háta...- Nem tartasz attól, hogy némely cselekedeted miatt rád sütik az ellenzékiség bélyegét?- Már mindenféle bélyeg van a homlokomon, eggyel több vagy kevesebb nem számít, úgyis drágul a posta. Egyébként, ha úgy tetszik, nem tartozom semmiféle csoporthoz.- A Ha én rózsa volnék című szerzeménnyel búcsúztál a közönségtől. A jelképes erejű dal már húszéves, és még mindig ez a legnagyobb siker.- Egy ilyen régi dalnál az alkotó és a mű közötti kapcsolat... szóval ez a dal már nem is az enyém, hanem a közönségé. SZERI ÁRPÁD A népszerű előadóművész közízlésről vallott véleménye része csupán egy tág fogalomnak. Gondolatait ezúton bocsátjuk vitára, várva olvasóink közlésre szánt nézeteit. (Szerkesztőség) Működésükhöz meghatározott személyi és tárgyi feltételekre lenne szükség, amelyek bizony nem a legjobbak. Szűrő és feltáró munkát tudnak csak végezni a tanácsadókban dolgozó szakemberek, mert megfelelő létszám illetve képesítés hiányában gondozási feladatokat csak nagyon kis számban vagy egyáltalán nem tudnak ellátni. Többen közülük csak részmunkaidőben foglalkoznak a gyerekekkel, s sok a magát továbbképező, ezért a munkából többször kieső munkatárs is. Hogy a fővárosban kidolgozott modellt megközelítve láthassák el feladatukat, ahhoz olyan mértékű létszám- bővítésre lenne szükség, amelyre a közeljövőben nincs remény. Komoly gond, hogy a városi tanácsadókban nincs pszichológus végzettségű szakember, így a terápiás kezelésre szoruló gyerekeket Szekszárdra kell küldeni, ahová bizony sokan közülük már nem mennek el. A megyeszékhelyen hat Egy versmondó Tolna megyéből Olvastam a Népújság november 2-i számában megjelent: „ Versmondók között” című írást. Magamra vettem a szerző „füstölgését”, minthogy hiányolta a szövetkezeti versmondóversenyek résztvevőit a megyénkben rendezett vetélkedőről. Ezúton tudatom, hogy ott ültem a televízió előtt és néztem az Illyés Gyula vers- és prózamondóversenyt és minden versmondó után mondogattam - ismerős arcot keresve - no most, no most! Vártam, hogy Tolna megyei versmondóért izgulhassak, hogy ösz- szes erőmmel, idegszálammal arra kény- szentsem a zsűrit, hogy amikor megyénkben a dobogóra lép, akkor minden tagja a tízes számot lódítsa magasba. Nem, nem volt szükség a zsűri-hipnózisomra! Győr-Sop- ron megyeiek, békéscsabaiak, budapestiek tisztelegtek megyénk szülötte, Illyés Gyula előtt. Tőlünk ennyire sem telt? Szégyenlem! Én az anya tejjel szívtam magamba a versszeretet. Annyi szép gyermekverset, amenynyit édesanyámtól hallottam, tán még az óvónénik sem tudnak. Tízéves korom óta olvasom, mondom költőink lírába fogalmazott gondolatait, sok versmondóversenyen megfordultam - legtöbbször az országos döntőkbe is eljutottam - megadatott, hogy olykor-olykor nyertem is. Mikor leültem a televízió elé, megkérdeztem magamtól; ezen a versengésen miért nem indultam? Mentséget is találtam: biztosan nem került a kezembe a felhívás, hiszen kisebbik fiam 14 hónappal ezelőtt született és a versenyt talán abban az időben hirdették meg. Nekem akkor ő kötötte le minden rezdülésemet. Aztán mikor az utolsó vers is elhangzott, felötlött: hol vannak a többiek? Ugyan bizony a sok szekszárdi, hőgyészi, decsi, bonyhádi, paksi társam mind elfoglalt volt? Nem, ez nem lehet! Azt sem tartom valószínűnek, hogy minden - e megyéből indult - versenyző kihullott volna a nemes versengés kegyetlen rostáján. Hát akkor mi történt? Tán csöndes volt a hírverés? Tán egyesek öregnek tartják már magukat, hiszen versmondók között is gyakran elhangzik: a fiatalítani kéne! Igen, de nem ilyen áron! Tán nem volt gazdája ennek a rendezvénynek? Tán túl sok gazdája volt és a bábák között elveszett a gyerek? Csak kérdezgetem magamtól és fogad- kozom: majd legközelebb. Wagnerné Pál Ágnes Bonyhád éve nyugdíjba ment a családgondozó pedagógus, amivel ez a tevékenység gyakorlatilag megszűnt. így nincs visszajelzés a javaslatok családban történő megvalósításáról, az eredményekről, s a hivatalos fórumokon az utánjárás, az érdekképviselet, az intézkedések megindítása és a vizsgálatvezető feladata lett. A tárgyi feltételek sem kedvezőbbek. A bonyhádi tanácsadóban például hámlik a szoba faláról a vakolat, ami, hiába vannak az előtte levő polcon játékok, nem túl bizalomgerjesztő látvány. De ezt legalább az utcán elhelyezett tábla nyomán meg lehet találni. Nem így a dombóvárit, amelyről még a szomszéd épületben sem tudták megmondani, hogy hol található, s a II. számú iskola földszintjén egy felirat nélküli ajtó mögött húzódik meg. A tamási II. iskolában is segítséggel lehet csak felfedezni az egy emeleti folyosó végén eldugott kicsi, de barátságos helyiségeket. Vajon egy szülő, aki talán nem is szívesen, csupán óvónői unszolásra viszi el gyermekét, nem fordul-e vissza az első pár percnyi sikertelen keresgélés után? Bizony akadt erre is példa. Nem elég a feladatlap, mérőlap, egyéb nyomtatvány sem, sokszorosításra anyagi fedezet nincs, a Pedagógiai Intézet kapacitás hiányában nem tudja a szükségletet kielégíteni. Mindemellett tisztázatlan a tanácsadók jogállása is, panaszkodott az egyik pedagógus, hiszen felügyeleti szervük a tanács művelődési osztálya, anyagilag azonban egy-egy általános iskolához tartoznak. A nehézségek ellenére a tanácsadókban dolgozók igyekeznek a lehető legjobban elvégezni az egyre több hozzájuk irányított gyermek vizsgálatát, gyámügyi gondozását, s bíznak feltételeik javulásában. Erre égető szükség is lenne, mert az óvodások, kisiskolások mellett ott van még a tizenévesek népes korosztálya, akik közül - bár ez az egyik legveszélyeztetettebb gyerekcsoport - alig jut el néhány a tanácsadókba. S ennek egyelőre még „örülni is kell”, mert ha többen jelentkeznének, nem lenne, aki foglalkozzon velük. _ _ Ajánljuk: A Pedagógiai Szemle 7-8. számából Báthory Zoltán: A tanári önállóság és a tananyag című cikkét, valamint az új szakkönyvek közül: Mi a baj a pedagógiával? címmel a Tankönyvkiadónál megjelent kötetet, amelynek szerzői Zsolnai József és Zsolnai László a párbeszédes formát választották ahhoz, hogy kifejtsék gondolataikat a pedagógiai jelenéről és végkövetkeztetésekkel vitára sarkalljanak. Ugyancsak a Tankönyvkiadónál jelent meg az „Önismeret, pályaismeret, orientáció középiskolai tanulók számára” című kötet. Ez egyrészt az önismerethez nyújt segítséget, másrészt komoly, ugyanakkor játékos tesztjeivel feladataival segíti az átgondolt pályaválasztást. Több szakember kellene Merre vannak a tanácsadók?
