Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-06 / 262. szám
1987. november 6. NÉPÚJSÁG 3 Kész bútorlapok szállítása Sudár Istvánná a hideg- és höprés kezelője ♦ Tilolt kendert, kenderkócot, bútorlapot gyártanak a dunaföldvári kendergyárban, amely a jövő év elejétől önálló gazdálkodást folytat, tekintettel arra, hogy a tröszti forma ebben az iparágban is megszűnik. Idén bőséges termést adott a kender, a kévéket Döbrököz, Bácsalmás, Kiskunmajsa és Szánk térségéből szállították Dunaföldvárra. Ösz- szesen 50-60 ezer mázsa kender feldolgozása történik a gyárban a betakarítást követően. A munkát két műszakban végzik a gyár dolgozói. A tilolt kender és a kóc a pécs-hirdi üzembe kerül, ahol szintetikus anyagokkal keverve a ponyvagyártáshoz szükséges fonalat készítik el. A bútorlap előállításához azt a kenderkórót használják fel, amely már magot is hozott, tekintettel arra, hogy ennek a kórónak igen magas a pozdor- jatartalma. dvm. ♦ DUNAFÖLDVÁR, kendergyár Kenderáztató Pándi Istvánná elszedő - munka közben Beszélgetés a népfrontban A képviselő a választói között A Hazafias Népfront szekszárdi bizottsága szervezésében nemrégiben kötetlen beszélgetésen vett részt Péter Szigfrid, a választási körzet országgyűlési képviselője, a megyei pártbizottság első titkára. A kerekasztal-beszélgetésen a népfrontbizottság elnökségének tagjai és a munkaközösségek vezetői, valamint a körzeti népfronttitkárok vettek részt. Az esemény egy sorozat első része volt, november második felében és decemberben a képviselő találkozik valamennyi szekszárdi körzeti népfrontbizottság aktivistáival. A tartalmat nem könnyű visszaadni, hiszen az oldott, sőt, meghitt hangulatú, több mint kétórás beszélgetés felölelte szinte az egész társadalom minden fontos kérdését, és Szekszárd sok gondját. Az embereket - így a beszélgetés résztvevőit is - még mindig foglalkoztatja az országgyűlés legutóbbi, és minden bizonnyal sorsdöntő ülésszaka. Péter Szigfrid hosszasan mesélt az országgyűlés hangulatáról, mivel a feltett kérdés éppen erre vonatkozott. Válaszának lényege, hogy egység nélkül nincs stabilizáció és nincs kibontakozás. Az országgyűlés tele kétellyel, de bizalmat szavazott a kormányprogramnak. Az ülésteremben a munka során létrejött egyfajta - nélkülözhetetlen - egység. Ezt kell megőrizni és továbbvinni. Ez az egység nem jelenti azt, hogy minden kérdésben teljes lenne az egyetértés, ezt várni, megkísérelni, megteremteni egyébként is illúzió lenne. Már csak azért sem lehet minden témában egyetértés, mert vannak még nyitott kérdések, kialakulatlan dolgok is, amelyekre csak a végrehajtás folyamán lehet válaszolni, illetve a szükséges döntéseket meghozni. A széles körű és alapos véleménycserét mi sem bizonyítja jobban, minthogy 42 képviselő szólalt fel, az egységet meg az demonstrálja, hogy hárman is elálltak módosító javaslatuktól éppen azért, mert féltették a kialakult egységet, ami nélkülözhetetlen a végrehajtásban is. A képviselővel folytatott beszélgetés során kimondatlanul is felvetődött az, amit a Parlamentben kimondták: mi a garancia a sikerre? Péter Szigfrid válasza erre a kérdésre, hogy a garancia bennünk van, a kibontakozásról szóló párt- határozat és a kormány stabilizációs programjának végrehajtása rajtunk, a munkánkon múlik. A gondolatilag egységes, de részleteiben szerteágazó beszélgetés következő témaköre az volt, hogy milyen kérdésekkel fordulnak a választópolgárok a képviselőhöz.- Nehéz eldönteni, hogy melyik kérdéssel fordulnak a képviselőhöz, és melyikkel az első titkárhoz - válaszolta Péter Szigfrid. Egyébként is legbelül mindennapi konfliktusokat okoz számára az a tény, hogy a megyei pártbizottság első titkára és Szekszárd város országgyűlési képviselője. Nyilvánvaló, hogy a két funkció nem választható szét, de természetesen össze sem mosódhat. Minden esetben el kell dönteni, hogy a városi ügyekben mi- •-kor és milyen mélységben illetékes mint képviselő, és hol ne szóljon már bele az ügyekbe, hiszen munkakörénél fogva az egész megyéért felelős, és nem szűkítheti le gondolkodását, döntéseit a város érdekében. A hozzá fordulók többsége lakásügyben keresi meg, utána következik a többi államigazgatási kérdés, a tanácsi munkával kapcsolatos panaszok, a kereskedelmi ellátás hiányosságai, és az utóbbi időben szaporodnak az elhelyezkedésekkel kapcsolatos ügyek. Elsősorban a szakképzetleneknek nehéz elhelyezkedniük, legalábbis a számukra megfelelő munkakörben. Erre és a többi kérdésre nézve is hangsúlyozta a képviselő:- Majdnem minden ügy mögött, ami hozzám kerül, embertelen, lélektelen, csak az ügyet, s nem az embert látó ügyintézés van. Emberséggel, tisztességgel szinte mindegyiket el lehetett volna intézni. Mindenkinek meg lehet mondani még a számára kedvezőtlen választ is, csak emberségesen kell ezt megtenni, ■ hiszen lakást adni én sem tudok. Mégis, ! minden ügyben amelyben eljárok, mindig meg lehet találni azt a kompromisz- szumot, amivel megelégszik az állampolgár. Sok szó esett a beszélgetésen a városi tanács munkájáról. Ez megint az a kérdés, amelyben különbséget kell tennie a munkaköre, és képviselői mandátumából következő jogai és lehetőségei között. Hiszen a városi tanács munkájának politikai megítélése a városi pártbizottság hatásköre, ugyanakkor, mint képviselőnek szekszárdi ügyekben kell eljárnia és így módja van bepillantani a tanácsi apparátus munkájába. A kérdésre, hogy mi a véleménye a szekszárdi tanácsról, sokoldalú információ alapján válaszolt. Egyfelől a megyei tanács végrehajtó bizottsága a nyáron hozott határozatot a szekszárdi tanács munkájának továbbfejlesztéséről, másfelől pedig az állampolgárok is megfogalmazzák, hogy a szekszárdi tanácsi apparátus tevékenysége kívánnivalókat hagy maga után. Nem sikerült felvenniük a szükséges fordulatszámot. A beszélgetés egészéből is az derült ki, hogy a lelketlen ügyintézés mellett Péter Szigfridet, a lustaság, a tunyaság és tehetetlenség hozza ki a sodrából. Véleménye szerint, ha valaki elvállalt egy funkciót - legyen az közéleti szerep vagy munkakör kötelessége, hogy legjobb tudása szerint a maximumot nyújtsa. A döntéseket nem szabad elodázni, és egy sor kérdésben nem lehet a felsőbb szervekre várni. Még az átmeneti megoldások is jobbak, mint nem tenni semmit. „Felelősségérzet van minden emberben”, mondta, csak néha személyes lustaság miatt, máskor pedig a körülmények alakulása folytán ez nem mindig jut kifejezésre. Már csak ezért is alakítanunk kell a politikai intézményrendszer működésén. Az őszinte hangulatú és oldott légkörű beszélgetésben magántermészetű kérdések is szóba kerültek. Idézni belőlük azért fontos, mert egy ecsetvonást jelenthetnek egy képviselő - aki egyúttal a megyei pártbizottság első titkára - portréjához. Dohányzik, nem nagyon sokat, az úszást már abbahagyta, mert nincs rá idő. Keveset alszik, így éjszaka ér rá olvasni, hiszen az irodalom- és társadalomtudományok is az érdeklődési köréhez tartoznak. Vacsora után egy-másfél órát sétál a városban, közben végiggondolja, hogy aznap milyen kérdésekkel foglalkozott, még egyszer átgondolja döntéseit, majd a másnapi feladatok számbavétele következik. A munkához tartozó olvasnivalók, az adminisztratív ügyek intézése szombat vagy vasárnap délelőttre maradnak. Olyankor egyedül maradhat a szobájában, és mint mondta, egy hétre való munkát elő tud készíteni egy nyugodt délelőttön. Kérdésre valamennyi ezt követő beszélgetésen 15-20 ember vesz csak részt, hiszen nem előadást kíván tartani választóinak, beszélgetni viszont ennél több emberrel már lehetetlen. Fordítva is igaz, az ilyen beszélgetések hozzák emberközelbe a képviselőt, az első titkárt. IHÁROSI IBOLYA Újítások az élelmiszer-gazdaságban A mezőgazdasági üzemekben és az élelmiszeriparban a tavaly benyújtott 12 ezer újítási javaslat csaknem kétharmadát elfogadták, s hétezernek a hasznosítását meg is kezdték. A bevezetett újításokkal évente több mint 700 millió forinttal növelik az eredményt az üzemek - ezt állapította meg a MÉM elemzése, amely az újitómozgalom teljesítményeit összegezte. Az újítók munkáját évente értékelik. A tárca területén dolozók közül idén 320- an kapták meg a kiváló újító és 40-en a kiváló feltaláló kitüntetést. Ezek elsősorban erkölcsi elismerést jelentenek. A szövetkezetek, állami gazdaságok és az élelmiszeripari üzemek az újítókat anyagi elismerésben is részesítik; tavaly 43 millió forintot fizettek ki az elfogadott ésszerűsítésekért. Az utóbbi időben több újítást nemcsak az adott üzemben, hanem a hasonló tevékenységet ellátó más vállalatoknál is bevezettek. Ez főként a gabona-, hús-, tej- és a tartósítóiparban kidolgozott javaslatokra jellemző. Ám még nem mindenütt terjedt el ez a gyakorlat. Jelenleg csaknem 250 olyan új műszaki megoldást tartanak nyilván, amely nemcsak az élelmiszer-gazdaság többi üzemeiben, hanem más ipari ágazat üzemeiben is hasznosítható lenne. A MÉM, az Országos Találmányi Hivatal és a szakszervezetek alkalomszerűen pályázatok kiírásával is ösztönzik az újítókat, akiknek tevékenységét segíti a mezőgazdaságban dolgozó mintegy 1200 újítási előadó. Egy részüknek teljes munkaidejét ez köti le; a nagyobb üzemekben, mezőgazdasági kombinátokban, termelési rendszerekben megéri, ha önálló szakemberre bízzák az ügyintézést. Különösen jól szervezett az újítómunka példái az Agárdi, a Bólyi és a Dél-borsodi Mezőgazdasági Kombinátban,'a Kiskun- halasi és a Pápai Állami Gazdaságban, valamint a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban és a Kecskeméti Konzervgyárban. A hűtő-, a gabona- és a húsipar üzemeiben rendszeresen újítási feladatterveket készítenek év elején, s ezeket sokszorosított formában eljuttatják a termelő kollektívákhoz. Sok helyen olyan szakmai bíráló bizottságot hoztak létre, amely az újításokat aszerint is megvizsgálja, hogy miként lehet azok továbbfejlesztésével értékesebb alkotást, szabadalmat létrehozni. Péter Szigfrid, országgyűlési képviselő, a megyei pártbizottság első titkára válaszolt a kérdésekre
