Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-05 / 261. szám
4 Képújság 1987. november 5. Juliska néni nem jelentkezik Juliska nénire véletlenül akadtak rá. Az öreg házban, ahol lakik, leszakadt a kémény, szétrobbant a cserépkályha, a tanács értesült arról így, hogy Juliska néni egyáltalán él - és hogyan él. Juliska néni a férja után kapott nagyon kicsi nyugdíjából él. Gyerekei meghaltak, unokája nincs - senkije sincs. Ekkor derült ki, hogy bizony rászorul a szociális segélyre, rászorul az olcsón kapható főtt ételre, az öregek klubjára, aminek létezéséről sem tudott. Mint ahogy róla sem tudtak. A dolog végül is jól végződött, mert ma már Juliska néni kicsiny özvegyi nyugdíját a tanács kiegészíti, biztosított a napi háromszori étkezése, és ami ennyire fontos, van miért felöltöznie reggel, van hová elballagnia, egyszóval van miért várnia, hogy újra és újra felvirradjon a reggel. A tanácsok illetékes munkatársai tudják a legjobban, melyek azok,a családok, emberek akik - okkal, ok nélkül - rendszeresen kérésekkel ostromolják őket. Vannak már helyek, ahol „feltérképezték”, kik a valójában rászorulók, és segítenek is rajtuk. De valahogy még jobban kellene működnie a társadalmi jelzőszolgálatnak is, ne maradjon le egyetlen rászoruló sem arról a bizonyos „térképről”. Népfront-, vöröskereszt-aktivista, tanácstag, vagy akárcsak egyszerű jó szomszéd, hívja fel rájuk a figyelmet. Mert az a tapasztalat, hogy a legjobban rászorulók, a Juliska nénik szemérmesek, maguktól segítségért ritkán jelentkeznek.-sValami mindig közbejön Bizony közbejön, főképpen, ha a hozzánk tartozó idős emberről van szó. Pedig igazán szeretnénk meglátogatni apukát (anyukát, nagymamát, nagypapát, nagynénit, nagybácsit), tudjuk, hogy ez kutya kötelességünk, kedvünk is lenne hozzá, csak hát... valami mindig közbejön. Egy szociális otthon vezetője meséli: „A fiatalok nem is gondolnak arra, milyen sokat jelent az idős embernek csupán az az egyszerű tény, hogy meglátogatja őt valamelyik hozzátartozója. Nemcsak arról van szó, hogy hiányzik neki a gyereke vagy az unokája, hanem arról is, hogy ettől érzi magát még mindig «valakinek», valaki számára fontosnak. És ezzel együtt lesz fontosabb önmaga számára is.” Volt egy hetven feletti lakójuk, egykori könyvelő. Ritkán látogatták, nem mintha nem szerették volna, de kétszáz kilométerre lakott az unokája, az egyetlen élő rokona. Ez az ember teljesen elhanyagolta magát. Ellenőrizni kellett, mintegy gyereket, hogy mosdik-e rendesen, váltja-e a fehérneműjét, és amikor harmadnapos volt a borostája, szinte erőszakkal kellett rávenni, hogy engedje magát megborotválni. A bácsi, amikor levelet kapott az unokájától - aki azt írta, hogy a nagypapa születésnapjára családostól készülnek jönni - szinte kicserélődött. Megkérte az egyik gondozót, kísérje el a közeli városba, mert új inget, öltönyt, cipőt akar venni magának. Mire az unoka és a családja megérkezett, addigra a bácsi szinte tíz évet visszafiatalodott. Túl alacsony vérnyomása rendbejött, ízületi fájdalmai is elmúltak. Az orvos nem értette, mi okozta ezt a változást. Az otthon vezetője és a gondozók tudták, el is árulták a „titkot”. Az unokának is elmondta az otthonvezető ezt a „titkot” és azt kérte, hogy írjon gyakrabban, s ne csak egy évben egyszer látogassák meg az öreget. Attól kezdve karácsonyra hazavitték, a nyaralásukból egy hetet a papával töltöttek, aki azóta is jó egészségnek örvend és nem kell többé arra biztatni, hogy borotválkozzon rendszeresen. Amikor az igazgató a történetet elmesélte, kissé keserűen tette hozzá: „Az ellenkező példákból többet tudnék elmondani”. A legtöbb ember akkor sem szeret huzamos ideig egyedül lenni, amíg fiatal, amíg tudja, hogy egyedüllétét akkor szakíthatja meg, amikor csak akarja. Igaz, hogy az is előfordul: vágyunk az egyedüllétre. De milyen egyedüllétre? Arra, ami a pihenést, a kikapcsolódást szolgálja ideig-óráig. A sokgyerekes anya igazán szereti a gyerekeit, de ha egyszer úgy jön haza a munkából, hogy nincs még otthon egyik sem, és várhat fél órát a napi tennivaló, akkor milyen boldogan élvezi a csendet, a nyugalmat, azt, hogy az egész lakás az „övé”, mennyire élvezi az egyedüllétet. De ez nála is csak átmeneti állapot. Az idős ember sem kíván mindig társaságot. Amíg nem szorul rá, hogy ellássák, gyakran szívesebben van magakorabeliek társaságában, vagy időnként akár egyedül is. Egyedül, de nem magányosan. És ez a lényeg. Tudja azt az idős ember, hogy ha nem is töltenek vele a rokonok minden szabad percet, azért nemcsak akkor számíthat rájuk, ha bajban van - persze gyakran ez sem kevés -, nemcsak akkor látogatják meg, ha piros betűs családi ünnep van soron - igaz, sokan ennek is örülnének, mert ebben sincs részük -, hanem azt várja, hogy rendszeres legyen a kapcsolat. Milyen jó lenne, ha legalább minden idős, egyedül élő ember közelében legalább telefon lenne: köldökzsinór a világgal? Vagy ha van telefon, legalább ne múlna el nap csörgés nélkül. S ha nincs, akkor nyissanak rá a szomszédok, tartsanak össze a még élő régi barátok, és mindenekelőtt a családtagok, a rokonok. Példabeszéd? Prédikáció? Hiszem, hogy nem az, mert ha szerencsénk van, mindany- nyian megöregszünk. És mennyire fontos, hogy az ember ember maradhasson, ennek pedig egyik előfeltétele, hogy ne elhagyatva öregedjék meg, hanem érezze, hogy ö is fontos valakinek, valakiknek.-óaAranydiplomás pedagógus Lezárult „Az én nagyszüleim” c. pályázat Díjátadás november 13-án Hetven pályamű - 34 rajz és 36 írás - érkezett „Az én nagyszüleim” címmel meghirdetett pályázatra, melynek beküldési határidejét a kiírók - a Tolna Megyei Könyvtár és a Tolna Megyei Népújság - közkívánatra hosszabbította meg szeptember 30-ig. Az írások és rajzok zsűrizése elkészült és olyan döntés született, hogy a pályázók legsikeresebb munkáit az egy első díj kivételével mindkét kategóriában két- két második és harmadik díjjal jutalmazzák. Az öttagú zsűri a kilenc közül I. díjra érdemesnek ítélte Máté Orsola 8. osztályos tanuló (Dombóvár, Molnár György Általános Iskola) „Én és a nagyapám” c. írását. A II. díjat a budapesti Imhof Erika „Az én nagyszüleim”, és a Dombóvári Molnár György Általános Iskola 8. osztályos tanulója, Gál Tibor nyerte Nagyapó és a talicska c. dolgozatával. III. díjas lett Farkas Dóra, a Tolnai I. Számú Általános Iskola második osztályos tanulójának és Horváth Judit, a Szekszárdi 5. Számú Általános Iskola 5. osztályos tanulójának pályaműve. Az utóbbi években egyre másra jelennek meg a legújabb gyógynövénykészítmények sokak örömére. A Herbaria termékeit - a régiekkel együtt - mindig sokan és sokat keresik. Lehet válogatni. A bírálóbizottság dicséretben részesíti Bálint Ágnes - Szekszárd, 5. Számú Általános Iskola 8/b. -, Eszterbauer Ferenc - Szekszárd, 5. Számú Általános Iskola 5/d. -, Pál Mónika és Pénzes Nóra - Szekszárd, 5. Számú Általános Iskola 8. osztályos tanulók - munkáját. A rajz kategóriában az első díjat Sziko- ra Zsuzsa, a Szekszárdi I. Számú Általános Iskola II. osztályos tanulója kapta „Nagyi” c. rajzáért. Második díjas „Az én nagyszüleim” címmel beküldött munkájával Kovacsik Zoltán, a Dombóvári Molnár György Általános Iskola II. osztályosa és „Nyárutó nagyapánál” c. rajzával Vacsay Andrea, a Várdombi Általános Iskola VI. osztályos tanulója. Harmadik dijat kapott picholm Dianna, a Szekszárdi I. Számú Általános Iskola V. osztályos „Szalma” és Szunogh Zsuzsa második osztályos tanuló „Kirakat” c. munkájáért. A bírálóbizottság dicséretben részesíti Vészi Renáta II. osztályos „Nagymama és én” - Dombóvári Molnár György Általános Iskola és az ugyancsak itt tanuló szintén II. osztályos Frank Mónika „Nagymama eteti a tyúkokat” c. rajzait, továbbá a Szekszárdi I. Számú Általános Iskola második osztályos tanulójának, Kovács Andreának „Cuki” című, és a várdombi iskola negyedikesének, Heltai Ágnesnek „A maminál a legjobb” című rajzát. Elismeréssel nyugtázta a zsűri, hogy a legtöbb pályázat a szekszárdi I., a szekszárdi V. számú, a dombóvári Molnár György és a Várdombi Általános Iskolából érkezett. Az eredmények közlése ezen a helyen csupán előleg. A dijak, jutalmak ünnepélyes átadására Szekszárdon, a gyermekkönyvtárban kerül sor november 13-án 15 órakor, egyidejűleg a legjobb pályamunkákból rendezett kiállítás megnyitójával. A nagyszülők ezt követően találkozhatnak unokáik írásos és rajzos vallomásaival lapunk hasábjain. Érdemes erre várni, mert a gyerekek szívesen, szívből fakadó szépen vallanak arról, hogy mit jelentenek életükben a nagyszülők. Az egészség fogalmába beletartozik a szellemi-lelki egészség ápolása, épen tartása is. Különösen fontos ez azokban a kritikus években - nőknél, férfiaknál egyaránt -, amikor szembe kell nézni a megváltozott fizikai, szellemi, környezeti változásokkal, az öregséggel. Az ideg- rendszerre ilyenkor fokozott teher hárul, alapvetően megváltozott körülményekhez kell alkalmazkodni a szervezetnek. Ezekben a kritikus helyzetekben sokkal több idegösszeroppanás, mentális betegség fordul elő, mint a kevesebb változással járó, nyugodtabb életszakaszokban. Mit tehetünk mentális egészségünk, lelki egyensúlyunk fenntartása érdekében? Talán a legfontosabb teendőnk szembenézni azzal a ténnyel, hogy megváltoztunk, ezzel megváltoztak lehetőségeink is. A szembenézés sok mindent jelent. Főként annak a riadalomnak, pániknak az elhárítását, ami esetleg elboríthatja az embert. Mi lesz velem? Mennyi lesz a nyugdíjam? Találok-e még társat? Nem Fiatal tanítóként került Dombóvárra 1945 tavaszán Lehóczky Béla, az akkori katolikus iskolába. Az államosítás után, felismerve a kor követelényeit, lelkes harcosa lett az általános iskola és iparita- nuló-iskola megszervezésének, mely utóbbinak 1948-tól, tíz éven keresztül igazgatója is volt. Emellett 1954 és 1960 között a Gárdonyi Géza általános iskolában tanított, majd 1960-tól 1977-ig - nyugdíjbavonulásáig - igazgatóként irányította az iskolában folyó oktató-nevelő munkát. A város közéletének is ismert és mindenki által tisztelt alakja volt. Eleinte mint járási, majd később városi tanácstagként mindig azért tevékenykedett, hogy Dombóvár mielőbb városi rangot kapjon, majd utána azért, hogy város kulturális élete minél jobban kiteljesedjék. Nevéhez fűződik az 1954-ben elkészült új iskola felépítése a Kölcsey utcában. Mint tanácstag, a saját választókerülete lakóinak képviseletéről sem feledkezett meg soha. Még ma is nagy szerepe van abban, hogy a Marx Károly utca - ahol jelenleg is lakik - a város egyik legszebb, legvirágosabb utcája. Béla bácsi nyugdíjasként is őrzi fiatalos lendületét, igaz, hogy tevékenysége ma már elsősorban a ház körüli és kerti munkára korlátozódik, de szívesen ad szakmai tanácsokat a hozzá segítségért forduló számtalan barátjának, volt tanítványának, ismerősének. nevetnek-e ki a ruháim, a viselkedésem miatt? Mit vehetek fel? Mit gondolnak rólam, ha egyedül beülök valahová? Számtalan apró és óriási riadalom, és nem is ok nélkül. Megállítani a pánikot egy módon lehet, ha tisztességesen bevallja magának az ember: már nem vagyok fiatal, középkorú is alig, ehhez mérten kell viselkednem és nem. Igen, de hogyan? Általában az ember nem tanulja az öregkori viselkedést olyan alaposan, sok mintából válogatva, mint a gyerek tanulja a felnőtt- viselkedést. A harminc-negyven évesek nem nagyon érintkeznek ötven-hatvan évesekkel - a szülőket kivéve - olyan formában és mértékben, hogy viselkedés- mintákat' tanulhassanak. A hetvennyolcvan évesekkel meg - ritka kivételtől eltekítve - ez a korosztály egyáltlán nem érintkezik. így aztán az ötvenöt éves nő, aki hirtelen ráébred, hogy eljárt felette az idő, nem nagyon tudja, hogy lesz ezután. Különösen az az ember nem, akinek valamilyen ok miatt új életet kell kezdenie, például válás miatt, vagy ha más ok miatt Az első gratuláció Lehóczky Béla 1937-ben végzett a pápai állami tanítóképzőben és 50 évvel ezelőtt kapott diplomája mellé a legutóbbi városi tanácsülésen vette át aranydiplomáját. MAGYARSZÉKI ENDRE Fotó: DOMBAI ISTVÁN változnak meg a körülményei. Mindez nőre, férfira egyformán vonatkozik. Mit tehet az egyén a mentális, vagy az aktív és beilleszkedő magatartás megtartása érdekében? Gyakran ellenőriztesse magát orvossal, és csak a szükséges gyógyszereket szedje. Próbálja meg szétválasztani az idegrendszeri és a testi tüneteket. A rossz hangulat, a munkaképtelenség a depresszió jele lehet, és ilyen esetben elsősorban megfelelő szakorvoshoz forduljon, még akkor is, ha a szívét, vagy a gyomrát fájlalja. Tehát ne csak a testével törődjön, de a leikével is. Rossz diagnózis esetén előfordul, hogy a beteg rengeteg gyógyszert beszed anélkül, hogy panaszai szűnnének. Tudomásul kell venni, hogy nem szégyen ideggyógyászhoz vagy pszichológushoz fordulni. Tevékeny életet éljen, dolgozzon, művelődjön, szórakozzon az idős ember. A munka - legyen az bármilyen - fenntartja fizikai erőnlétét, és segíti a társas kapcsolatait. A műveltség lehetőséget ad az elmélyült beszélgetésekre, baráti kapcsolatokra. Ápolja magát, az idős test fokozott ápolást igényel. Ne menjen bele „kalandokba”, próbáljon megtanulni egyedül is lenni. Ahhoz, hogy partnert találjon az ember, nyitottnak kell lennie, befogadónak és nagyon okosnak, tartózkodónak. DR. VARJASI EDIT Az orvosé a szó Időskori mentális egészség Gazdag kínálat
