Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
4 ^PÜJSÄG 1987. november 2. ÖN KÉRDEZ / / Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Helyesen járt-e el a gépkocsivezető? Jókai József diósberényi olvasónk írta: „Högyészről Tamásiba utaztam a feleségemmel ez év szeptember 8-án a Högyészről 8 óra 55 perckor induló autóbusszal. A járat Szekszárdról Siófokig közlekedett. Az autóbusz vezetője nem volt hajlandó a feleségem részére az 50 százalékos menetjegyet megadni. Hét éve vagyok nyugdíjas, a feleségem házastársi pótlékot kap, így mindketten jogosultak vagyunk a nyugdíjasoknak járó 50 százalékos utazási kedvezményre. Ennek ellenére a gépkocsivezető nem volt hajlandó azt megadni, s így egész jegyet kellett váltanom a feleségem részére. Megjegyezni kívánom, hogy eddig még minden gépkocsivezető - ha autóbusszal utaztam - megadta az 50 százalékos utazási kedvezményt.” Az olvasó levelét a Gemenc Volán igazgatójának, Pech Józsefnek továbbítottuk, hogy a panaszt vizsgálja ki. A következőkről tájékoztatott bennünket:- Az autóbusz gépkocsivezető jegyzőkönyvi meghallgatása során a történteket - miszerint olvasójuk nyugdíjas szelvénye ellenében felesége részére nem adott ki 50 százalékos kedvezményes menetjegyet - elismerte. Elmondta, hogy ö úgy tudta, hogy egy nyugdíjasszelvény ellenében csak egy kedvezményes jegyet adhat ki. Ezt a védekezést természetesen nem fogadtam el. Nagy József munkaköri kötelességei közé tartozik a kedvezményes menetjegyek kiadásával kapcsolatos előírások ismerete is, enélkül ugyanis munkáját az előírásoknak és elvárásoknak megfelelően ellátni nem tudja. Magatartásáért írásbeli figyelmeztetésben részesítettem, és felhívtam figyelmét, hogy kedvezményes menetjegyek kiadásával kapcsolatos előírásokat a jövőben maradéktalanul tartsa be. Táppénzből mennyi a levonás? Olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne közöljük - férje több hónapot táppénzen töltött. Ebben az időszakban táppénzéből valami minisztertanácsi rendeletre hivatkozva 33 százalékot vontak le tartásdíjra, a megállapított 20 százalékkal szemben. Helyes volt-e a munkahely eljárása, amikor a táppénz ideje alatt 13 százalékkal többet vont le a megállapítottól? A Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság megbízott főosztályvezetőjétől, Varga István- nétól a következő választ kaptuk:- Keresőképtelenség esetén a letiltási rendelvényben foglaltaknak megfelelően a táppénz 20 százalékát, de legalább 1300 forintot köteles fizetni, vagyis ha a táppénz 20 százaléka nem éri el a havi 1300 forintot, akkor az 1300 forintot kell a táppénzből tartásdíj címén levonni, de a levont összeg ebben az esetben sem haladhatja meg a táppénz 33 százalékát. A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a munkáltató helytelenül, a mindenkori táppénz 33 százalékát vonta le, holott a 20 százaléka is mindenkor meghaladja a havi 1300 forintot, tehát csak a táppénz 20 százalékát kellett volna ezen a címen levonni. A szabályszerű végrehajtásért a munkáltató a felelős. Hogyan alakult a menetidő Pakson? Bálint István paksi olvasónk levelében a paksi helyi járati autóbusz-menetrenddel kapcsolatosan tett néhány észrevételt. Szerinte a dunakömlődi 1- es járat indulhatna a Barátság útjáról minden óra 15 perckor, vissza Duna- kömlődről minden óra 20 perckor. Vagy: a Marx téri 1/a számú járat indulhatna óra 45 perckor, vissza pedig egész órakor, ezekkel a járatokkal úgy a volán autóbusz, mint a Paks Duna- parti vasúti megállóhely csatlakozása aránylag biztosítva lenne és az óvárosból félóránként le, illetve fel lehetne jutni, mert bizony a távolságok 5, illetve 10 kilométer is megvan. Paksról egyetlen közvetlen vasúti járat van Budapestre és vissza, ezek Dunaföldvár, Dunaújváros utasait is el tudják szállítani. A paksi 2-es számú járat menetrendje akkor volna jó, ha betartanák a meghirdetett menetrendi adatokat 5 óra 50 perces indulással a MÁV-állo- másra, este pedig 21 óra 10-kor a MÁV-állomásról indulna a lakótelepre, amit helytelenül elhanyagolnak, vagy korábban közlekedik, s nem várja be az esti vonatot. Ez a járat egyben kiszolgálja a Volán-telepet is, de gyakran nagy meglepetésre az utasoknak 20 óra 50-kor már híre-hamva sincs a busznak. A Gemenc Volán igazgatója, Pech József válaszolt:- A helyi járatok közlekedési időpontja éves menetrendi értekezleten került meghatározásra, így az 1-es helyi járat is, alkalmazkodva a Dunaköm- lődről utazók igényeihez is. Ez a járat Paks, Marx térről a lakótelepre minden óra 42 perckor indul. Az 1 /A járat indulási időpontjának megválasztásakor igyekeztünk biztosítani a 30 perces el- jutási lehetőséget mindkét irányba. Az 1 -es számú helyi járat Gesztenyés útról történő indítása a menetidő hosszabbodása következtében eszköztöbblet nélkül nem oldható meg. A 2-es számú járat pontatlan közlekedését ellenőriztetni fogom, és a mulasztó gépjárművezetővel szemben eljárok. A korábban meghirdetett 21.10-kor induló járat indulási ideje - mivel a vonat korábban érkezik - megváltozott. A gépkocsivezetők részére várakozási idő van elrendelve. ST" Ml VÁLASZOLUNK Az általános forgalmi adóról szól az 1987. évi V., a magánszemélyek jövedelem- adójáról az 1987. évi VI. törvény, e két jogszabály hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről és jogszabálymódosításokról pedig az 1987. évi 14. számú törvényerejű rendelet intézkedik. A közelmúltban a tömegtájékoztató eszközök rendszeresen adtak tájékoztatást a fenti két törvény rendelkezéseiről, különböző kiadványok is részletesen magyarázták és magyarázzák az adózásra vonatkozó jogi előírásokat, mindezekre figyelemmel itt eltekintünk ezeknek a jogszabályoknak a részletes ismertetésétől, csupán arra utalunk, hogy azok a Magyar Közlöny idei 42. számában jelentek meg és 1988. évi január hó 1. napján lépnek hatályba. Figyelem- felhívásként idézzük azonban a Minisztertanács ugyanitt megjelent 36/1987. (IX. 20.) számú rendeletének alábbi előírását: „Aki az adóra vagy jövedékre vonatkozó szabályokat olyképpen szegi meg, hogy cselekménye folytán adórövidítés illetőleg annak kísérlete vagy az adóbevétel csökkenése nem állapítható meg, tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” Az atomenergiáról szóló törvényt módosítja a Magyar Közlöny 43. számában megjelent 1987. évi 15. számú törvényerejű rendelet kimondva azt, hogy hatósági engedély szükséges - többek között - radioaktív anyag birtoklásához, előállításához, termeléséhez, forgalomba hozatalához, tárolásához, szállításához, felhasználásához és átalakításához, továbbá radioaktív anyag és hulladék elhelyezéséhez, az előbbiekben felsorolt tevékenységet szolgáló létesítmény vagy berendezés létesítéséhez, üzembe helyezéséhez, átalakításához, javításához, megszüntetéséhez stb Kimondja a jogszabály azt is, hogy: „Ha az atomenergia alkalmazásának következtében a lakosság várható sugárterhelése és a környezet radioaktív szennyezettségének a mértéke meghaladja az erre az esetre megállapított határértéket, a megfelelő intézkedések megtételéről a Minisztertanács gondoskodik.” A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában olvasható a pénzügyminiszternek a szesz adóztatásáról és jövedéki ellenőrzéséről szóló korábbi jogszabályt módosító 44/1987. (IX. 30.) PM számú rendelete, amely szerint a bérfőzésben a főzető részére előállított pálinka vagy borpárlat adótétele hektoliterfokonként 150 Ft. Elrendeli továbbá a módosító jogszabály, hogy az üzemben tartó az adózatlan szeszben a készletfelvételkor megállapított el nem számolható hiány után hektoliterfokonként 400,- Ft adójellegű bírságot köteles fizetni, s hogy a vám- és pénzügyőrség megyei parancsnoksága a bírságból - méltányosságból - legfeljebb 100000,- Ft-ot engedhet el. Jó tudni azt is, hogy az üzemben tartó a kérelmére elrendelt állandó ellenőrzés esetén naponként és személyenként 300 Ft ellenőrzési díjat köteles fizetni. A rendelet f. évi október hó 15. napján hatályba lépett. E sorok írása közben jelent meg a Magyar Közlöny idei 44. száma, s abban az adóra vonatkozó törvények végrehajtási rendeletéi, továbbá a vállalkozói adóról szóló törvény, a mezőgazdasági tevékenység egyes adózási és támogatási kérdéseiről szóló minisztertanácsi rendelet, ezek ismertetésére a következő alkalommal térünk ki. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Dédapáink víg kedélyeA csősz és kutyája (Garay Ákos rajza) Ma már teljesen időszerűtlen, ásatag és avítt témával foglalkozott hetvetnöt éve a Tolnamegyei Közlöny 1912. november 24-i száma. Már cikkének címe is jelzi, hogy mennyire nem érdekel minket: Az adózás új rendje. Anélkül, hogy mint önkéntes mérv-adó felcsigázni kívánnám a Tisztelt Olvasó lank-adó figyelmét, hadd invitáljam egy kis pori-adó cikk sorainak böngészésére a herv-adó őszben: „A jövő év január 1-én, mint már jeleztük, életbe lépnek az új adótörvé- nyek.(...) Adóköteles jövedelem mindaz, bármely forrásból ered, melyhez illetményképp, vagy ingyen lakás címén az adózó hozzájut. Jövedelmi adót fizetünk, a földbirtok, a ház után, vállalkozásunk, hivatalunk, vagy egyéb általános kereseti adó alá vont haszonhajtó foglalkozásunk jövedelme után. Adót fizetünk értékpapírjaink tőkekamatjövedelme vagy járuléka után. De ezenkívül fizetés, bér, zsold, díj, tiszteletdíj, lakáspénz, jutalék, természetben járó illetmények jövedelmi adó alá esnek. Éspedig progresszív módon. Mert amíg 900 koronát kitevő évi jövedelem után 5 korona rovatik ki, addig 2000 korona jövedelem esetén 20 korona, 5000 korona jövedelem esetén 96 korona, 10 000 korona jövedelem esetén 290 korona jövedelemadót fizet az illető. Ezután az adót nem három, hanem egy évenként vetik ki. Megszűnik az első, második, harmadik és negyedik osztályú kereseti adó és helyébe a progresszív módon emelkedő általános kereseti adó lép. A 800 koronáig terjedő kereset létminimum, és ha az adókötelesnek ennél egyéb jövedelme nincs, adómentes, ha azonban az adókötelesnek keresetén kívül egyéb jövedelme is van, házbér, haT szonbér, kamat, úgy a 800 koronán aluli kereset is adó alá esik.” Ha most valaki már előre mosolyog s azt hiszi-, bizonyára néhányan jó üzletet csináltak a törvény ismertetéséből, sajnos, el kell szomorítanom, mert a cikk így fejeződik be: „Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy a Földmívesek Tudakozó Irodájában egy alkalmas könyvecske jelent meg Adóügy tanácsadó címen. Ezt a kis könyvet minden mezőgazdálkodással foglalkozó embernek, akár birtokos, akár cseléd, akár napszámos a földmíve- lésügyi miniszter rendeletére (!) az iroda ingyen és bérmentve megküldi...” Azt javaslom, anélkül, hogy elkezdenénk azon elmélkedni, mire nem voltak képesek azok a boldog elődök, utazzunk, mégpedig vonaton és a nyolcvan évvel ezelőtti Bonyhád és Vidéke segítségével. Ez az újság 1907. november 3-i számában közölte Kezdd a vörössel! című történetét: „Két budapesti távírótisztet valami hivatalos kiküldetésben leküldték Fiúméba. A két jóbarát beült a gyorsvonatba, de már az út első órájában borzasztóan unatkoztak és nagy örömmel fogadták mindketten egy Dombóvárott beszállott úriember ajánlatát, hogy „jó volna talán alsózni.” Bemutatkoznak egymásnak és öt perc múlva vígan folyt egy nagy bőrönd hátán a kalábriász. Az idegen úrnak óriási volt a szerencséje, az egyik távírótisztnek ellenben borzasztó volt a pechje. Gyékényes táján már oly dühös volt, amikor egyik pártit a másik után vesztette el, hogy egy kis trükkhöz folyamodott. Amikor az idegen volt egyszer a fölvevő, a vesztes távírótiszt úgy tett, mintha izgatottságában vagy idegességében dobolna a bőrönd hátán, voltaképpen a barátja és partnere felé kopogtatta a kérelmet: - Kezdd a vörössel! Ebben a pillanatban az idegen fölvevő letette kártyáit és nyugodtan szintén kopogtatni kezdett az ujjaival. Mégpedig korrektül kikopogtatta ezt az intést: - Ha vörössel kezdi, pofonütöm!... Tudniillik ő is távírótiszt volt.” Persze az is lehet, hogy az előző történetben nem a három távírász találkozása lepte meg igazán az olvasót, hanem a vonat sebessége. Az ellenkezőjére is akadt azonban példa a Tolnamegyei Közlöny 1884. november 23-i, Verseny a gözkocsival című esete: „A mi szárnyvasútunkon történt a múlt héten. Tengelicen beszállt egy csősz és utazott egészen Puszta-Apát- hiig. Bodri kutyáját azonban a tengelici állomáson egyáltalán nem tudta rávenni, hogy vele együtt a kupéba tegye meg az utat. Amint a vonat megindult, a csősz füttyentett egyet a Bodrinak, és az, megértve gazdája akaratát, elkezdett a kocsik után kocogni. Amint a vasparipa gyorsabban mozgott, a kis kutya is gyorsabban futott. Az utazóközönség látta, hogy itt a kutya és a lokomotív között verseny fejlődött. Melyiké lesz a győzelem? Avagy egyáltalán bír-e a Bodri haladni a gőzkocsival? Ezekre volt kíváncsi az utazóközönség. A konduktor sajnál- kozólag pillantott a kis ebre s azt mondta: - Nem sokáig bírja. Az utazóközönség hogy ne hitt volna ilyen nagy tekintélyű utazónak. De csakhamar észrevette, hogy a konduktor elszámította magát, mert Bodri folytonosan a vonat után haladt. Egyáltalában nem mutatott kedvet az elmaradásra. Apáthihoz közeledve a kutya egy kissé elmaradt, de csak azért, hogy az állomásnál annál nagyobb diadallal érje be a vonatot. Az utazóközönség a győztesnek hangos füttyökben nyilvánította elismerését.” Másutt is a kutya elmaradásáról szólott egy másik újság, a Szekszárd Vidéke 1881. november 10-i negyedik oldalán, Apróságok cím alatt: „Férj: - Annak a gyönyörűséges bod- ros újságírónak a látogatásaira éppen nincs szükségem. S egyszer mindenkorra kikérem, hogy továbbra is a nyakamra járjon.-Nő: - De kedves férjem, tévedésben vagy, neki eszében sincs hozzád jönni, Játogatásai csupán engem illetnek...”. Lehet, hogy a kedves férjuram hamarjában valami gyógyszert szeretett volna bevenni a válaszra, de aligha úgy, ahogy a Tolnamegyei Közlöny 1900. november 1 -i számában olvashatjuk: „A napokban egy, a pusztai alakok valódi prototypusa jött a patikába és így kért soda bicarbo- nát: - Kérek olyat, ami szóna, ha bika vó- na!...” November eleje azonban mégis inkább a szomorú emlékezés ideje, nem a vidám történeteké, legalábbis ezt hihetnénk, ha nem akadnánk ezzel kapcsolatos humorra éppen a korabeli novemberi újságokban. A Szekszárd Vidéke 1883. november 15-én mesélte az egyik történetet: „Térdharisnyát vett meghalt urának a rátóti asszony. Beállít a kereskedésbe és vásárol egy szemfödőt és egy pár harisnyát elhúnyt férjének. A kereskedő odaád egy pár nyári harisnyát, mit az asszony azzal utasított vissza, hogy a tél közeledtével csak nem vehet szegény megboldogultnak nyári harisnyát, mikor nyakunkon a tél. És vett neki télit...” A másik esetet a ritkán idézett Nyomdaipar Magyarországon című, Szekszár- don szerkesztett és kiadott újság mutatta be olvasóinak, úgy is, mint szakmába vágó történetet 1907. november 15-i számában Koszorúfelirat címmel: „Az egyik nyomdában - hogy hol, az mellékes - koszorúszalagot nyomtak. Felírás lett volna: „Viszontlátásra!”. Utólagosan telefonáltak, hogy a szó után jöjjön: „az égben”, ha még hely van. A koszorúszalag a következő felírással látott napvilágot: „Viszontlátásra az égben, ha még hely van.” DR. TÖTTÖS GÁBOR
