Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-26 / 279. szám
1987. november 26. "NÉPÚJSÁG 5 Magasabb iskolába lépni Társadalmunkban az előrejutás, a mobilitás alapvető feltétele az iskolai végzettség. Ma az iskolák kapui elvileg minden fiatal számára nyitva állnak. A tanuláshoz való egyenlő jog azonban nem jelenti a tanuláshoz szükséges lehetőségek egyenlőségét is. Látszik ez abból is, hogy míg a keresőképes lakosság 37 százaléka betanított, illetve segédmunkás, addig gyerekeiknek csupán 23 százaléka szerez befejezett középiskolai végzettséget. Aligha képességeik alacsony színvonala miatt van ez így. Nem szabad azonban egy kalap alá venni a segéd- és betanított munkásokat. A segédmunka perspektíva nélküli, kizárólag a pénzkeresést célzó dolog. A betanított munkára ugyanez nem mondható el. A betanított és szakmunka között ma már nincs meg az az egyértelmű különbség, mint korábban. A számítógépiparban például érettségizett fiatalokat tanítanak be részprogramozói munkára. Ez is betanított - de magasan kvalifikált betanított munka. A fiatalok körében a segédmunkások aránya a nép- számlálás adatai szerint 16 százalékról 8 százalékra csökkent az elmúlt tizenöt évben. Ezzel együtt is ma, a nyolcvanas évek végén egy-egy korosztálynak mintegy 33 százaléka szakképzetlen és alacsony iskolázottságú. S bár ebben a pillanatban a gazdaság még képes foglalkoztatni őket, s a munkaerő- piacon nagy a kereslet irántuk, csupán a legkedvezőtlenebb kereseti lehetőségeket nyújtó munkaterületeken tudnak elhelyezkedni. Vagyis az iskolázottsági szint emelése nemcsak társadalompolitikai, de gazdaságpolitikai és egyéni érdek is. Az iskolarendszernek az egyéni és gazdasági érdekhez való igazítása azonban bonyolult, összetett dolog. Hiszen a gazdaság mozgása is nehezen kiszámítható folyamat, s az oktatási rendszer elemei sem változtathatók egyik napról a másikra. Az azonban biztosnak látszik, hogy az oktatási rendszert nem lehet kielégítően fejleszteni, bizonyos távlati társadalmi igények viszonylag precíz felmérése nélkül. Ha az iskola nem a távlatokra, hanem a pillanatnyi szükségletekre figyel, akkor mindig csak lemaradásban lehet - és van is - a gazdasági változásokhoz képest. Ennek következménye az, hogy manapság egyre több embert kell átirányítani az egyik szférából a másikba. Ez pedig átképzéssel jár. Az alacsony iskolai végzettségű fiatalokat rendkívül nehezen lehet új dolgokra megtanítani. Hiányos képzettségükért azonban csak kis részben tehetők ők maguk felelőssé. Bizonyított tény ugyanis, hogy a szakképzetlen szülők gyerekei olyan indulási esélyhátránnyal kerülnek iskolába, amelyet ma még nyolc iskolaév alatt sem sikerül lecsökkenteni. Egy segédmunkás családból induló gyereknek huszonötször kisebb esélye van arra, hogy egyetemre jusson, mint egy értelmiségi családban nevelkedőnek. Az oktatási rendszer - mondjuk így - minimum programja az, hogy minden normálisan képezhető gyerek végezze el az általános iskolát úgy, hogy emögött magasabb tudás, intelligenciaszint legyen, mint jelenleg. S hogy ezeknek a gyerekeknek a számára lehetőség nyíljon valamilyen szakmai képzettség megszerzésére. Az érettségit adó középiskolákra már más rétegadatok jellemzőek. Hazánkban egy- egy korosztálynak csupán 30 százaléka szerez érettségit. De míg az értelmiségi családok gyerekeinek 80 százaléka érettségizik, a segédmunkások körében ez az arány a 20 százalékot sem éri el. Magyarország ebből a szempontból még a hozzánk hasonló fejlettségű országokhoz képest is erősen lemaradt. Nyilvánvaló tehát, hogy a középfokú iskolázást ki kell terjeszteni. Erre különféle elképzelések vannak. Egyrészt a gimnáziumot kell olyan fakultációkkal kibővíteni, amelyek bizonyos területeken garantálják az elhelyezkedési lehetőségeket. így ez az iskolatípus vonzóbbá vált a fiúk számára. Köztudott ugyanis, hogy a mai fizikai rétegek jó képességű gyerekeiket is inkább küldik szakiskolába, mint gimnáziumba. Ez baj, hiszen a műszaki területeket kivéve, az értelmiségi foglalkozások rohamos elnőiesedése figyelhető meg. Ez pedig nem az emancipáció jele, hanem az iskolarendszer torzító hatásának következménye. A másik lehetőség az, hogy a szakképzést elsősorban nem a jelenlegi hároméves iskolában, hanem egy érettségit adó négyéves iskolatípusban kell megoldani. Ezek a változások rendkívülien megnövelnék a foglalkoztatási szerkezetben a mozgási esélyeket. Ez pedig létkérdése a gazdaságnak csakúgy, mint az egyénnek. A gazdaságnak azért, mert manapság a technikai fejlesztés, befektetés jórészt azért nem hozza meg a kívánt hatást, mert a modernebb technikát nem tudjuk megfelelően működtetni. Az egyénnek pedig azért létkérdés, mert a közhittel ellentétben az értelmiségnek, s a magasabban kvalifikált szakmunkásoknak jobbak a kereseti viszonyai, mint az egyéb rétegeknek. Akármilyen és akárhány mutatót veszünk, a lakáshelyzetet, a kereseti szintet, ezek a rétegek egyértelműen kedvezőbb helyzetben vannak. Csakhogy a tanulmányi ráfordítás nagyon hosszú és lassan térül meg. Az iskolarendszer zavarain kívül ez is oka annak, hogy a fizikai rétegekből a fiúk nem törekednek a felsőoktatás felé. Pedig a cél, amelyet a társadalom, s benne a fiatal ember magának kitűzhet, mégis csak a magasabb képesítés felé való törekvés kell, hogy legyen. DOGOSSY KATALIN Hova ültetik őket? Tényszerűen a középfokú oktatásról Tanteremépítés, osztálylétszám-növelés A 70-es évek elején indult demográfiai hullám a következő években tetőzik, ugrásszerűen megnő a középiskolás korú gyerekek száma, ami ennek a nemzedéknek a továbbtanulási és elhelyezkedési gondjait hozza magával. Mindezt szem előtt tartva a VII. ötéves terv elkészítése előtt az állami irányítás szervei, felméréseket végeztek, megvizsgálták melyek a legnagyobb létszámú általános iskolák, s hogyan alakul a továbbtanulás előtt álló gyerekek területi megoszlása. A Tolna Megyei Tanács e témakörről októberben készített összegzést. A megye középfokú iskolahálózatának fejlesztési terve 1983-1991 közötti időszakra készült. 1985 szeptemberében „A közoktatás megyei helyzete, továbbfejlesztésének programja a VII. ötéves terv időszakában” című tanácsülési előterjesztés a középfokú fejlesztéseket is tárgyalta és feladatokat határozott meg. A jelenlegi helyzet Az 1983-as állapothoz viszonyítva lényeges a javulás. A szekszárdi gimnáziumban 1984-től három tanteremmel több áll rendelkezésre. Elkészült a 12 tantermes paksi szakközépiskola, és vállalati fenntartású intézményként kezdte meg működését. Elkészült a dombóvári szakmunkásképző intézet 8 tanterme és 120 személyes kollégiuma. A tamási gimnázium kollégiumát is bővítették, 4 új tanulószobája, oktatási célra is használható. A tolnai gimnáziumban 70 fős kollégium áll rendelkezésre. A korábbi tervvel ellentétben nem létesült közgazdasági szakközépiskola és nem került át a két gépiróiskolai osztály Szekszárdról, illetve Bonyhádról. A helyi üzemek igényére viszont textilipari szakközépiskola indult, 1986-ban. Itt a tervezett tornatermi bővítés, illetve az ebből következő átalakítással nyerhető 4 tanterem elengedhetetlenül fontos lenne ahhoz, hogy a 8 gimnáziumi és a felfutó 4 szakközépiskolai osztályt el tudják helyezni. A tanítóképző főiskola 300 személyes kollégiumának a felépülése a Rózsa Ferenc kollégiumban 130 fős középfokú iskolai férőhelytöbbletet jelent. A palánki korszerűsítés következtében 25 kollégiumi hellyel van több, az átalakítás pedig jobb körülményeket teremtett. Az engedélyezett állattenyésztő technikumi bővítés esetén is elegendő lesz a tanterem és várhatóan a legindokoltabb kollégiumi igények is kielégíthetők a fiúk részére. A lányokat más városi, vagy a tolnai kollégiumban kell elhelyezni. A tornaterem építéséről azonban nem volna szabad lemondani, bár egyetlen tervben sem szerepelt. A bonyhádi szakmunkásképző bővítése nem készült el, a volt bírósági épülettel javasolt csere sem valósult meg, de ennek az épületnek 2 tantermét már használják. Várhatóan az I. Sz. Általános Iskola kiköltözése után kerül elfogadható körülmények közé a szakmunkásképző iskola. Sajnos, csak 1991 -re ígéri ezt a városi tanács, pedig 1988-ban már szükség volna rá. Az 1983-as tervben tanműhelyek létesítése is szerepelt. A paksi szakközépiskolához elkészültek. Dombóváron nem készült, de nélkülözhető is. Palánkon a felújítás részeként élelmiszervizsgáló és bonctani laboratóriumokat létesítettek, ezek felszereltsége a legszükségesebb gyakorlatokhoz elegendő. Az 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézethez gázvezeték- és -készülékszere- lö szakma alapképzéshez vállalati tanműhely épült. Az eddigi fejlesztések ütemezése is jó volt, ez azt jelenti, hogy a demográfiai növekedést 1987-ig különösebb feszültségek nélkül tudtuk fogadni. Lehetőségek és korlátok A középfokra érkező tanulók száma az 1988/89. tanévtől tovább nő. Az 1988/ 89-es tanévben várható első osztályosok, azaz a jelenlegi nyolcadikosok létszáma 4027, 600-zal több az előző évinél. Ez azt jelenti, hogy 14 osztállyal többet kellene indítani és az osztálylétszámokat legalább 32-36-ra fel kell tölteni. A gimnáziumi hálózat rendelkezik a legtöbb belső tartalékkal. Paks kivételével az osztálylétszámok alacsonyak, ezek tovább növelhetők. Tamásiban, Dombóváron, Bonyhádon igény esetén építés és átalakítás nélkül is helyezhetők el még osztályok. Tolnán már a két párhuzamos gimnáziumi osztály elhelyezése is gond. Pakson 1989-re szükség lenne a 4 tantermes bővítésre. A 600 fős többletlétszámból 200 Szekszárd várost és környékét érinti. A szakközépiskolai hálózat belső tartalékai elfogytak. A szekszárdi egészségügyi 12 szakközépiskolai és 6 szakiskolai osztálynál többet fogadni nem tud. Palánk a 8 szakközépiskolai és 9 szakmunkásiskolái osztálya mellé még egy osztályt tud indítani. A Rózsa Ferenc Szakközépiskola a 12 szakközépiskolai osztályát a lakások átalakítása után tudja elfogadhatóan funkcionáltatni. A technikusi osztály felfutásakor 13 osztály lesz, a számítástechnikai és a német kötelező- sége és a gyakorlati óraszámok csökkenése miatt a tanteremszükséglet megnőtt. A kereskedelmi szakközépiskolában a 10 szakközépiskolai osztály száma 12-re növelhető, a 4 tantermi bővítés után, ami legkésőbb 1988. szeptemberre szükséges. A vendéglátóipari képzés növelésére a tankonyhai kapacitás miatt nincs lehetőség. Ha erre megoldás adódna, akkor a szakközépiskolai osztályok számát 6-ról 8-ra lehetne növelni, azaz minden tanévben 2 első osztály indulhatna. Lengyelben a további fejlesztés egyik akadálya a kollégiumi férőhelyek hiánya, de ide az érdeklődés sem nagy. A szekszárdi 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző intézet nagyságrendje már jelenleg is messze túlnőtt az optimálison. A szakmunkásképzős 65 osztály mellett 2 szakközépiskolai és 1 speciális szakiskolai osztály van. Jelentős számban képez érettségizett tanulókat is. Ez az igény növekedni látszik, mivel a csak érettségivel rendelkezők elhelyezkedése nehéz. A szakmunkásképző osztályok száma mégis növelhető az oktatás átszervezésével. Az étkeztetés már ma is komoly feszültséget okoz. A vállalatok már a beiskolázáskor a jövendő munkaerőt akarják felvenni, a közvetlen környezetből kívánnak beiskolázni olyanokat, akik a tanulmányi idő befejezése után bejáró dolgozóként számításba vehetők. Ebből is következik, hogy eddig nem nőtt számottevően a kollégiumi elhelyezést igénylők száma. Jelenleg azonban a középiskolások 25, a szakmunkástanulók 20 százaléka diákotthonban lakik, az 1988-ban várható 600 fős többletlétszámból várhatóan 150 diákotthont is igényel. Dombóvári helyzetkép Több diákot nem tud fogadni a szakmunkásképző Máté Lászlóval, a városi tanács művelődési osztályvezetőjével a középfokú oktatás dombóvári helyzetéről beszélgettünk.- A megyei tervekkel összhangban a VII. ötéves tervidőszakra „A demográfiai hullám levezetése a középiskolákban” címmel elkészítettünk egy programot, amely azon alapult, hogy a legnagyobb kapacitása a gimnáziumnak van, de a tapasztalatunk az, hogy az általános iskolát végzett gyerekek közül egyre kevesebben jelentkeznek ebbe az iskolatípusba- mondta. A Gőgös Ignác Gimnáziumban az épület és az egyéb feltételek adottak ahhoz, hogy a „csúcson”, tehát 1988/89- ben évfolyamonként 15-20 fővel többet oktassanak, illetve ha szükséges, egy osztállyal többet is tudnak foglalkoztatni, de hogy erre sor kerül, az nem biztos. A nyolcadikosoknak ugyanis még a 20 százaléka sem kíván gimnazista lenni, vannak olyan városkörnyéki települések, ahonnan egyetlen gyerek sem küldi oda a felvételi lapját.- Hol „kopogtat" a fennmaradó 80 százalék?- Körülbelül fele-fele arányban szakmunkásképzőbe illetve szakközépiskolába jelentkeznek. Csakhogy nem akar mindegyikük vasutas, postás vagy egészségügyi dolgozó lenni, s mivel az Apáczai Csere János Szakközépiskolában ezeket a szakmákat oktatják, a gyerekek egy része más, vidéki iskolákba jelentkezik. S ez a folyamat fordított irányban is érvényesül. Dombóvár a megye szélén elhelyezkedő város, így a vasúti tagozatra öt, a postásra három megyéből, egészségügyisnek pedig a közvetlen városkörnyékből iskoláznak be. Jelenleg az Apáczai minden tagozatára egy-egy osztály, összesen háromszázhúsz diák jár, s 1986 óta ugyanebben az intézményben ötéves vasútüzemi technikusi képzés is folyik. Egyelőre két osztállyal. Ez a negyedik év után vasútforgalmi szakközépiskolai végzettséget ad. Az iskola épülete a múltban többféle funkciót is betöltött, több ízben felújították, egy általános iskolából tíz tanteremnyi részt átadtak, de az igazi gondokat ez sem oldja meg.- Jövőre tervezik új osztályok indítását?- A szakközépiskola postai tagozatán továbbra is egy-egy osztály indul, az egészségügyi szakon azonban a város igényelne egy újabb osztályt, hogy bővítsük a lányok elhelyezkedési lehetőségeit. A bázisüzem továbbra is a helyi kórház lenne, amely oktatógárdával is rendelkezik. A pécsi vasúti igazgatóság szorgalmazza egy vasútgépészeti technikum létrehozását, ehhez azonban jelentős anyagi ráfordítás - tanműhely, kollégiumi férőhely - kellene. Mivel ez kevés helybeli gyereket érintene, a városnak közvetlenül nem érdeke. Egyébként még nem dőlt el, hogy a szakközépiskola, vagy a szakmunkásképző adna neki helyet.- Ha már a szakmunkásképzésnél tartunk, úgy vélem, itt lesz a legnagyobb túljelentkezés. Hiszen már most is az ipari a legtelítettebb iskola.- Valóban 640 fiatalt képeznek, többek között festő-mázoló, kőműves szakmára, s valószínűleg sokan kérik ide a felvételüket a jövőben is. Két éve működik itt egy négyéves mezőgazdasági gépszerelő szakmunkás képzési célú szakközépiskola is, egy-egy osztállyal. Oktatásukat gyakorlásukat a bikali és a dalmandi mezőgazdasági kombinátok segítik, tanműhelyekkel, felszerelésekkel. Ez az intézmény egyre népszerűbb, most ott tart, hogy nagyobb létszámot már nem bír el. Két éve 50 millió forintért új szárnyat és 120 személyes diákszállót alakítottunk ki, de tanterembővítés tulajdonképpen nem történt, pedig legalább négyre és. tornateremre lenne szükség. A csúcs- időszakban ide jelentkeznek majd legtöbben, s bár mennek gyerekek távolabbi iskolákba is, ha minden megye „bezárkózik”, félő, hogy lesznek akik nem tudnak továbbtanulni. -csi-sm Folyamatos a felújítás a dombóvári szakközépiskolában Még nincs minden a helyén a festés után
