Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-25 / 278. szám

1987. november 25. /^TOLN*^ NÉPÚJSÁG 5 Az igényt a tettek követik „Ez a terület eddig is eltartotta az itt élő embereket” Érvényt kellene szerezni a határozatoknak! Hogyan látja Juhász Károly, az Évig pusztahencsei üzemének vezetője? Erős András, a felsőnánai Kossuth Téesz elnöke az Országgyűlés őszi ülés­szakán két napig vendégként ült a karza­ton. Alkalma nyílt tehát személyesen ér­zékelni a nyílt és őszinte hangulatot, amely a Parlamentben uralkodott. A fel­adatokat meghatározták, s most arra voltunk kiváncsiak: milyen változást ta­pasztalt a szövetkezet elnöke az elmúlt két hónapban.- Úgy gondolom: a szokott munka- módszertől, beidegződésektől el kell tér­nünk nemcsak népgazdasági, hanem vállalati és üzemi szinten is. Úgy látom azonban, hogy az Országgyűlés idején felfokozott érdeklődés mintha némileg megcsappant volna az utóbbi időben, s a változtatás iránti igényt nem követik a tet­tek. Némiféle bizalmatlanságot érzéke­lek, s azt, hogy az emberek egy részét nem tudtuk meggyőzni arról, hogy milyen fontos az egyes ember szerepe a kibon­takozási program megvalósításában. Mintha sokan nem látnák teljesen világo­san az előttünk álló feladatokat. A szemé­lyi jövedelemadóval kapcsolatban igen nagy a bizalmatlanság, s nem értik pon­tosan, hogy tulajdonképpen miről is van itt szó. Nem tudjuk garantálni, hogy a jövő évben senkinek sem csökken a fizetése, hisz ha kevesebbet termelünk a boríték is vékonyabb lesz.- A program megvalósulása azonban elsősorban vállalati szinten dől el.- Nagyon fontos dolognak tartom azt, hogy az ágazati minisztériumok mennyi­re tartják be azokat a főbb szempontokat, elveket, amelyekre a kormányprogram épül. Az emberekben egyfajta félelem él, tartanak a várható nehézségektől, s ez kihat a munkájukra is.- Milyen fel­adatok várnak a szövetkezet­re a különböző szinten megfo­galmazott programok is­meretében?- Meggyő­ződésem: nem szabad olyan helyi intézke­déseket hozni, amelyek célja a létszám leépí­tése. Olyan te­vékenységet kell folytatni, ahol minden ember hasz­nos munkát végezhet és biztosított a megélhetése. Mi mindenképpen arra tö­rekszünk, hogy a dolgozók a munkaidőt hasznos munkával töltsék. Ez azt jelenti, hogy az ágazatoknál fölmérjük, mennyi létszámot képesek foglalkoztatni, tudjuk- e azt csökkenteni, s ha igen, hogyan le­het a munkaerőt ésszerűen átcsoporto­sítani.- A szarvasmarhatelep rekonstrukció­ját követően szakképzett munkaerő sza­badult fel a szövetkezetben...- Tizennégy ember munkaköre szűnt meg. Kivétel nélkül mindenkit elhelyez­tünk, s ehhez igénybe vettük az átképzési támogatást is. Az emberek egyik cso­portja fémmunkát végez a melléküzem­ben, mások a gyermekrács-összeszere- lő műhelyben dolgoznak. Úgy számo­lunk, hogy az alaptevékenységhez keve­sebb dolgozóra lesz szükség, az ipari te­vékenységnél pedig növekszik a létszám. Az egyes ágazatok közötti átáramlás gya­koribb lesz, mint korábban volt. Ez a terület eddig is eltartotta az itt élő embereket, s el fogja tartani ezután is. A különbség csupán annyi, hogy nem kizárólag mezőgazdasági munkából fognak megélni az itt lakók. Na­gyon fontos stratégiai szempont, hogy több oldalról is biztosítsuk önmagunkat, így lesz állandó és rendszeres elfoglaltsá­guk a kétyi, felsőnánai és murgai tagjaink­nak, dolgozóinknak.- Az új bérezési rendszer, a bruttósítás megváltoztatja a mezőgazdasági szövet­kezetek bérezésének eddigi módját.- Hangoztatjuk: érdekeltté kell tenni az embereket abban, hogy jól prosperáljon az üzem. Igen nagy jelentősége volt az éwégi részesedésnek, - az elmúlt három évben ez 15-17 százalék nyereséget jelentett. Nagyon jó dolog volt, hisz egész évben együtt „idegeskedett” a szövetkezetben mindenki azért, hogy jól menjenek a mun­kák, mert különben nem kapták volna meg zárszámadáskor a kéthavi fizetésnek meg­felelő összeget. A függetlenített vezetők éves jövedelmének 40 százalékát a szö­vetkezet eredményessége határozta meg. Az új szabályozás nem erre fog ösztönözni: az adózott nyereségből fizetjük a részese­dést, illetve a prémiumot és a társadalom- biztosítási járulékot. Több lesz a teher mint korábban, a sok helyütt béresítik a kifizet­hető összegeket.- Terveznek-e szerkezetátalakítást az alaptevékenységben?- Igen. A búzaterületet húsz százalékkal csökkentjük, a helyébe lencsét, borsót, mákot vetünk, mert ezek a növények több jövedelmet hoznak a közös gazdaságnak, mint a kenyérgabona. D. VARGA MÁRTA „A kormányprogramot elfogadhatónak találom, megvalósulását állampolgárként, üzemvezetőként, s a paksi I. számú körzeti pártalapszervezet titkáraként egyaránt na­gyon szeretném. De sajnos látom, hogy mi­ként az elmúlt években hozott jobbító célú határozatok mindegyikénél, ennél is várat magára a megvalósítás. Nem látom a ga­ranciát arra sem, hogy ez a program most valóban jó, s ha sikerül is megvalósítanunk, nem derül-e ki rövidesen, hogy ismét té­vedtünk? Az biztos, hogy ellentmondások vannak benne, és olyan megállapítások is szép számmal, amelyeket csak szólamok­nak tekinthetek, hiszen a gyakorlatban ép­pen az ellenkezőjük megvalósulását ta­pasztalom. Olvashhatjuk benne például, hogy erre vagy arra későn reagáltunk. Mindig így, általánosságban. De ki reagált későn? Biztos nem a kisember. A vezetők rea­gálnak későn, de ezt nemhogy számon­kérés nem követi, hanem a hibák kijavítá­sa is nagyon nehézkes. Közeli példát mondhatnék. Pusztahencse Nagydorog- nak társközsége lett, az iskolát is körze- tesítették. Bár kiderült, hogy elhibázott lépés volt és most tervezzük a visszatele­pítését, lassan az alapokat is ássuk, de még mindig vannak, akik ellenzik a té­ves intézkedések helyrehozatalát. A kisszervezetek támogatását is célul tűzzük ki. Én ennek megvalósulásával szemben mit tapasztalok? Az Egyesült Villamosgépgyár nagy vállalat, a vezér- igazgatótól sok-sok lépcsőn keresztül jutnak el a döntések ide, Budapesttől 130 kilométerre. Kapok leveleket a központ­ból a nevemre, de hol igazgatónak, hol főkönyvelőnek címezve, pedig üzemve­zető vagyok. Máskor jelzik, hogy telexen majd elküldenek valamit, pedig nincs is telexünk. Ezek persze nem jelentős dol­gok, de mutatják, hogy a centralizáció eredményeképpen ott döntenek min­denről, ahol a helyi viszonyokkal nincse­nek is tisztában. Pártalapszervezetünk- höz 13 gazdálkodó egység is tartozik, ezeken keresztül is tapasztalom, hogy az én üzemem problémái nem egyediek, sőt az egész országra jellemzőek. Tudom, hogy milyen sok vállalat nem érdekelt a hatékonyság javításában, a többletter­melésben. Tudom, hogy mennyi álintéz­kedés történik, átszervezéseket hajtanak végre minden gyakorlati haszon nélkül azért, hogy fölfelé lássák, tettek valamit. A program kimondja, hogy a jövőben nem tűrjük a lazaságokat, szigorodik az ellenőrzés. Ennek sem lehet még látni a jeleit. Hiányzik a számonkérés, én eb­ben látom a bajok legfőbb forrását. Ab­ban, hogy nem zavarják el minden poszt­ról a hozzá nem értő embereket. Abban, hogy mindenütt vannak - mert lehetnek - olyanok, akik a változásnak kerékkötői. Véleményem szerint drasztikus megtisz­tulásra lenne szükség állami és pártvo­nalon egyaránt. És még valami. A párttagokkal való el­beszélgetések során felszínre kerülnek a gondok. Itt ilyen, ott olyan nehézségek mutatkoznak, képletesen akár azt is mondhatnám, hogy van ahol a sárga, van ahol a piros vagy a fekete jellemző. Attól félek, hogy mire a sok vélemény össze­sítve végül a Központi Bizottság elé kerül, úgy jár, mint mikor a színeket keverjük össze. Valami fölismerhetetlen maszat lesz belőle. Ebből - mint már annyiszor - még az is kiderülhet, hogy inkább csak eredményeink vannak, a bajok szinte el­hanyagolhatók.” Lejegyezte: ROSTÁS ILONA Misztikum nélkül Helyreállítani a megrendült bizalmat „Mi több cselekvési programot nem csinálunk. Sem országosat, sem me­gyeit, sem alapszervezeti szintűt. Vagy végrehajtjuk ezt a mostanit, vagy nincs tovább” - így fogalmazta meg a kibonta­kozás beindulásának sürgető szükség- szerűségét Szabó István, a dombóvári II. számú körzeti pártalapszervezet titkára. Gazdaság-társadalmi kibontakozás: így írja, ezt a szórendet használja minde­nütt a kormányprogram, ezzel mintegy hangsúlyozza az alap és a felépítmény viszonyában a gazdasági alapnak az el­sődlegességét. Országos szinten ez így is van rendjén. Az újdombóvári területi pártalapszer­vezet viszont sajátos jegyeket hordoz, tagjai elsősorban nyugdíjas pártmunká­sok, akiknek élete, problémája minde­nekelőtt saját városrészükhöz, ott is a bolthoz, unokáikon keresztül az óvodá­hoz, az iskolához kötődik. így az alap­szervezet saját cselekvési programjában a fent említett sorrendet megfordította. Társadalmi-gazdasági kibontakozás te­rén szeretnének ők tenni, kommunistá­kat és pártonkívülieket mozgósítani tár­sadalmi problémák megoldására. Szabó István úgy érzi, hogy tevékeny­ségükre most lenne a legnagyobb szük­....az emberi fejek nagyon zavar­tak” sé g, mert ahogy tapasztalja „az emberi fejek nagyon zavartak”. A gondok és problémák fölvetése közepette egyre gyakrabban hallatszanak ellenséges hangok. A tagság soraiban is megfigyelhető a lazulás. Példaként említi azt a fiatalem­bert, akit néhány évvel ezelőtt sorkatona­ként felvett tagjai sorába a párt, de aki ma már - maszek autószerelőként - nem ér­zi magára nézve kötelezőnek a pártfe­gyelmet. Gond mutatkozik a nyugdíjba vonuló párttagoknak a területi alapszer­vezetbe való átjelentkezésével is. Sokan szívesebben maradnak korábbi munka­helyük kötelékében ilyen vonatkozás­ban, pedig ott esetleg nem fogadják már szívesen tanácsaikat, talán „túl okosnak” is tartják őket, míg itt szükség lenne mun­kájukra - véli Szabó István. Erősítést igényel tehát a párttagság is, hiszen - az újdombóvári párttitkár szíve­sen használ érzékletes példákat monda­nivalója kifejtéséhez - „csak az a moz­dony tudja elhúzni a vonatot, amelyik föl van fűtve." Ezt az erősítést szolgálják azok az előadások, amelyekre a helyi előadókon kívül a megyei oktatási igazgatóságtól is hívnak elvtársakat, akiknek a közvetett segítségével könnyebb az embereknek sok mindent - akár a kibontakozás szük­ségességét is - megmagyarázni, meg­rendült bizalmukat erősíteni. Szabó István ott volt 1945-ben a párt- szervezetek bölcsőjénél, s úgy érzi, hogy régebbi, elfelejtett szokásokat jó lenne megújítani. Elképzelése szerint párthá­zukat, a rendezvényeiket nyitottabbá kel­lene tenni a jövőben, ezzel oszlatni azt a misztikumot, ami őket és munkájukat kö­rüllengi, aminek káros vonásait naponta tapasztalják. Titokzatosság nélkül bizonyára köny- nyebb lenne elérni a Szabó István által oly fontosnak ítélt célt: a párt vezető sze­repének erősítését. rí Fotó: MAGYARSZÉKI E. Bajkai Ferencné anyagkönyvelő Commodore 64-es géppel dolgozik Bogos Jánosné és Stickl Edit KOMPUTER SEGÍTI A TERMELÉST Miért kellene vaskos aktakötegeken könyveli az anyag- és árukészletet, má- zsányi papíron nyilvántartani a termé­kek mennyiségi, minőségi paraméte­reit, a piaci partnerekkel kötött előzetes megállapodások árajánlatait, és azt a milliónyi adatot, amely még a termelés, értékesítés során felmerül, ha okos komputerekbe táplálva sokkal kisebb és főleg gyorsabban áttekinthető he­lyen is tárolhatjuk? Ha pénz és persze elég vállalkozó szellemű szakember is van, hosszú távon természetesen az utóbbi megol­dás a gazdaságosabb, a mai munka- és anyagtakarékosságra ösztönző vi­lágban ez járhatóbb út. Ezt választották a bonyhádi cipő­gyárban is, ahol egy hároméves prog­ram kezdeteként idén augusztus köze­pétől áttértek a számítógépes adatfel­Vecsei Józsefné még hagyományos módon könyvel dolgozásra. Egyelőre két PC XT és négy Commodore típusú gépen végzik az anyag- készlet- és bérelszámolást, a bruttósítást, valamint a piacfigyelői és értékesítési tevékenységet. A jövő év első negyedévétől pedig minden üzem­részben, raktárba terminálokat helyez­nek el, s így később az egész termelés- irányítást gépesítik, percek alatt átte­kinthetővé teszik. Fotó: G. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom