Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

1987. NOVEMBER 3. MELLEKLET tolna' ■■■ népújság 7 (Folytatás a 6. oldalról) még nem tárták fel lehetőségeiket. De hatalmas potenciálról van szó, és még az elkövetkező fél évszázadra is nehéz megjósolni, hogy milyen eredményeket érnek el. Egy azonban világos - ez egy egész vi­lág, amely keresi az egész emberiséget érintő kérdések megoldásában való tényleges és egyenjogú részvételének szervezeti formáit. Ez a világ két és fél mil­liárd embert számlál. Megjósolható, hogy nemcsak a világpolitikára gyakorolt ha­tása fog rohamosan növekedni, hanem ugyanilyen mértékben növekszik a jövő világgazdaságának kialakításában ját­szott szerepe is. Bármily hatalmas is az ereje, nem a transznacionális tőke fogja meghatároz­ni a „harmadik világ” mozgásirányát. Sokkal inkább ő lesz kénytelen alkal­mazkodni a népek már megtörtént, vagy most történő független választásához. S ezek a népek és az őket kéviselő szerve­zetek életbevágóan érdekeltek az új gaz­dasági világrendben. És még egy fontos mozzanat. A kapita­lista világon belül az elmúlt évtizedek fej­lődése szintén új társadalmi ellentmon­dásokat és mozgásokat hívott életre. Ilyenek a nukleáris fenyegetés elleni, a környezet védelmében indított mozgal­mak, a faji megkülönböztetés elleni küz­delem, az olyan politika elleni harc, amely sikeresekre és kitaszítottakra osztja a társadalmat, fellépés az új kapi­talista modernizáció következtében egész ipari övezeteket sújtó bajok ellen. Ezekben a mozgalmakban milliók vesz­nek részt, Ösztönzőik és vezetőik a kultú­ra és a tudomány nagy hazai és nemzet­közi tekintélyt élvező kiemelkedő szemé­lyiségei. Továbbra is igen fontos szerepet ját­szanak több ország politikai folyamatá­ban - s van ahol befolyásukat növelik is - a szociáldemokrata, szocialista és munkáspártok, valamint a hozzájuk ha­sonló vagy kapcsolódó tömegszerveze­tek. Tehát minden mutató - a gazdasági, politikai, társadalmi mutatók - tekinteté­ben azt láthatjuk, hogy a mai világban mindenütt igazolódik az a megállapítás, amelyet Lenin az egyik legalapvetőbb­nek tartott a marxizmusban, azaz: a törté­nelmi cselekvés megalapozottságával együtt növekedni fog azoknak az embe­reknek a tömege, akiknek ezt a cselek­vést véghez kell vinniük. Ez pedig a társa­dalmi haladás, s egyben a béke legmeg­bízhatóbb jele és legerősebb tényezője. Valóban, napjaink nagysága és újdon­sága abban mutatkozik meg, hogy a né­pek mind nyilvánvalóbban és mind nyíl­tabban a történelem előterébe lépnek. Olyan helyzetbe kerültek már, hogy ki­kényszeríthetik, hogy ne csak végső so­ron, hanem közvetlenül számoljanak ve­lük. Ezzel együtt egy új igazság is kivilág­lik: a történelem mozgására a XX. és a XXI. század mezsgyéjén mind jellemzőb­bé válik az állandó választás. A választás helyessége pedig attól függ, hogy miként és mennyire veszik figyelembe a milliók, százmilliók érdekeit és szándékait. Ebből fakad a politikusok felelőssége is. A politika ugyanis csak akkor lehet reális, ha figyelembe veszi az idők ezen új vonását: ma az emberi tényező nem az embertömegek életének és tevékenysé­gének, valamint szándékainak közvetett és többé-kevésbé esetleges eredmé­nyeként kerül a politika szintjére. Az em­beri tényező közvetlenül betör a világ dolgai közé. Ennek megértése nélkül, másként fogalmazva, az olyan új gondol­kodásmód nélkül, amely a ma realitásain és a népek akaratán nyugszik, a politika beláthatatlan, a saját ország és más or­szágok számára is kockázatos rögtön­zéssé válik. Ilyen politikának nincs tartós alapja. Ezek alapozzák meg derűlátá­sunkat az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésének távlatait ille­tően. Teljesen logikusan kapcsolódik ehhez a védelem kérdésében elfoglalt állás­pontunk. Amíg fennáll a háború veszélye, amíg a társadalmi revans a Nyugat stra­tégiájának és katonai programjainak talpköve, továbbra is minden szüksége­set megteszünk azért, hogy a védelmi ké­pességet olyan szinten tartsuk, ami ki­zárja, hogy az imperializmus katonai fö­lénybe kerüljön a szocializmussal szem­ben. A Kommunista Intemacionáléról Elvtársak! Ezekben az ünnepi napok­ban méltóképpen emlékezünk meg a nemzetközi kommunista mozgalom eredményeiről. A nemzetközi ösztönző erejét most is őrző októberi forradalom a forrása e mozgalom életerejének. A nem­zetközi kommunista mozgalom az egyes országok talaján fejlődik, de a kommu­nistáknak bármely nemzethez tartozza­nak, és bármely országban dolgozzanak is, van egy közös vonásuk. Ez pedig a jobb, a kommunista társadalom eszméi iránti odaadás, hűség a dolgozókhoz, s elsősorban a munkásosztályhoz, az ő alapvető érdekeiért, a békéért és a de­mokráciáért vívott harc. Gondolom, hogy évfordulónkon méltó módon kell megemlékeznünk a harma­dik, a Kommunista Intemacionáléról is. Még hátra van a róla szóló teljes igazság helyreállítása, hiteles és teljes történeté­nek megírása. Mozgalmunk nagy múltjá­nak része a Komintern, bármilyen fogya­tékosságok és tévedések is voltak tevé­kenységében, bármilyen keserű az em­lékezés történelmének bizonyos szaka­szaira. Az október által életre hívott Komintern nemcsak az internacionalizmus és a for­radalmi testvériség iskolája volt. Az inter­nacionalizmust a dolgozók érdekeiért, a népek és a nemzetiségek társadalmi ha­ladásáért vívott küzdelem gyakorlati fegyverévé tette. Soraiból a XX. század igazi lovagjainak csapata került ki, a kö­telesség és a becsület, a nagy távlatok, a tántoríthatatlan bátorság embereinek csapata, olyanoké, akiknek fájt a világ ki­zsákmányolt millióinak sorsa, akik meg­hallották e milliók hívó szavát és akik harcba szólították őket. A kommunisták elsőként fújtak riadót a fasizmus veszélye láttán, elsőként vették fel ellene a harcot és elsőként váltak ál­dozataivá. ök voltak az elsők, akik a világ különböző sarkaiból érkezve, Spanyol- országban fegyverrel szálltak szembe a fasizmussal. Elsőként emelték fel az el­lenállás zászlaját népeik szabadsága és nemzeti méltósága nevében. És éppen a kommunistáké, mindenekelőtt a szovjet kommunistáké volt a döntő hozzájárulás a II. világháborúban a fasizmus megsem­misítéséhez. A kommunisták most is ugyanolyan határozottsággal és bátorsággal állnak a reakció és a népbutítás ellen folyó harc első soraiban. A legendás hősiesség és az odaadás emberei ők. Nemcsak egye­sek, hanem százezrek vannak, akiket egy akarat, vasfegyelem és kérlelhetetlen elvhűség szervez és tömörít egységbe. A Komintern, a Tájékoztató Iroda, sőt a kötelező döntéseket hozó nemzetközi tanácskozások időszaka elmúlt. De a nemzetközi kommunista mozgalom él. A pártok teljesen és visszavonhatatla­nul önállóvá váltak. Mi már a'XX. kong­resszuson szóltunk erről. Igaz, hogy nem rögtön szabadultunk meg a régi beideg­ződésektől. Mára azonban ez már meg­változhatatlan realitássá vált. Ebben az értelemben az SZKP XXVII. kongresszu­sa véglegesen és megfordíthatatlanul szintén mérföldkővé vált. Úgy vélem, hogy az átalakítás során a testvérpártok­hoz fűződő kapcsolatainkban ezt a gya­korlatban bizonyítottuk be. A nemzetközi kommunista mozgalom fordulópont előtt áll, ugyanúgy, mint a vi­lág fejlődése és az őt mozgató erők. A kommunista pártok a századfordulón mélyreható változások közepette keresik új helyüket. Internacionalista mozgalmuk megújul, és a bizalom, az egyenjogúság és az őszinte szolidaritás ugyancsak megújuló normái iránti tisztelet forrasztja egybe. Ez a mozgalom nyitott a párbe­széd, az együttműködés, a közös tevé­kenység, a többi forradalmi, demokrati­kus és haladó erővel való szövetség előtt. Az SZKP-nak nincsenek kétségei a kommunista mozgalom jövőjét illetően: a mozgalom a kapitalizmus alternatívájá­nak hordozója, a békéért, a függetlensé­gért és országunk haladásáért, a Föld valamennyi népének barátságáért leg­bátrabban és legkövetkezetesebben harcolók serege. A szocialista világrendszer Elvtársak! A világtörténelemnek a nagy október utáni legfontosabb mérföldköve - a szocialista világrendszer megjele­nése. Immáron négy évtizede, hogy a szocializmus számos nép közös sorsává, korunk civilizációjának meghatározó té­nyezőjévé vált. Pártunk, a szovjet nép nagyra értékeli a barátaival való együttes cselekvés le­hetőségét, akik - csakúgy, mint mi - már több évtizede viselik az állami felelőssé­get a szocializmusért, a szocializmus elő­rehaladásáért. Minden egyes szocialista ország sok érdekeset és hasznosat hal­mozott fel a szociális, gazdasági és ideo­lógiai feladatok megoldásában, az új élet építésében. A szocialista világrendszer, a gyakorlat által ellenőrzött útkeresése, összegyűj­tött tapasztalatai az emberiség egésze számára jelentősek. A szocialista rendszer felkínálta a vi­lágnak válaszait az emberi lét alapvető kérdéseire, bizonyította humanista és közösségi értékeit, az ország gazdájának érzetét oltja a dolgozó emberbe, szociá­lis biztonságot és a jövőbe vetett hitet ad neki. Teret nyit a tudás megszerzése és a kultúra előtt, megteremti a feltételeket az egyéni képességek és adottságok ki­bontakozásához. A szocialista országok népei által elért vívmányok közös büszkeségünk tárgyai. Annál is inkább, mert sokéves gyümöl­csöző együttműködés eredményei ezek, párt- és társadalmi szervezetek, termelő kollektívák, alkotó szövetségek és kultu­rális intézmények érintkezéseinek, csa­ládi és személyes kapcsolatoknak, sok ezer ember együttes munkájának és ta­nulásának, soha korábban nem látott szélességű és nyíltságé, valóban testvéri együttműködésének gyümölcsei. A megtett út végéről sok minden job­ban látszik. Maga az élet helyesbítette a szocializmusra való áttérés törvény- szerűségeiről és üteméről, a szocializ­musnak a világban játszott szerepéről kialakított elképzeléseinket. Távolról sem gondoljuk, hogy vala­mennyi, a világban végbemenő prog­resszív változás feltétlenül csak a szocia­lizmushoz kötődik. De az, hogy az egész emberiség számára legfontosabb kérdé­sek felvetődnek, s ahogyan a megoldási módozatok felkutatása folyik - megerő­síti a világban végbemenő haladás és a szocializmus mint világméretű erő közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Ez a kap­csolat különösen jól látható az atomka­tasztrófa megakadályozásáért folytatott harcban és a nemzetközi erőviszonyok­ban, amelyek lehetővé teszik a különbö­ző népeknek, hogy nagy sikerrel védjék meg az általuk választott társadalmi-poli­tikai utat. A felhalmozott tapasztalat révén job­ban építhetők a szocialista országok kö­zötti kölcsönös kapcsolatok az általá­nosan elismert elvek alapján. Ezek: a fel­tétlen és teljes egyenlőség; a kormányon lévő párt felelőssége a dolgok alakulá­sáért saját államában, s népének haza­fias szolgálata; gondoskodás a szocializ­mus közös ügyéről. Ilyen elv - egymás tisztelete, a komoly hozzáállás a barátok által elért vívmá­nyok és kipróbált tapasztalatokhoz, az önkéntes, sokrétű együttműködés. Ilyen elv - a békés egymás mellett élés elvei­nek szigorú tiszteletben tartása. Ezen alapul a szocialista internacionalizmus gyakorlata is. A szocializmus világa napjainkban a maga teljes nemzeti és szociális sokféle­ségében áll előttünk. És ez jó és hasznos is. Meggyőződtünk arról, hogy az egység korántsem jelent azonosságot, egyönte­tűséget. Meggyőződtünk arról is, hogy a szocializmusnak nincs és nem is lehet semmiféle olyan „modellje”, amelyhez mindenkinek fel kellene zárkóznia. A szocializmus fejlődésének kritériu­ma a különböző szakaszokban és orszá­gokban - a tényleges sikerek összessé­ge és minősége a társadalomnak a dol­gozók érdekeinek megfelelő átalakításá­ban. Tudjuk, hogy milyen károkat okozhat, ha meggyöngülnek az internacionalista alapok a szocialista országok kölcsönös viszonyaiban, ha a nemzetközi tevékeny­ségben eltérnek a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítségnyújtás elvétől, és figyelmen kívül hagyják a szocializmus általános érdekeit. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az utóbbi időben a dinamizmus teret nyert és javultak az összes szocialista or­szágokhoz fűződő kapcsolataink. S ter­mészetesen még gyümölcsözőbbé, még gyakorlatiasabbá vált az együttműködés a Varsói Szerződés és a KGST keretein belül, ami egyébként semmiképpen sem jelenti résztvevőik elvi elkülönülését a többi szocialista országtól. A XXVII. kongresszus pontosan meg­határozta az SZKP álláspontját: a politi­kában és az egyes szocialista országok­kal való együttműködés összes többi szférájában az a meghatározó, ami bizto­sítja a kölcsönös érdekek összeegyezte­tését a szocializmusnak, mint egésznek az érdekeivel. A szocialista országokhoz fűződő barátság erősítése és a sokoldalú együttműködés fejlesztése - ez a Szov­jetunió nemzetközi politikájának legfőbb prioritása. Felelősségünk a jövőért Kedves elvtársak! Tisztelt külföldi vendégek! Eredményeinket s elveinket a komm- nista eszmék éltető ereje ösztönözte és ösztönzi. Ezeket az eszméket írtuk a for­radalom zászlajára, ezek vezették harcra és termelési sikerekre az emberek mil­lióit, akik szentül hittek bennük, s életük céljának és értelmének tekintették őket. A nép munkája és harca, a szabadon választott cél elérése iránti határtalan el­tökéltsége, öröme és szenvedése - mindez testet öltött napjaink szocializ­musában, amely a forradalmi átalakítás útján halad. S ebben van október ereje, a forradalom ereje, amely tovább folytató­dik. A hetven esztendőn át mindvégig a szovjet nép élén állót kipróbált élcsapata - a lenini párt. A párt és a forradalom, a párt és október elválaszthatatlanok! A marxista-leninista elmélettel felvér­tezett párt nélkül nem győzött volna a szocialista forradalom. A párt nélkül, amely megtanulta az új társadalom építé­sét, nem lett volna szocializmus, nem lé­tezne a mi nagyszerű államunk. Nem lé­tezne az az alap sem, amelyen most van folyamatban a társadalmi élet minden szférájának megújítása, az ország társa­dalmi-gazdasági fejlődésének felgyorsí­tása. Az idő azt követeli, hogy a párt az új Körülmények között is a forradalmi meg­újulás élén haladjon, kitartóan és követ­kezetesen növelje politikájának haté­konyságát, fejlessze a demokratizálást a társadalmi élet minden vonatkozásában és minden szintjén. A párt szerepének növelése - törvény- szerű folyamat. Ezt a szerepet azonban a legkevésbé sem a szavak és a formális beidegződések határozzák meg. E sze­rep az elemzések és értékelések mélysé­gében, a politika átgondoltságában, a cselekvések határozottságában, vala­mint a rész és az egész, a személyes és a társadalmi, a pillanatnyi és a hosszú távú dolgok összeegyeztetésének képessé­gében rejlik. Ha ma a szocialista országok küldötteit üdvözöljük, akkor személyükben a szo­cialista országok népeit üdvözöljük. Ez a párt minden szervezete és minden egyes kommunista számára fokozottabb felelősséget jelent a társadalom ügyei­nek alakulása iránt. Pártunk közel húszmillió kommunistát- országunk felnőtt lakosságának egyti- zedét - tömöríti. Hatalmas erő ez. A párt hatóereje, az átalakításra gyakorolt befo­lyása azonban még nincs teljes mérték­ben kihasználva. A XIX. országos párt­konferencia előkészületei és lebonyolí­tása komoly ösztönzést kell, hogy adjon e bonyolult és fáradságos munka javítá­sához. A mi kezünkben van a nagy forradalom ügye, a lenini ügy sorsa. Ismét járatlan úton haladunk; ez különleges felelőssé­get ró a pártra, s mindannyiunkra. Lenin szavaival élve: „...a forradalom ideje a cselekvés, a felülről és alulról való cse­lekvés ideje.” Ez az új típusú párt hagyo­mányos jellemzője, legelső lépéseitől kezdve. S ez követelmény a szovjet tár­sadalom élcsapatával szemben a szo­cializmus fejlődésének jelenlegi bonyo­lult, de sajátos, újszerűségében is lelke­sítő szakaszában. Elvtársak! Az emberiség igazi történel­mének küszöbét lépte át 1917-ben. Ugyanakkor az elmúlt hetven év, a gaz­dasági megrázkódtatások és társadalmi kataklizmák, amelyek a fasizmushoz, a második világháborúhoz, a „hideghábo­rúhoz”, a fegyverkezési hajszához, a ter­monukleáris katasztrófa fenyegetéséhez és a globális válságokhoz vezettek, azt bizonyítják, hogy az előtörténet még min­dig szívósan fogva tartja az emberiség jelentős részét. S mégis, azt az időszakot, amelyben élünk, a XXI- század küszöbét, bátran nevezhetjük különlegesnek mind a Földünk lakói előtt álló társadalmi vál­tozások, mind pedig a feladatok átfogó volta tekintetében. Ma látjuk: az emberiség nincs arra Ítél­tetve, hogy örökké úgy éljen, ahogy 1917 októberéig élt. A szocializmus hatalmas, növekvő, fejlődő valósággá vált. Éppen október, éppen a szocializmus mutatja az emberiség számára a jövőbe vezető uta­kat, s a valódi emberi kapcsolatok új értékeit. Önzés helyett - kollektivizmus. Kizsákmányolás és elnyomás helyett - szabadság és egyenlőség. A kisebbség önkénye helyett - valódi népi hatalom. A társadalmi erők ösztö­nös és kegyetlen játéka helyett - az érte­lem és a humanizmus növekvő szerepe. Az elnyomás, viszály és háborúk helyett- az emberiség összefogása és béke. A jelenlegi nemzedékek - s nemcsak a mi országunkban - felelősek a civilizá­ció sorsáért és magáért az életért a Föl­dön. Végül is tőlük függ: az emberiség történelmének új évezrede az emberiség történelmének tragikus epilógusává vagy lelkesítő jövője kezdetévé válik-e majd. A XXI. század kezdetéig mindössze alig több mint 13 év van hátra. Népünk és az egész haladó emberiség 2017-ben a nagy október századik évfordulóját ün­nepli. Milyen lesz a világ, amikor forradal­munk átlépi első századát, milyen lesz a szocializmus, milyen érettségi fokot ér el az országok és népek világméretű kö­zössége? Nem fogunk találgatni. De kö­telesek vagyunk emlékeztetni arra, hogy éppen ma teremtjük meg a jövő alapjait. A mi kötelességünk - megőrizni utá­nozhatatlan civilizációnkat, magát azéle­tet a Földön, elérni az értelem győzelmét az atomfegyverek értelmetlensége felett, megteremteni az ember és az emberiség sokoldalú és szabad fejlődésének min­den feltételét. Látjuk a határtalan fejlődés lehetőségét, megértjük, hogy ezt nem könnyű biztosítani. De ez nem riaszt el bennünket - éppen ellenkezőleg - lelke­sít, mivel magas emberi értékekkel és mély értelemmel tölti meg az életet! A régi világot visszavonhatatlanul ma­gunk mögött hagytuk 1917 októberében. Egy új világ felé haladunk - a kommuniz­mus világa felé. Erről az útról soha sem térünk le! A szocialista országok párt- és állami vezetői az ünnepi ülés elnökségében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom