Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-19 / 273. szám

1987. november 19. í TOLNA. . “KÉPÚJSÁG 5 Évente 20-30 ezer forint Hulladékból — kirándulás Meg kell húznunk a derékszíjunkat - halljuk lépten-nyomon. Nem árt, ha a takarékosságra, a meglévő javak megbecsülésé­re időben rászoktatjuk gyerekeinket is. Akkor talán kevesebb lesz a kidobált szendvics, a széttépett könyv, füzet az iskolák­ban. A Hőgyészi Hunyadi János Általános Iskolában minden év­ben hulladékgyűjtési akciót szervez az úttörőtanács - tájékoz­tatott Magyari Sándor csapatvezető tanár. - Tavasszal vasat, ősszel papírt gyűjtenek az iskolások. Őrsönként hirdetik meg az akciót. Hetekig szedik a papirt, a vasat, végigjárják a helyi intéz­ményeket, üzemeket, vállalatokat. Az iskola udvarán mérik, fel­jegyzik az őrsök, rajok teljesítményét. A versenyben elért helye­zést - óraközi szünetekben - hangosbemondón közük. Nagy a versengés minden évben, mivel az első három helyezett osztály egynapos jutalomkiránduláson vehet részt. A hulladékért kapott pénzt az iskola alagsorában lévő úttörő- klub felszerelésének bővítésére, valamint nyári táborozásokra fordítják. Az elmúlt évben öt vándortábor kapott öt-ötezer forin­tot ebből a pénzből. A hőgyészi iskolások tavasszal 246 mázsa vasat gyűjtöttek, ősszel 93 mázsa papírt, ebből az alsó tagozatosok teljesítmé­nye 45 mázsa volt. Értékben ez 31 ezer forint. Nem kis összeg különösen akkor, ha arra gondolunk, mennyi hulladékot kellett ehhez összeszedni. A pénznél nagyobb érték ebben az esetben mégis az, hogy a gyerekek megtanulják, tudják már a közmon­dás igazát: „aki a kicsit nem becsüli...” F. KOVÁTS ÉVA Gyűlik a hasznos anyag Hőgyészen Siesta nincs, Pingvin álcád Nincs harmincötös tornacipő, nem kapható a szekszárdi cipőboltokban húszas bébi- és huszonnyolcas gyermeklábbeli. A keresett és praktikus Siestát rit­kán lehet kifogni. „Csak méregdrá­gán tudom megvenni a gyereknek a cipőt vagy a csizmát. Igaz, hogy fi­nom sertésbőrből készült és divatos, de ha a gyerek vízbe lép, tönkre­megy. A fiam pedig minden pocso­lyát megtalál.” Hallom nap mint nap cipőboltokat járó szülők lábbelivá­sárlással kapcsolatos panaszárada­tát és bosszúságait. Klem József, a Dél-dunántúli Cipő­kereskedelmi Vállalat szekszárdi ki- rendeltségének vezetője az említet­tekre a következőképpen reagált:- A cipőket hat hónappal a szezon előtt rendeljük meg a gyártótól. Ami­kor az idei második félévi árut igé­nyeltük, nem gondoltuk, hogy ekkora lesz a kereslet. Ahogy a köztudatba került az, hogy a gyermekruházati cikkeket az állam a továbbiakban nem dotálja, a felvásárlási láz a cipűboltokra is át­terjedt és az emberek már előre megvették a később használatos lábbeliket. Erre készültünk, de nem gondoltunk rá, hogy ilyen nagy lesz a kereslet. A gyereknek megvásárolt cipő nem biztos, hogy jó lesz ké­sőbb. Sajnos, sokan nem gondoltak erre. Az általunk forgalmazott cipő több mint fele gyermeklábbeli. A tenisz tornacipő valóban hiánycikk. A Kor­zó Áruházban viszont kapható 18-tól 22-es méretig bébicipő. Az úgyneve­zett Pingvin csizmából pótbeszer­zésre nyílt lehetőség. Mi is éltünk ve­le. Igaz, hogy korlátozott mennyiség­ben, de szállítunk az üzletekbe ezek­ből a bundás bélésű, hótaposó csiz­mákból. A Siesta magas szárú cipőből és csizmából 18-től 22-es méretig fo­lyamatos a boltok ellátása.-sós­Express-ajánlat a szünidőre Közeledik a téli szünet. Az Express Ifjú­sági és Diák Utazási Irodák a hagyomá­nyokhoz híven az utazni szerető, vékony­pénzű diákoknak több utat is kínálnak külföldre és belföldre egyaránt. Szilveszteri programok, sítúrák, ifjúsá­gi szálláshelyek, a vonattal való közleke­dés, a diákétkeztetés biztosítja többek között azt, hogy kevés pénzből is járhat­ják az országot, a világot az utazni vá­gyók. Mint Hikádi Attilától, az Express szek­szárdi kirendeltségvezetőjétől megtud­tuk, elsősorban az NDK-ba, Csehszlová­kiába és a szomszédos Ausztriába szer­veznek néhány napos sítúrákat, szilvesz­teri programokat pedig belföldre, főként a fiatalok kedvelt kirándulóhelyeire Észak-és Nyugat-Magyarországra, Bu- dapestesre, Szegedre és Gyulára. Tolna megyéből az Éxpress-szel évente 2500 turista utazik ki, ennek hatvan százaléka diák. Az idei évben alaposan megcsappant a számuk, viszont többszörösére nőtt a belföldi utakra az igény. Szerveznek idegen nyelvet tanulók számára az NDK-ba és Angliába három­hetes kirándulással egybekötött intenzív nyelvtanulást. Programajánlatukban tanulmányi ki­rándulások is szerepelnek, ezeket az ország bármelyik részébe megszervezik. A pihenés joga „A pihenéshez sajnos az értelmiségi ért legkevésbé, holott semmiről sem beszél annyit, mint erről, s a legkülönfélébb el­méleteket gyártja a pihenés célszerű módszereiről.” (Kolozsvári Grandpierre Emil: Utazás a valóság körül. 60. o.) Nem biztos, hogy a fentebb idézett kitűnő írónak teljesen igaza van, de részigazságokra is érdemes odafigyelni. Tény, hogy mostanában szívesen dühbe gurulunk, ha valaki a pihenéshez való alkotmányos jogunkat emlegeti. Amivel sejthetőleg azt kí­vánjuk érzékeltetni, hogy jogunk ugyan van a pihenéshez, de mó­dunk az nincs, mert szüntelenül küzdenünk kell a megélhetési gondokkal, folyvást kénytelenek vagyunk pénzt keresni. Ez ter­mészetesen nincs egészen így, ismét csak részigazság, amilye­neket persze már csak azért is szívesen hangoztatunk, mert a teljes igazságoknak utánajárni fárasztó. Tény mindenesetre, hogy aki egész nap kapál, az munkája végeztével könnyebben ereszti el magát, mint az, aki napi munkahelyi problémáit nem tudja kiverni a fejéből és hazaviszi. Ez azonban korántsem csak az értelmiségiekre jellemző, kereskedővel és karosszérialaka­tossal szintúgy előfordulhat. Ami engem illet, a pihentetőnek szánt hobbikertek ilyetén ren­deltetésében is csak módjával hiszek. Felettébb kétséges ugyan­is annak a hobbinak a szórakoztató-pihentetö értéke, melyet ha nem űzne az ember, felkopna az álla, mert nem bírja a pénztárcá­ja a minden épeszű közgazdasági törvényszerűségnek fittyet há­nyó piaci árakat. A beutalásos alapon, vagy szervezett túrák során gyakorolt pi­henési jognál azonban azt hiszem, az írónak igaza van. Utóbbiak jelentős része szakszerűen irányított stresszhelyzet, mások által megszabott, kötelező elfoglaltságokkal (a pénzünkért) és ro­hamtempóban kistrigulázandó látnivalókkal. A legtöbb üdülés is menet- és napirendhez kötött. Nemcsak az érthetően meghatá­rozott étkezési időpontok miatt, hanem mert legtöbben valami­lyen furcsa konoksággal meg se próbálnak kikapcsolódni, hanem egy szerzetes kötelességtudatával teljesítik az üdüléshez nélkülözhetetlennek vélt programokat. Úszás, napozás, asztalite­nisz, rex, ulti, sörözés, tánc, netán nyári széptevés (lásd: „Egy nyáron át táncolt"), ha esik, ha fúj, akár kívánja az illető, akár nem. Aztán hazatérés holt fáradtan, abban a kecsegtető reményben, hogy a munkahelyen az ember előbb-utóbb úgyis kipiheni ma­gát. Külön fejezetet érdemelne mega táplálkozás ilyenkor gargan- tuaira felfokozott igénye. Mintha 2 hét alatt kellene a többi 50 le­maradását behozni, ami Magyarországon legalábbis kétséges. Ezenkívül a zabálás se menetközben, se túltelve nem pihentető. Számomra mindvégig a metró módjára zsúfolt kempingek sátrai­ban és lakókocsijaiban tanyázók maradnak a legrejtélyesebbek. Akik többnyire jól berendezett lakásokat, netán villákat hagynak ott, hogy „kiszakadjanak a tolongásból” és „természetközeibe kerüljenek". A sátorban egymástól 20 centire, azon kívül fél mé­ternyire... „Próbálj meg lazítani, nem győzlek tanítani...?”, legtöbbünk még el se kezdte a tanulást. Tartok tőle, hogy a pihenés jogával legsikeresebben a hátizsákos és bakancsos turisták tudnak élni. Ők azonban sajnos még nem jellemzők az országra. Amit onnan is tudok, hogyha Rockenbauer Pál barátom, egyik fő apostoluk, és a lépteket Magyarországon milliószámra rovó sporttársai fel­bukkannak valamerre, többnyire rokonszenves futóbolondok­ként fogadják őket. Ennek a pihenési formának dokumentálására (és legalább ké­pi ízlelésére) javaslom minden tv-nézőnek a „Másfél millió lépés Magyarországon” című sorozatnak az év vége felé esedékes is­métlését. Ehhez folyamatosan csatlakozik majd az „És még fél­millió lépés... ”, ami tavaly az Őrségtől pontosan a szekszárdi Ge­menc Szálló előtti kis, szomjúhozó szarvasbikához vezetett. Mindezeket végignézve jó alkalom kínálkozik majd továbbgon­dolni és kinek-kinek az egyéniségéhez szabni azt, amit az elő­zőkben csak felvázolt és nagy vonalakban kezdett meg: ORDAS IVÁN 100 éves a gramofon A Magyar Rádió, 50 éves születésnapján (1975-ben) kapta az első öreg rádióké­szüléket, amely megalapozta a ma már több mint 200 darabból álló gyűjtemé­nyét. Az értékes műsorszórók között ta­lálható az a 100 éves öreg gramofon is, amelyet Emile Berliner amerikai feltalá­ló szabadalma alapján 1887-ben készí­tettek. Az értékes darab és a gyűjtemény őrzője Szabó Miklós a Rádió üzemfenn­tartási osztályának vezetője a 100 éves Berliner gramofonnal. Zseb a háton Sétálgatok a szekszárdi utcán. Ilyenkor sok érdekes, furcsa, elgondolkodtató, szomorú és vidám esettel találkozom. Legutóbb például valami furcsára figyeltem fel. Egy fiatal nő ment előttem. Farmerkabátban. A furcsa az volt, hogy a hátára is zsebet varrtak. Életemben sokféle kabátot láttam, ilyen, olyan fazonút, oldalzsebest, lenti zse­best, fenti zsebest, karon zsebest, de háti zsebest még nem. A zsebeket meg is ta­nultam használni. De mit lehet kezdeni egy olyan zsebbel, amit a háton viselnek? Óvatosan, hogy ne lássák a járókelők, megpróbálok belenyúlni abba a zsebbe, ami a hátamon lehetne. Tornának nem rossz! Ha a zsebben hátvakaró lenne, talán meg is tudnám vakarni a hátamat. De mit ér a hátvakarás kabáton keresztül? Sem­mit! A hátvakaráshoz a kabátot le kellene vetni. Akkor meg mit ér a háton viselt zseb? Megyek a nő után és egyre azon töröm a fejemet: mire használható ez a háti zseb? Sok variáció eszembe jut, de ezekkel nem fárasztom az olvasót, csak a legjobbnek ítélt ötletemet közlöm. Szerintem a háti zsebnek a borravalós szakmákban van a legnagyobb jövője. Az ember a borravalót, csúszópénzt és egyebeket csak beleteszi a háti zsebbe, így nem kell szembenézni azzal, akinek adja és megvan az az előnye is, hogy ki mennyit adott, illetve kapott, az csak akkor derül ki, ha az illető leveti a kabátját. (SZALAI) A megbecsült A termésbecslésről némi túlzással talán azt is lehetne állítani, hogy olyan régi, mint maga a gazdálkodás, vagy legalábbis a növénytermesz­tés. Igaz más formái is előkerülnek a hétközna­pok során, gondoljunk csak arra amikor így a tél közeledtével elkezdjük méregetni a szemünkkel a hízókat, kérdezgetjük egymástól, hogy mennyi lehet a súlya? A gazdálkodásban is hasonló a helyzet, mert a vetéstől a betakarításig szinte akaratlanul is szóba kerül a munka várható eredménye, a termés mennyisége. Hasonlltga- tás az előző évi fejlettséghez, vizsgálgatva a tő­szám alakulását, kalkulálgatva az időjárást - már amennyire ezt lehet - a jószemü szakember vé­leményt mert mindig formálni a várható termés­ről. A magyar termésbecslés kezdetére utaló idő­pont világviszonylatban is réginek számít, hiszen közel kétszáz évvel ezelőtti időszakra, II. József császár uralkodásának idejére esik a kezdete, melyet levéltárakban is fellelhető írásos anyagok bizonyítanak. Az 1780-as évek elején a hosszú, kemény tél és a nyári aszály miatt az ország egyes részeiben igen rossz volt a gabonater­més, komoly éhínség dúlt. II. József az ínséges évek tapasztalatai alapján előírta a várható ter­mésről való tájékozódást. Az idők folyamán ter­mészetesen a társadalmi igényeknek megfele­lően változott a termésbecslés célja, de jelentő­sége maradt. Az igazán szervezett magyar ter­mésbecslés a felszabadulás utáni időre esik, termésbecslő amit a tervgazdálkodás bevezetése elő is segí­tett. A fejlődés érdekében fejlesztésre is sor ke­rült, így az 1986-os évben már a kutatási ered­mények és gyakorlati tapasztalatok közreadása és a termésbecslők rendszeres továbbképzése is szerepelt a programban. A termésbecslés vár­ható haszna a betakarítás, tárolás, szállítás és egyéb munkafolyamatok megszervezésében és ezzel együtt hatékonyságának mutatóiban ke­reshető. A kereskedelmi szakembereknek is fontos információkkal szolgálhat, hiszen ezáltal az értékesítési szerződések megkötése, előké­szítése, tervszerű lehet. A mára kialakult rend­szer jónak ítélhető. Tolna megyében az utóbbi néhány évben óriási fejlődésen ment keresztül a termésbecslés, ami megbízhatóságának egyér­telmű javulásával járt. 1984-ben és 1985-ben megyénkben hat termésbecslő kapott kiváló mi­nősítést, 1986-ban 61 mezőgazdasági termelő- szövetkezetből nyolc, 5 állami gazdaságból pe­dig egy szakember részesült kitüntetésben. A ki­tüntetettek közül ezúttal egy „telitalálatos üzem­gazdászt” kérdeztünk meg sikeréről és magáról a termésbecslésről. Pintér György, a zombai győztes:- Tizenkét évvel ezelőtt lettem a zombai Egye­sült Erővel Termelőszövetkezet üzemgazdásza. Mivel mindig a növénytermesztésben dolgoz­tam, ez az alapszakmám, megbíztak a téesz ter­mésbecslési teendőinek ellátásával. Huszonegy éve élek és dolgozom Zombán, a területet jól is­merem, tudom melyik növény mit produkál. Az első évtől kezdődően különböző helyezéseket értem el, okleveleket kaptam, aztán 1980-tól már ez a negyedik sikerem, de ez az első év, amikor „totál” bejött a becslésem és száz százalékig igaz lett. A szövetkezettől kétezer forint jutalmat kaptam.- Gratulálunk mi is. Kegyetlen, aszályos, majd kemény telet produkáló évben sikerült önnek a becslés a legjobban. Ez szerintem emeli a siker értékét.- Köszönöm a gratulációt, de ebben benne van az is, hogy kollégáim véleményét is megkér­deztem, meg is hallgattam, benne van az is, hogy vannak olyan tábláink melyeknek a termése mérvadó, amihez lehet kalkulálni. Öt növényt kellett megbecsülni, a búzát, a kukoricát, napra­forgót, szőlőt és az őszi árpát. Nagy öröm szá­momra, hogy a 61 téesz, öt állami gazdaság, ha­lászati szövetkezet, borászati vállalat - egyszó­val az összes mezőgazdasági termeléssel fog­lalkozó cég - képviselői közül sikerült nyernem.- Nézegette már az idei várható termések adatait is?-r Igen, és úgy tűnik a kukorica bejött, arány­lag jónak tűnik a többi jóslatom is, csupán a sző­lő hozott többet mint vártam. —szs—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom