Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-18 / 272. szám

1987. nnovember 18. Az egyik építőipari vállalatnál a taggyűlés után néhány embert megkérdeztem, hogy miért váltott ki a megvitatásra szánt téma a tagság részéről teljes érdektelenséget. A taggyűlést köve­tő „nem hivatalos” beszélgetés során kiderült, hogy a véradómozgalom helyzetét tag­laló napirend mindössze azért került be a munkatervbe, mert az alapszervezet rég tár­gyalta. Mellesleg az adott munkaterület kollektívájának tagjai példamutatóak a vér­adásban, szívesen segítenek rendkívüli felkérésekre is embertársaikon. Rákérdeztem, hogy most melyek azok a témák, amelyekről a dolgozók magánbeszélgetéseikben leginkább vitatkoznak. A válaszokból kiderült, hogy naponta több órát kénytelenek áll­ni a szervezetlen betonszállítások miatt - bár számtalanszor felvetették -, a zsaluk már megkoptak, elvetemedtek, s így bármennyire igyekeznek, munkájuk minőségére egy­re több a panasz, és emiatt a prémiumok is lecsökkentek, amit nem tartanak igazsá­gosnak. Főként azért, mert akik valójában felelősek, megkapják a fizetésüket. A szenvedélyes panaszokat hallgatva kiderült, hogy a taggyűlés ez esetben nem volt más, mint egy formális aktus, kollektív pótcselekvés, melyben minden az előirt rend­ben, a munkatervnek megfelelően történt, de az égvilágon egyetlen valóságos gond megoldását se vitte előre. Az idő elment, politikai haszon nemigen mutatható ki. És itt nem arról van szó, hogy a véradást elhanyagoljuk, hanem találjuk meg a legalkalma­sabb módját annak, hogy a véradók számára mily módon lehet leghatásosabban kifejezésre juttatni elismerésünket. Az említett példa jelzi a pótcselekvés egyik leggyakrabban megnyilvánuló formáját, amikor a szervezeti megoldások eluralkodnak a cselekvő politizálás, az érdemi munka rovására. Valljuk be, hogy az ilyen jelenségek nemcsak az alapszervezetekben, ha­nem az irányító pártszervek munkájában sem ismeretlenek. Amikor például vizsgáló­dásainkban az a legfőbb szempont, hogy az alapszervezeti taggyűlést megtartották-e, milyen volt a megjelenési százalék, hányán szóltak. Sajnos a figyelem itt néha megre­ked, és azzal már nincs kellő törődés, hogy mi változik a megvitatás, a feladatkijelölés nyomán, milyen új, nem várt hatások jelennek meg, esetleg miben kellene, miben len­ne célravezetőbb az eredeti elgondolást módosítani. Márpedig ez legalább olyan fon­tos, ha nem fontosabb, mint maga a napirend megtárgyalása, maga a döntés. Az igazi politizálás lényegének megragadása nem valami ördöngösség, egyszerűen csak annyi, hogy a párttagok maguk között, a pártélet erre alkalmas fórumain rendsze­resen tisztázzák a bennük, a környezetben felmerülő választ vagy intézkedést kívánó kérdéseket. Minden persze csak látszólag tűnik könnyűnek, mert a tényleges kérdé­sek kiválasztása, nem kívánatos a helyzetek megváltoztatásához szükséges módoza­tok kidolgozása jó politikai érzéket, eltökéltséget, bátorságot, álhatatosságot igényel. Vajon az ilyén kézenfekvő, érdemi munka helyett - a felgyülemlett gondjaink ellené­re - miért gyakori még mindig a pótcselekvés? Az egyik ok mindenképpen a gyakorta tapasztalható bátortalanság, a kockázatvállalástól való irtózás az „éles” problémák fel­vetésében. Ilyenkor tapasztalni azt, hogy a társadalom élete és a pártélet útjai elválnak egymás­tól, mindkettő a saját örökérvényűnek hitt törvényei szerint működik. Előfordul olyan is, hogy a választott tisztségviselők tájékozatlanok, vagy felkészületlenek, csak a jelenség szintjén, az összefüggések értése nélkül képesek foglalkozni a gazdasági kérdések politikai vonatkozásaival. Ilyenkor gyakori a gazdasági vezető általános beszámoltatá­sa, amelyet követő eszmecsere a legritkább esetben megy túl azon, hogy a tájékozta­tót formálisan elfogadják. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a pótcselekvést nem ritkán felülről gerjesztik. Gyakran előfordulnak túlzott beszabályozások, sok a kötelezően előírt napirend, a fe­leslegesnek tűnő írásos jelentés. Ezek egy része formális, semmire se jó, másik részét pedig nem dolgozzák fel érdemben. E néhány jelzett belső, külső tényező fékezi a tényleges konfliktusokkal való szem­benézést, helyi kérdésekben a cselekvési egység kialakítását, hatásos érvényesítését. Úgy gondolom, akkor politizálunk maradandó hatással, ha érdemi kérdéseket viszünk taggyűlésre, vagy egyéb pártfórumok elé, azokon érdemi vitát folytatunk, és valóságos egységet teremtve közös nevezőre jutunk a tennivalók kijelölésében is. Az ma már egyre inkább látszik, hogy az élet nem fogja elviselni a pártmunkában sem az üresjáratokat, a pótcselekvést, a problémák megkerülését, a határozatlansá­got, a lassú reagálást, és a cselekvés halogatását, mert így az élet elmegy a pártszer­vezet mellett, önmagukat zárják ki a társadalmi élet játékteréről, a cselekvés lehetősé­geiből. Ennek elkeriiléSG véciett a pótgondolkodást, a pótcselekvést mielőbb-------------------------------------------—------csökkentsük minimálisra, majd szakítsunk a zokkal véglegesen. Járható útnak tűnik, hogy igyekszünk a dolgozókkal együtt meg­élni, megítélni a folyamatokat, azokból táplálkozni a pártmunkában. Segítsük a munkahelyi és lakóhelyi kollektívát abban, hogy a nehézségeket, az elkerülhetetlen változatásokat a lehető legkisebb veszteségekkel, ismételten megvitatandó közmeg­egyezéssel megoldják. Az ilyen gondolkodás és cselekvés megóvhat bennünket az üresjáratoktól, az időt és energiát fecsérlő nemegyszer bizalmat koptató pótcselekvésektől. BOTOS PÉTER Dunai Vasmű: életbiztosítási kötvény törzsgárdatagoknak Azok a törzsgárdatagok, akik 25 évet töltenek el a Dunai Vasműben, a jövő év januárjától életbiztosítási kötvényt kap­nak a vállalattól. Az értékpapír a dolgozó nyugdíjba vo­nulásáig szolgál életbiztosításként, azt követően pedig havi 1100 forint jára­dékot biztosít számára. Az összeg három évenként 400 forinttal emelkedik majd. Az életbiztosítási kötvény kibocsátá­sáról szóló megállapodást már aláírták a kohászati nagyüzem és az OTP Fejér Megyei Igazgatóságának vezetői. Több színes tévét gyárt az Orion Az Orion gyár budapesti és jászfény- szarui üzemeiben valamennyi tévészere­lő szalagon több műszakban dolgoznak ezekben a hetekben, hogy némileg csök­kentsék a televízióhiányt. Az utóbbi idő­ben tapasztalt felvásárlás miatt ugyanis elfogytak az üzletek készletei. Jelenleg naponta 700-800 színes ké­szülék hagyja el a futószalagokat, mint­egy 25 százalékkal több mint máskor. A Jácint és a Nárcisz típusok 56 centiméte­res, a Gall, illetve a Dália teletext vételére is alkalmas tévék 67 centiméteres kép­csővel készülnek, s gyártják a formater­vezett Vénusz színes készülékeket is. A kisebb képcsöveket Lengyelországból vásárolják, a nagyokat - ezekből egyelő­re csak kevés érkezik - Csehszlovákiá­ból és az NDK-ból. E típusok többsége az idén jelent meg a piacon. Az Orionban azt is elmondták, hogy jö­vőre ezek a színes készülékek nem lesz­nek drágábbak. A gyárban - kifejezetten a belkereske­delem kérésére - még előállítanak feke­te-fehér televíziókat is, a Mátra és a Tátra típusokból, s ezekből is igyekeznek eny­híteni a hiányt még a karácsonyi forga­lom előtt. Képmagnókból viszont csak a jövő év elején tudnak nagyobb tételeket szállíta­ni a kereskedelemnek, mert - devizális okok miatt - az alaktrészimport-szerző- déseket csak késve tudták megkötni. . * A szakszervezet a fiatalokért Továbblépés előtt az ifjúsági tagozatok ___________________________________________________________rtEPÜJSÁG 3 Lapozgatva a Tolna Megyei Nép­bolt Vállalat szakszervezeti ifjúsági tagozatának (IT) ez évre vonatkozó akcióprogramját, első pillantásra fel­tűnik annak témagazdagsága, preci­zitása, szinte minden részletre kiter­jedő aprólékossága. A gazdasági munka jobb meg­szervezésének aktuális feladatai, ér­dekvédelmi, érdekképviseleti teen­dők, kulturális és sporttevékenység, javaslat a munkamódszer és mun­kastílus kialakítására, a jogosultsá­gok elhatárolása: megannyi fontos tennivaló, egymást követő logikus sorrendben. Ha csak a felét sikerül megvalósítani a célkitűzéseknek, már nyert ügye van az ifjúsági tago­zatnak. A vállalat IT-vezetöje, Kovács Irén egyike a dokumentum összeállítói­nak. Hozzá fordulunk a kérdéssel.- Hogyan vélekednek minderről az itt dolgozó szakszervezeti fiatalok, mit mondanak, amikor megkeresi őket? A válasz rövid és annál megle­pőbb: - Semmit sem mondanak.- Ezek szerint felesleges a szak- szervezeti ifjúsági tagozat?- Ellenkezőleg. Nagyon jó kezde­ményezés, és egyre inkább szükség lesz rá. Intézkedés „felülről” A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa 1985. október 25-i ülésén döntést hozott a szakszervezeti ifjú­sági munka szervezeti, tartalmi kor­szerűsítéséről. Ennek értelmében ez év március 31-ig megfelelő létszám esetén munkahelyi szinten szak- szervezeti ifjúsági tagozatokat kellett létrehozni.- Nem a legszerencsésebb idő­pontban jelent meg a határozat - vé­lekedik Scherdánné Ébert Mária, a Szakszervezetek Tolna Megyei Ta­nácsának ifjúsági felelőse. - Az alap­szervezetekben akkor fejeződtek be • a választások, a megyében a fő fi­gyelem a küldöttértekezletekre irá­nyult, az ágazati-iparági szakszerve­zeti központi vezetőségek a kong­resszusaik megszervezésére össz­pontosítottak. És még egy dolog: az ifjúsági tagozat nem alapszervezeti igényként alakult meg, hanem felül­ről jövő kezdeményezés eredmé­nyeként. A határozatot követő másfél év, mely a szervezeti formák, keretek ki­dolgozására állt rendelkezésre, el­lentmondásokat és vitákat hozott. Az előkészítés időszakában a hiányos és téves információk következtében a tagság és egyes vezetők körében egyfajta bizonytalanság alakult ki az ifjúsági tagozatokkal szemben. A ne­hézségek ellenére Tolna megye mintegy száznyolcvan alapszerve­zete közül nyolcvanötben már mű­ködik az IT. Egy felmérés tanulságai- Először is felmérést készítettünk a harminc év alatti fiatalokról ­•-mondja Kovács Irén. - Kérdőíveket osztottunk ki közöttük, s a beérkezett válaszokból már le tudtunk vonni né­hány következtetést. Elgondolkodta­tó tény, hogy a felmérés szerint a harminc év alatti fiatalok egyik se sem fordult a KISZ, a szakszervezeti, vagy a párttitkárhoz, ha valamilyen vélt vagy valós sérelem érte őket munkahelyeiken.- Az ifjúsági tagozat léte változtat ezen a helyzeten?- Ha idővel felmutatunk valamit, ha hallatjuk szavunkat a szakszervezeti bizottságokban, akkor idővel észre- vesznek bennünket a fiatalok, s megszerezzük bizalmukat. Szerin­tem az első lépést mindenképpen nekünk, tehát az IT-nek kell megten­ni. Persze, most még nagyon az út elején tartunk. Kovács Irén néhány gyakorlati pél­dát is felhoz az érdekképviselet gya­korlati alkalmazására. Odafigyelni arra, ki kapjon lakásépítési kölcsönt, ki menjen beutalóval üdülni - szóval vállalni mindazt, ami a fiatalok érdek­lődésére számot tart. Szólni ahol és amikor kell. Éppen ezért nagy gon­dot fordítottak arra, hogy ki képvisel­je az ifjúsági tagozatot a különböző döntéselőkészítő bizottságokban. Megtanulni szakszervezetezni? A gazdasági-társadalmi építő­munka segítése, a réteg-érdekkép­viselet fokozottabb érvényesítése, a szabadidő hasznos eltöltése és a közéletre nevelés - gyakorlatilag e négy célkitűzés megvalósítása érde­kében alakultak meg a szakszerve­zeti ifjúsági tagozatok. A szükséges­ségük körüli viták és vélemények a korábbihoz képest csendesedtek, de még ma is megoszlanak.- Az bizonyos, hogy ez a forma na­gyobb cselekvési teret és lehetősé­get biztosit a fiatalokat jobban aktivi­záló ifjúságpolitikai munkához - mu­tat rá Scherdánné Ébert Mária. - AZ IT-k jog- és hatásköre nem egysé­ges, a szakszervezeti bizottságok döntési hatáskörbe utalták a tagoza­tok belső szervezeti működési rend­jével kapcsolatos kérdéseket. Ezen­kívül természetesen az IT-k egyetér­tési, véleményezési, kezdeményezé­si jogkört gyakorolnak szinte vala­mennyi alapszervezeti és munkahe­lyi ifjúságpolitikai kérdésben.- Összességében mennyire vál­totta be a szakszervezeti ifjúsági ta­gozat a hozzá fűzött reményeket?- Jelenlegi helyzetének és jövőjé­nek megítélése szempontjából ve­gyes kép alakult ki, a tagozatok veze­tőinek zöme még nem mert felelős­ségteljesen nyilatkozni. Ez, a meg­alakulás óta eltelt rövid időt figyelem­be véve érthető. A szervezeti keretek mindenesetre megvannak, ezt kell tartalommal megtölteni. Ehhez azon­ban tanulás szükséges: a fiatalok a KISZ-ben annak idején megtanultak KISZ-ezni. Most a szakszervezeti mozgalommal ismerkednek, és a he­lyes döntésekhez meg kell tanulniuk szakszervezetezni. c-? a A szakályi tájház XVIII. századi kétosztatú, füstöskonyhás házból alakult ki: többszöri bővítés és átalakítás után a századfordulón nyerte el mai formáját. A ház a községben az utolsó olyan épület, melyben nagy állatokat tartottak. A tájház a Kapos-Koppány menti középparasztság élet­módját, lakáskultúráját, termelőeszközeit és portáját mutatja be. Az ott látható bútorok egyik érdekes és szép darabja a „búsulószék”, mely a család megöregedett férfitagjáé volt. Az idős ember ebben a székben üldögélt naphosszat, s a régmúl­ton gondolkodott, s búslakodott a múló időn, s tán azon, hogy helyébe a fiatalok álltak, neki pedig már dolgozni sincs ereie- - hm - ez ­ÍV. , Ilyen volt a tiszta szoba a századfordulón A búsulószék Pótcselekvések helyett érdemi politizálást

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom