Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-17 / 271. szám

1987. november 17. KÉPÚJSÁG 3 Bérek, pótlékok, díjak Szakmunkástanfolyam tizenöt év múltán Ösztönzés és takarékosság az egészségügyben Gondozók az iskolapadban Megújul a pálfai állattenyésztési ágazat Hosszú évek követelése teljesül rövi­desen. Az egészségügyi intézmények­ben, kórházakban, rendelőintézetekben - régóta szorgalmazzák az önálló bér- gazdálkodást. A tervezett adó- és árre­form részeként bevezetésre kerülő sze­mélyi jövedelemadóval összefüggésben most erre is lehetőség nyílik. Az újonnan kapott lehetőséggel élni azonban egyáltalán nem könnyű feladat. Rendkívül bonyolult, még a bérkérdé­sekben járatos szakembereket is alapo­san próbára tevő tennivaló hárul nap­jainkban az ágazatra az egészségügyiek bérének megállapításánál. Az áttérésnél ugyanis egyszerre több szempontot is kell érvényesíteni. A frissen megszerzett, régóta áhított önállóság, mint lehetőség a döntések előtt, nem is tűnik tehát valójá­ban ajándéknak. Annál inkább egy dön­téshozatal előkészítésével mindig együttjáró, felelősségteljes, nehéz mun­kának. Ezekben a napokban mindnyájan szá­molunk. Különösen nehéz számtani mű­veleteket kell elvégezni az egészségügy­ben. Egyetlen ágazatban sincs ugyanis olyan bonyolult és szerteágazó pótlék- rendszer, mint éppen ezen az elsősor­ban humánus feladatokat ellátó terüle­ten. Márpedig úgy kell összeadni, szo­rozni, osztani, százalékot számítani, hogy a különféle pótlékok a bruttósítás után a személyi jövedelem részévé váljanak. Mert általános irányelv: senkinek sem le­het kevesebb a jövő év első hónapja vé­gén kézhez kapott nettó bére, mint az idei, átlagos havi jövedelme. Ágy melletti pótlék. Sugárártalmi és veszélyességi pótlék. Műszakpótlék, ügyeleti díj és so­rolhatnánk tovább az egészségügyi dol­gozók szerteágazó, jövedelmüket a szol­gálatuk szerint szabályozó jutattások lis­táját. Ezek beépítésére, illetve alsó összegének meghatározására központi szabályok, előírások születtek. De nem adhatók központi útmutatások arra néz­ve, hogy ezek nagy része, ha már beépült a személyi bérbe, a jövőben hogyan ösztönözzön a jobb munkára, a belső erőforrások ésszerűbb felhasználására. A munkáltatónak magának kell egy olyan belső - intézeti - bérpolitikát, bérszabá­lyozást kialakítania, amely biztosítja az áttérés során a munkáltató és a munka- vállaló kölcsönös érdekét. A bérpolitiká­nak tehát olyannak kell lennie, amely a munkakör, a munkafeltétel, a munkakö­rülmény változatlansága esetén a beso­rolásnál a bérek nettó összegét megőrzi, és hogy az eddig változó bérelemek azo­nos teljesítmények és munkafeltételek esetén számottevően ne változzanak ezentúl. Ösztönöznie kell az egészség- ügyi hivatásból eredő szakmai feladatok ellátására és a további takarékosságra is. Érthető, hogy ezek a követelmények indokolják az intézeti önállóság erősíté­sét és a központi előírások mérséklését. A bérreform előkészítésének utolsó hónapjait éljük. A szükséges ésszerű módosításokat csak rendkívül átgondol­tan, szakszerűen szabad végrehajtani. A jelenlegi bérszerkezet - mint erről már sokszor és sok helyen szó esett - nem segíti kellően az ésszerű létszám-és bér- gazdálkodást, és az úgynevezett bértö­meggazdálkodásban rejlő lehetőségek kihasználását sem. A valós teljesítmé­nyekkel sem volt mindig összhangban a jelenlegi bérrendszer. Az eddig alkalma­zott bértarifarendszer megváltoztatásá­nál a főbb elemek természetesen köz­ponti elképzelések szerint változnak. így például a bértételek felső határairól - az eddig kötelező érvény helyett - csak irányelv szól majd. A 310 forintos általános bérpótlék beépül az alapbérbe, így például az egészségügyben az eddig 2700 forint­ban megállapított kezdő bér 3010 forint­ra módosul. Az is szerepel a tervekben, hogy az eddig háromévenkénti kötelező alapbéremelés és a személyi fizetés rendszere megszűnik. A személyi bér megállapítása például addig érvényes, ameddig a munkaszerződés megkötése­kor meglévő munkaköri beosztás, mun­kavégzési feltétel és körülmény valamely elemében változás nem következik be. Ha valaki például sugárártalomnak kitett munkahelyről egy olyan kórházi osztály­ra megy át, ahol ilyen veszélytől nem kell tartania, újra meg kell állapítani a bérét. Az általánostól eltérő munkavégzés, il­letve a többletmunka elismerését szol­gálják az egészségügyben az éjszakai- és a műszakpótlékok. Az a terv, hogy a két pótlékot - miután azonos körülmé­nyek elismerésére vonatkozik - célszerű most összevonni és egyben a műszak- pótlékra jogosultak körét kiszélesíteni. Ugyancsak változó bérelem a helyettesí­tési díj. Különösen fontos kategória ez abban az ágazatban, ahol például az egyik legnehezebb munkakörben dolgo­zó, az úgynevezett ágy melletti szolgála­tot teljesítő három műszakos ápolónők egyharmada hiányzik. A tartós távollétek és az üres állások nagy száma miatt vál­tozatlanul előtérben marad a túlmunka elismerése. Az ügyeleti, a készenléti díj is fontos eleme az egészségügyiek jöve­delmének. A bérreform során arra töre­kednek az ágazat vezetői; jogszabály biztosítson lehetőséget arra is, hogy az ügyeletben vagy készenlétben végzett munkát szabadidő biztosításával ismer­jék el. Kevés az idő az átállásra. Annál is in­kább, mert szinte tévedni sem szabad az új bérmegállapításoknál. A bérreform nem rossz gyakorlatot kíván konzerválni, hanem ép'pen az a célja, hogy korszerű­sítsen. A mai tévedések több évre kihat­nak. Ezért is fontos, hogy a megfelelő átálláshoz szükséges ismeretek hozzá­férhetők legyenek. Továbbképzési lehe­tőség, információs szolgálat és tanács­adás segíti ezekben a hetekben a bérrel dolgozó munkatársakat. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszer­vezetének budapesti, Münnich Ferenc utcai székházában például telefonügye­letet és ügyfélfogadást tartanak mind­azok számára, akik a személyi jövedelem jövő évben életbe lépő új rendszeréhez kívánnak eligazítást kapni. LÉG RÁD Y ESZTER Délre jár az idő, a kihalt pélfai utcán alig látni embert. A falu szívébe vivő ka­nyart elhagyva, a boltnál fekete ruhás asszonyoktól kérdezem, hogy merre is van a termelőszövetkezet irodája.- Kedveseim, csak menejenek egye­nesen, s a bal oldalon megtalálják. El sem tévedhetnek - válaszolja készsége­sen egyikük. Lehoczki Mihály, a téesz főállatte­nyésztője azzal fogad bennünket, hogy november elejétől közel másfél évtizedes szünet után ismét megszervezték a szak­munkásképző tanfolyamot, az állatte­nyésztésben dolgozók részére. Ezt a lé­pést már csak kényszerből is meg kellett tenniük, mert a szarvasmarha- és sertés­telepükön mindössze tizenkét szakmun­kás dolgozik. Az évek során egymás után mentek nyugdíjba az állatokhoz értő em­berek, ugyanakkor problémát okozott pótlásuk. Gondjaikat csak növelte, hogy a termelőszövetkezet eredményességé­ben meghatározó állattenyésztési ágazat bevételeinek növelését csak a telepek korszerűsítésével oldhatják meg. Erede­tileg az volt az elképzelésük, hogy új ser­téshizlaldát építenek, de ehhez nem volt elegendő pénzük. így aztán maradt a re­konstrukció, amely mindkét telepet érinti, a jelenlegi négyszázas tehénállomány több mint ötszázra növelhető, a magyar tarka alapú Holstein-Friz fajtából. A tehe­nenként! tejhozam néhány év múla meg­haladhatja a hatezer litert. Visszatérve a sertéstelepi bővítésre. A termelőszövet­kezet addig több mint négyezer hízót értékesített. A fejlesztés eredményeként az évi hízókibocsájtás várhatóan aléri az ötezer-kétszázat. így függ tehát össze a közelmúltban indított kétéves szakmun­kásképző tanfolyam, a telepek korszerű­sítésével. A szociális épületben, naponta a dél­utáni órákban harmincán hallgatják a kö­zismereti és szakmai tárgyakat, többek között a magyart, a történelmet, a fizi­kát és a matematikát. A szakmai órákat a termelőszövetkezet kellő képesítéssel rendelkező munkatársai tartják. A mezőgazdasági üzem, ez év augusz­tusában kötött szerződést a lengyeli me­zőgazdasági szakmunkásképző intézet­tel, miszerint az intézmény vállalja a hall­gatók vizsgáztatását, akik az ötszázórás tanfolyam ideje alatt megszerzik a szük­séges gyakorlati ismereteket, a gazda­ság szarvasmarha- és sertéstelepén. Tóth Pál ötvenöt éves, több mint két és fél évtizede dolgozik a sertéstelepen. Tő­le kérdem:- Jelentkezett-e a tanfolyamra? Vízcsere az óceánokban A Csendes-óceán medencéjét megtöltő víz átla­gosan minden 110 évben teljesen kicserélődik - há­romszor gyorsabban, mint eddig feltételezték. Az Atlanti-óceán vize 46 évenként, az Indiai-óceáné 40 évenként cserélődik ki a párolgás és a folyók vízho­zama következtében. A leggyorsabb vízcserélődést az antarktiszi övezet tengereiben figyelték meg, a leglassúbbat északon, a Sarkvidéki óceánban. Uj SZOT-üdülő Szegeden Szegeden, átadták a SZOT új gyógyüdülőjét. A 300 ágyas Forrás üdülő már fogadja a vendégeket. A 250 millió forintos költ­séggel felépült létesítményben étterem, könyvtár, presszó, játékterem is helyet kapott, a gyógyulni vágyók pedig a 18 fős egészségügyi személyzet segítségével fizikoterápiás kezelésben részesülhetnek. Ilyen korban iskolába menni? Az már nem nekem való - mondja Tóth Pál- Ilyen korban iskolába menni? Az már nem nekem való. Ha fiatalabb lennék de­•hogy ellenkeznék! De mindig állatokkal foglalkoztam. Most a fias kocák gondo­zója vagyok. Persze, a napom nem a tele­pen kezdődik, hiszen mint más pálfai, mi is tartunk aprójószágot, hízókat: hol nyolcat, hol tízet... Fél ötkor etetek, hogy odaérjek a pékhez friss kenyérért, ugyanis estére kelve időnként üres a polc. Találkozásunkkor Hriczkó Tivadarné, aki a battériás malacnevelőben dolgozik, bizonytalanul válaszolt kérdésemre. A huszonhat éves fiatalasszony még nem döntöte el, hogy iskolapadba ül-e nap mint nap: mert egyedül látja el beteg édesanyját és gyermekét, no, meg ott van a kert és az állatok... Kissé csodálkozom azon, hogy Majo­ros Dénes tizennégy év múltán megvált a dízelmozdony-vezető állásától, már csak azért is, mert nem keresett rosszul.- Meguntam a vasúti ingázást, meg azt • is, hogy nem egyszer, a szolgálat után Vajtától Pálfáig gyalogolhattam! Végül is pálfai vagyok, a feleségem révén, ugyan­is ö itt született. Mehettem volna a mű­helybe gépszerelőnek, de az állatokat jobban szerettem. Lehoczki Mihálytól tudom, hogy Majo­ros Dénes univerzális ember, mondhat­nánk szakmahalmozó. Nehézgépkezelő és -szerelő többek között, s már csak ezért sem rossz, hogy a sertéstelepre ke­Hriczkó Tivadarné állatgondozó Majoros Dénes a mozdonyvezetői állást cserélte föl a sertéstelepi munkával rült, ahol a hizlalda vezetőjeként, ha szükséges, az elromlott gépeket is meg­javítja. A már meglévő bizonyítványokat ismét gyarapíthatja a nemrég kezdődött szak­munkástanfolyami vizsga sikeres letétele után... ORSÓS JÚLIA Szer kezetáta la kítás az építésügyi ágazatban Az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium a szakemberek széles köré­nek bevonásával kidolgozta az ágazat szerkezetátalakítási munkaprogramját. Ebben meghatározta azokat a telepü­lésfejlesztési és építészeti, valamint épí­tőipari és építőanyag-ipari feladatokat, amelyeknek teljesítése az ágazatot még inkább alkalmassá teszi az ország válto­zó építési igényeinek differenciált és ha­tékony kielégítésére. A településfejlesztéseknél azzal szá­molnak, hogy a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban jobban előtérbe kerül a városrész-rekonstrukció, a lakótömb-re­habilitáció, az infrastruktúra fejlesztése és a paneles lakótelepek felújítása. Az építkezések élénkülésére számítanak a gazdaságilag elmaradott térségekben is. A vidéki városokban és községekben a magánerős lakásépítés még általáno­sabbá válását várják. Ugyanakkor az épí­tészet további új és egyéni megoldások­kal teszi majd változatosabbá a települé­sek arculatát. A nagyvárosokban azon­ban a rendelkezésre álló építési terület és infrastruktúra gazdaságos kihaszná­lása továbbra is azt indokolja, hogy éven­te legalább 10-15 ezer nagyelemes, pa­neles lakás épüljön, ugyancsak változa­tos megoldásokkal. Az építőiparban a beruházások jelen­tős mérséklődésével már a 80-as évek elején megkezdődött és a következő években is folyatódik a strukturális át­rendeződés: a vállalkozók szervezeté­nek és termelésének rugalmas hozzá­igazítása a megváltozott igényekhez. A főtevékenységű építőipari szervezetek száma ebben az időszakban megkétsze­reződött, s egyharmadával nőtt a kisipa­rosok, a vgmk-k és szövetkezeti szak­csoportok száma. A szerkezetátalakítás megköveteli a szervezeti és az irányítási rendszer további fejlesztését, hogy a vál­tozó építési kereslettel még jobban lé­pést tarthassanak az építők. így ösztö­nözni kell vállalkozókészségüket is, egyebek között a piaci értékesítésre tör­ténő lakásépítkezések kiterjesztését, to­vábbá azt, hogy minél aktívabban vegye­nek részt versenytárgyalásokon. Várha­tóan erősebb verseny alakul ki a kisebb építési megbízások elnyeréséért is, mert a számítások szerint az építési kereslet 1990-ig nem vagy csak kis mértékben emelkedik. A sikeres versenyzésnek alapvető feltétele az építési tevékenység minőségének lényeges javítása, s a vál­lalkozók jövedelmezőségének növelése. Ennek érdekében fokozottabban kell al­kalmazni jól gépesíthető technológiákat is. Az építőipar műszaki megújulásának sarkalatos feltétele, hogy kiterjessze a gépkölcsönzés arányát a jelenlegi 5-7- ről 15-20 százalékra. Az építőanyag-iparban a kínálat vá­lasztékának bővítése, főleg az energiata­karékos anyagok és szerkezetek ará­nyának növelése, a termékek minőségé­nek javítása, valamint a környezetkímélő technológiák elterjesztése a feladat. Eze­ket a célokat követik szelektív fejlesztés­sel és a gazdaságtalan termelés vissza­szorításával. Megszüntetik például az új hőtechni­kai követelményektől elmaradó falazó­anyagok gyártását, s ennek megfelelően számos elavult téglagyárat fokozatosan leállítanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom