Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

2 Képújság 1987. október 10. Ezt hozta a hét a külpolitikában Heti eseménykrónika Vasárnap: Csaknem félszáz ország diplomatái, szakértői részére vegyifegyver-be- mutatót tartottak a Szovjetunió sihani katonai bázisán - Az Egyesült Államok elutasí­totta Mihail Gorbacsov murmanszki javaslatait - Az osztrák szocialista párt visszaesé­se a burgenlandi tartományi választásokon. Hétfő: Moszkvában kezdett tárgyalásokat Mauno Koivisto finn államfő - Nemzeti párbeszéd kezdődött Nicaraguában és Salvadorban a kormány és az ellenzék, illetve hazafiak között - Uruguayba érkezett Sevardnadze szovjet külügyminiszter - Újabb nagyszabású kormányátalakítást hajtottak végre Romániában, s személycserék tör­téntek a pártapparátusban is. Kedd: Pekingben asztalhoz ültek a szovjet-kínai politikai konzultáció 11. fordulójá­nak résztvevői - Blackpoolban rendkívüli biztonsági intézkedések közepette kezdő­dött meg a brit konzervatívok idei pártértekezlete - Egyiptomban népszavazáson erő­sítették meg újabb hat évre elnöki tisztségében Hoszni Mubarakot - Rabuka ezredes puccsista kormánya a Fidzsi-szigeteken kikiáltottaa köztársaságot, amelyet azonban eddig még egyetlen ország sem ismert el - Két iráni rakéta csapódott be az iraki fővá­rosba. Szerda: Grósz Károly miniszterelnök az NSZK-ban kezdett tárgyalásokat - Viktor Nyikonov, a szovjet politikai vezetés egyik tekintélyes tagja Washingtonban átadta Reagan elnöknek Mihail Gorbacsov újabb üzenetét - Latin-amerikai kőrútjának utol­só állomására, Kubába érkezett a szovjet külügyminiszter. Csütörtök: Németh Károly meghívására hazánkba érkezett II. Margit dán királynő - A kambodzsai kormány magas állami tisztséget ajánlott fel Norodom Szihanuknak, a fegyveres harcot folytató ellenzék vezetőjének - Ismét megélénkült a harc az iraki-irá­ni fronton, miközben amerikai harci egységek elsüllyesztettek három iráni őrhajót. Péntek: A Kínai Kommunista Párt KB meghívására Pekingbe utazott Kádár János - Argentínai megbeszélései után a szomszédos Uruguayt kereste fel Mitterrand francia köztársasági elnök - Kanadába látogatott II. Erzsébet angol királynő - Kohl kancellár is fogadta Anatolij Dobrinyint, az SZKP KB külügyi ügyekkel foglalkozó titkárát. A hét ázsiai kérdése: miért figyel a világ e napokban Kínára? Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezekben a napokban, hetekben Kínára figyelt s fi­gyel a nagyvilág és hazánk egyaránt. E figyelem kiváltói egyrészt a függetlenséget kö­vetelő szélsőséges tibeti szerzetesek provokatív megmozdulásai voltak, másrészt vi­szont az újabb kínai-szovjet külügyi konzultáció kezdete, a Kínai Kommunista Párt ok­tóber 25-ére kitűzött XIII. kongreszusának előkészületei. Hazánk fokozott érdeklődé­sének magyarázata pedig az, hogy harminc év múltán a hétvégén megkezdte újabb pekingi tárgyalásait Kádár János. Az a tény, hogy az MSZMP főtitkárát a legnagyobb kongresszusi előkészületek közepette is szívesen látják vendégül, mutatja, mekkora jelentőséget tulajdonítanak Pekingben a magyar-kínai kapcsolatok javulásának. Természetesen nem kevésbé fontos, hogyan alakul a hosszú ideig „mélyhűtött”, szovjet-kínai viszony, hiszen a két legnagyobb szocialista állam közeledése nemcsak a két félnek, de az egész világ érdekeinek is megfelelne. Nos, e kapcsolatok fokozatos felmelegedése jegyében kezdődtek meg immáron öt esztendeje Moszkva és Peking között a külügyminiszter-helyettesi konzultációk. A két fővárosban felváltva tárgyaló- asztalhoz ülő diplomaták a héten Pekingben ezúttal 11. alkalommal tárhatták egymás elé a további normalizálást elősegítő intézkedéseik okmányait. Kétségtelen tény, hogy az eddigi fáradozások gyümölcsei kezdenek beérni, s konkrét formákban öltenek testet. Az államközi kapcsolatok mind intenzívebbé vál­nak, rendszeresek már a miniszterelnök-helyettesi megbeszélések, kormányszintű találkozók. Ezzel összefüggésben jelentősen növekedett a két ország gazdasági együttműködése is, a forgalom 1981 -86. között megtízszereződött, értéke elérte az 1,8 milliárd rubelt. Moszkvában úgy vélik, hogy a két szocialista óriásra kiemelt szerep hárul az ázsiai s egyetemese béke és biztonság megőrzésében, ennek szem előtt tartásával, de a két nép alapvető érdekében is a Szovjetunió kész a jószomszédi viszony mielőbbi teljes helyreállítására Kínával, s ezt a szándékot tavalyi vlagyivosztoki beszédében Mihail Gorbacsov is egyértelműen aláhúzta. A szóbeli gesztust ebben az évben már tettek is követték, amikor is nyolcévi szünet után Moszkvában felújítottáka határtárgyalásokat. Ez pedig igazán nem csekélység, hiszen a világ leghosszabb, 7500 kilométernyi hatá­ráról van szó. E tárgyalásokon nem született ugyan még egyezség, de érezhetően mindkét fél a korábbinál jóval nagyobb rugalmasságot tanúsít. Mind Moszkvában, mind Pekingben tisztában vannak azzal, hogy a belső társadal­mi megújuláshoz, a reformokhoz nyugodt külső feltételekre van szükség. S talán ez az egységes megközelítés lehet az a közös nevező, amely segítségével fokozható az egységes fellépés a világpolitika porondján, még akkor is, ha napjainkban néhány kérdésben még eltérő nézeteket vallanak a két fővárosban. Ám emellett biztató, hogy az utóbbi 25-30 évben sohasem állt ennyi kérdésben ilyen közel egymáshoz a szovjet és a kínai álláspont. S ez a tény, hogy több az azonosság, mint a nézetkülönbség, táp­talajt adhat azon reményeknek, hogy az élénkülő szovjet-kínai párbeszéd is eléri majd a legmagasabb szintet. Ha nem is a legközelebbi jövőben, de mindenképpen belátható időn belül... A hét regionális kérdése: történt-e haladás a közép-amerikai békefolyamatban? Közép-Amerikában, úgy tűnik, érdemi szakaszába lépett a Guatemalavárosban augusztusban kidolgozott, s ihletőjéről, a Costa Rica-i elnökről Arias-tervnek keresz­telt béketerv megvalósítása. Nicaraguában a hét elején megkezdte működését a nemzeti megbékélési bizottság. E fórumon 8 ellenzéki párttal tanácskoznak a sandi­nista kormányzat képviselői arról: hogyan lehetne mielőbb véget vetni a sokat szenve­dett kis országban az értelmetlen vérontásnak, s hogyan hajthatná végre a leghatéko­nyabban és leggyorsabban a béketerv Nicaraguára háruló részét. Salvadorból is ér­keztek jelentések a Duarte-kormányzat és a hazafias erők közötti tárgyalásokról. Bár igazán kézzel fogható eredményt még nem hozott a mostani konzultáció, máraz is si­ker, hogy a korábbi két kudarc után most legalább a további részletek kidolgozásának szükségességében megegyeztek a felek. E kétségtelenül pozitív eseményeket hallván, olvasván joggal merül fel a kérdés: hát akkor megoldódik végre a sokadik éve húzódó válság? Sajnos nem válaszolhatunk egyértelműen igennel, még ha teljes szívből kívánjuk is, hogy az erőfeszítéseket mi­előbb siker koronázza. Hiszen hiába bizonygatja eltökélt békevágyát évek óta a ma- naguai vezetés, hiába hirdet amnesztiát, egyoldalú tűzszünetet, hiába engedélyezi ko­rábban kormányellenesség miatt betiltott sajtóorgánumok tevékenységét - köztük a La Prensa című tekintélyes lapét -, hiába nevezi ki a megbékélési bizottság vezetőjévé a legellenzékibb nézeteket prédikáló főpapot, ha mindezen gesztusokról egyszerűen nem akar tudomást venni az ellenforradalmárok legfőbb patrónusa, a Fehér Ház. Ma­nagua kompromisszumait minduntalan feledve Washingtonban újabb és újabb köve­telésekkel állnak elő, amelyek többsége - természetesen - teljesíthetetlen, mivel bea­vatkozást jelentenének egy független ország belügyeibe. A régi, de jól bevált recept szerint viszont máris lesz hivatkozási alap is a kontrák újabb támogatására, mondván, hogy a sandinistákkal „nem lehet egyezségre jutni”. A Reagan-kormányzatnak persze a korábbinál nehezebb lesz a jövőben is kierő­szakolni a dollármilliókat - legközelebb éppen november derekán óhajt 270 millió dollárt megszavaztatni -, mert a kérdésben megoszlott a nagy északi szomszéd tör­vényhozóinak véleménye. Kérdés: ez elég lesz-e arra, hogy a Fehér Ház végre figye­lembe vegye ne csak a saját, hanem a válságban leginkább érdekelt országok érde­keit is? DARÓCZI LÁSZLÓ Szovjetunió: a 70. évforduló (6.) Egyenlők szövetsége A belső és külső ellenforradalom legyő­zése után szükségessé vált a független szovjet köztársaságok kapcsolatainak ren­dezése, egy erős, fejlődőképes állam létre­hozása. A nemzet állami berendezkedése formáinak kimunkálása, amely 1922. de­cember 30-án a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének megalakulá­sával fejeződött be, éles viták közepette zajlott. Rengeteg vélemény csapott össze, miközben keresték a probléma legjobb megoldását. Az Oroszországi Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának és a szovjet köztársa­ságok kommunista pártjai központi bizott­ságainak képviselőiből 1922. augusztus 11 -én bizottság alakult. Élére Sztálin került, akit a párt XI. kongresszusa 1922 tavaszán választott meg a központi bizottság újon­nan alakított főtitkári tisztére. Szeptember­ben a bizottság elfogadta Sztálin téziseit, amelyek Az autonomizálásról címet visel­ték: eszerint Ukrajna, Belorusszia, Azer­bajdzsán, Grúzia és Örményország auto­nóm köztársaságként vált volna az Orosz- országi Föderáció részévé. Az OSZSZSZK legfőbb államhatalmi szervei össz-szövet- ségi szervként működtek volna. Az „auto- nomizálás” gondolatát igen sok pártmun­kástámogatta. Az elképzelés hívei nem vet­ték észre, milyen áriási a különbség a szer­ződéses alapon és az autonomizálás alap­ján történő szövetségteremtés között. Lenin, aki kategorikusan elutasította az „autonomizálás” gondolatát, csak 1922. szeptember 20-a után tudta kifejteni a kér­désben alkotott véleményét, amikor egész­ségi állapotának rövid ideig tartó javulása után ismét hozzáfogott párt- és állami fel­adatainak teljesítéséhez. Ekkorra már nyilvánvaló volt, hogy a ja­vasolt tervezet értékelésében helyi eltéré­sek is vannak. Míg - az Azerbajdzsán és Örmény Kommunista Párt Központi Bizott­sága támogatta a tervezetet, a Grúz Kom­munista Párt Központi Bizottsága leszö­gezte: ...A független köztársaságok auto­n óm formában történő egyesülését korai­nak tartjuk. A gazdasági erőfeszítések egyesítése és a közös politika kialakítása szerintünk is szükséges, a függetlenség attribútumait azonban meg kell őrizni.” A Belorussz Kommunista Párt Központi Bi­zottsága a szerződéses viszony fenntartá­sa mellett voksolt. Az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága nem tudta külön is megvitatni az ügyet. Mindezt figyelembe véve, a bizottság szeptember végén, a Köz­ponti Bizottság október 5-én esedékes plénumára halasztotta a tervezet megvita­tását, még azt megelőzően, hogy a köztár­saságok pártszervezetei is megvitatták vol­na. Amikor Lenin tudomást szerzett erről, bekérette magához a bizottság teljes anya­gát, és a köztársasági pártszervezetek ha­tározatait. Szeptember 25-én el is küldték neki a Moszkva környéki Gorkiba, ahová másnap reggel Sztálin is elutazott. Két óra negyven percen át tartott közöttük az esz­mecsere. Lenin még aznap levelet írta köz­ponti bizottság tagjainak, s ebben, benyo­másait összegezve, nyomatékosan felhívta a figyelmet e kérdés rendkívüli súlyára, és megjegyezte, hogy Sztálin hajlamos a túl­zott sietségre. Lenin a szuverén köztársaságok olyan egységes, szocialista, szövetségi államban történő egyesülését javasolta, amely nem teszi semmissé függetlenségüket, hanem föderatív alapon egyesíti az egyenjogú köztársaságokat. Sztálin meglehetősen beteges érzé­kenységgel reagált Lenin bírálatára, lénye­gében nem értette meg, hogy mit is követel Lenin. A politikai bizottság tagjainak címzett szeptember 27-i levelének hangvétele és ellenvetései tökéletesen érzékeltetik ezt. Lenin álláspontját „nemzeti liberalizmus­nak” minősítette levelében. Sztálin, amikor Leninnel egyeztetve mó­dosította az eredeti tervezetet, még csak azt sem tartotta szükségesnek, hogy érzé­keltesse, milyen alapvető különbség van az elvetett autonomizálási terv és az egyenjo­gú, szuverén államok szövetségének létre­hozására tett javaslat között. Ehelyett a bi­zottság új dokumentumának bevezető ré­szében az állt, hogy az új dokumentum lé­nyegében az eredeti változat „többé-ke- vésbé” módosított és pontosabban megfo­galmazott variánsa, s mint ilyen, „alapjában véve helyes és mindenképpen elfogadha­tó”. A két megközelítési mód közötti elvi kü­lönbség elmosódott, s aki olvasta, annak az a benyomása támadhatott, hogy nincs is ilyen különbség. Lenint nyugtalanította, hogy megpróbál­ják elmosni a különbséget a két tervezet között, mivel nem lehetett tudni, hogy a köz­társaságok egyesítésekor mennyire követ­kezetesen fogják tartani magukat a proletár nemzetköziség elveihez. Lenin a nagyha­talmi sovinizmus megnyilvánulásának mi­nősítette, ha az államapparátus úgyneve­zett egysége nevében bármilyen formában is eltérnek ezektől az elvektől. Az Oroszországi Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának 1922. október 6-i plé­numa teljes mértékben támogatta Lenin ál­láspontját, javaslatai alapján határozati ja­vaslatot készített, amelyet a központi bizott­ság direktívájaként elfogadott, majd azzal a célzattal, hogy a Szovjetunió első tanács­kongresszusán előterjeszthessék, meg­bízta a Sztálin vezette új bizottságot, hogy dolgozza ki a többnemzetiségű szövetségi állam alakulásáról szóló törvény tervezetét. A szovjetek első kongresszusa 1922. december 30-án nyílt meg és lényegében elfogadta a Szovjetunió megalakulásáról szóló nyilatkozatot és megállapodást. Va­lóra váltva Lenin útmutatásait, a párt köz­ponti bizottsága már 1923 első hónapjai­ban gyakorlati intézkedéseket hozott a még éppen csak hogy létrehozott Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megerősítésére, és a felszínre került fogya­tékosságok megszüntetésére. A korabeli dokumentumok amellett egyértelműen azt bizonyítják, hogy a vita maximálisan de­mokratikus és alkotó szellemben zajlott, és az elfogadott határozatok is ilyen szellem­ben készülnek. 1923-ban a párt XII. kongresszusa kidol­gozta a Szovjetunió állami berendezkedé­sének végleges, mind az egymás közötti, mind a központi hatalomhoz való viszony tekintetében a szövetségi köztársaságok jogainak és kötelezettségeinek egyenlősé­gén alapuló programját. 1924 januárjában a szovjetek II. össz- szövetségi kongresszusa véglegesen jó­váhagyta a Szovjetunió első alkotmányát, s ezzel lezárta a szuverén szovjet köztársa­ság föderációjaként létrejött egységes szö­vetségi állam kialakulásának folyamatát. Az egyesülés önkéntességét hangsúlyozták azzal, hogy fenntartották a szövetségből való szabad kilépés jogát, s hogy minden létező és újonnan alakuló szocialista köz­társaság szabadon tagjai sorába léphetett. A szövetségi kormány hatáskörébe a külpolitika, a külkereskedelem, a pénzü­gyek, a fegyveres erők, a közlekedési útvo­nalak és a távközlés kérdései tartoztak. A többi kérdés megoldása a szövetségi köz­társaságok hatáskörében maradt. Albert Nyenarokov Ülésezett az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága Az Országgyűlés mezőgazdasági bi­zottsága Cselőtei László elnökletével pénteken ülést tarott a Parlamentben. A testület a növényvédelemről szóló törvényerejű rendelet és miniszteri rendelet tervezetét, illetve az élelmi­szerekről szóló 1976. évi IV. törvény mó­dosításával kapcsolatos elképzeléseket vitatta meg. A képviselőkhöz korábban eljuttatott előterjesztéshez fűzött szóbeli kiegészí­tőjében Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes hangsúlyozta a növényvédelemről szóló új, magas szintű jogszabályban a kor ki­hívásaira kell feleletet adni, figyelembe véve az új védekezési eljárásokat, a ter­melés növelésének igényét és a környe­zetvédelmi szempontokat. Fontos, hogy az új szabályozás tekintettel legyen ha­zánknak a nemzetközi munkamegosz­tásban elfoglalt helyére, s igazodjék azokhoz a nemzetközi kötelezettségek­hez, amelyeket Magyarország a külön­böző egyezményekhez csatlakozva vál­lalt. Az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosításával kapcsolatban Szabó Ferenc mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes elmondot­ta: Az új szabályozás szerint a minőség első számú felelőse az előállító, a terme­lő. Az élelmiszertörvénnyel kapcsolatos módosításokat még idén a kormány, majd az Elnöki Tanács elé terjesztik, a korábbi magas szintű jogszabályt tör­vényerejű rendelettel kívánják módosíta­ni. Ennek hatályba lépése a jövő év köze­pére várható. A vitában felszólalt Solymosi József (Tolna megye) is, aki indokoltnak tartotta a növényvédelem újraszabályozását, úgy vélekedett: a módosítások jól tükrö­zik azt az utat, amelyet a mezőgazdaság az elmúlt húsz esztendő alatt megtett. Felvetette továbbá, hogy a gazdaságok­nál országszerte találhatók elavult, ar­zéntartalmú növényvédő szerek, s java­solta, hogy oldják meg ezek központi megsemmisítését. Megfelelő ütemben épül a vízi erőmű A bős-nagymarosi vízierömű-rend- szer építéséről, a munkák jelenlegi hely­zetéről tartottak nemzetközi sajtótájékoz­tatót pénteken Visegrádon. Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke elmondta, hogy a magyar fél részéről összesen 54,2 milliárd forintot igénylő beruházás a Pozsony-Budapest közötti Duna-sza- kasz többszöri hasznosítását segíti elő, a villamosenergia-termelés mellett az ár- vízvédelem biztonságát, a hajózási lehe­tőségek javulását szolgálja. Elkészülte után a két vízi erőmű évente összesen 3,6-3,8 milliárd kilowattóra villamos energiát ad. A tervek szerint az első turbina Bősnél 1990-ben kezdi meg a termelést, míg Nagymarosnál - meggyorsítva a munka menetét - az eredetileg tervezettnél 15 hónappal korábban, 1992-ben ad ára­mot az első turbina. Dunakilitinél és Nagymarosnál egyaránt megfelelő ütem­ben halad az építés, a kotrás, a gátak épí­tése, a duzzasztómű kialakításának elő­készítése. Visegrádnál osztrák kivitele­zők közreműködésével hozzáláttak az ideiglenes Duna-meder kiépítéséhez. Szolgáltatás, parkosítás Bonyhádon A Bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén Gál Istvánné a Textil- és Ruhatisztító Vállalat igazgató­ja a lakossági szolgáltatásokról, Sebes­tyén Lajos, műszaki osztályvezető a zöld­terület-gazdálkodás eredményeiről, a parkosítás fejlesztési terveiről szólt. A városban egy felvevőhely és egy mo­sószalon működik, amelyek ellátják Bonyhád és a városkörzet lakossági szolgáltatását is. A szalonban helyben végzik el a mosást, vegytisztítást és a köl­csönözhető ágyneműk mosását, a felve­vőhellyel együtt vállalják a szőnyeg-és tolltisztítást, legújabban bőr- és szőrme­ruhák tisztítását és festését is. A vállalat idén be akarta vezetni a különleges anyagból készült, hímzett extra-ágyne­műk kölcsönzését is, de a magasabb díj miatt erre nem volt igény. A textiltisztítás iránti kereslet a lakosságot érintő egyéb áremelések hatására az utóbbi időben csökkent, s a következő évben várható díjemelések után erre továbbra is számí­tani lehet. A zöldterület-gazdálkodásról szóló beszámoló szerint 1984 óta a műszaki osztály és a költségvetési üzem csak a szinten tartást tudta biztosítani, bár elő­relépést jelent, hogy elkészült az ifjúsági park kertrendezési terve, megteremtőd­tek az új korszerű kertészeti telep kialakí­tásának feltételei. A végrehajtó bizottság határozatot hozott, mely szerint az ifjúsá­gi park kialakításához pénzügyi ütemter­vet kell készíteni, megjelölve benne a tár­sadalmi munkával megvalósítható fel­adatokat is. Az új kertészet kialakításához a költ­ségvetési üzemnek kell a pénzügyi for­rásokat is feltüntető ütemtervet készíte­nie. A bejelentések között a költségvetési előirányzatok módosítása, valamint a te­lekalakítási és építési tilalmak felülvizs­gálata szerepelt. Az utóbbi témát élénk vita is követte.-esi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom