Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-01 / 231. szám
1987. október 1. KÉPÚJSÁG 5 Mégis kell? Rendhagyó „Társadalmi munka ami nem kell a városnak” című, lapunk 1987. június 11-i számában megjelent írásunk és az arra - Füredi Ferenc Szekszárd város tanácsa elnökhelyettese tollából - reagáló 1987. július 6-i „Visszhang” című cikk nyomán lakógyűlésre került sor. Erre mi is meghívót kaptunk és részt vettünk azon a szekszárdi Béri Balogh Ádám u. 23-25. sz. épületben kialakított klubhelyiségben. Belső indíttatásból Az egyik lakó hosszasan sorolta azokat a társadalmi munkákat, amit a két lépcsőház lakói az utóbbi hat év alatt végeztek lakókörnyezetükben. Például játszóteret, szánkópályát építettek, fásítottak. Pályázaton nyert a lakóközösség 60 ezer forintot, amihez hozzátették a lakóktól alkalmanként beszedett kisebb-na- gyobb pénzeket és hoztak - ki mit tud alapon - berendezési, felszerelési tárgyakat. így alakulhatott ki egy otthonosan berendezett, színes televízióval is ellátott klub. Itt éltek közösségi életet, beszélték meg az egyéni és a köz dolgait, tartották meg ünnepeiket. Mindezt felülről jövő szorgalmazás, felhívás nélkül saját kezdeményezésből, belső indíttatásból tették, mert nem akartak egymástól és a köztől elidegendeni, ami ma sajos oly sok lakótelepre jellemző. A hitefogyott lakók A hat év alatt jócskán akadtak lendületet törő, akaraterőt próbáló nehézségek. Nem követeltek, csak kérték, hozzák már ki a társadalmi munkában kialakított játszótérre a fa játékokat. Csaknem fél év elteltével vált valósággá az ígéret. Az ígért fásítás is elmaradt. Szomorú, de a tanácson nem tudtak a lakók társadalmi munkájáról sem. Furcsaságokat tapasztaltak az Alisca lakásszövetkezet részéről is. A szövetkezet például leltárba vette a közösség pénzén vásárolt és általuk lakógyűlés hozott klubberendezéseket. Többszöri kérésükre sem rendezték a közös költségekből hosszú időn keresztül fizetett irreálisan magas összegű víz- és áramszámlákat a közös helyiségekre vonatkozóan. Nem igazoltatták a közösség képviselőjével, de egyetlen egy lakóval sem a szövetkezet részéről a közösségnek végzett munkákat, de a munkadijat azért „leemelték" a közös költségek számlájáról. Mindezek előtt értetlenül állnak a lakók, belefáradtak, megcsömörlöttek. Az eddig oly eredményes öntevékeny társadalmi munka megállt, elfogyott a hitük. Elakadt az információ Füredi Ferenc tanácselnök-helyettes megismerve a lakók gondjait és kálváriáját összegezett a lakógyűlésen. A volt tanácstagnak - akit sajnos mint kiderült a lakók nem is ismertek, így mi sem írhatjuk meg nevét - kellett volna szoros kapcsolatot tartani a lakókkal és jelezni a lakók panaszait, jelenteni az általuk végzett társadalmi munkát. Információ hiányában a tanács nyilvántartásában sem szerepelhetett a társadalmi munka. A lakásszövetkezettel évek óta fennálló vitáról sem tudott a tanács.Tjgy látszik, az információ elakadt a szövetkezetnél, a lakók pedig nem jó helyen kopogtak. Az elkövetett hibák ellenére a tanács szeretne a lakókkal közösen kialakítani egy - a közös érdeken alapuló, a tanács anyagi lehetőségeit és a történteket is figyelembe vevő - további programot. Szeretnék visszaadni a közösség elveszett hitét. Ennek érdekében rendezik a lakásszövetkezet és a lakók közötti vitát is. „Ha meghívnak, lapáttal a kezemben én is ott leszek a társadalmi munkánál” - ígérte a tanácselnök-helyettes. Késői felismerés? A lakásszövetkezet véleményét is megkérdeztük, amit Erős István ügyvezető igazgató fejtett ki. Valóban leltárba, pontosabban nyilvántartásba vették a klubban lévő berendezési tárgyakat. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a nyilvántartásba vett tárgyakat szövetkezeti tulajdonnak tekintenék, vagy hogy azokat a lakóktól elvették volna. A nyilvántartásba vétel vagyonvédelmi előírás. Egyetértenek a lakókkal abban is, hogy az épületben lévő garázstulajdonosok viz- és áramszámláját ne a lépcsőházi közös költségekből, azaz a lakók zsebéből fedezzék. Ez év januártól elkülönítetten kezelik és tartják nyilván a dédász számlái alapján a garázsok áramdíjait. Helyszíni egyeztetést beszéltek meg az áramszolgáltatóval, ami még hátra van. A vízdíjakkal már ilyen kedvező a helyzet. A nyolc garázstulajdonos közül csak négytől kaptak visszajelzést, hogy van-e vízcsap náluk. A probléma megoldása további egyeztetést igényel. Ugyan semmilyen jogszabály nem írja elő, hogy a szövtkezet által - tagjai részére - végzett munkát igazoltatni kell, de jogosnak tartják a lakók ezen igényét. Ezért ez év augusztusától kötelező az elvégzett munkát, illetve számlát a lakóközösség képviselőjével láttamoztatni. Csak a látta- mozott számlák alapján lehet pént „leemelni”. Egyébként az 1987. március 16-i lakógyűlésen felvetett problémákra június 16-án levélben reagáltak, amit megküldték a lakóközösség képviselőjének. Epilógus Hogy mi a mi véleményünk? Az, hogy a társadalmi munka akkor is az, ha azt nem adminisztrálják. Ha jobban figyelnénk egymásra, arra, hogy ki mit tesz vagy nem tesz, ha az információk eljutnának a címzetthez, akkor ritkábban mutogatnánk egymásra. Kell tehát továbbra is a lakosság társadalmi munkája. Nem kellene megvárni a gyakran óhatatlanul kialakuló konfliktusok elmérgesedését, jogos és nem nagy igény, ha a panaszokat rövid időn belül orvosolják és nem három-hat hónap vagy évek elteltével, mint esetünkben is tették. Végül pedig az ígéret szép szó, de úgy ha meg is tartják. S2IABÓ GYŐZŐ MUNKAHELYE AZ UTCA Portrévázlat — taxiban Szekszárd felé indulunk a 6-os úton. Még velünk lüktet a főváros délelőtti forgalma. Sorjáznak a gépkocsik az Osztyapenko-szobor előtt. Szétválnak az irányok. Egy nyugati rendszámú kocsi váratlanul sávot váltva apró manőverre kényszeríti kocsinkat. A volánnál ülő Máté Péter - szekszárdi lakos - szemrebennés nélkül hárítja a helyzetet, majd gázt adva a nyugati mellé húz és mikor elhalad mellette, csak tekintetével jelzi a szabálytalankodónak, hogy... A Lada motorja átveszi a diktált sebességet. A kilométeróra mutatója egyre növekvő értéket mutat. Egy ponton megáll. Ebből érezni, hogy a vezető kedveli a madarak helyváltoztató módszerét. Igazít napszemüvegén és átadja magát a közlekedés viszonyainak, minden percben uralva a helyzetet. A hivatásos gépkocsivezetők - ezen belül a személy- szállítók - talán íratlan törvényei közé tartozik, hogy csak akkor szólal1 nak meg, ha feltétlenül kell. Kivétel ez alól, ha az utas közelebbi ismerős. Ettől a szótlanságtól függetlenül, számtalan embert ismernek meg, hiszen munkahelyük az utca, ahol rengeteg ember megfordul és közülük is nagyon sokan igénylik a taxisok szolgáltatását. Máté Péter huszonöt éves, a megyeszékhelyen összkomfortos lakása, a munkájához szükséges eszköze - saját - Lada típusú személygépkocsija van. Már gyerekkorában vonzódott a gyaloglásnál gyorsabb járművekhez. Emlékei közül az édesapja lovasfogata is előkerül, éppen amikor a budai vár fiákeres lovait nézegeti, „akik” naponta tíz kilométerről járnak szolgálati helyükre, a várba, ahol aztán - a turisták kedve szerint - kocorásznak késő estig. Mielőtt az „utcára került volna”, tehergépkocsin fuvarozott. Ezeket az éveket élete legszerencsésebb időszakának tartja. Ekkor sikerült anyagi alapot teremteni a biztosabb jövőhöz. Ez már a múlt, amit röviden úgy összegez, hogy minden véget ér egyszer. A taxizást kényelmesnek ítéli. Ahhoz, hogy legyen munkája, sok minden szükséges. Ezeket nem ő sorolja, hanem az utasaiban fogalmazódott meg. Egyebek között az, hogy a kocsijával együtt önmagának is ápoltnak, gondozottnak kell lennie. Magatartása mértéktartóan udvarias legyen. Munkája pontos. Ez utóbbi összetevői között ott szerepel a tájékozódási képesség, hely- és helyzetfelismerés, gyors reflexek, határozottság. A társalgási készség nem alapfeltétel, ám nem árt, ha a napi politikai események ismeretében könnyed beszélgetést folytat utasával. Mindig tudni kell, hogy kivel miről válthat szót. Álmosítóan szép őszi idő van. Átlépjük a megyehatárt. Áloműző cukorka kerül elő, mert Máté Péter nem dohányzik és - bár nem tiltja - nehezen viseli el a cigarettafüstöt pöfögő utasokat. Az út mentén műszaki hiba miatt megállt gépkocsikról saját emlékei villannak elő. így jut eszébe a zalaegerszegi útja, mikor a kuplung meghibásodása miatt éjszaka támadt néhány gondja. Ez még a teherautós időszakban volt. Ma már ez is könnyebben megy, mert a CB-rá- dióján sokkal egyszerűbb segítéségért is fordulni... Szerencsésen megérkezünk Szekszárdra. Ez így túl egyszerűen hangzik, de aki naponta lép abba az életveszélyes üzembe, amit közlekedésnek nevezünk, az tudja, mennyit ér egy őszinte kézfogásba szoruló kívánság: jó utat!D.K.J. A szórakoztató zenéről MUZSIKUS LELKEK Interjú Maurer Mihállyal- Nem ritka jelenség, hogy az ember bemegy egy szórakozóhelyre és onnét - bizonyos idő után - csalódottan távozik, nem azt kapja a pénzéért, amit elvárt. Mogorvának találta a pincért, koszosnak az asztalt, vagy a mosdókat, máskor a zenei szolgáltatással akad gondja. Ez utóbbiról, a szórakoztató zenéről beszélgessünk. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségén belül működik az OSZK. ÖN az OSZK (Országos Szórakoztatózenei Központ) Tolna megyei kirendeltségének a vezetője. Az ismert szóhasználattal élve szintén zenész. Sokan ismerik Önt, hiszen évtizedekig játszott a szekszárdi Kispipa étterem zongoristájaként...- Pontosan 25 évig, amikor úgy éreztem elment az idő fölöttem, valami mást kell csinálni. Akkor kaptam - 1983-ban - ezt a lehetőséget itt az OSZK-nál és vállaltam.- Mennyi a zenészek átlagkeresete?- Ez változó, mert a kategóriájától függ. A népi zenészeké napi 160-170 forint, a tánzenészeké 190-200. Ez napi 6 óra, illetve heti 36 óra munkaidőre vonatkozik, aminek a kezdetét a vállalat határozza meg. Ez nyilván nem reggel 8 óra, mert akkor a legkevesebben szórakoznak Magyarországon. Ezeket a béreket más munkahelyen, nem éjszakázva könnyedén megkeresik és ha emellett hétvégeken valaki elmegy lakodalmat muzsikálni - ami két ember közötti magánmegállapodás és ilyenkor az alkalmi foglalkoztatás maximális bérét a 600 forintot engedélyezi a rendelkezés - jobban jár, mintha főállásban csinálná. Hiszen ez az ösz- szeg megfejelhető hangszerhasználati díjjal, útiköltséggel és már ott tart, hogy havi négy alkalommal csak hét végén 6-8 ezer forintot keres.- Bizonyára nem általános jelenség, de úgy tűnik, mintha csökkent volna a szórakoztató zenészek száma. Emlékezzünk csak arra az időre, amikor például a szekszárdi Garay Szálló éttermében, presszójában, borozójában és a táncos helyiségében élő zene szólt. Ha számokkal fejezzük ki, akkor a négy helyen találtunk tizenkét zenészt egy épületen belül. Említhetünk más példát is megyénkből, ahonnét eltűnt a zene a étteremből, presszóból mi ennek az oka?- Az 1975 és 1983 közötti éveket tekinthetjük a megyei szórakoztató zene fénykorának. Akkor az öt nagyobb településen és a száz kisebb községben 40-45 zenés hely volt, ahol 80 zenész muzsikált. Most 25 helyen 50 muzsikus lélek található. Az okot ott kereshetjük, hogy a vendéglátóegységnél a szerződéses üzemeltetési forma kezdett megindulni. Ekkor a zenészt a vállalathoz már csak a munkakönyvé kötötte, mert a bére a jövedelemérdekeltségű üzletvezetőkre hárult. Ök viszont megfontolták, hogy al- kalmaznak-e zenét egyáltalán, ha igen, akkor minimális létszámmal.- A két évtized sok tapasztalatát összegezve, mit mondana el, milyennek kell lenni egy szórakoztató zenésznek?- Először is képzettnek. Nem elegendő, hogy néhány hónapos hangszerismeret után kiáll a pódiumra. A közönség, az igényes vendég ezt megérzi. A rutinos zenész jól lát! Megérzi, hogy mi kell a hallgatóságnak.. Amíg étkezés van és a késsel, villával bíbelődnek az emberek, vagy éppen a hideg pörkölttel morgolódnak, nem figyelnek úgysem a zenére. Látni kell az arcokon az elégedettséget, amikor a prímás nyugodt lélekkel mehet az asztalhoz, könnyen elkaphatja a pillanatot, hogy a vendég kedvenc nótája a magasba röppenjen.- Milyen lehetőség van a zenészek továbbképzésére?- Az OSZK a Művészeti Szakszervezetek keretében működik. Feladatai közé tartozik a szórakoztató zenészek, énekesek munkaközvetítése, műsorpolitikájának, játékstílusának, művészi ízlésének és szakmai tudásának fejlesztése is. Minden megyében működik úgynevezett stúdió, ahol a zeneelméleti továbbképzés megoldható. Megyénk esetében az elmúlt három év jó eredménnyel zárult, mert 30-40 zenész vett részt ezeken a foglalkozásokon. Természetesen olyanok, akik A, B vagy C kategóriás működési engedéllyel rendelkeznek. Igaz olyanokkal is foglalkozunk, akik kedvet éreznek a pálya iránt és előképzésnek tekintik a tanfolyamot. Ahhoz, hogy valaki hivatásos, vagy módjuk úgy, főállású zenész legyen, eleget kell tenni a rendelkezésekben foglalt kötelezettségeknek és működési engedélyt kell szerezni, ami a munkavégzésre jogosítja.- így terjedt el, hogy presszóról presz- szóra járva az ember egy orgonistát talál, aki dobgéppel felszerelt énekes is?- Igen. Érthető magyarázattal állnak elő az üzletvezetők. A zenészekre ugyanazok a kötelezettségek vonatkoznak - munkáltatói szempontból - mint a pincérre, kézilányra. A munkabért, a társadalombiztosítási dijat könnyen megspórolhatják a zenészeken. Inkább két felszolgálót vesznek föl, mint egy zenészt.- Nincs a zenének forgalomnövelő hatása?- De van! Csak ezt fel kell ismerni. Aki egy nyáron akar meggazdagodni, az nem foglalkozik zenével. Az ilyen vezető nem vérbeli vendéglátós.- Azt mondhatjuk tehát, hogy az elmúlt két-három évben munka nélkül maradtak a zenészek? Mit tett a szakszervezet az érdekükben?- Nehéz napokat éltünk át, mert még a szakszervezeti titkár sem tudta, hogy mi lesz a sorsa. Próbáltunk a párt és állami vezetőktől megértést, segítséget kérni. Készséggel fogadtak bennünket, ám semmilyen rendelkezés nem kötelezi a vállalatokat munkaerő-felvételre. Most a saját területünkről beszélek természetesen. A munkáltató jó érzésén múlott, felismerte-e a zene jelenlétének fontosságát vagy sem. Ahol nem, ott utcára került a zenész, hiszen a szerződése is éppen lejárt. Más munkahelyet kerestek és találtak. Ki a húsiparinál, a tejiparinál, sütőiparban dolgozik. Más területen ugyan, de rendezett lett az életük.- Hol tart most ez a folyamat?- Lassú felfelé ívelés látszik egy városban, Pakson, Szekszárdon egy-egy üzletvezető rájött, hogy a saját érdekében is emelni kell a szolgáltatás színvonalát és ennek a zene szerves része. DECSI KISS JÁNOS Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Maurer Mihály: „A hangszerhez nem lettem hűtlen” Máté Péter indulás előtt
