Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-05 / 234. szám
1987. október 5. ^EPÜJSÄG 3 Heil János viszonylag „könnyen” kezdhette a háza építését. Az OTP-nek ugyanis vissza(el)adta a lakását, így volt induló tőkéje. S amint már lakható lesz a háza, akkor a nagyszülő házát is eladják, számára kis lakosztályt építenek a házban, akkor nagy adóssággal ugyan, de már lesz lakás, három generációnak. * A szekszárdi Kun Béla utcában, a valamikori szurdik medrében, oldalában vett telket. A Kun Béla utca elején csak éppen annyi terület volt, hogy két ház elférjen rajta. Itt van a víz, a villany, a csatorna, most már a gáz is. Tehát csak el kellett kezdeni az építkezést.- A ház 150 négyzetméter alapterületű lesz. A tervet a három generációnak- nagymama, a két gyerek és a szülők - Schäffler István készítette. A szomszédunkban kiadták a munkák igen nagy részét egy gmk-nak. Én pedig magam csinálom. Úgy kell ezt érteni, hogy legalább húsz éve eljárok már barátokhoz, ismerősökhöz építeni. S ha a munka fogós- alapozás, betongerendák, födémek berakása, stb. -, akkor jönnek a társaim. Legalább félmilliómban van eddig a ház. Tanulni lehet Heil Jánostól. Ugyanis egy éve kezdte a barátkozást az építkezés gondolatával, s az idén tavasszal már alapozott, most az első szintnél állnak. Miután a TOTÉV-nél dolgozik, van tapasztalata az építkezésekkel kapcsolatban. lakossága évtizedekig kitartóan és eredményesen harcolt az önálló községi létért, mindig adtak falujuk szépítésére és gyarapítására, így már ezért is érdemes volna névtelen olvasónknak odaállnia a falugyűlés elé és megmondani, hogy neki nem kell a kultúrház. Talán lennének, akik vitatkoznának vele. A demokratizmus megteremthető. Ha másként nem, hát „felülről”, olyan törvények, más jogszabályok és eljárási intézkedések útján, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a demokratizmus a társadalom minden életének minden szférájában jelen legyen. A demokráciát viszont nem lehet csak rendeleti úton létrehozni. A társadalmi gyakorlat és a jogi keretek csak a formát jelentik. A tartalomnak legalább két oldala van. A hatalmi helyzetben lévők és mindazok, akik az adott témában a másik oldalon vannak, akikre vonatkozik az adott ügy, jelenség, döntés, vagy annak végrehajtása. Nem szembenállásról van itt szó, hanem szükségképpen eltérő nézőpontokról - csak az egyszerűség miatt beszélünk két félről, mert természetesen sok pólus szerepelhet a gyakorlatban, amelyek abból adódnak, hogy eltérő nézőpontból és érdekek szerint szemlélik az adott témát. Mindenki érdekei szerint dönt ugyan, csak az a kérdés, hogy a rövid távú és egyéni, vagy a hosszabb távú közösségi érdek győz-e a döntéshozatalnál. Előfordulhat, hogy a döntést hozó és a demokratikus testület nem ért egyet ugyan, de az adott közösség érdekeit mégis az képviseli, aki látszólag nem akar semmiképpen demokratikus lenni. Példát sajnos könnyű hozni a társadalmi élet sok területéről. Egy-egy fejlesztést, és ebben az esetben lehet ez például szekszárdi tornacsarnok is, nehéz elfogadtatni a közvéleménnyel, vagy ha jobban tetszik, a választópolgárral. A szekszárdiak nagyon idegesek, ha tornacsarnokról hallanak, pedig egyértelmű, hogy a lakosságnak az a valóságos érdeke, hogy ezen a megyeszékhelyen is legyen egy sok funkcióra alkalmas, a kor színvonalának megfelelő tornacsarnok. Ez tulajdonképpen mindig is hiányzott. Itt tehát igazán nem az a kérdés, amit a lakosság többsége állít, hogy felesleges, sokkal inkább az, hogy miért csak ebben az időszakban kezdték építeni, és miért nem halad gyorsabban az építkezés. Itt van mindjárt a többségi elv, emire sokan nagyon szívesen szűkítik le a demokrácia fogalmát. Nagyon sokan azt hiszik, hogy a többség véleménye az feltétlenül mérvadó, pedig nem így van. Ugyanis nem lehet „népszavazással szobrot csinálni” - mintahogyan ezt jó tíz éve Kiss István Kossuth-dijas szobrász- művész, az MSZMP KB tagja lapunkban nyilatkozta. És a beszélgetés egyáltalán nem arról szólt, hogy ő önmagának alkot, és nem kíváncsi azok véleményére, akik a művet „használni” fogják. Éppen ellenkezőleg arról beszélt, hogy a művészeknek meg kell ismernie nemcsak a teret, ahol a mű állni fog, de az ott élőket és életüket is, hogy aztán a szobor éljen az adott közösségben és kifejezze az ő érzéseiket, gondolataikat is. Szobrot csinálni viszont a művész tud és mindezek ismeretében nagy valószínűséggel, jobbat, mint e nélkül. Övé persze a felelősség is. Dönthetett úgy egy falu elöljárósága, hogy becsukja a klubkönyvtárat, mert nincs rá pénz, dönthet úgy egy vállalat - bár itt azért megkérdezhetnénk, hogy miért -, hogy bezárja a kistelepülések mozijait, de nagy kérdés, hogy ez a vállalat érdekén kívül szolgálja-e másokét is. Vannak kérdések, amelyekre a demokratikus döntés előtt szakemberektől kell kérni az alternatív válaszokat, mert csak azok között célszerű választani, nem pedig hozzá nem értők szavazatai alapján biztosan hibás döntést hozni. A valóságos és működő demokrácia tehát igen bonyolult rendszer, amelynek a karbantartásáról mindannyiunknak gondoskodni kell, mert magától „nem megy”. IHÁROSI IBOLYA A vállalat támogatást nyújt minden dolgozójának, kinek vissza nem térítendő hitelt, másnak fuvarkedvezményt, és van, akinek gépet ad. Természetesen szigorú bizonylatolás ellenében. Fizetni kell mindenért. Azonban a vállalati segítség kevés. A legtöbb gondot a különféle anyagok beszerzése okozta. Előrelátó ember lévén Heil János, még akkor vette meg a báta- széki porotont, amikor éppen olcsóbban adták. A valamivel több mint 2600 36-os falazóanyagot a Volán az építkezés színhelyére szállította, pontosan a megbeszélt időben és mennyiségben. A minőséggel van baj. Nincsen olyan raklapos szállítmány, amelyik első osztályúnak érkezett ugyan, de ne lenne rajta legalább 8-9 törött sarkú, vagy éppen porrá tört tégla. Ugyanis a rakatba nem lehet belelátni. „Évekkel ezelőtt - mondja az építő ember - jobb volt a bátaszéki anyag minősége.” Meg is mutatta a rakatot. Kevés vigasz, hogy minőségi reklamációját elfogadták, s fizetett is a vázkerámia. A kisméterű téglát - kéményhez, pincéhez, áthidalók készítése céljából - ugyancsak ötven-száz kilométerről szállították, ömlesztve. De a kisméretű téglát is akkor tudta megvenni, amikor árkedvezménnyel kínálták a cégek. A vasbeton gerendák beszerzése sem okozott gondot. Mert a közel száz különféle méretű vb-gerendát, akkor és ott vette meg, ahol a legkedvezőbb volt az ára. Igaz, a fuvar minden tételnél óriási, de portékát akkor kell venni - holt időben, építkezési szünet alatt, télen például -, amikor a gyártó vállalatnál még az irodában is eladásra váró anyag van. A hidasi üzemből például 20 százalékkal olcsóbban hozta még akkor, amikor havazott, a béléstesteket. A folyami kavics, azaz a sóder beszerzése kezdetben kilátástalannak tűnt. Ugyanis a dombori kirakodót megszüntették. Dunaföldvárról, Paksról ígértek folyami kavicsot, ám időközben Baja is közbelépett, majd nem lévén sóderja fölmondta a megállapodást. így szerencséjére Heil Jánosnak, vállalkozott egy gmk fuvarozó csapat, akik mindig időre, még az építkezés tényleges kezdése előtt, odavittek minden kavicsot, homokot, mészhidrátot, cementet. Egyébként e két utóbbi kötőanyagból az ellátás a legmegbízhatóbb. Rengeteg vasanyag kell egy ilyen házhoz. Említettem már, hogy aTOTÉV segíti a dolgozóit. így jutottak hozzá, hivatalos áron különféle betonacélokhoz. Az ajtók, ablakok magas ára, és az a tény, hogy nem lehet egységes és jó portékát kapni, így a Kun Béla utcai házban a több mint 25 ajtó, ablak, stb. saját készítésű lesz. Az építő mestersége ugyanis asztalos. Persze, könnyű ezt mondani. De sehol e hazában nem lelhető jó minőségű asztalosipari munkára megfelelő deszka... Amikor szomszédjától híreket hall, természetesen az információ kölcsönös, azonnal kocsiba ül, száguld a portékáért. Legutóbb például egy maszek építőanyag-kereskedőtől, Siófokról hoztak csempét. Az asztalosáruk, ajtók, ablakok, a terv szerint készülnek, hiszen a tervező gyakori látogató - még segítő is, ha nehéz munkáról van szó, az építkezésnél. A legnagyobb gond pillanatnyilag, hogy az országban nem lehet vásárolni a tetőhöz szükséges gerendákat. Az építőipar áttért az ilyen-olyan madárkalic- kás tetőhöz, elhagyva a lapostetőt, s a készletekben lévő anyagot minden helyről fölvásárolták. Heil János a háza előtt, munkára készül Még biztatás sincs arra vonatkozóan, hogy belátható időn belül érkezik tetőkészítéshez anyag. Pedig Heil János még idén tető alá akarta hozni a házát, jövőre ugyanis az OTP-vel kötött szerződés értelmében ki kell költözniük. De hova, ha nincsen a fejük fölött tető. És még egy hiánycikk: az országban nem kapható válaszfal, sem a 10-es, sem a 12-es vastagságúból... A csempéről, burkolókról már szóltunk - ez is hiánycikk. ^ Igaz az is, el kell ismerni, hogy az igények nagyok és magasak. Manapság a fehér fürdőszoba-csempézést póri dolognak tartják. * Heil János beszélgetésünk végén azt mondta, hogy a házépítésnek egyelőre még a munkáját érzi, a sok futkosást. Szabadságon régen nem volt, különmunkával, hétvégeken készült otthona építésére, gyűjtötte a pénzt. Belátható időn belül azonban az építkezéssel nem hagy föl. Bár. maga csinál mindent, gerendák berakása, béléstestek fölhordása, a pince falazása, a csőszerelői munkák, mégis nem lehet tudni, hogy a következő évtizedben még kinek, hova kell menni visz- szasegíteni a Kun Béla utcai háznál végzett munkát. Ha elkészül a ház, akkor - a saját munkát, a kalákát nem számítva - körülbelül másfél millió forintba kerül. Riportalanyunk a fentiekből kitünhe- tően jól sáfárkodik idejével, pénzével. Nem lehet az ő módszerét másnál elmondani, hiszen ahány ház, annyi szokás, beszerzési lehetőség, tőkeerő, kalákában segítők és vállalat, amely vezetői tudják, hogy manapság a magánerős családi házak építését jobban kell támogatni. * Amikor már jól kibeszéltük magunkat, azt mondta Heil János: Ennek a háznak az örömeit, azt hiszem, leginkább gyerekeim érzik majd, nekem örökké lesz itt dolgom. PÁLKOVÁCS JENŐ MÚZEUMAINK „Bárhol tartózkodott is, az igazi otthon fogalmát ez az egyszerűségében is megmagyarázhatatlan varázzsal ható öreg ház jelentette Babits Mihály számára. Hogy melyik esztendőben épült az „öreg Kelemen-ház" - ahogy a régi szekszárdiak nevezték - nem tudjuk bizonyosan. Műemlékjegyzékeink szerint 1780-1800 körül épülhetett. Építője igen szép pontot választott: ahol az út áthidalja a Sédet, középső szakaszának kiszélesedő kanyarula,Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőlőlugas alatt.. tában áll a ház, a copf stílus egyszerű, késői jegyeit viseli” - írja Vendel-Mohay Lajosné, a Babits-kutató a nagy költő szülőházáról, a szekszárdi Babits Mihály u. 13-ról. Az emlékház valósággal zarándokhellyé lett különösen 1967 óta, amióta eredeti környezetében, eredeti bútorokkal berendezve mutatja be a költő és családja emléktárgyait, könyvtárát, leveleket és egyéb dokumentumokat - a szülővároshoz, a szülőházhoz ragaszkodás megannyi jelét. Wigand Edit Szekszárdon készített szobra 1927-ből ,lgy én is, amint visszatérek egyre anyaföldemre, úgy térek vissza, Dante, tájaidra!”
