Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-29 / 255. szám
TOLNA \ _ 2 NÉPÚJSÁG 1987. október 29. Befejeződött a magyar kormányfő lengyelországi látogatása (Folytatás az 1. oldalról.) A nemzetközi kérdéseket áttekintve az enyhülési folyamat jelentőségét hangsúlyozták azért is, mert az a gazdasági kibontakozás végrehajtásának feltétele, továbbá tágítja egy-egy ország mozgásterét. Ebben az összefüggésben is nagyra értékelték Mihail Gorbacsov békekezdeményezéseit. Ezért a lengyel és a magyar kormányzatnak törekednie kell az ehhez szükséges minden feltétel megteremtésére. A találkozó után Grósz Károly rövid városnéző sétát tett. Megtekintette az Óvárost és az újjáépült varsói királyi várat. A délután folyamán a varsói magyar nagy- követség épületében találkozott a magyar kolónia tagjaival. A program befejezéseként sajtótájékoztatót tartott. Grósz Károly lengyelországi látogatásáról közleményt adtak ki. Ebben a két miniszterelnök a többi közt megelégedéssel állapította meg: dinamikusan fejlődik a két ország kölcsönösen előnyös, az élet minden területére kiterjedő együttműködése. Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke szerdán hazaérkezett Budapestre. PANORÁMA PRÁGA - Szerdán Prágába érkeztek a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei, akik részt vesznek a csehszlovák fővárosban csütörtökön ösz- szeülő VSZ Külügyminiszteri Bizottság tanácskozásán. Petar Mladenov bolgár, Marian Orzechowski lengyel, Várkonyi Péter magyar, Oskar Fischer NDK, loan Totu román és Eduard Sevardpadze szovjet külügyminisztert a ruzynei repülőtéren csehszlovák kollégájuk, Bohus- lav Chnoupek fogadta. BUDAPEST - Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára szerdán, az MSZMP Központi Bizottságának székházában fogadta Jacques de Laro- siere-t, a Francia Központi Bank kormányzóját. A francia bankember Tímár Mátyásnak, a Magyar Nefnzeti Bank elnökének meghívására október 25. és 28. között tartózkodott Magyarországon. *- Anatolij Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erői törzsének főnöke szerdán Budapestre érkezett. Magyarországi látogatása során megtekinti a hazánkban folyó Bazalt-’87 elnevezésű harcászati gyakorlatot. KECSKEMÉT - Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán Bács- Kiskun megyébe látogatott. Kecskeméten Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára fogadta és tájékoztatta a megye politikai-gazdasági életéről, a gazdasági-társadalmi kibontakozási program végrehajtásának eddigi tapasztalatairól. Berecz János ezt követően Kiskunhalason leleplezte Garbai Sándornak, a Magyar Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa elnökének, a város szülöttének egész alakos szobrát, Kalló Viktor Munkácsy-díjas szobrász- művész alkotását. DACCA - A bangladesi rendőrség az ellenzéki politikusok begyűjtésével akarja elejét venni a kormányzattal szembenálló erők tömegmegmozdulásainak. Az utóbbi napokban több mint ezerötszáz ellenzéki vezetőt és aktivistát vettek őrizetbe a hatóságok. A letartóztatások miatt országszerte tüntetések bontakoztak ki, ám azokat a karhatalom rendre szétverte. Flárman meghaltak és csaknem háromszázan megsebesültek. Mai kommentárunk Folytatás reményekkel Nincs könnyű dolga mostanában a világpolitika kanyagait, eseményeit magyarázni hivatott kommentátoroknak, hiszen épp a legfontosabb területen, a két nagyhatalom viszonyában meglehetősen gyorsan követik egymást a fejlemények. A múlt hét végén Shultz moszkvai látogatását még felfokozott (meglehet, némileg talán túlzott) várakozás kísérte. S mivel a remélt csúcstalálkozó időpontját akkor nem tűzték ki, némi csalódottságot érzett a világ. Most viszont ismét a magas szinten folytatódó szovjet-amerikai párbeszéd hírei szolgálnak szenzációként a világ fővárosaiban. Sevardnadze washingtoni útitervét ugyanis - kétség nem férhet hozzá - súlyának megfelelő szenzációként fogadták világszerte. S bármennyire képlékenyek egyelőre a részletek, a vizit várható menetrendje, a bejelentést megelőző találgatások és kiszivárgások háttere, a lényeg mégiscsak a folytatás. Az az elhatározott szándék, hogy a meglevő - s egyik fél által sem tagadott - nézetkülönbségek ellenére tovább munkálkodjanak a célul tűzött fegyverzetkorlátozási megállapodás (netán megállapodások) tető alá hozatalán. A kérdés persze most nem elsősorban ez, hiszen az érdekeltség a kölcsönös fenyegetettség szintjének csökkentésében, illetve a bizalom erősítésében nyilvánvalóan mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió oldaláról fennáll. Az igazi dilemma inkább a még fennálló nézeteltérések áthidalása, az, vajon elegendőnek bizonyul-e az áttöréshez az oly elengedhetetlen kompromisszumkészség. Az, hogy a két fővárosban, Moszkvában és Washingtonban egyformán szükségesnek tartották a külügyminiszterek dialógusának ennyire gyors továbbvitelét, mindenesetre biztató jel. Akárcsak az a hír, hogy a Reagannek küldött Gorbacsov-levél sokban hozzájárulhat az ellentétek felszámolásához. Másrészt tény, hogy az elmúlt napokban előtérbe került problémák (így a hadászati fegyverek, az interkontinentális arzenál csökkentésének, az űrhadviselés és a rakétaelhárító rendszerek ügyei) jóval keményebb diót jelentenek a közép-hatótávolságú nukleáris eszközöknél. Ez utóbbiak esetében ugyanis - s önmagában persze ez is előfeltétele egy esetleges sikeres csúcsértekezletnek - gyakorlatilag elkészültek már a szerződéstervezet szövegezésével. A derűlátás tehét sok szempontból indokolt, ám (épp a Shultz-látogatás volt rá a legjobb bizonyíték) nem árt emlékezni a tényleges buktatókra sem. Nyilvánvaló azonban, hogy valamennyien egyformán reménykedünk: ezúttal ne a pesszimista szakértőknek legyen igazuk... SZEGŐ GÁBOR A népbiztos A nagy október megújítói A 70. évforduló alkalmából szokatlan film kerül a tévénézők elé. A film a történelmi korszak valóságos történelmi teljesítményét kívánja ábrázolni úgy, hogy egyben kutatja a peresztrojka történelmi gyökerét, vizsgálja, hogy minek a folytatása, minek a tagadása az a változás, amely ma - a világ figyelmétől kísérve - a Szovjetunióban végbemegy. A film készítőinek módja volt több mint egy hónapot ebben a vitáktól pezsgő hatalmas országban eltölteni, több helyszínen for- atni, s mintegy 25 riportot készíteni, sorok írója - aki szintén részese volt a vállalkozásnak - az alábbiakban megkísérli néhány, a megtett útra s a történelmi perspektívákra egyaránt jellemző portré (J. Flakszerman volt népbiztos, J. Afanaszjev történész, T. Zaszlavszkaja szociológus és M. Sat- rov drámaíró) felvillantását. J. Flakszerman nevét hiába keresnénk lexikonokban, noha számos szakmonográfia szerzője, s a közelmúltban jelent meg emlékiratainak második kiadása. A szerző, aki 90. életévén túl is alkot, szerény, ám tudós műszaki ember, egyetlen, még élő tagja az októberi forradalom utáni koalíciós - bolsevikokból és baloldali szociálforradalmárokból alakult - szovjet kormánynak. Szinte véletlenül szereztünk tudomást róla, és csoportunknak talán a legnagyobb élménye volt az a néhány óra, amit egyszerű, Moszkva környéki házacskájában tölthettünk. Fiősünk forradalmár családból származott. Nővérei, sógorai részt vettek (különféle pártárnyalatokhoz csatlakozva) az önkényuralom elleni küzdelemben. Ő 1915-ben, mint diák került kapcsolatba a bolsevikokkal. A világháború alatt besorozták, tiszti iskolára került, s itt érte a februári forradalom. Azonnal a fővárosba sietett, ahol a történelem sodra magával ragadta. Ott volt Lenin érkezésénél, akit sógora, a mensevik Szuhanov fogadott. Flakszerman volt a titkára és jegyzője annak a tanácskozásnak, ahol Lenin először ismertette stratégiai jelentőségű Áprilisi téziseit. 1917 augusztusában, amikor átmenetileg a bolsevik párt féllegális körülmények közt tevékenykedett, ő teremtett biztonságos munkafeltételeket a VI. pártkongresszus dokumentumait készítő, Sztálinvezet- te bizottságnak, a már említett sógora lakásában. Ugyanitt tartotta a párt központi bizottsága 1917 októberében azt az ülését, amelyen határoztak a fegyveres felkelésről. A tanácskozást az ekkor már tiszt Flakszerman és a bolsevikokkal rokonszenvező nővére biztosították. A felkelés katonai-politikai előkészítésében is részt vett, küldöttként jelen volt a II. szovjetkongresszuson, ahol Lenin bejelentette a győzelmet. Október után Lu- nacsarszkij mellett kezdett dolgozni, majd a baloldali eszerekkel folytatott koalíciós tárgyalások után megszervezett Állami javak népbiztosságán az eszer Karelin helyettese lett. Mivel Karelint egyúttal delegálták a breszti békedelegációba, a népbiztosságot ténylegesen a 22 éves Flakszerman irányította. Milyennek látta a Lenin vezette szovjet kormány munkastílusát a népbiztosok Benjáminja? Mint mondotta: „Itt valóban kollektív munka folyt, s Lenin egész idő alatt az idősebb elvtárs és oktató szerepét alakította - ragyogóan. Úgy, hogy ezt senkinek nem kellett észrevennie.” A polgárháború évei után a lenini GOELRO-terv hatására Flakszerman pályát változtatott, a hőenergetika kérdéseivel kezdett foglalkozni, kutatóintézeti vezetőként, majd a Népgazdasági Tanács tisztségviselőjeként hőerőművek szervezésével szolgálta a villamosítási programot. Egy alkalommal részt vett egy szakmai tanácskozáson, ahol Sztálin is felszólalt. Szándékosan halkan beszélt, s végül mindenki, aki csak egy-egy mondatot akart elkapni szavaiból, kénytelen volt valósággal az asztalra hajolni A megdöbbent Flakszerman előtt a résztvevők hátsó fele és meggörbedt háta „terült el”. „Úgy mentem el - mondotta -, hogy az ülést önkéntelenül összehasonlítottam a Lenin vezette tanácskozásokkal. Ott megtanultam valójában élni és dolgozni, de itt mit tanulhattam volna? Egy olyan alárendeltséget, hogy lessem a »vezér« minden szavát.” Flakszermant 1937. május elsején letartóztatták. A kihallgatási procedúra két részletben, körülbelül egy esztendeig tartott (igy, utalt rá: alkalma volt kipróbálni a Jezsov és a Berija fémjelezte korszakot is). Mivel nem volt hajlandó semmiféle „bűnt” bevallani, ítélet nélkül 8 évre a kolimai aranybányákba küldték. A vádlott „konoksága” ezúttal nemcsak erkölcsi okokkal volt magyarázható. Flakszerman úgy látta, hogy a beismerés épp a túlélés esélyét csökkenti a minimumra (hisz épp ekkor fejtette ki a Szovjetunió akkori főügyésze, hogy a vádlott beismerő vallomása a legfőbb, perdöntő bizonyíték). A kolimai életkörülményekről csak egy adatot közölt. A táborkomplexumnak mintegy 250 ezer lakója volt. Minden hajózási időszakban hoztak további mintegy 70 ezer foglyot, ám az összlétszám soha nem nőtt lényegesen. Az átmeneti szabadulás 1945-ben következett be, ám ezt újabb és újabb letartóztatások követték, de mivel hősünk kiváló mérnök volt, ilyen minőségben foglalkoztatták azon hőerőművek építésénél, irányításánál, amelyek az állambiztonság felügyelete alatt működtek. A „nagy utazás” 1955-ben ért véget. Ekkor visszatért Moszkvába, jogilag és politikailag rehabilitálták, párttagságát visszakapta, és ismét lehetősége nyílott a tudományos munkára. Miután nyolcvanadik évét betöltötte, nyugalomba vonult, ám a nyugdíjaslét nem jelent számára tétlen pihenést. Ekkor irta a szovjet hőenergetika 1920 és 1980 közötti fejlődését tárgyaló monográfiáját, amely 1985- ben jelent meg az Akadémiai Könyvkiadónál. A még mindig aktív, szellemileg friss, idős férfi csak azon sajnálkozott, hogy gazdag élete tapasztalatait kevéssé tudja megosztani a fiatalabb nemzedékekkel. Véleménye szerint a lenini tradíciókhoz való közeledésben van a peresztrojka lényege. Kende János Bonyhádi Zománcárugyár Edénybemutató az Interkontinentálban A Bonyhádi Zománcárugyár a világon hatodikként, 1982-től alkalmazza zománcedények belsejének bevonására az amerikai Du Pont cég Teflon majd a még tartósabb Silvers Stone bejegyzett védjegy márkanevű anyagait. Zománc- edényeket egyébként már 1922 óta gyártanak Bonyhádon. A Du Pont cég havonta laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrzi az edények bevonatainak minőségét. A bevonatok - amint ahogy erről nagyon sok magyar háziasszony is már meggyőződhetett - a kulturált, könnyebb főzés, mosogatás, egészségesebb táplálkozás lehetőségeit kínálja, nem kell, vagy csak nagyon kevés zsír, illetve olaj a főzéshez, sütéshez, mégsem ég le az étel. A bevonatok tapadásmentesítenek, ezért nagyon könnyű az edényeket elmosogatni. Az Interag Rt, a Du Pont magyarországi vezérképviselete (a bevonóanyagok importálója) a Du Pont felkérésére ma a budapesti Duna Interkontinentál szállodában szimpóziumot rendez, elsősorban a kereskedők részére. A gyártók: a bonyhádiakon kívül az Alumíniumgyár és a Goldmetál Kisszövetkezet nagy gonddal előkészített, „rögtönzött” edénybemutatót is tartanak. A rendezvény célja, hogy kereskedőink megkülönböztetett figyelemmel kezeljék, ajálják, árusítsák a nagyobb használati értéket képviselő, s emiatt természetesen drágább edényeket. A bonyhádi gyártók vallják, az acéllemez, a tűzzománc és a Du Pont valamelyik bevonata együttesen háromszoros minőségi és élettartam-garanciát eredményez minden egyes termékükre. Fotó: G. K. Második szakma ötven munkásnak Könnyűgépkezelők vizsgáztak a TÁÉV-nél Az iparban egyre több jól képzett szakmunkásra van szükség, kiváltképpen az olyanokra, akik több szakmában jártasak. Az ÉVM Építőgépkezelőket Képző Intézete Debrecenben székel, de tevékenysége az egész országra kiterjed. Tegnap fejezték be 67 építőipari szak-, illetve segédmunkás vizsgáztatását a TÁÉV központjában a TIT közreműködésével. Kocsordy László, a debreceni oktatási intézet igazgatója elmondta, hogy 24 éve foglalkoznak szakmunkások képzésével, illetve továbbképzésével. Tolna megyében már az ötödik évet töltik be tanfolyamok tartásával, felnőtt szakmunkások továbbképzésével. A mostani tanfolyamon 67 Tolna megyei munkás vett részt, s tett eredményes vizsgát. A 120 órás elméleti és a 20 órás gyakorlati tanulást kiegészítették a „házi” próbák, ugyanis a vállalatoknál ezek a munkások mind rakodógépeken, targoncákon dolgoznak, illetve építőipari anyagmozgató és szerelő- emelőgépeket kezelnek. A most szerzett jogosítvány egyben azt is jelenti, hogy ötvenen második szakmát kaptak. Ez a mostani egyre nagyobb tudást igénylő foglalkoztatási rendszerben indokolt, hiszen egy szakember az adott vállalatnál több gépet is kezelhet. Az igazgató elmondta munkatársunknak azt is, hogy a jövő évben több bentlakásos tanfolyamot is szerveznek, erre várnak Tolna megyeieket is. Hiszen a nagy értékű autódaruk, toronydaruk kezeléséhez, működtetésének megtanulásához nincsen mód minden vállalatnál, csak az intézet központjában, ahol munkásszállás - kollégium - is van, ugyanakkor a számítógépes irányítás modelljét is, illetőleg a nagyéértékű gépek kezelésének kabinetszerű oktatását is megoldhatják. A jelenlegi tanfolyam résztvevői Tolna megyei vállalatoktól jöttek, s tértek haza tegnap a sikeres vizsga után munkahelyükre. -Pj-SmSzabó József, a szekszárdi Agroker dolgozója A targoncavezető, Róhr Ferenc, a TÁÉV dolgozója egy tehergépkocsit rakodtat Kocsordy László igazgató, és Bárczy Örs vizsgabiztosok előtt Riba Sándor, a TÁÉV gépkezelője Csomagolás előtt a szeletsütök