Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-29 / 255. szám

TOLNA \ _ 2 NÉPÚJSÁG 1987. október 29. Befejeződött a magyar kormányfő lengyelországi látogatása (Folytatás az 1. oldalról.) A nemzetközi kérdéseket áttekintve az enyhülési folyamat jelentőségét hangsú­lyozták azért is, mert az a gazdasági kibontakozás végrehajtásának feltétele, továbbá tágítja egy-egy ország mozgás­terét. Ebben az összefüggésben is nagy­ra értékelték Mihail Gorbacsov békekez­deményezéseit. Ezért a lengyel és a magyar kormány­zatnak törekednie kell az ehhez szüksé­ges minden feltétel megteremtésére. A találkozó után Grósz Károly rövid vá­rosnéző sétát tett. Megtekintette az Óvá­rost és az újjáépült varsói királyi várat. A délután folyamán a varsói magyar nagy- követség épületében találkozott a ma­gyar kolónia tagjaival. A program befeje­zéseként sajtótájékoztatót tartott. Grósz Károly lengyelországi látogatá­sáról közleményt adtak ki. Ebben a két miniszterelnök a többi közt megelége­déssel állapította meg: dinamikusan fej­lődik a két ország kölcsönösen előnyös, az élet minden területére kiterjedő együttműködése. Grósz Károly, a Minisztertanács elnö­ke szerdán hazaérkezett Budapestre. PANORÁMA PRÁGA - Szerdán Prágába érkeztek a Varsói Szerződés tagállamainak kül­ügyminiszterei, akik részt vesznek a csehszlovák fővárosban csütörtökön ösz- szeülő VSZ Külügyminiszteri Bizottság tanácskozásán. Petar Mladenov bolgár, Marian Orzechowski lengyel, Várkonyi Péter magyar, Oskar Fischer NDK, loan Totu román és Eduard Sevardpadze szovjet külügyminisztert a ruzynei repü­lőtéren csehszlovák kollégájuk, Bohus- lav Chnoupek fogadta. BUDAPEST - Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára szer­dán, az MSZMP Központi Bizottságának székházában fogadta Jacques de Laro- siere-t, a Francia Központi Bank kor­mányzóját. A francia bankember Tímár Mátyásnak, a Magyar Nefnzeti Bank el­nökének meghívására október 25. és 28. között tartózkodott Magyarországon. *- Anatolij Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erői törzsének főnöke szer­dán Budapestre érkezett. Magyarországi látogatása során megtekinti a hazánk­ban folyó Bazalt-’87 elnevezésű harcá­szati gyakorlatot. KECSKEMÉT - Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán Bács- Kiskun megyébe látogatott. Kecskemé­ten Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára fogadta és tájékoztatta a me­gye politikai-gazdasági életéről, a gaz­dasági-társadalmi kibontakozási prog­ram végrehajtásának eddigi tapasztala­tairól. Berecz János ezt követően Kis­kunhalason leleplezte Garbai Sándor­nak, a Magyar Tanácsköztársaság For­radalmi Kormányzótanácsa elnökének, a város szülöttének egész alakos szobrát, Kalló Viktor Munkácsy-díjas szobrász- művész alkotását. DACCA - A bangladesi rendőrség az ellenzéki politikusok begyűjtésével akar­ja elejét venni a kormányzattal szemben­álló erők tömegmegmozdulásainak. Az utóbbi napokban több mint ezerötszáz ellenzéki vezetőt és aktivistát vettek őri­zetbe a hatóságok. A letartóztatások miatt országszerte tüntetések bontakoz­tak ki, ám azokat a karhatalom rendre szétverte. Flárman meghaltak és csak­nem háromszázan megsebesültek. Mai kommentárunk Folytatás reményekkel Nincs könnyű dolga mostanában a világpolitika kanyagait, eseményeit magya­rázni hivatott kommentátoroknak, hiszen épp a legfontosabb területen, a két nagy­hatalom viszonyában meglehetősen gyorsan követik egymást a fejlemények. A múlt hét végén Shultz moszkvai látogatását még felfokozott (meglehet, némileg talán túlzott) várakozás kísérte. S mivel a remélt csúcstalálkozó időpontját akkor nem tűzték ki, némi csalódottságot érzett a világ. Most viszont ismét a magas szin­ten folytatódó szovjet-amerikai párbeszéd hírei szolgálnak szenzációként a világ fővárosaiban. Sevardnadze washingtoni útitervét ugyanis - kétség nem férhet hozzá - súlyá­nak megfelelő szenzációként fogadták világszerte. S bármennyire képlékenyek egyelőre a részletek, a vizit várható menetrendje, a bejelentést megelőző találgatá­sok és kiszivárgások háttere, a lényeg mégiscsak a folytatás. Az az elhatározott szándék, hogy a meglevő - s egyik fél által sem tagadott - nézetkülönbségek elle­nére tovább munkálkodjanak a célul tűzött fegyverzetkorlátozási megállapodás (netán megállapodások) tető alá hozatalán. A kérdés persze most nem elsősorban ez, hiszen az érdekeltség a kölcsönös fe­nyegetettség szintjének csökkentésében, illetve a bizalom erősítésében nyilvánva­lóan mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió oldaláról fennáll. Az igazi dilem­ma inkább a még fennálló nézeteltérések áthidalása, az, vajon elegendőnek bizo­nyul-e az áttöréshez az oly elengedhetetlen kompromisszumkészség. Az, hogy a két fővárosban, Moszkvában és Washingtonban egyformán szükségesnek tartották a külügyminiszterek dialógusának ennyire gyors továbbvitelét, mindenesetre bizta­tó jel. Akárcsak az a hír, hogy a Reagannek küldött Gorbacsov-levél sokban hozzá­járulhat az ellentétek felszámolásához. Másrészt tény, hogy az elmúlt napokban előtérbe került problémák (így a hadá­szati fegyverek, az interkontinentális arzenál csökkentésének, az űrhadviselés és a rakétaelhárító rendszerek ügyei) jóval keményebb diót jelentenek a közép-hatótá­volságú nukleáris eszközöknél. Ez utóbbiak esetében ugyanis - s önmagában per­sze ez is előfeltétele egy esetleges sikeres csúcsértekezletnek - gyakorlatilag elké­szültek már a szerződéstervezet szövegezésével. A derűlátás tehét sok szempontból indokolt, ám (épp a Shultz-látogatás volt rá a legjobb bizonyíték) nem árt emlékezni a tényleges buktatókra sem. Nyilvánvaló azonban, hogy valamennyien egyformán reménykedünk: ezúttal ne a pesszimista szakértőknek legyen igazuk... SZEGŐ GÁBOR A népbiztos A nagy október megújítói A 70. évforduló alkalmából szokat­lan film kerül a tévénézők elé. A film a történelmi korszak valóságos törté­nelmi teljesítményét kívánja ábrázol­ni úgy, hogy egyben kutatja a pereszt­rojka történelmi gyökerét, vizsgálja, hogy minek a folytatása, minek a ta­gadása az a változás, amely ma - a vi­lág figyelmétől kísérve - a Szovjet­unióban végbemegy. A film készítői­nek módja volt több mint egy hónapot ebben a vitáktól pezsgő hatalmas or­szágban eltölteni, több helyszínen for- atni, s mintegy 25 riportot készíteni, sorok írója - aki szintén részese volt a vállalkozásnak - az alábbiakban megkísérli néhány, a megtett útra s a történelmi perspektívákra egyaránt jellemző portré (J. Flakszerman volt népbiztos, J. Afanaszjev történész, T. Zaszlavszkaja szociológus és M. Sat- rov drámaíró) felvillantását. J. Flakszerman nevét hiába keresnénk lexikonokban, noha számos szakmo­nográfia szerzője, s a közelmúltban jelent meg emlékiratainak második kiadása. A szerző, aki 90. életévén túl is alkot, sze­rény, ám tudós műszaki ember, egyetlen, még élő tagja az októberi forradalom utá­ni koalíciós - bolsevikokból és baloldali szociálforradalmárokból alakult - szovjet kormánynak. Szinte véletlenül szerez­tünk tudomást róla, és csoportunknak talán a legnagyobb élménye volt az a né­hány óra, amit egyszerű, Moszkva kör­nyéki házacskájában tölthettünk. Fiősünk forradalmár családból szár­mazott. Nővérei, sógorai részt vettek (kü­lönféle pártárnyalatokhoz csatlakozva) az önkényuralom elleni küzdelemben. Ő 1915-ben, mint diák került kapcsolatba a bolsevikokkal. A világháború alatt beso­rozták, tiszti iskolára került, s itt érte a februári forradalom. Azonnal a főváros­ba sietett, ahol a történelem sodra magá­val ragadta. Ott volt Lenin érkezésénél, akit sógora, a mensevik Szuhanov foga­dott. Flakszerman volt a titkára és jegyző­je annak a tanácskozásnak, ahol Lenin először ismertette stratégiai jelentőségű Áprilisi téziseit. 1917 augusztusában, amikor átmene­tileg a bolsevik párt féllegális körülmé­nyek közt tevékenykedett, ő teremtett biztonságos munkafeltételeket a VI. párt­kongresszus do­kumentumait ké­szítő, Sztálinvezet- te bizottságnak, a már említett sógora lakásában. Ugyanitt tartotta a párt központi bi­zottsága 1917 ok­tóberében azt az ülését, amelyen határoztak a fegy­veres felkelésről. A tanácskozást az ek­kor már tiszt Flakszerman és a bolsevi­kokkal rokonszenvező nővére biztosítot­ták. A felkelés katonai-politikai előkészíté­sében is részt vett, küldöttként jelen volt a II. szovjetkongresszuson, ahol Lenin be­jelentette a győzelmet. Október után Lu- nacsarszkij mellett kezdett dolgozni, majd a baloldali eszerekkel folytatott koalíciós tárgyalások után megszerve­zett Állami javak népbiztosságán az eszer Karelin helyettese lett. Mivel Kare­lint egyúttal delegálták a breszti békede­legációba, a népbiztosságot ténylege­sen a 22 éves Flakszerman irányította. Milyennek látta a Lenin vezette szovjet kormány munkastílusát a népbiztosok Benjáminja? Mint mondotta: „Itt valóban kollektív munka folyt, s Lenin egész idő alatt az idősebb elvtárs és oktató szere­pét alakította - ragyogóan. Úgy, hogy ezt senkinek nem kellett észrevennie.” A polgárháború évei után a lenini GOELRO-terv hatására Flakszerman pá­lyát változtatott, a hőenergetika kérdé­seivel kezdett foglalkozni, kutatóintézeti vezetőként, majd a Népgazdasági Ta­nács tisztségviselőjeként hőerőművek szervezésével szolgálta a villamosítási programot. Egy alkalommal részt vett egy szakmai tanácskozáson, ahol Sztálin is felszólalt. Szándékosan halkan beszélt, s végül mindenki, aki csak egy-egy mondatot akart elkapni szavaiból, kénytelen volt valósággal az asztalra hajolni A meg­döbbent Flakszerman előtt a résztvevők hátsó fele és meggörbedt háta „terült el”. „Úgy mentem el - mondotta -, hogy az ülést önkéntelenül összehasonlítottam a Lenin vezette tanácskozásokkal. Ott megtanultam valójában élni és dolgozni, de itt mit tanulhattam volna? Egy olyan alárendeltséget, hogy lessem a »vezér« minden szavát.” Flakszermant 1937. május elsején le­tartóztatták. A kihallgatási procedúra két részletben, körülbelül egy esztendeig tartott (igy, utalt rá: alkalma volt kipróbál­ni a Jezsov és a Berija fémjelezte korsza­kot is). Mivel nem volt hajlandó semmifé­le „bűnt” bevallani, ítélet nélkül 8 évre a kolimai aranybányákba küldték. A vádlott „konoksága” ezúttal nemcsak erkölcsi okokkal volt magyarázható. Flakszerman úgy látta, hogy a beisme­rés épp a túlélés esélyét csökkenti a mi­nimumra (hisz épp ekkor fejtette ki a Szovjetunió akkori főügyésze, hogy a vádlott beismerő vallomása a legfőbb, perdöntő bizonyíték). A kolimai életkörülményekről csak egy adatot közölt. A táborkomplexumnak mintegy 250 ezer lakója volt. Minden ha­józási időszakban hoztak további mint­egy 70 ezer foglyot, ám az összlétszám soha nem nőtt lényegesen. Az átmeneti szabadulás 1945-ben kö­vetkezett be, ám ezt újabb és újabb letar­tóztatások követték, de mivel hősünk ki­váló mérnök volt, ilyen minőségben fog­lalkoztatták azon hőerőművek építésé­nél, irányításánál, amelyek az állambiz­tonság felügyelete alatt működtek. A „nagy utazás” 1955-ben ért véget. Ekkor visszatért Moszkvába, jogilag és politikailag rehabilitálták, párttagságát visszakapta, és ismét lehetősége nyílott a tudományos munkára. Miután nyolcva­nadik évét betöltötte, nyugalomba vonult, ám a nyugdíjaslét nem jelent számára tétlen pihenést. Ekkor irta a szovjet hő­energetika 1920 és 1980 közötti fejlődé­sét tárgyaló monográfiáját, amely 1985- ben jelent meg az Akadémiai Könyvki­adónál. A még mindig aktív, szellemileg friss, idős férfi csak azon sajnálkozott, hogy gazdag élete tapasztalatait kevéssé tudja megosztani a fiatalabb nemzedékekkel. Véleménye szerint a lenini tradíciókhoz való közeledésben van a peresztrojka lé­nyege. Kende János Bonyhádi Zománcárugyár Edénybemutató az Interkontinentálban A Bonyhádi Zománcárugyár a világon hatodikként, 1982-től alkalmazza zo­máncedények belsejének bevonására az amerikai Du Pont cég Teflon majd a még tartósabb Silvers Stone bejegyzett védjegy márkanevű anyagait. Zománc- edényeket egyébként már 1922 óta gyártanak Bonyhádon. A Du Pont cég havonta laboratóriumi vizsgálatokkal el­lenőrzi az edények bevonatainak minő­ségét. A bevonatok - amint ahogy erről na­gyon sok magyar háziasszony is már meggyőződhetett - a kulturált, könnyebb főzés, mosogatás, egészségesebb táp­lálkozás lehetőségeit kínálja, nem kell, vagy csak nagyon kevés zsír, illetve olaj a főzéshez, sütéshez, mégsem ég le az étel. A bevonatok tapadásmentesítenek, ezért nagyon könnyű az edényeket el­mosogatni. Az Interag Rt, a Du Pont magyarországi vezérképviselete (a bevonóanyagok im­portálója) a Du Pont felkérésére ma a bu­dapesti Duna Interkontinentál szállodá­ban szimpóziumot rendez, elsősorban a kereskedők részére. A gyártók: a bony­hádiakon kívül az Alumíniumgyár és a Goldmetál Kisszövetkezet nagy gonddal előkészített, „rögtönzött” edénybemuta­tót is tartanak. A rendezvény célja, hogy kereskedőink megkülönböztetett figye­lemmel kezeljék, ajálják, árusítsák a na­gyobb használati értéket képviselő, s emiatt természetesen drágább edénye­ket. A bonyhádi gyártók vallják, az acélle­mez, a tűzzománc és a Du Pont valame­lyik bevonata együttesen háromszoros minőségi és élettartam-garanciát ered­ményez minden egyes termékükre. Fotó: G. K. Második szakma ötven munkásnak Könnyűgépkezelők vizsgáztak a TÁÉV-nél Az iparban egyre több jól képzett szak­munkásra van szükség, kiváltképpen az olyanokra, akik több szakmában járta­sak. Az ÉVM Építőgépkezelőket Képző Intézete Debrecenben székel, de tevé­kenysége az egész országra kiterjed. Tegnap fejezték be 67 építőipari szak-, il­letve segédmunkás vizsgáztatását a TÁÉV központjában a TIT közreműködé­sével. Kocsordy László, a debreceni oktatási intézet igazgatója elmondta, hogy 24 éve foglalkoznak szakmunkások képzésével, illetve továbbképzésével. Tolna megyé­ben már az ötödik évet töltik be tanfolya­mok tartásával, felnőtt szakmunkások továbbképzésével. A mostani tanfolya­mon 67 Tolna megyei munkás vett részt, s tett eredményes vizsgát. A 120 órás elméleti és a 20 órás gyakorlati tanulást kiegészítették a „házi” próbák, ugyanis a vállalatoknál ezek a munkások mind ra­kodógépeken, targoncákon dolgoznak, illetve építőipari anyagmozgató és sze­relő- emelőgépeket kezelnek. A most szerzett jogosítvány egyben azt is jelenti, hogy ötvenen második szakmát kaptak. Ez a mostani egyre nagyobb tudást igénylő foglalkoztatási rendszerben in­dokolt, hiszen egy szakember az adott vállalatnál több gépet is kezelhet. Az igazgató elmondta munkatársunk­nak azt is, hogy a jövő évben több bentla­kásos tanfolyamot is szerveznek, erre várnak Tolna megyeieket is. Hiszen a nagy értékű autódaruk, toronydaruk ke­zeléséhez, működtetésének megtanulá­sához nincsen mód minden vállalatnál, csak az intézet központjában, ahol mun­kásszállás - kollégium - is van, ugyanak­kor a számítógépes irányítás modelljét is, illetőleg a nagyéértékű gépek kezelésé­nek kabinetszerű oktatását is megold­hatják. A jelenlegi tanfolyam résztvevői Tolna megyei vállalatoktól jöttek, s tértek haza tegnap a sikeres vizsga után munkahe­lyükre. -Pj-Sm­Szabó József, a szekszárdi Agroker dolgozója A targoncavezető, Róhr Ferenc, a TÁÉV dolgozója egy tehergépko­csit rakodtat Kocsordy László igazgató, és Bárczy Örs vizsgabiztosok előtt Riba Sándor, a TÁÉV gépkezelője Csomagolás előtt a szeletsütök

Next

/
Oldalképek
Tartalom