Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-26 / 252. szám
1987. október 26. /tolna\ 4 NÉPÚJSÁG ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 A MÁV segített Egy felsönyéki olvasónk leveléből idézünk: „Kérem segítsenek. Ugyanis az történt, hogy ez év április 18-án Lepsény vasútállomáson leestem a gyorsvonat alsó lépcsőjéről és a jobb lábam csúnyán lezúztam, nagyon megütöttem magam. Elsősegélyben a vasútállomáson részesítettek, ahol jegyzőkönyvet is felvettek, de csak egy példányban. Később derült ki, hogy eltörött a karom. A biztosító fizetne, de kellene a balesetei jegyzőkönyv. Utazni még nem tudok.” Tájékoztatót kértünk a Magyar Államvasutak Igazgatóságától (Pécs), ahonnan Fényes József igazgató a következőket írta:- Olvasójuk 1987. április 18-án Lepsény állomáson a gyorsvonatról leszálláskor egyensúlyát vesztve elesett és alsó lábszárán hor- zsolásos sérülés keletkezett. A forgalmi szolgálattevő a balesetet észlelte, az utast elsősegélyben részesítette, majd felsegítette egy másik vonatra, mellyel folytatta útját. A sérülés jellegére tekintettel sem a vasutas, de maga az utas sem tartotta szükségesnek az úgynevezett baleseti jelentés felvételét. A levélben említett jegyzőkönyvfelvétel az elsősegélynyújtás kapcsán a „mentő”láda felnyitásáról és elsősegélyanyag felhasználásáról történt.- Levelük alapján intézkedtem Lepsény állomásfőnökség felé az utasbaleseti jelentés utólagos felvétele iránt, s az utas lakásán felvett jegyzőkönyv eredeti példányát az Állami Biztosító Tamási Városi Fiókjának a biztosítási kártalanítási eljárás lefolytatása céljából megküldtük. Mindent háznál fognak kézbesíteni Tamás Éva iregszemcsei olvasónk egy kérdéssel kezdte levelét: Köteles- e a kézbesítő kivinni a napi újságot, hivatalos levelet külterületre. Ugyanis Szőlőhegyen lakunk, a kézbesítőnk nem hajlandó egy újsággal kijönni. Édesapám 81 éves, a nyugdíj átvétele céljából le kell mennie az utolsó házig. A Pécsi Postaigazgatóság osztályvezetője, dr. Gazda Ferenc visz- gálta ki a panaszt:- A kézbesítő egy, a panaszos és a postahivatal közötti korábbi megegyezésre hivatkozva nem kézbesítette háznál Tamás János küldeményeit. A kézbesítés megkönnyítése érdekében Tamás Éva a lakhelyétől 200 méterre levélszekrényt is helyezett el a hírlapok ebbe történő elhelyezésére. Az utalványok és hivatalos levelek továbbra is háznál kerültek kézbesítésre. A levélíró felszólalására való tekintettel a kézbesítőt valamennyi küldemény háznál történő kézbesítésére utasítottam. Építhet-e töltést? Hosszú levelet kaptunk egy olvasónktól, aki kérte nevét és címét ne közöljük az újságban. A ház hátsó fala a szomszád udvarával határos. A hóolvadáskor és az esőzések alkalmával a víz veszélyezteti a fal épségét. Kérte a szomszédos udvar tulajdonosát, hogy járuljon hozzá, hogy az udvarán keresztül minimális anyag behordásá- val a fal tövében kis lejtésű töltést készítsen, amit a szomszéd nem engedett meg, ezért levélírónk a tanácshoz fordult. Két szakember helyszíni vizsgálatot tartott, mely során közölték, hogy 300 forintot fizessen be. Vajon mi indokolja a 300 forintot? - kérdezte levele végén olvasónk. Dr. Deák Konrád a Polgári Törvénykönyvünk 102. § (2) bekezdését idézte: „A tulajdonos a szomszédos földet kártalanítás ellenében használhatja, amennyiben ez a földjén való építkezéshez, bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok elvégzéséhez szükséges.” A szomszéd tehát köteles tűrni, hogy - szükség esetén az ő udvarán átjárva - a háza falát megjavítsa, megjavíttassa, a falon a szükséges karbantartási munkákat elvégezze. (Azt természetesen nem köteles tűrni, hogy a levélíró az esővizet, kis árkot ásva, az ő ingatlanára vezesse.) A tanácskérő levélből nem tudjuk meg, hogy a helyszínen járt tanácsi dolgozók milyen címen tartanak igényt a 300 forint befizetésére, kérdésére azonban ezt minden bizonnyal közük, s csak az indok ismeretében tudunk tájékoztatást adni arról, hogy ez az igény jogos-e vagy sem. Azt maradéktalanul kizártnak tartjuk, hogy a 300 forint befizetését a hozandó határozat irásbafoglalá- sáért kérték. rr“ Ml VÁLASZOLUNK A közúti jármüvek által okozott légszennyezés esetén követendő eljárásról szól a közlekedési miniszternek - a belügyminiszterrel és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökével egyetértésben kiadott - 10/1987. (IX. 24.) KM számú rendelete, amely a levegő tisztaságának védelmét szolgálja, s amelynek hatálya - az ott megjelöltek kivételével - a gépjárműveket, a mező- gazdasági vontatókat üzemben tartó jogi személyekre és magánszemélyekre - ideértve ezek társaságát is - terjed ki. A rendelet szerint a gépjármű vagy a mezőgazdasági vontató által kibocsátott légszennyező anyag mértékét a Közlekedési Főfelügyelet, a tanács vb közlekedési feladatot ellátó szakigazgatási szerve, illetőleg a rendőrhatóság ellenőrzi elsősorban a közúti forgalomban a jogszabály mellékletében meghatározott üzemben tartó jogi személyeknél azonban az üzemben tartó telephelyén is. Ha az ellenőrzés az előirt szennyezési határérték túllépését állapítja meg, arra kötelezi az üzemben tartót, hogy a túllépést szüntesse meg és gépjárművét valamely erre kijelölt vizsgáló állomáson 30 napon belül mutassa be. Ha a gépjármű a légszennyezés határértékét továbbra is túllépi, légszennyezési bírság kiszabására, illetve magánszemély esetében szabálysértési eljárás lefolytatására kerül sor. A rendelet ez év október hó 1. napján hatályba lépett, s az a Magyar Közlöny 41. számában olvasható. A terjedelem adta lehetőséget felhasználva adunk tájékoztatást a munkajogi szabályoknak a próbaidőre vonatkozó rendelkezéseiről figyelemmel arra, hogy - a tapasztalat szerint - a munkaadók és a munka- vállalók ismeretei is e tekintetben hiányosak. Nos, a Munka Törvénykönyve szerint a munkaviszony létesítésekor írásban próbaidőt is ki lehet kötni, ennek tartama 30 nap, a kollektív szerződés, vagy a felek azonban ennél rövidebb vagy hosszabb, de legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt is megállapíthatnak. Próbaidő tehát csak a munkaviszony létesítésekor és csak írásban köthető ki, tudni kell azt is, hogy a próbaidőt meghosszabbítani tilos. Nem köthető ki próbaidő áthelyezés, továbbá kinevezéssel, illetőleg választással történő alkalmazás esetén. Ha a munkáltató a próbaidő elteltével a dolgozót más munkakörben vagy alacsonyabb személyi alapbérrel akarja foglalkoztatni, erről őt legkésőbb a próbaidő eltelte előtti harmadik napon írásban köteles értesíteni. Ha a dolgozó a próbaidő eltelte után tovább dolgozik, munkaköre, illetőleg munkabére az értesítésnek megfelelően alakul. Nyomatékkai hívjuk fel a figyelmet a Munka Törvénykönyvének arra a rendelkezésére, amely szerint a próbaidő alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti. Ilyen esetben tehát szóba sem jön felmondási idő, felmentés a munkavégzés alól, de nincs jelentőségük a felmondási tilalmaknak és korlátozásoknak sem, a próbaidő alatt a betegnek, a terhes nőnek stb a munkaviszonya is azonnali hatállyal megszüntethető. E szabályok ismerete minden bizonynyal számos vitát tesz elkerülhetővé. DR. DEÁK KONRÁD Ősi mesterség: a zsúpoló Lukács ferenc zsúpolómunka közben Társadalombiztosítási tanácsadó Megyénk lakói közül azok, akikre a társadalombiztosítás valamilyen módon kiterjed, az utóbbi időben egyre nagyobb számban fordulnak az igazgatósághoz a következő kérdéssel: még ugyan távol állnak az öregedési nyugdíjra jogosító korhatártól, de különböző okok miatt a munkaviszonyukat, vagy egyéb társadalombiztosítással járó tevékenységüket meg kívánják szüntetni, de ezt követően bizonyos összegű nyugdijjárulék-fize- téssel a nyugdíjjogosultsághoz szolgálati időt akarnak szerezni. Az ilyen önkéntes alapon történő járulékfizetést és ezzel a nyugdíjhoz szolgálati idő szerzését a társadalombiztosítás jelenleg érvényben lévő rendeletéi nem teszik lehetővé. Van azonban a szolgálati idő megszakításának egy olyan jelenleg is érvényben lévő szabálya, amit ebben a kérdésben feltétlenül meg kell említeni. A dolog lényege az, hogy akinek a szolgálati idejében egyhuzamban öt évnél hosz- szabb megszakítás van, a megszakítást megelőző szolgálati idejét abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a megszakítás után öt évi szolgálati időt szerzett. Az öt évet meghaladó megszakítás áthidalására adnak lehetőséget a jogszabályok, amikor kimondják többek között, hogy nem számít megszakításnak az az idő, amely alatt valaki elismerési díjat fizetett. Az elismerési díj fizetése nem kötelező. Az erre irányuló kérelmet a lakóhely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz kell a szolgálati idő megszakításának kezdetétől számított egy éven belül benyújtani. Az elismerési díj összege havi 10, 15, illetve 30 forint, a megszakítást megelőző utolsó keresettől függően. A nőknek az 50., a férfiaknak pedig az 55. életévük betöltéséig kell csak az elismerési díjat fizetni, mivel ezt követően a nyugdíjkorhatár betöltéséig már nem keletkezhett öt évet meghaladó megszakítás. Nagyon nyomatékosan kell azonban hangsúlyozni, hogy az elismerési díj fizetésének időtartama a nyugdíjhoz jogszerző időnek, szolgálati időnek nem számit, az kizárólag csak a megszakítás áthidalására szolgál. GÁTI LÁSZLÓ, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság osztályvezetője „...Rámragadt, mert abban az időben nem volt más lehetőség. Az 1937-38-as években, amikor én olyan süldő legény voltam - kezdte mondandóját Lukács Ferenc a szakátyi lakóházak 60-70 százaléka zsúpos volt. Akkor a zsúp előállítása, előkészítése még a kenyérnél is fontosabb volt, hiszen ha időben nem gondoskodott róla az ember, beázott a feje felett a tető. A parasztember kis földjére mindig elvetette ősszel a rozsot, hogy a következő évben a háza tetején a zsúpot ki tudja javíttatni, hiszen annyi pénze, földje nem volt, hogy egyszerre annyi zsúpot elő tudjon állítani, amennyi az egész háza befedésére elég. Elkezdtem tanulgatni. Megtanultam, hogy a rozsot viaszérésben kell ám aratni, hogy jó zsúp legyen belőle. Viaszérésben, amikor a magvak már érettek, de a szár még jó kemény, olyan zöldes színű. Amikor ez megvan, akkor otthon ki kell csépelni. Cséplés után kévébe kell kötni a rozsot, majd kazalba rakni, tetejére rozsszalmát tenni, és ha jó az idő, lehet kezdeni a munkát.. Bizony, a kontyolás, a tetőgerinc szegése már gyakorlott kezeket, a mesterség ismeretét kívánta, de megtanultam ezt is, bár sohasem csak zsúpolással foglalkoztam. A zsúpoló először megöntöz 1 kéve - 5 gica - vékony szálú, erős zsúpot, amikor ez meggyengül egy kicsit, gi- cakötelet készít, ha ez is kész, pálcával beköti a gicát. Az a gica, ami a gerinc tetejére kerül és ott végigfut. Amikor több gica készen van, akkor megöntözi, kigereblyézi és utána mehet fel a gerincre, ott nyolcas fonásban a gicából egy-egy markot összefogva minden harmadikat egymáshoz köti. Utána jobbról is, balról is két sor vesszővel a tetőbe belefűzi. Mikor le van tűzve, minden tizedik gicába egy karót ver, hogy a szél ne tudja felszaggatni. Ha csak a tetőrész és nem a gerinc szorult javításra, akkor a zsúpot markonként a régi közé dugdostuk egy létráról. Nem volt olyan ház, ahol valamit ne kellett volna javítani a zsúpoláson minden évben. Most már csak két ház teteje zsúpos Szakályban, az egyik a Kapos menti tájház. Amikor a kor szellemének megfelelően folytak a tájház kialakítási munkálatai, akkor is dolgoztam rajta. Most szintén ennek az udvarán beszélgetünk, amit elmondtam, most újra végigcsináltam, hisz a tető gerince az átadás óta tönkrement. A községi tanács az eredeti formában javíttatja ki és ismét rám bízták ezt a munkát, most már nyugdíjasként elvállaltam, és unokám segítségével végzem el.” BÁRDOS LÁSZLÓNÉ
