Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-23 / 250. szám
4 NÉPÚJSÁG 1987. október 23. Tudósítóink írják Nyugdíjba vonulók búcsúztatása Lengyelen A Lengyeli Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetnél már hagyománya van annak, hogy a nyugdíjba vonuló dolgozóktól ünnepélyes keretek között köszönnek el. A közelmúltban három dolgozó élt a nyugdíj-igénybevételi jogával. Kitti Antal tanműhelyvezető és Teninger József gondnok egy negyedszázadot dolgozott az intézet állományában, a harmadik nyugdíjba vonuló Nőth Jánosné varrónő 20 éven keresztül szolgálta az intézetet. A három törzsgárdatagtól az intézet 120 dolgozójának jelenlétében Fábián András igazgató köszönt el, majd a munkatársak adták át az ajándéktárgyakat. Bai József Fotó: Szekeres Fábián András igazgató megköszöni a három nyugdíjba vonuló munkáját Taggyűlés a művelődési házban A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Tolna Megyei Szervezete taggyűlést tartott a dombóvári művelődési házban. Ezen Nagy Györgyné titkár tartott beszámolót az elnökség munkájáról, majd Krauss Péter, a dombóvári pártbizottság munkatársa szólalt fel. Dr. Kőszegi György, a dombóvári városi kórház szemészeti osztályának főorvosa Buktatók a szemészetben címmel a szembetegségekről szólt, amelyek az embert születésétől élete során érhetik. De beszélt a főorvos a kancsalságról is, mely elég gyakori szembetegség korunkban. Kezeletlenül a látás elvesztésével járhat. „A gyógyítást mér fél-, egyéves korban el kell kezdeni és 3-4-5 éves korig be kell fejezni. Iskolás korban már rögzül a kancsalság. Előadásában szólt még a piros szemről és a szivárványhártya-gyulladásról, az úgynevezett zöldhályogról. Ez utóbbi napok alatt maradandó károsodást okozhat. Kitért az időnkénti látásromlásra is, melyet nemcsak a szürkehályog okozhat. Végül a fém- és vegyi sérülésekről beszélt. „A mészsérülés az egyik legveszélyesebb, mely azonnali ellátást igényel, hisz ebben az esetben is elveszíthetjük látásunkat.” Az előadás után megválasztották az új Dr. Kőszegi György előadását tartja elnökséget, majd a program kultúrműsorral zárult. Bodó Imre Fotó: Dombai Iskolánk és a vöröskereszt Vöröskeresztes dokumentumok kiállítása A Magyar Vöröskereszt Tolna megyei vezetőségének felhívására Dombóváron a kisegítő iskola nevelői és tanulói gyűjtőmunkába kezdtek. A Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusára készülve eredeti dokumentumokat gyűjtöttek össze a nemzetközi és a Magyar Vöröskereszt történetéből. A gazdag anyagot az iskolában kiállításon mutatják be a város általános iskolai és középiskolai tanulóink. A kiállított dokumentumok híven tükrözik egyrészt a vöröskereszt sokrétű segítő tevékenységét, másrészt az iskolában folyó lelkes munkát, melynek fő szervezője és irányítója Hoppné Pricz Éva tanárnő. A kiállítás október végéig lesz nyitva, melynek megtekintése igen tanulságos lehet valamennyi tanulónak, de a vöröskereszt tevékenysége iránt érdeklődő felnőtteknek is. Magyarszéki Endre Részletek a kiállítás anyagából Miért „Augusz” az Augusz-ház? Az Augusz-ház Szekszárdon A pontosságra nem mindig hajló közbeszédben a szekszárdi Augusz-házat, a Liszt Ferenc Zeneiskola otthonát, nemegyszer Auguszt-háznak is mondják. Aligha a németek Dummer August-jára, vagy akár a hónap nevének csonkítására gondolva, hanem mert a névadó feledésbe merült. Ami politikai tevékenységét illeti, cseppet sem érdemtelenül. A közművelődésnek és a zenei kultúrának azonban jelentős hazai alakja volt, sőt közvetett módon részese annak, hogy egykori parkjában most teljes joggal állhat Borsos Miklós alkotása, a zeneköltő mellszobra. A névadóról majd később, előbb az előzményekről kisé részletesebben. Szekszárd a múlt század első felében nem volt több, mint egy néhány száz épülettel ékes nagy falu, mely történetesen (és majdnem véletlenül, egy szavazat szótöbbséggel) megyeszékhely rangot kapott. Még a környék szépsége se indokolta, hogy Szekszárd legyen a század egyik legnagyobb zenei zsenijének bizonyítottan kedvenc tartózkodási helye. Liszt Spanyolországtól a cárok fővárosáig bejárta egész Európát. Fejedelmi udvarok kedvelt vendége volt, a pápának jóformán barátja. Amikor hajszolt művészpályája során alahol megpihenni óhajtott, könnyűszerrel találhatott kulturáltabb vidéket, mint a szekszárdi dombok lába. A zenetörténet száznál jóval több levelét tartja számon - közülük nem egyet a megyei levéltárban fedezett fel néhai Hadnagy Bertalan - melyeket a nagy mester Szekszárdra címzett, barátjának, Augusz Antalnak. Fényesen ívelő pályája során Liszt tisztelőket, hódolókat, rajongókat és szeretőket is szép számmal szerzett, de a „barát” titulust ritkán osztogatta. Ki volt ez a németesen csengő nevű arisztokrata, akiről halála után így nyilatkozott: „Egyike volt azon nagyon kevesek közül, kiket valódi barátaimnak nevezhettem.” Az első kideríthető Augusz 1573-ban a kaproncai vár kapitányaként esett el a törökkel vívott harcban. Utódai mind katonák, kisebb-nagyobb seregtesteket vezénylő lovastisztek és sejthetőleg kemény kurucok voltak. Augusz Antal nagyapja Béri Balogh Ádám leányát, Balogh Júliát vette feleségül. Az unoka, fájától jócskán messzire esett gyümölcs volt, eltért a családi hagyományoktól. Gazdag földbirtokosként 1843-1848. között megyéje alispánjaként működött. Azokban a hónapokban azonban, amikor Perczel Mór és Csapó Vilmos egészen másként szerepelt, az alispán lemondott és a birtokára vonult. A kortársak többsége joggal nevezte hazafiatlannak, hiszen a szabadságharc bukása után nyomban véget vetett visszavonultságának és hivatalt vállalt. Egyik tisztsége gyűlöltebb volt, mint a másik. Előbb Tolna megye császári kormány- biztosa lett, majd Pest megyei főispán, 1852-1859. között pedig a budai császári helytartótanács alelnöke. Innen állítólag túlzott magyarkodása miatt váltották le, ezt azonban enyhe kétkedéssel kell fogadni, mert alelnöksége végén bárói rangot kapott. Ettől kezdve már csak társadalmi életet élt és gazdálkodott, méghozzá igen jól, hisz pincészetének borait fél Európába szállította. Liszt aligha politikai pályafutása miatt fogadta barátságába Augusz Antalt, mert amikor ezt egy alkalommal említették előtte, a művész tömören közölte, hogy nem érdekli a politika, és baráti érzelmeiben nem engedi magát politikai szempontok által vezéreltetni. A művészet hozta össze őket. Augusz Antal - zenekultúrával akkoriban nem dicsekedhető hazánkban - kiemelkedően finom ízlésű zeneértő volt. Helytartótanácsi szolgálata alatt Budán egyházi zeneegyletet alapított, melynek sokáig elnöke volt. Augusz és Liszt 1839-ben ismerkedett meg, de utóbbi csak 1846 őszén látogatott először Szekszárdra. Október 18-án fergeteges sikerű hangversenyt adott a megyeháza nagytermében. A siker a korra jellemző összes külsőségek között zajlott. Gróf Zichy Lászlóné Pélről ökrösszekéren hozatta Szekszárdra zongoráját, hogy Liszt: - ráírhassa a nevét. Palochay Cornélia bárónőt a hangverseny dicsőítő vers megírására ihlette. Költeménye - talán szerencsére - nem maradt fenn. Liszt innen utazott Pécsre, ahol Scitovszky püspökkel megbeszélte, hogy egyházi zenét, misét ír a részére. Ez lett az Esztergomi mise, mely egy másik látogatás alkalmával Szekszárdon, Auguszék házánál keletkezett. Egyik levelében Liszt így említi ezt a szerzeményét Augusznak: „Unsere Messe”, vagyis „a mi misénk”. A mise hangjai először 1856. augusztus 31-én csendültek fel Esztergomban. Liszt ekkoriban már rendszeresen vendégeskedett Auguszéknál. Nemcsak a bárósított família zenei élete lehetett azonban fejlett, hanem a megyeszékhely ilyen igénye is. Liszt közkívánatra olyan hangversenyt is adott, melynek közönsége kinn állt az utcán, ő maga pedig benn játszott az Augusz-ház nyitott ablakai mögött. Vallásos ember lévén, reggelenként láthatták a szekszárdiak, amint imakönyvével a kezében az újvárosi templomhoz sétált. Ezt a rábízott Hrabovszky-alapítványból Augusz építtette. Liszt csak az orgonáját nem kedvelte, erről így írt: „Az orgonáját elpuskáztad.” Ittjártának emléktáblája most az orgona közelében van. 1870 őszén negyedévnél hosszabb ideig tartózkodott Szekszárdon. Október 22-i születésnapját a város kivilágítással ünnepelte. Utolsó nagy hangversenyét is ekkor tartotta az akkor még valóban „szálló", Szekszárd szálló nagytermében. A nagy zeneköltö személye olyan nívós művésztársaságot vonzott Szekszárdra, amilyennel a megyeszékhely csak mostanában, a Művészetek Háza jóvoltából kezdhet dicsekedni. Javarészük Augusz vendége volt. Itt lakott Men- ter Zsófia, a később világhírűvé vált zongoraművész; Servais; Liszt bonyolult lelkű hódolója: Janina Olga; Mihálovics Ödön, aki később egyik utóda lett a Zeneakadémia igazgatói székében és Reményi Ede hegedűvirtuóz, Görgey egykori segédtisztje. Utóbbiról mára elfeledtük, hogy a pesti Petőfi- és Széchenyi-szobrok felállításához hangversenyeivel akkoriban hallatlan, ma sokmillióval felérő összeget, 67 ezer forintot szerzett. Eljött Hans von Bü- low, Liszt tanítványa és Cosima lányának első férje. Nagy kirándulásokat tettek a környéken, többször jártak Őcsényben és Decsen is. Augusz Antal vitathatatlan érdeme, hogy egy ilyen társaság összejöveteléhez a körülményeket megteremtette. A maga módján másképp is egyengette Liszt itthoni útjait. Egyik tagja volt például annak a szervező bizottságnak, mely kiverekedte, hogy az alakuló Zeneakadémia vezetésére Liszt Ferencet kérjék fel. Az utókor érdeklődője azt hihetné, hogy ez természetes volt, de korántsem. Mint annyi értelmes dologért e hazában, keményen kellett harcolni érte. Liszt utolsó, Augusz Antalhoz intézett levele 1878. augusztus 28-án, már a zeneakadémia tervezett orgonájával foglalkozik. Arra kéri barátját, hogy járja ki: az orgona beszerzését teljhatalmúan őrá bízzák: „Talán alkalmas lesz a pécsi orgona- építő, ami kellemes lenne számomra, mert honfitársainknak állandóan előnyt kell biztosítani, ha teljesítményük erre feljogosítja őket.” A máig helytálló érvelést tartalmazó levél Bayreuthból kelt. Valószínű, hogy az ekkor már súlyos beteg Augusz nem olvashatta, mert 1878. szeptember 9-én meghalt. ORDAS IVÁN Fotó: G.K.
