Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

1987. október 17. NÉPÚJSÁG 3 Tagkönyvcsere A párt egységének erősítése Interjú Váradi Lászlóval, a megyei pártbizottság titkárával HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE A Skorpió havának harmadik hetét kezdjük most, az ősz a termésbetakarítás, a jövő évre való tervezgetés idejét éljük. A meghívók egymás után érkeznek az üze­mekbe, gazdálkodó egységekhez: bemutatóra, eszmecse­rére, tájékoztatóra invitálnak. Különösen azok a tájékozta­tók keltenek nagy érdeklődést, melyek a jövő év terveinek a pontos elkészítését segítik. Az előkészületek persze már megkezdődtek: ebben a hónapban a vállalatoknál, és szö­vetkezeiknél a pártalapszervezetekben taggyűléseken és termelésoanácskozásokon tárgyaljók meg: mit tehetnek a jobb munka érdekében. Tervek A gazdasági, társadalmi stabilizáció és a kibontakozás idő­szakában mindenekelőtt az a fontos, hogy a termelő üzem tudja: mit érdemes termelni, és mit nem. Ha ez tisztázódott az ott dolgozók is meggyőződhetnek munkájuk hasznosságá­ról, s pontosan tudják: milyen mértékben járultak a népgaz­daság, s ezzel együtt a saját gondjaik megoldásához. „Talán az egyik legfontosabb dolog, hogy mindenki a maga munka­helyén találja meg azt, amiben többet tehet az eddigieknél. Többet tehet, és jobban dolgozhat” - mondta a héten Varga László, az Orion tamási gyáregységének vezetője. Mostaná­ban sokan mondják: de hát mit akarunk még, mikor a magyar nép szorgalmas, dolgos, az volt mindig is és ma is az. Hát ez igaz is meg nem is. Mert régen is bizony szedni kellett a sá­torfáját annak az uradalmi cselédnek, aki lusta volt, tétién, és dologtalan -, aki nem saját tapasztalataiból tud erről, vagy éppen hallott csak róla valamit, érdemes elolvasnia Illyés Gyula: A puszták népe című regényét. Ott bizony leírja: jó munkásnak lenni rang volt, elismerést jelentett, a rest embert a pici zárt világban a felsőrácegresi pusztán is megvetette mindenki. Tehát valaha sem dolgozott minden ember egyfor­ma erőbedobással, vagy ahogy mostanában mondjuk: a munkája nem volt kellőképp intenzív. Megéri nem másutt, csak a saját környezetünkben körül­nézni: ugyan hány ember lötyögi végig az életét, s noha úgy látszik, hogy napkeltétől napnyugtáig dolgozik, ennek a mun­kának semmi értéke, értékben megtestesülő eredménye nincs. Borzalmasan bosszantó dolgozni úgy, hogy az ember nem látja a munkájának az eredményét, ennél csak az a ször­nyűbb, mikor valaki tényleg erejét megfeszítve dolgozik, s a végtermék nem kell senkinek. Pedig hány ilyen esetről halla­ni, arról például, hogy igen kemény fizikai munkával, és fejlett műszaki háttérrel rendelkező üzemből nehézkesen cammo­gó, ormótlan, kezelhetetlen, ügyetlenül, rosszul dolgozó és sok üzemanyagot fogyasztó gép kerül ki. Ezt a gépet csak jobb híján veszik meg, azért mert mást kapni nem lehet, drága is, rossz is, rengeteg benne a munka. Akkor meg minek gyártják? Ez az a kérdés ami jövőre igen hamar eldől. Igen, dolgos ember a magyar ember, főleg az, akinek a munkáját alaposan, okosan, és körültekintően megszervezik, s aki képes a saját maga életét is megszervezni. Meglehet fi­gyelni: a jól dolgozó, feladatát lelkiismeretesen ellátó ember nem csupán a munkahelyén emelkedik ki a környezetéből, de az otthona, az őt körülvevő világ is rendezett. A bölcskei kikötőben Olyan ez a téma, hogy nem lehet abbahagyni. Most írás közben a tekintetem egy papircetlire esik: hónapokkal ezelőtt tettem el - emlékbe. Egy hosszúra nyúlt, kilátástalan és unal­mas értekezleten jegyzeteltem, mint a kisdiák, ha megbünte­tik, vagy harmincszor leírtam a következő mondatot: „Ki kell küszöbölni a szűk keresztmetszetet”. Szörnyű egy mondat, az embernek a füle is belefájdul ha meghallja, a jelentéstartal­ma homályos, érthetetlen. Készülnek a tervek tehát, s van ahol csak készülnek. Az utóbbi napokban jó néhány első vezetőt kértem: fogadjon, szeretném megismerni a stabilizációs, kibontakozási prog­ramjukat. „Nem, még nincs kész, nem ismerjük eléggé a fel­adatainkat, nem találtunk elég útravalót a célok megvalósítá­sához, most voltunk háromnapos továbbképzésen, a prog­ram csak ezután készül el” - hangzott a válasz. Megint? Ismét elkezdődött volna pontosan az, amit nagyon de nagyon sze­rettünk volna elkerülni, nevezetesen: hogy mindig másra, és nem magunkra számítunk. Várjuk, hogy valaki mondjon valamit, vagy mondjon meg mindent, s csak ezután kezdődik egy fontos, az ágazat, az üzem elkövetkező éveit eldöntő program készítése. Mégiscsak lehet valami abban a bizonyos szűk kereszt- metszetben, amit ugyebár - ki kell küszöbölni! Vetés előtt a búzáról Az örök természeti törvény most is, mint mindig igaz: ha nem vetjük el a magot, nem lesz termés sem. Itt a búzavetés ideje, amit szorgosan végeznek a gazdaságok. A gabonafé­lék terméseredménye évről évre nőtt a megyében. A kukorica vetésterületének a 80-as években bekövetkezett csökkené­sét a tavaly meghirdetett ösztönző intézkedésekkel sikerült megállítani sőt, az elmúlt évben a terület már 6,5 százalékkal meghaladta az előző évit. Tavaly Tolna megye búzatermesz­tésben az országos rangsorban az első lett. Idén megyénk­ben 68 520 hektáron termeltek kalászost, amelyből az őszi árpa 7822 ha-t, az őszi búza 59172 ha-t tett ki. A termesztés szempontjából rendhagyónak tekinthető év számos olyan ta­pasztalattal szolgált, amelyben a termelést irányító ember szaktudásán túl, az időjárás elemei is meghatározott súllyal szerepeltek befolyásolva a termés alakulását és annak mi­nőségét. Mindezek kedvezőtlen hatásának eredményeként a fajlagos hozamok, és így a megtermelt kalászos gabona mennyisége is 8 százalékkal maradt el az előző évitől. Az el­múlt években csupán 1981-ben volt ennél gyengébb az át­lagtermés. A megye agrárágazatának feladatterve ismert, az élelmi- szeripari vállalatok közül a Tejipari Vállalat a félkemény sajt gyártásának bővítését tervezi, - a sajtvonalon naponta 60-100 ezer liter tejfeldolgozó kapacitás bővítést terveznek. A konzervgyár a faddi telephelyén korszerűsítette a feldolgo­zóvonalat, s 50 millió forintos költséggel a csomagolástechni­ka gépesítését kívánják megoldani. Erdőn, mezőn Müszerkapcsoló-alkatrészek'készülnek a présgépen a ta­mási Orionban Ősszel, ha véget értek a munkák, nem árt néha magunkra is gondolni. Ahogy így elnézegetem: némelyik ember olyan sápadt, fakó, mintha örökösen egy sötét kamrában üldögél­ne. Nem vagyok biztos abban, hogy sikerül, de szeretném buzdítani őket, s mindenkit arra: minél többet legyünk leve­gőn, kiránduljunk ha tehetjük. Olyan szép ilyenkor ősszel az erdő, kár megfosztani magunkat ettől a látványtól. Kevesen ismerik például a Duna menti kirándulóhelyeket, köztük a madocsai kikötőt. Mert hát azt se felejtsük el: olykor pihenni is kell, ha dolgozik az ember. D. Varga Márta Téli energiaellátás- Kézenfekvő a kérdés, biztosan sokan felteszik ma országszerte, még ha csak magukban is. Miért van szükség a tagkönyvek cseré­jére, a betelt lapokat adminisztratív intézkedéssel is ki lehetne egészí­teni.- Nem jelentéktelen kérdés az a tény sem, hogy a tagkönyvek beteltek, újakra van szükség. Ugyanakkor a magyar kommunista pártban immár hetven esz­tendeje hagyomány, hogy a tízévenként esedékes tagkönyvcserét politikai célok elérésére Is felhasználjuk. Most is ez a tervünk. Volt, hogy ezt az eseményt tag­revízióra használtuk fel, máskor pedig egyszerűen adminisztratív feladatot je­lentett. Szeretném hangsúlyozni, hogy most egyikről sincsen szó. Ma a pártnak sem olyan célja nincsen, hogy tagságá­nak létszámát csökkentse, sem pedig, hogy kampányszerűen növelje. Ugyan­akkor kár lenne, ha nem használnánk fel politikai célok elérésére is ezt az alkal­mat, amikor minden párttaggal szót kell váltani, mert az adatokat mindenképpen egyeztetni, kiegészíteni és felfrissíteni szükséges.- Melyek a tagkönyvcsere politi­kai céljai?- Sokféle részkérdést meg lehetne fo­galmazni, a tagkönyvcsere legfontosabb célja mindenképpen az, hogy erősödjék a pártegység. Már a XIII. kongresszus is megfogalmazta, hogy tovább kell erősí­teni a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységét, akár azt is mondhatjuk, hogy kongresszusi határo­zatot hajtunk végre azzal, hogy minden párttaggal ismételten elbeszélgetünk a feladatokról. A pártegységet elsősorban úgy erősíthetjük, hogy az aktuális felada­tokra mozgósítunk. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a kije­lölt feladatokat teljesítsük. Hogy melyek ezek, azt egészen pontosan és részlete­sen meghatározta az MSZMP Központi Bizottsága július másodiki határozatá­ban. Arról van szó tehát, hogy a gazdasá­gi-társadalmi kibontakozás programját hogyan segíthetik a pártszervezetek, il­letve az egyes párttagok.- Engedjen meg egy közbeve­tést. Ön úgy fogalmazott, hogy nö­velni kell a párt egységét. Nincs eszmei, politikai, szervezeti és cse­lekvési egység? Gondolom ez a kérdés sokakban megfogalmazó­dik még a párttagság körében is.- Természetesen nincsen, mondhat­nám, hiszen nem is lehet, mert a pártegy­ség nem statikus állapot. Alapvető cél­jaink meghatározásában, úgy gondolom, van az egységnek szilárd alapja, de a pártegység folyamat, amelyre mindig, minden új kérdésnél újra oda kell figyelni és megteremteni, kialakítani azt. A kom­munistáknak napjainkban különösen nagy felelőssége, hogy aktív, áldozat­kész és példamutató tevékenységükkel magukkal ragadják a dolgozók tömegeit.- Hogyan tud ma megfelelni a párt a rá háruló feladatoknak?- A tagkönyvcsere másik kérdése, ho­gyan alakuljon a jövőben a párt belső élete, hogyan tudjuk munkastílusunkat, munkamódszereinket a kor követelmé­nyeihez igazítani. A gazdasági, társadal­mi életünkben jelentkező nehézségek és feszültségek a pártban is éreztetik ha­tásukat, kár lenne ezt tagadni. Néhol bi­zonytalanságot, kétkedést, türelmetlen­séget váltanak ki a párttagság körében is. Ez zavarokat okoz a pártszervek és szervezetek működésében, a politika képviseletében. Ma a kommunisták is nehezebben tudnak eligazodni a politi­kai, a társadalmi és gazdasági élet prob­lémáiban. A párt politikáját nem képviseli mindenki határozottan, fellazult a pártfe­gyelem. Vannak, akik a politika egyes elemeivel nem értenek egyet, ugyanak­kor tapasztalható várakozó magatartás, ami visszatart a cselekvéstől akkor is, amikor a feladatok megoldására helyi in­tézkedések szükségesek.- E témakörben miben látja a ki­bontakozás útját, hogy megmarad­junk a már közhasználatúvá vált ter­minológiánál?- Csakis a pártdemokráciában. Nincs más út, mint igényelni és megkövetelni a demokratikus vitát, a felelősségteljes döntéshozatalt, a következetes és egy­séges végrehajtást. A párttagság joga és kötelessége, hogy részt vegyen az elvi, politikai, szervezeti kérdések megvitatá­sában az országos és helyi politika kidol­gozásában, és aktívan közreműködjön ennek elfogadtatásában és persze a végrehajtásában is. A pártunk munkáját jellemző demokratikus munkastílus még nem érvényesül mindig mindenütt. A pártfórumokon helye van annak, hogy valaki különvéleményét kifejtse, sőt kívá­natos, hogy a nézetek ütközzenek. Az vi­szont megengedhetetlen - de manapság nem ritkán előfordul hogy a döntés után is folytatódik a különvélemények, a párt politikájától eltérő nézetek nyílt vagy szűkkörű képviselete, hangoztatása.- El kell beszélgetni minden párt­taggal, erre tulajdonképpen eddig is lehetőség volt..- Igaz, de most a beszélgetések tema­tikája szélesebb, mint egy év pártmunká­ja, hiszen szót kell váltani a párt politiká­járól általában, a munkamódszerről és munkastílusról, a párt vezető szerepéről. Alapszervezeti szinten a vezetőségekvé- leményt mondanak a párttagról is, és vi­szont. Nagyon fontosnak érzem, hogy foglalkozzunk az egyes párttaggal, hi­szen a hatásunk, tekintélyünk minden egyes párttag magatartásán is múlik. A napi munka során több pártszervezet nem vállalja a kényelmetlen feladatokat és nem biztos, hogy szólnak annak, aki a párttaghoz nem méltó módon dolgozik, vagy magánéletében nem tartja be a párt normáit. Itt most ezeknek a kérdéseknek a megbeszélésére is felhívjuk a figyel­met. Akik nem valók a pártba, azoknak ezt meg is kell tudnunk mondani, aki vi­szont úgy érzi, hogy nem akar, vagy nem tud megfelelni a követelményeknek, min­den következmény nélkül ki is léphet a pártból.- A másik oldalról viszont javítani kellene a tagfelvételi munkát.- Érzékeljük, hogy a nehézségek és társadalmi feszültségek hatnak a párt belső életére is, köztük a pártépítésre, illetve a taglétszám alakulására is. Nincs szükségünk a számok hajszolására, vi­szont tudatosabb munkát kell folytatnunk annak érdekében, hogy elsősorban mi­nőségileg fejlődjön pártunk összetétele. Ezen belül mindenekelőtt a munkások és a fiatalok körében szükséges erősíte­ni a politikai tevékenységet, javítani a párttaggá nevelést.- Mit gondol, hány százalékkal lesz kevesebb a párttag Tolna me­gyében a tagkönyvcsere után, mint most?- Gondolja, hogy valaki ezt meg tudja mondani? Azt remélem, hogy mindenki kikerül, aki ma nem közénk való - meggyőződésem, hogy ezzel erősebb lesz a párt - és közöttünk marad minden valódi, a nehézségeket is vállaló kommu­nista. Ugyanakkora párttagokkal való tö­rődés folyamatos és fontos feladatunk. A tagkönyvcserét is fel kell használnunk - erre a KMP megalakulásának közelgő 70. évfordulója is kötelez bennünket -, hogy a valamennyi becsületesen helytál­ló kommunistának elismerjük a nép sok éves szolgálatát. Már az előkészítés idő­szakában nagy figyelmet kell fordítani ar­ra, hogy a párttagok munkája és maga­tartása a velük folytatott személyes be­szélgetés során is reális megítélésben részesüljön, és akkor megvalósul a tag­könyvcsere legfontosabb politikai tartal­ma, és erősödni fog a pártegység. Végül azt hiszem, éppen a nehézségek köze­pette derülhet ki az emberekről, hogy kik közöttük az igazi kommunisták, akikre a párt és a nép minden körülmények között számíthat. IHÄROSI IBOLYA A fűtési idény megkezdése alkalmából a télre várható energia-és fűtőanyag-el­látásáról érdeklődött az Országos Ener­giagazdálkodási Hivatal Hatóságnál az MTI munkatrsa. Tarján Róbert osztályvezető elmondta, hogy a téli fűtőanyagok közül szénből ki­fejezetten nagy készleteket tároltak az erőművek, s megfelelő mennyiséggel rendelkeznek szénből és brikettből is a tüzelőanyag-telepek. Az utóbbi hónapokban megszűntek a brikett minőségét kifogásoló panaszok is, mert az üzemek változtattak az anyag- összetétel receptúráján, így csökkent a termék meddő-, illetve hamutartalma. Néhány Tüzép-telepen átmeneti válasz­tékgondok vannak és nagyobb a kínálat brikettből, mint a keresett szénfajtákból. A bányászok az igenyeltnek megfelelő termeléssel segítik az ellátást, s a külke­reskedelem is szorgalmazza az import szén szállítására kötött szerződések üte­mes teljesítését. Háztartási tüzelőolajból elegendők a készletek, s a finomítók a télen is folya­matosan gondoskodnak a pótlásról, a kiegyensúlyozott ellátásról. A gázipar felkészült arra, hogy a télen naponta 52-53 millió köbméter földgázt szolgáltat, a szokásos nyári felhaszná­lásnak két és félszeresét. Az igények biz­tonságos fedezését szolgálja, hogy a föld alatti tárolókban október végéig több mint egymilliárd köbméter gázt tartalé­kolnak a télre. Kokszból több Tüzép-telepen átmene­tileg hiány volt, de a központi tartalékok igénybevételével megszüntették ezt a gondot. Az energiaszolgáltatók minden eshe­tőségre számítva felkészültek arra is, hogy nagyobb üzemzavar esetén a nép­gazdaságnak lehető legkevesebb kárt okozó átmeneti korlátozásokat vezetnek be az ipar energia-felhasználásában, ne­hogy hiányt szenvedjen a lakosság. Változatlanul fontos követelmény azonban, hogy ne csak a gazdaságban, hanem a háztartásokban is takarékos­kodjanak az energiával és ne engedje­nek teret a pazarlásnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom