Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

1987. október 14. Képújság 3 „Jót, jól, másokért” Egy élet hitvallása Nagy Zoltán, a Tol­na Megyei Társada­lombiztosítási Igaz­gatóság vezetője mindent elrendezett, íróasztala üres, egyetlen aktacso­mag, feljegyzés sincs rajta. Az igazgatóság épülete belülről fel­újítva, kívülről most vakolják. Nagy Zoltán feláll székéből és harminchét évi társa­dalombiztosítási munka után, 1988. ja­nuár elsejével nyug­díjba megy, példás rendet, megbízható törzsgárdát hagyva maga után.- Negyvennégy év munka, ebből har­minchét egy helyen. Végiggondolni is sok. Mit jelentett ez Önnek?- Mindent. Számlafejtőként, 1950. március hetedikén léptem be a Társada­lombiztosítási Igazgatóság kapuján. Min­den lépcsőfokot végigjártam, minden munkaterületet megismertem. Közben kilenc évig a szakszervezetek megyei ta­nácsán a társadalombiztosítási bizottság elnökeként dolgoztam. Ez a munkakör módot adott rá, hogy szociálpolitikai vo­nalon szélesebb látókört szerezzek.- A Társadalombiztosítási Igazgató­ságot 1973 óta vezeti, száznégy dolgo­zó, százkilencvenhét társadalombiztosí­tási kifizetőhely tartozik ide.- Felkértek erre a posztra és én öröm­mel mondtam igent. Mindig nagyon am­bicionált ez az emberközpontú munka. Nemcsak az ügyiratot, az ügyet nézni, hanem az akták mögött meglátni az egyént is.- Önt jó vezetőnek tartják felettesei, beosztottjai egyaránt...- Meggyőződésem, hogy szociálpoliti­kai munkát csak jó énnel, ambícióval, egymást becsülve lehet végezni. Mindig arra törekedtem, hogy tisztességes mun­kát végezzek és ezt megköveteltem min­denkori munkatársaimtól is. Csak jó kol­lektívával, azonos nézőponttal lehet a fel­merült problémákat konfliktusmentesen megoldani. A társadalombiztosítás terü­letén dolgozó munkatársakkal szemben nagyok az elvárások, magasak a szak­mai követelmények. Volt és van is fluk­tuáció. Aki nem alkalmas erre a munkára, jobb ha időben elmegy. Bár nincsenek túlfizetve ügyintézőink, mégis sikerült egy megbízható gárdát kialakítanunk. Bonyolult a munka, állandóan új ismere­teket kíván, a jogszabályok gyakran megváltoznak, de aki ezt a munkát, az emberekkel való törődést megszereti, az marad. Mindig igyekeztem nyílt, demok­ratikus vezetői módszereket alkalmazni. Soha nem avatkoztam be a középveze­tők munkájába, hagytam őket dolgozni. Talán ezért is volt, hogy mindenki igyeke­zett képességeihez mérten a legjobbat nyújtani. Nálunk nincs félfogadási idő, bármikor fogadjuk az ügyfeleket. Ha va­laki úgy érezte, hogy az illetékes osztá­lyon nem kapott kielégítő választ, bármi­kor, egyéb ügyeimet félretéve fogadtam. Széles körű, jó kapcsolatrendszert sike­rült kiépítenem, minden munkáltatóval, érdekképviseleti, államigazgatási szerv­vel. Nem mondom, voltak vitáink, de min­dig sikerült közös nevezőre jutnunk.- Hosszú évekig társadalmi megbíza­tásként titkára volt a Tolna Megyei Tár­sadalombiztosítási Tanácsnak. Ez a tár­sadalmi szerv többek között jogorvosla­ti feladatokat is ellát. Mit érzett, ha vala­kit el kellett utasítania?- Sajnos ilyenre is akadt példa. A szo­ciálpolitikai munka rendelethalmazra épül. Elutasítás esetén is mindig kell az ügyfélnek éreznie a jószándékot, azt, hogy nem mindig rajtunk, hanem a min­denkori jogszabályokon múlik, tudjuk-e teljesíteni a kérését. Arra törekedtünk, hogy ebből a házból senki ne távozzon haraggal. Nemcsak ügyviteli munkát végeztünk, hanem érdekképviseleti tevékenységet is elláttunk. Nyugdíjaztatási kérelmeknél gyakran figyelmeztettük a munkáltatót, hogy hogyan jár jobban a dolgozó.- Nem lesz nehéz abbahagyni ezt a munkát, mit fog kezdeni a szabad idejé­vel?- Eddig csak papíron láttam mit jelent nyugdíjasnak lenni, most a gyakorlatban is tapasztalni fogom, remélem zökkenő- mentes lesz az átállás. Vár a család, fele­ségem már nyugdíjas, kisunokám négy hónapos. Aztán ott a hobbim, a sport, a természetjárás, a horgászat. Eddig is minden szabad időmet télen-nyáron a dunai horgásztanyámon töltöttem, ez­után még többet fogok ott tartózkodni. A természetet soha nem lehet megunni, mindig nyújt valami újat.- Jót, jól csinálni és ezért elismerve lenni, ez minden ember titkos vágya. Önt kitüntették munkájáért. A Kiváló Dolgo­zó, és a Kiváló Munkáért miniszteri ki­tüntetés mellett megkapta a Munka Ér­demrend bronz és arany fokozatát is. Elégedett ember?- Igen. Elégedett emberként távozom, ha még egyszer kezdhetném az életem, ugyanitt kezdeném. Köszönöm a sors­nak, hogy azzal foglalkozhattam, amit szerettem. F. KOVÁTS ÉVA Különleges beton a vízi erőműhöz A Bős-Nagymarosi Vízierőmű-rendszer építéséhez különleges betont kísérleteztek ki az Építéstudományi Intézet szentendrei telepén. A nagy beruházást kivitelező Víz­ügyi Építő Vállalat megbízásából az intézet több száz különböző összetételű minta kö­zül választotta ki azt a néhányat, amelyek egy átlagos betonnál jobban terhelhetők, ellenállnak a víznyomásnak, fagy- és kopásállóak. Ehhez mindenekelőtt szennyező­désmentes, meghatározott szemnagyságú sóderre van szükség. Az építkezés helyszí­nén kitermelt kavics erre nem volt megfelelő, ezért végül is a hegyeshalmi kavicsbá­nyából hozzák az alapanyagot, a cementet pedig a bélapátfalvai gyárból. A különleges betonba többféle kémiai adalékot is kevernek, amely a fagytűrőképességet növeli, il­letve a cement kötését lassítja. Ez utóbbit az építés technológiai menete kívánja meg. A betonmintákat laboratóriumi körülmények között, több irányú nagyfokú terhelés­nek vetették alá, túlnyomásos vízben figyelték ellenállóképességüket, a szilárdságot törőgépekkel ellenőrizték, a hőmérsékletváltozással szembeni ellenállóságot pedig a minták hűtőszekrénybe, illetve meleg vízbe helyezésével vizsgálták. A legkedvezőbb tulajdonságokat hordozó betonfajtát már használják is Dunakilitinél a duzzasztómű építésénél. Itt összesen 200 ezer köbméter betonra van szükség; az intézet által kikí­sérletezett különleges betonfajtákból eddig több tízezer köbmétert építettek be. Mű­szerekkel folyamatosan ellenőrzik az anyag viselkedését, tulajdonságait, s a vizsgála­tok kitűnő eredményt adtak. A kis tétel is tétel Exportjogot kapott az Aliscavin „Már a rómaiak is ezt itták” hirdeti a fel­irat az „Aliscavin” Szekszárdi Borászati Közös Vállalat szép kiállítású plakátján. A szlogen, amit maguknak választottak a következő: „Nekünk már a 100 palackos tétel is üzlet, ha jól megfizetik”. A vállalat igazgatója Módos Ernő, aki a dohány­zóasztalát virág helyett három palack borral díszíti: Chardonnay-t, Kékfran­kost, és Cabernet franc-ot kötött egy csokorba. Az Aliscavin ez év februárjában nyúj­totta be az önálló exportjog iránti pályá­zatát, s rengeteg utánjárással ez év októ­berében meg is kapták. Önálló export­joggal kevés bortermelő üzem rendelke­zik, s közülük a legkisebb az Aliscavin. S tán a legfiatalabb is. A Szekszárdi Borászati Közös Vállalatot önálló jogi személyként alig két éve, 1985. szeptem­ber elsején hozta létre a történelmi borvi­déken gazdálkodó 10 mezőgazdasági szövetkezet, valamint a Szekszárdi Me­zőgazdasági Kombinát. Azóta csatlako­zott a közös vállalathoz a Tszker is. A bor­vidék borászatát kívánták fejleszteni s úgy gondolták, hogy erejüket koncent­rálva vissza tudják állítani a történelmi borvidék egyszer már megvolt hírnevét, lehetőség nyílik arra, hogy az alapítóta­gok növeljék a mennyiséget, és bővítsék a választékot, a palackos borok kínálatát. Ennek alapja természetesen az, hogy a szőlőtermesztést, és a feldolgozást zárt folyamattá alakítsák a borvidéken belül. A borászkodáshoz jó szőlőalapanyag terem az 1700 hektáros szőlőterületen, amiből 1000 hektár a termőültetvény. A vállalat a nagyüzemeken kívül 600 kis­termelővel áll szerződéses kapcsolat­ban. Ez az a két forrás, amely biztosítja az alapanyagot a tizenhétezer tonna sző­lő feldolgozásához - a 125 ezer hektoli­ter bor készítéséhez, amit a szekszárdi, a bátaszéki és a paksi pincékben tárol­nak. A különleges minőségi követelmé­nyeket is kielégítő palackozógépsor feb­ruártól tölti a bort az üvegekbe. Még két- decis palackban is tudnak bort forga­lomba hozni, - amire talán a kulturált fogyasztás jegyében valószínűleg lesz igény. A csupán kétesztendös vállalat most formálja meg önmagát, ahogy mondani szoktuk: most alakítja ki az image-át. Jól kell megválasztani tehát minden Exportra palackozzák a Merlót olyan apróságot, amely a vállalattal összefügg: a borospalackok címkéit, a díszdobozok formáját, s a szlogent, amely szerint a vállalatnak a kis tétel is té­tel. Az Országos Piackutató Intézet vizs­gálatai szerint a fogyasztók nemcsak várják és respektálják a magasabb minő­ségű terméket de árban is hajlandók a különbséget megfizetni. A szekszárdi bo­rokat a magasabb minőségi kategóriába sorolták. Ezt a minőséget próbálják és kí­vánják megőrizni, sőt fokozni több éves palackos borérleléssel, - ez a borok iz- és illatanyagának a harmóniáját biztosít­ja. A vállalat a kistételű, de magas árfek­vésű, különleges igényű piacot célozta- meg. Ez a vállalati, üzleti stratégia igen­csak helyesnek tűnik, hisz a fogyasztók többsége - s ez nemcsak a borra vonat­kozik - inkább kevesebbet fogyaszt, de annak amiért több pénzt adott ki, igen jó, sőt különleges legyen a minősége. A piacnak azt a részét kívánják felvál­lalni az önálló exportjog birtokában, amely­nek kielégítésére a nagy mennyiségben exportáló vállalatok nem képesek, szá­mukra ezek a piacok nem meghatározóak. Mit exportál az Aliscavin? Hordós bort, pa­lackos bort, mustsüritményt, saját szaba­dalmi szőlőmustból készült rostos üdítő­italt, valamint szőlőmagot, és szőlőmagola- jat. Az elmúlt két esztendőben beindult tő­kés export szépen fejlődik: tavaly 500 hek­toliter, idén már 13 500 hektoliter bort kül­denek közvetlenül tőkés piacra. A szőlő­mag a Konsumexen keresztül Olaszor­szágba utazik, a belőle sajtolt olajat salátá­ra öntik. Tavaly palackonként több mint két dollárt fizettek az amerikai export borért. Lehetőség van arra is, hogy vendéglők, és borkereskedések is kínálják a szekszár­di bort Európa nyugati részén. De a sváj­ci, nyugatnémet, kanadai és az egyesült államokbeli éttermek itallapjain is szere­pelnek majd szekszárdi borok. A must­sűrítményt az osztrákok keresik, a szőlő- magolaj iránt az NSZK-ból látszik igény. Piac tehát van, s a piacépítésre is gon­dolnak. A külföldi partnerekkel a céljuk a hosszú távú kapcsolatok kialakítása, amely biztosítja a már megszerzett piacok megtartását, és természetesen - az ered­ményes külkereskedelmet. Az önálló ex­portjog igényességet követel, azt, hogy az Aliscavin garantálja az állandó jó minősé­get. Az export mellett az idegenforgalmat is igényes termékekkel szolgálják. Az Alisca­vin a borpiacból kihasított egy kis szeletet s ez a kis szelet, az önálló exportjog vissza­hat majd a történelmi borvidék fejlődésére is. D. VARGA MÁRTA Fotó: G. K. MÚZEUMAINK A halászkunyhó előtt.. Kisemlösök a repertoárból Decs másik múzeumának, a nem­régen nyilt természettudományi ál­landó kiállításnak - a művelődési házban levő padlásmúzeumnak - érthető módon sokkal kevesebb láto­gatója van (sajnos, alig van), mint a tájháznak. Remélhetőleg jövőre már a pros­pektusok is felhívják a Sárközbe láto­gatók figyelmét az etnikum gazdag madárvilágát és halászatának törté­netét bemutató kiállításra. Sőt, talán feltételezhető az is, hogy a környék általános iskolás diákjai­nak kirándulása szervezésekor is számolnak ezzel a kiállítással, me­lyen a természetet idéző környezet­ben láthatóak a fácánok, a vízicsibék, baglyok, vadkacsák, harkályok, gó­lyák és kanalasgémek, illetve a kü­lönféle halak, no és az 1800-as éve­ket idéző halászkunyhó, körülötte pe­dig a halászmesterség szerszámai, kellékei. Halak - az akváriumban Harminchét év egy helyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom