Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-04 / 208. szám

2 Képújság 1987. szeptember 4. Két hét múlva nyit az őszi BNV Két hét múlva, szeptember 18-án nyitja meg kapuit, s szeptember 27-én zár az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek seregszemléje. A szervezők az eddigi jelentkezések alapján arra számítanak, hogy hazánkkal együtt 26 ország több mint 1500 kiállítója mutatja be azokat a fogyasztási cikkeket - elsősorban újdonságokat -, amelyekre ezen a fórumon is vevőket remélnek. A kiállítók eddig összesen mintegy 66 ezer négyzetméternyi területet igényel­tek, a legnagyobb külföldi bemutatót ezúttal is a Szovjetunió rendezi, s az idén köztársaságaik közül az Üzbegisztáni Szovjet Szocialista Köztársaság mutat­kozik be külön kiállítással. A kőbányai vásárvárosban első alkalommal mutat­kozik be nemzeti kiállítóként Törökor­szág, s először jelentkezik árucikkeivel a Hasbro amerikai játékforgalmazó cég. Az idei őszi BNV-n most is a bevált módszer szerint, árucsoportokban mu­tatják be termékeiket a magyar és a kül­földi kiállítók. Az árucsoportok száma ti­zenkettő. Szakosítva állítják ki a textil-, bőr- és ruházati termékeket, szőrméket; a bútorokat és lakástextíliákat; a lakás­berendezési és -felszerelési cikkeket; a háztartás-vegyipari, papíripari és koz­metikai termékeket; az élelmiszeripari és élvezeti cikkeket; a kultúrcikkeket, a sport- és kempingfelszereléseket; a jár­műveket és azok felszereléseit; az aján­dékokat és a népművészeti cikkeket; a családi és hétvégi házakat; a nagy- és kiskereskedelem berendezéseit és fel­szereléseit; a vendéglátás és a szálloda- ipar berendezéseit és felszereléseit, va­lamint az egyéb közszükségleti cikkeket. A BNV-vel egyidejűleg két szakkiállí­tásnak is otthont ad a vásárváros: a „Csi­náld magad ’87” negyedik Nemzetközi Barkács és Kiskert Kiállításnak, valamint az „Interplayexpo ’87” hatodik Nemzet­közi Játék- és Oktatásieszköz Kiállítás­nak. Az elmúlt évek gyakorlatához hason­lóan ezúttal is négy délelőttöt biztosíta­nak a vásáron a szakembereknek az alapos tájékozódásra, a zavartalan tár­gyalásokra. A szakmai délelőttök idő­pontja szeptember 21., 22., 23. és 24., ezeken a napokon 10 órától délután 14 óráig a vásárt csak a szakközönség láto­gathatja az erre a célra kibocsátott szak­mai jegyekkel, bérletekkel és állandó be­lépőkkel. A nagyközönség a vásárt 10 órától 19 óráig, a szakmai napokon 14 órától zárásig kereshetik fel. A szervezők az előző évekhez hasonlóan felkészültek a közönség ellátására: számtalan biszt­ró, falatozó, csárda kínálja majd az enni- innivalót. A vásár zavartalan lebonyolítása érde­kében az idén vásárlócentrumokat ala­kítanak ki a rendezők, ahol a gyártó vállalatok, valamint kereskedő cégek és magánkisparosok kínálják majd porté­káikat. A közlekedés az eddig bevált módon lesz: az autósok egy irányban közleked­hetnek a Kerepesi út felől a Dobi István úton. Az autósokkal szemben jár majd a 100-as autóbusz, a vásár idején szokás szerint egy percenként. Továbbra is köz­lekednek a 29-es és a 29/Y jelzésű villa­mosok. A MÁV a vásárlátogatóknak 33 százalékos vasúti kedvezményt nyújt. A vásári belépőjegyek ára a tavaszi BNV-hez hasonlóan 30 forint, a szakmai látogatók 100, a gyermek- és diákcso­portok tagjai pedig 5 forintos belépővel juthatnak be a vásár területére. PANORÁMA BUDAPEST - Lukács János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára csütörtökön fogadta Vang En-mao-t, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület elnökhelyettesét és kíséretét, akik a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa meg­hívására tartózkodnak hazánkban. A ta­lálkozón Lukács János tájékoztatást adott belpolitikai helyzetünkről, különös tekintettel a társadalmi és tömegszerve­zetek aktuális feladataira, a párt és a tár­sadalmi szervezetek kapcsolataira. A megbeszélésen részt vett Ribánszki Ró­bert, a HNF OT titkára. *- Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvé­delmi miniszter meghívására katonai kül­döttség élén háromnapos hivatalos ba­ráti látogatást tett hazánkban Alberto Joaquim Chipande hadseregtábornok, a Mozambiki Népi Köztársaság nemzetvé­delmi minisztere, a FRELIMO Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizottságának tagja. A mozambiki nemzetvédelmi mi­niszter tárgyalásokat folytatott vendéglá­tójával a két baráti hadsereget kölcsönö­sen érdeklő kérdésekről, látogatást tett a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán, ahol a tisztképzés követelményeivel, fel­tételeivel ismerkedett és találkozott a hallgatók egy csoportjával. A katonai kül­döttség ezt követően hazánk néhány tör­ténelmi, kulturális nevezetességét láto­gatta meg. *- A „Tábornokok a békéért” mozgalom szovjet tagozatának képviselői négyna­pos magyarországi látogatásuk során, csütörtökön az Országos Béketanács székházában találkoztak a magyar sajtó képviselőivel. Az Alekszandr Ponomarjov nyugalmazott vezérezredes vezette szovjet küldöttség tagjai többek között a saját békemozgalmi tevékenységükről szóltak a sajtótájékoztatón. ÖBÖL - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elvetette azt az amerikai indítványt, hogy csupán péntekig adjanak haladékot Irán­nak a testület július 20-i tűzszüneti felhívá­sának elfogadására - jelentette csütörtö­kön meg nem nevezett ENSZ-diplomaták- ra hivatkozva az AP hírügynökség. Ameri­kai elképzelés szerint a BT-nek péntektől szankciókat kellene életbe léptetnie Tehe­rán ellen, ha az addig nem válaszol kedve­zően a tűzszüneti felhívásra. A Szovjetunió viszont úgy véli, hogy a szankciók beveze­tése előtt diplomáciai erőfeszítéseket kell tenni, időt kell adni és kedvező nemzetközi körülményeket kell teremteni Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár közvetítési kísér­letéhez. Egy újfasiszta hiú álmai Portré az elbai börtönlázadás vezetőjéről „Szünet nélkül állandó felügyelet alatt tartandó személy” - az olasz igazság­szolgáltatás ezt a minősítést adta Mario Tutinak, az olasz újfasiszta - a „fekete” - terrorizmus leghírhedtebb képviselőjé­nek. Ezzel került Tuti az egyik „legliberáli- sabb” börtönbe (az Elba szigetén lévó Porto Azzurói fegyházba), ahol azután az egész olasz társadalmat pánikba ejtő túszszedő akciót, lázadást szervezett. Öt társával együtt hatalmába kerítette a bör­tön igazgatóját, és az intézmény több őrét, s egy hétig rettegésben tartotta a hatóságokat. A börtönlázadás - mint már tudjuk - „szerencsésen" végződött, Tuti és társai megadták magukat, a túszok sértetlenül hazatérhettek. Mindenki fellélegzett. Egy héten keresztül azonban pánik és bi­zonytalanság uralta a kedélyeket, mert az esemény főszerelője az újfasiszta „mozgalom” legveszélyesebb figurája volt, kíméletlen és gátlástalan gyilkos. Előélete felmutatja az olasz újfasizmus arcélét. A névtelen, szürke kis földmérő Empoliban (Firenze elővárosában) igen korán az újfasiszta pártban találta meg azokat, akikkel eszmeileg rokonszenve­zett. A Giorgia Almirante vezette parla­menti párt azonban csakhamar „rózsa­víznek” tűnt szemében, s az Új Rend nevű terrorista szervezethez csatlakozott. 1975-ben - huszonnyolc éves volt ekkor - két csendőrt, akik rutinellenőrzés céljá­ból csöngettek lakása ajtaján (de ő ezt nem tudta) hidegvérrel lelőtt, és mene­külni kezdett. Franciaországba szökött, de ott elkapták, és sok huzavona után kiadták az olasz hatóságoknak. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott, de utána még kétszer olvasták fejére ugyanezt az Ítéletet. A börtönben Mario Tuti ugyanis vallani kezdett, s kiderült: részt vett már az Italicus expressz ellen 1974-ben elkövetett robbantásos me­rényletben (több tucat halálos áldozatot követelt ez), valamint egy börtönben el­követett gyilkosságban is (egy,„áruló” társukat ölték meg az újfasiszta terroris­ták). A porto azzuroi börtönt, a lázadás színhelyét jól láthatóan mindenfelől csendőrök vették körül. Mario Tuti­nak és társainak nem volt esélye a menekülésre. Tuti gyermeki módon istenítette mindig a „fasizmus forradalmi tisztaságát”, s még a cellájában is a „Duce” fényképét, a fasizmus jelvényeit aggatta a falra. A bí­rósági tárgyalásokon fasiszta karlendi- téssel köszönt, megbotránkoztatva a kö­zönséget, s a „forradalom tisztítótüzét” jósolta a társadalom romlottsága ellen. Halállal fenyegetett minden „vörös” ter­roristát. Mario Tuti tehát éppen olyan, mint az olasz szélsőjobboldali újfasizmus: kímé­letlen és gyermeteg, rég letűnt célokért küzd, s gátlástalanul. Bár ez sok sikerrel ma már nem kecsegtet, a demokratikus államot mégis rendre sikerült „zavarba hoznia”. A terrorizmus - bármilyen színű legyen is, vörös vagy fekete - a hetvenes években részben elérte célját, Olaszor­szág egész közhangulatára rányomta bélyegét a tömegvérengzések, gyilkos­ságok és emberrablások nyomasztó ha­tása. A nyolcvanas évek közepére azonban megváltozott a helyzet: a terroristák cse­lekvési köre szűkült, megtört lendületük, csak néhány szörnyű merénylet (mint három éve is a karácsonyi vonatrobban­tás) idézte fel a korábbi eseményeket. Nemcsak a Vörös Brigádok, de a fekete terrorszervezetek is mintha elveszítették volna táptalajukat. Az egyik legretteget­tebb fekete terrorista, Stefano Delle Chiaie már Latin-Amerikában sem talált magának búvóhelyet (és otthoni támoga­tókat), s most olasz börtönben ül. Az is tény, hogy az újfasiszták parla­menti pártja, az Olasz Szociális Mozga­lom - Nemzeti Jobboldal (MSI-DN) a leg­utóbbi választásokon jelentős vesztesé­geket könyvelhetett el. Mintha a fokozatosan sorvadó, de még a hanyatlásban is harapni akaró újfasiz­mus kétségbeesése késztette volna Ma­rio Tútit arra, hogy éppen az ország egyik legliberálisabbnak ismert fegyházában fogjon fegyvert, s szedjen túszokat. „Nincs mit veszítenünk” - mondta a tele­fonba egy héttel ezelőtt Tuti, de szavai jel­képesen is érthetők. Maga fűzte hozzá: hajlandó akár meghalni is. „Harc közben meghalni politikailag nagy dolog” - érzé­keltette nézőpontját a túszaival magát el- barikádozó terrorista. „Ez hasznos pél­dát szolgáltatna ahhoz, hogy a fegyveres harc újból feléledjen” - mondta telefon- kagylóba, és onnan a televízió élő adásá­ban az újfasizmus hiú ábrádját. Az olasz kormány a túszdráma megol­dásával most bebizonyította, hogy nincs feltétlenül szükség különlegesen kikép­zett fegyveres különítmények bevetésé­re, amikor bűnözőket vagy terroristákat kell leszerelni. Bőségesen vannak ugyanis egyéb eszközök: a tárgyalás végső szakaszát már ügyvédek folytat­ták, s akkor már nem a túszszedők voltak nyeregben. A jogállam erősebbnek bizo­nyult a tárgyalások nem kevésbé hatá­sos és ütőképés fegyvere révén. Annyi tanulságot azonban le kell vonnia a ható­ságoknak: Tuti (és személyében az újfa­sizmus) továbbra is „állandó és különle­ges felügyelet alatt tartandó”. GARZÓ FERENC (Róma) Mai kommentárunk A Persh ingek és az Ilyen is régen fordult elő az NSZK parlamentiében: az ellenzéki szociáldemokra­ták üdvözölték a kancellár egy külpolitikai lépését. Már ebből is kiderül, hogy a bizo­nyos lépés pozitív volt, s amelyet nemcsak a bonni ellenzék, hanem jó ideje már a Nyugat enyhülésbarát erői is ajánlgattak. Nem vitás, hogy 1987 derekán páratlan lehetőség adódott az NSZK számára: közvetlenül hozzájárulhat egy történelmi fajsúlyú szerződés létrejöttéhez. A jelző nem túlzó, hiszen a világ két nagyhatalmának első fegyverzetcsökkentő megállapo­dásáról van szó. A középhatótávolságú nukleáris hordozóeszközök világméretű felszámolása voltaképpen a küszöbön áll, hiszen a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok immár megegyezett a teljes nullamegoldás csaknem valamennyi részletében. Azaz a szerződés megkötése után pár esztendővel eltűnhet ez a fegyverkategória a Földről, ami vitathatatlanul jó esélyt ad a további, még nagyobb horderejű egyezsé­geknek a stratégiai rendszerek korlátozásáról, majd esetleg felszámolásáról. A karnyújtásnyira lévő nullamegoldás utolsó akadálya éppen az a 72 Per­shing- 1 /A rakéta, amely az NSZK tulajdona. (Emlékeztetőül: ezek nem azonosak az amerikai kézben lévő Pershing-ekkel, amelyek a megkötendő szovjet-amerikai szerződés szerint eltűnnek a katonai térképekről. Problémát azért okoznak, mert van hozzájuk egy-egy atomtöltet is, mégpedig amerikai tulajdonban.) A háború utá­ni nemzetközi egyezmények szerint viszont az NSZK-nak nem lehet atomfegyvere. Ezért követeli Moszkva, hogy a teljes nullamegoldással együtt számolják fel az NSZK tulajdonában lévő Pershing-1 /A-kat is. Bonn és Washington sokáig mereven elzárkózott ettől, míg a múlt héten végre Kohl kancellár feltételekhez kötve ugyan, de kilátásba helyezte, hogy mire a nullaszerződés megvalósul, az NSZK is kiselejtezhetné avulófélben lévő Pershingjeit. Ezt az engedményt üdvözölte a bonni ellenzék, s a szerdai rendkívüli parlamenti vitán szerette volna hivatalos kötelezett­ségvállalássá formálni a kancellári ajánlatot. A kormánykoalíció azonban, többsé­gével élve, sietve a parlamenti bizottságokhoz passzolta át az ügyet, éppen a Kohl által szabott feltételekre helyezve a hangsúlyt. A Szovjetunió viszont a nullamegoldás szerződésbe foglalása előtt érthetően egyértelműen kötelező nyugati ígéretet vár a Pershing-1 /A rakéták felszámolására. Ezt a kicsinynek látszó, de fontos lépést, még meg kell tennie Bonnak és Washing­tonnak ahhoz, hogy még az idén tető alá kerüljön a nullamegoldás, és megtartható legyen a régen várt újabb szovjet-amerikai csúcstalálkozó. AVAR KÁROLY Mi lesz a jugoszláv király kincseivel? II. Sándor jugoszláv király legendás hírű kincsei, amelyeket titkos kód alatt egy svájci bank páncélszekrényében őriznek, ismét az érdeklődés reflektorfényébe kerültek. Sike- rül-e őket a belgrádi kormánypak visszakap­nia? Az 1921-ben hatalomra jutott II. Sándor gyanakvó, még legközelebbi családtagjai iránt is bizalmatlan ember volt. Trónját inga­tagnak érezte, vagyonát féltette. Az esetleges zordabb napokra gondolva havonta állítólag 60 ezer svájci frankot utalt át külföldi bank­számláira. Genfben járt iskolába, a várost gyermekkorától jól ismerte, ezért feltétele­zik, hogy ott kell keresni azt a titokzatos szé­fet, amelyben értékpapírjait, ékszereit, rész­vényeit, aranyrúdjait és esetleg legfontosabb dokumentumait elhelyezte. A páncélszek­rényt nyitó „kulcsot” - a számokat, betűket, esetleg értelmes szót vagy mondatot -, vagyis a rejtjelet senkinek sem árulta el, nem jegyezte fel, hanem fejben tartotta. Mivel vég­rendeletet nem hagyott, a titkot magával vitte a sírba. A királyt 1934-ben meggyilkolták. Mar- seilleben, Barthou francia külügyminiszterrel együtt merénylet áldozata lett. Ez alig egy év­vel azután történt, hogy Svájcban szigorú tör­vényt hoztak a bankbetétek titkosságáról. A banktitok szentsége megakadályozta, hogy az örökösök, esetleg mások bármit megtud­janak a mesés kincsekről. Eddig hasztalan próbálták megszerezni. Sándor fia, Karagyorgyevics Péter a máso­dik világháború után az Egyesült Államokban élt és ott halt meg 1970-ben. Halála előtt vég­rendelkezett a család mintegy 2 millió dollárt érő vagyonáról. A végrendeletben ez a mon­dat is olvasható: „Svájcból egyetlen fillért sem kaptam. Apámnak a svájci bankokban levő folyószámlái nem névre szóltak, hanem titkos számuk volt, én pedig a rejtjeleket nem ismertem”. A jugoszláv kormány éppen három eszten­dővel ezelőtt járt el utoljára ebben az ügyben. Miután 1984. október 9-én lejárt az ötven éves zárolási határidő, nyomban kérte a berni kormányt, hogy nyittassa ki Karagyorgyevics Sándor titkos páncélszekrényét. Jegyzéké­ben arra a svájci törvényre hivatkozott, amely kimondja, hogy az ismeretlen számkombiná­ciójú széfeket a tulajdonosuk halála után 50 évvel az ország bankjai felnyithatják. A bead­vány árnyaltan fogalmazott: „Jugoszlávia együttműködést javasol Sándor király érté­keinek azonosítása és öröklése ügyében”. De azóta sem kapott semmiféle választ. A svájci újságok akkor megjegyezték, hogy a kérés tárgytalan, mert „Karagyorgye­vics Sándornak még legalább két élő örökö­se van”. A belgrádi lapok viszont úgy vélik, hogy a vagyont az egykori uralkodó javarészt jogtalanul szerezte és juttatta külföldre, így az nem az örökösöket, hanem az államot illeti meg. Az örökzöld téma napjainkban azért vált megint időszerűvé, mert a svájci szövetségi bíróság augusztus végén engedélyezte, hogy az Egyesült Államok törvényhozásának meg­bízottai itt-ott föllebbentsék a svájci bankti­tok fátylát. Enélkül ugyanis - hangzott az in­doklás - nem lehetne megnyugtatóan tisztáz­ni az iráni fegyverszállítási botrányt, amely­ben a pénzügyi műveleteket svájci bankokon keresztül bonyolították. Belgrádi vélemény szerint ez a bírósági döntés precedenst te­remtett, s Jugoszláviának most újabb lépése­ket kell tennie a Karagyorgyevics-féle kin­csek rejtélyének tisztázására. A tekintélyes napilap, a Politika kommen­tárjában rámutatott, hogy a berni kormány mindig, mindenkivel szemben a lehető legrá- menösebben sürgette és sürgeti pénzügyi követeléseinek teljesítését. Megjegyezte, hogy ezúttal a jugoszláv kormánynak is így kellene fellépnie. A képlet nem egyszerű. Ki tudja, sikerül-e valaha is megoldani. MÁRKUS GYULA (Belgrád) Megkezdték a napraforgó betakarítását Az aratást megyénk mezőgazdasági üzemei augusztus közepén befejezték, azonban az ezt követő csapadékos idő­járás következtében igen gyorsan kikel­tek a gyomok a tarlón. Különösen a szal­ma betakarítása okozott gondot, hisz bá­lázni csak száraz szalmát lehet, éppen ezért akárcsak a szénát, a szalmát is meg kellett forgatni mezeinken. Az elmúlt hónap végén mérsékelten meleg, száraz időjárás volt a jellemző, így többek között a napraforgó betegségé­nek a terjedése lelassult. Újabb védeke­zés csak a jégverte területen történt - ez megyénkben mintegy 31 ezer hektárt érint. Megkezdődött a napraforgó lomb- talanítása, - realonozása -, a homoko­sabb területeken a betakarító gépek is a tábla szélére álltak. A learatott búzatarlókon - különösen a monokultúrás termesztésnél - az eddig elvégzett talajmintavételezések tapasz­talatai szerint a talajlakó kártevők előfor­dulása minimális. A kukoricamoly csak néhány csemege és hibridkukorica-táb­lán található. A silókukorica betakarítása ütemesen halad. A növénytermesztés to­vábbi munkái, a talajmunkák és a táp­anyag-utánpótlás, jó ütemben folynak. Műtrágyaellátási gondot az üzemek nem jeleztek, a bonyhádi agrokémiai telepen is megszűnt a korábban jelzett karba- midhiány. Központi keretgazdálkodásba kerül­tek a kővetkező fehérje-alapanyagok: szója, halliszt, húsliszt, napraforgódara, repcedara. Az egyes tápféleségekbe be­dolgozható mennyiséget meghatározták, azonban a szigorú arányok betartása is bizonytalan, mert a repcedara import­ból kerül a keverőüzemekbe, a naprafor­gódara bekeverésére pedig csak az új termés feldolgozása után kerülhet sor. Ilyen körülmények között a még elfogad­ható minőségű tápelőállítás is bizonyta­lanná válik. A kistermelők tápellátása mennyiségben megfelelő. A szőlőskertekben a záró permetezé­sek folynak, a szüretre való felkészülés időszakába léptek a termelők. Számotte­vő fagykár érte a megye szőlőültetvé­nyeit. Az előző évben is károsodott terü­letek egy része nem, vagy csak részben hajtott ki. Szükségessé vált a törzs-, és karleváltás, a mély fekvésű területeken egyes fajták kivágása. Ennek tudható be, hogy 2157 hektár szőlő, átlagosan 30 százalékos mértékben károsodott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom