Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-29 / 229. szám

2 ^ÉPÜJSÁG 1987. szeptember 29. Szovjetunió-Egyesült Államok Előkészületek a csúcstalálkozóra Amióta bejelentették, hogy Sevard- nadze szovjet külügyminiszter washing­toni tárgyalása sikerrel végződött, joggal lehet arról beszélni, hogy új szakasz kez­dődik a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolataiban. Ez pedig értelem­szerűen a nemzetközi viszonyok egészé­nek új szakaszát is jelentheti. A küszöbön álló események közül né­hány előre látható. Shultz amerikai kül­ügyminiszter október második felében Moszkvába látogat és miként Sevard- nadze is találkozott Reagan elnökkel neki is alkalma lesz Gorbacsowal sok min­dent megbeszélni. A Shultz-látogatásnak hármas feladata van. Az egyik: bizonyos részletkérdések tisztázása a közepes hatótávolságú ra­kéták két kategóriájának globális - tehát nemcsak Európára kiterjedő - megsem­misítésével kapcsolatban. Az első ilyen tisztázatlan kérdés az, hogy miképpen hajtsák végre maguknak a robbanófe­jeknek és az azokban lévő hasadóanya­goknak megsemmisítését. A második az ellenőrzés pontos módozatainak részle­tes kimunkálása. A harmadik a különbö­ző kategóriájú rakéták leszerelésének ütemterve. Shultz moszkvai utazásáig erőltetett ütemben dolgoznak a két világ­hatalom genfi küldöttségei, hogy a moszkvai tárgyalásokig a részletek is tisztázódjanak. Egyébként ebben a vonatkozásban a szovjet diplomácia hajlékonysága olyan helyzetet teremtett, hogy a megállapo­dást ellenző amerikai ultrakonzervatív erők (amelyek jelenleg Reagan elnököt is támadják) nincsenek könnyű helyzet­ben. Például: a Szovjetunió jelenleg nyi­tottabb ellenőrzési rendszer elfogadásá­ra hajlandó, mint az amerikaiak, tehát az elmúlt évtizedek általános álláspontjához képest a két hatalom magatartása éppen megfordult. Hasonlóképpen: létrejötteka kompromisszum lehetőségei a rakéták leszerelésének ütemtervét illetően. Az eredeti amerikai álláspont az volt, hogy a leszerelést a Szovjetuniónak kellene megkezdenie, és az Egyesült Államok csak ezt követően fogna hozzá. Amerikai Az Országos Az Országos Szövetkezeti Tanács hét­főn, a mezőgazdasági szövetkezetek házá­ban ülést tartott. Atestület egyebek közötta szövetkezetek lakásépítési és -fenntartási tevékenységével foglalkozott. Az ülésen Kovács Sándor, a Szövosz főtitkárhelyette­se értékelte a lakáspolitikai célkitűzések megvalósításának helyzetét. A szövetkezeti oldalról most hozzájárultak ahhoz, hogy mindkét fél egyszerre kezdje meg a le­szerelést. Szovjet oldalról viszont nem ragasz­kodnak többé az eredeti egy-három éves leszerelési időszakhoz, hanem elfogad­hatónak ítélik a kettő-öt éves periódust is. Viszonylag még a legnyitottabb kér­dés a nukleáris hasadóanyagokat tartal­mazó robbanófejek megsemmisítési ügye. Az említett, immár részletkérdéseknek ítélhető problémák megtárgyalása mel­lett Shultz októberi moszkvai missziójá­nak második feladata a csúcsértekezlet időpontjának meghatározása. Elvben itt is megtörtént a megállapodás: ebben az évben az Egyesült Államokban megtart­ják (Genf és Reykjavik után) a harmadik szovjet-amerikai csúcstalálkozót. Az időpontról egyelőre a washingtoni meg­beszélések óta csak kombinációk lehet­nek. Ami a Szovjetuniót illeti: röviddel az ok­tóber második felére eső Shultz-látoga- tás után, november 7-én ünnepük az ok­tóberi szocialista forradalom 70. évfor­dulóját. Az előjelekből félreérthetetlenül következtetni lehet arra, hogy ez egyúttal szervesen beépül a szovjet gazdasági és társadalmi életet gyökeresen átformáló radikális reformfolyamatba. Mindenek­előtt arra lehet számítani, hogy - mint er­re számos utalás történt - a szovjet törté­nelem úgynevezett „fehér foltjait”, ké­nyes problémáit is racionális hangnem­ben tárgyalják meg. A múlttal való nyílt szembenézés, akár­csak az egész radikális reformfolyamat, természetesen politikai vitákat vált ki. A reform iránt elkötelezett legfelső szovjet politikai vezetés mozgásszabadságát kétségtelenül növelné, ha november 7-ig egyértelműen meghatároznák a harma­dik szovjet-amerikai csúcsértekezlet időpontját. Az amerikai politikai vezetés szempontjából sem közömbös az idő­tevékenységben a lakásépítés és a -fenn­tartás fontos szerepet tölt be; országosan a lakások 30-40 százaléka szövetkezeti köz­reműködéssel épül és a jövőben várhatóan tovább növekszik a részarány. Ezért az új lakásépítési-gazdálkodási rendszer kidol­gozásában és megvalósításában a szövet­kezeti mozgalomnak fontos szerepet kell pont. December végén és újév táján az ünnepek miatt nincs politikai mozgás az Egyesült Államokban. Februártól kezdve pedig már megkezdődik az elnökválasz­tási harc. Reagan elnök első számú poli­tikai küldetése ma már az, hogy ebben a küzdelemben megfelelő kiinduló pozí­ciókat biztosítson pártja, a republikánu­sok számára. Ezt az jelenti, hogy az ame­rikai napi politika érdekei is viszonylag gyors csúcsértekezletet diktálnak. így valószínűnek tartják, hogy a no­vember derekát követő három héten be­lül kerül sor a harmadik Gorbacsov- Reagan csúcsra. Máris látható, hogy az amerikai belpo­litikában, illetve az amerikai szövetségi rendszerben a rakétamegállapodás és a csúcsértekezlet után sem jutnak az ügyek nyugvópontra. Reagan emlékezetes módon felmond­ta az interkontinentális, stratégiai rakéták egyensúlyát szabályozó SALT-2 egyez­ményt. Pontosabban: az egyezmény olyan „széles körű értelmezését” igényli, ami lehetővé teszi a Pentagon számára az egyezményben meghatározott korlá­tok átlépését. A demokrata ellenzék ezzel szemben azt követeli, hogy térjenek visz- sza a korábbi úgynevezett „szigorúbb, vagy szűk értelemzéshez”. Erről ugyanis bebizonyosodott, hogy az eddigi határok között biztosítani tudta a stratégiai raké­ták egyensúlyát. Nem lehetetlen, hogy a most küszöbön álló megállapodást a közepes hatótávol­ságú rakétákról a kongresszusi többség­gel rendelkező demokraták csak akkor lesznek hajlandók ratifikálni, ha a kor­mány visszatér a SALT-2 bevált, sző­kébb értelmezéséhez. Ez mindenesetre jó alapot teremtene ahhoz, hogy a har­madik Gorbacsov- Reagan csúcstalál­kozó után megkezdjék a következő le­szerelési feladat, a stratégiai, hadászati fegyverek ötvenszázalékos csökkenté­sének végrehajtását is. vállalnia. A felszólalók a vitában kiemelték: előrelátóbbá kell tenni a lakáspolitikai ter­vezést Az OSZT részletes tájékoztatást fo­gadott el a Szövetkezetek Nemzetközi Szö­vetsége budapesti ülésszakáról. Az októberi ülésre eddig közel 500 szö­vetkezeti szakember jelezte részvételét a világ minden tájáról. Szövetkezeti Tanács ülése Dr. Franz Vranitzky életrajza Franz Vranitzky, az Osztrák Köztársa­ság szövetségi kancellárja 1937. október 4-én született Bécsben. Az osztrák fővá­ros egyik kerületi szövetségi gimnáziu­mában érettségizett, majd 1960-ban a bécsi kereskedelmi főiskolán szerzett diplomát. Doktori disszertációját 1969-ben véd­te meg. Pályafutását a Siemens-Schuckert cégnél kezdte, ahol 1961-től könyvelő­ként dolgozott. Még ugyanebben az évben az Osztrák Nemzeti Bank közgazdasági osztályára került. 1970-ben az akkori pénzügymi­niszter, dr. Hannes Androsch tanács­adója lett a Pénzügyminisztériumban. 1976-ban a Creditanstalt-Bankverein el­nökségének, öt esztendővel később pe­dig az Österreichische Länderbank el­nökségének elnökhelyettesi tisztét töl­tötte be. 1981 áprilisában a Länderbank elnö­kévé nevezték ki. Franz Vranitzky 1984-ben lett a szö­vetségi kormány pénzügyminisztere, s e tisztségében 1986. június 16-ig, az Oszt­rák Köztársaság szövetségi kancellárjá­vá történt megválasztásáig tevékenyke­dett. E minőségében 1987. január 21-én alakította meg második kormányát. Mai kommentárunk Brighton] viharok Tudjuk, másképp számítják az ősz kezdetét a meteorológusok és másképp a csil­lagászok. Nagy-Britanniában azonban a hagyományok szerint inkább politikai ese­ményekhez, mégpedig a szeptember táján kezdődő pártkonferenciák időszakához szokás kötni az ősz beálltát, évente ekkor tartja ugyanis soros értekezletéta sziget- ország minden nagyobb politikai csoportja. Az elmúlt hetekben a szociáldemokra­ták, majd a liberálisok megbeszélése került az érdeklődés középpontjába, e két csoport tervezett egyesülése jelentősen átrajzolhatja a brit politikai erőviszo­nyokat. Hétfőn pedig a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt négyezer delegátusa ült össze az ismert dél-angliai üdülőhelyen, Brig hton ban, hogy megvitassa a párt előtt álló feladatokat, a sorozatos választási kudarcokból levonható következtetéseket, illetve kidolgozza a jövőben követendő irányvonalat. Könnyű dolga aligha lesz a la­bour vezetésének, sőt, a megfigyelők jó része heves viharokat jósol az értekezleten szembekerülő jobb- és balszárny küldöttei között. Az előbbiek az immár harmad­szori konzervatív voksolási győzelemből, Thatcher asszony rekord hosszúságú kormányzati időszakából ugyanis azt a tanulságot vonják le, hogy a „szélsősége­sek" kiszorítására, a túlzottnak bizonyult gazdaság- és katonapolitikai elvek felül­vizsgálatára lenne szükség, s mindenekelőtt az egyoldalú nukleáris leszerelés el­gondolását hibáztatják. A balszárny vezéralakjai viszont figyelmeztetnek: alaposan visszaüthet az a tö­rekvés, hogy a tory-program egyes elemeinek átvételével, a haladóbb irányvonal módosításával igyekezzenek növelni a párt támogatóinak táborát. Ezzel ugyanis - érvelnek - a hagyományos labour-hivek egy részét riaszthatják el. A jelek szerint a pártvezér, Neil Kinnock mégis ezt a „centrumhoz igazodó” vonalvezetést pártolja, abból kiindulva, hogy az elmúlt esztendők megváltozott társadalmi és gazdasági vi­szonyai között parancsoló szükséglet a Munkáspárt programjának megújítása. Valószínűleg igaza lesz tehát a kemény vitákat, szikrázó szócsatákat jósoló szak­értőknek. Kinnock és gárdája mégsem igen tehet mást, mint hogy a rugalmas mó­dosítást sürgető szárny pártját fogja. Ha ugyanis az elkövetkező években nem sike­rül ismét a konzervatívokkal szemben reális esélyekkel kiálló erővé formálni saját pártját, akkor azt kockáztatja, hogy a labour reménytelenül háttérbe szorul. Brigh- tonban tehát egyfajta reformprogram elfogadása forog kockán -sez olyan jelentő­ségű döntésnek ígérkezik, amely hosszabb távon is befolyásolhatja Albion politikai életét. SZEGŐ GÁBOR Budapest-Bécs Sokan néztük nagy élvezettel azt a té­véműsort, amelynek címe: „Szomszédo­lás”. Barátságos volt és nem annyira a versengés uralkodott benne, mint a résztvevők együttes igyekezete. Bizton állíthatjuk, még több nézője-szurkolója van annak a „szomszédolásnak”, amely­ben a magas rangú magyar és osztrák vezetők vesznek részt, ha ennek termé­szetesen más is a tartalma. Tavaly a ma­gyar miniszterelnök látogatott a határos Burgenlandba, most Franz Vranitzky kancellárt várjuk Budapestre. A sort úgy két évtizeddel ezelőtt egy néppárti, kon­zervatív kormányfőjük kezdte el, és az azóta történtekkel kapcsolatosan több híres nevet sorolhatnánk föl. Sokszor hallotta azóta már az olvasó e mondatot: a magyar-osztrák együttmű­ködés a különböző társadalmi rendszerű államok közötti jó viszony példájául szol­gálhat - de mi van e formula mögött? Egyebek között az, hogy kiderült, az ideológiai különbségeknek mind keve­sebbjelentőségű (akadályozó szerepük) van az államok, a vállalatok, az emberek ismerkedésének, együttműködésének fejlesztésében. No de ezek még mindig csak általá­nosságok. Ha ilyen magas szintű látoga­tásokra kerül sor, elsősorban a gazda­ságra gondolunk: ez a problémakör mindkettőnk szemében az egyes számot viseli. Ausztria második legnagyobb tő­kés partnerünk, mi több, a legnevezete­sebb is: erről tanúskodnak a szép buda­pesti szállodák, és éppen most került szóba a bős-nagymarosi erőmű építésé­nek meggyorsítása, melynek során a víz­lépcsőt osztrák vállalkozók építik. Keres­kedelmi cserénk is viszonylag széles kö­rű... csak éppen szeretnénk egyet s mást változtatni rajta, amire immár évek óta kevés sikerrel biztatjuk a másik felet. Léteznek bennünket sújtó beviteli kor­látozások, a kívánatosnál több nyers­anyagot és félkész árut vásárolnak tő­lünk és túl kevés készárut, gépféleséget - arányosan kevesebbet, mint például az NSZK, pedig ott a Rajna környékén sem kisebbek az igények. Mindehhez most hozzájött az amerikai követelés, hogy Bécs ne szállítson szocialista országok­nak olyan, az Egyesült Államokból szár­mazó technológiát, amely rajta van a CO- COM-listán - különben ő sem kap belő­le. Márpedig az osztrák gazdaság mai, gondokkal tűzdelt helyzetében nagyon is rászorul a tengerentúli elektronikára. Szóval a két kormányfőnek - mindkettő feltétlenül nagy megértéssel szemléli a másik nehézségeit - lesz miről tanács­koznia Budapesten. Évek óta dicsérjük a turizmus jelentő­ségét, mint az emberi kapcsolatok és a devizaforgalom egyik bevált formáját. A be nem avatottak szemében azonban úgy tűnhet, hogy a mérleg egyoldalú, sokkal több osztrák érkezik hozzánk, mint amennyi magyar utazik oda. A való­ság nem egészen ilyen: ha az egymás or­szágában eltöltött éjszakákat számoljuk, csaknem egyensúlyban vagyunk. Budapest és Bécs szép fokozatosan megismeri egymás festészetét, szobrá­szatét, történelemkutatási eredményeit, műszaki kísérleteit. Ez szükséges, folyta­tandó, bővítendő. De itt-ott már megje­lennek olyan akciók is, amelyek túllép­nek ezen (például a művészek fellépteté­sén itt és ott is magasabb szintre emel­kedve átmennek a valódi közös cselek­vésbe. Ilyen volt az a schallaburgi kiállí­tás, amelyen együttesen mutattuk be Má­tyás király korszakának magyar és oszt­rák emlékeit. A sok száz éves közös tör­téneti múlt itt pozitív oldalaival jelentke­zett, az ilyesmire más példák is vannak, és még sokkal több a lehetőség. A nemzetközi színtéren két szempont­ból kísérik figyelemmel a magyar-oszt­rák viszonyt. Egyrészt a fent említett - gazdasági, kulturális, emberi - együtt­működés példás, konfliktusmentes lebo­nyolítását illeti külföldi elismerés, más­részt fontos, hogy a különböző konferen­ciákon milyen mértékben tudnak együtt­működni a Kelet és a Nyugat országai, ezen belül mi és e szomszédunk. Auszt­ria eléggé nem dicsérhető érdeme a múlt másfél évtizedben, hogy semleges voltát, jó külföldi kapcsolatait felhasználva sike­res közvetítő szerepet játszott különböző viták elsimításánál, kompromisszumos javaslatok megfogalmazásával. Bécs - amely egyébként is számos találkozó ha­gyományos színhelye - változatlanul él ezzel a módszerrel, és Magyarországban ehhez jó partnerre talál. Az európai biz­tonsági és együttműködési értekezleten (a most folyó utótalálkozón) eddig hét olyan javaslat került asztalra, amelynek Magyarország és Ausztria társszerzői. A magyar-osztrák kapcsolatok tehát jók, ígéretesek. Valóban előnyös helyzet­ben ülhet asztalhoz Grósz Károly és Franz Vranitzky. TATÁR IMRE BUDAPEST - Németh Károly, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke hétfőn fogadta Robert Run­de canterbury érseket, egész Anglia és London prímását. A szívélyes légkörű megbeszélésen jelen volt Tóth Károly, a Magyarországi Református Egyház Zsi­natának lelkészi elnöke, Miklós Imre ál­lamtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Leonard Vincent Appleyard, Nagy-Britannia és Észak-írország Egye­sült Királyság budapesti nagykövete. A canterbury érsek és kíséretének tagjai látogatást tettek az Állami Egyházügyi Hi­vatalban, Miklós Imre államtitkárnál. BELGRAD - A Borba jelentése sze­rint az Agrokomerc váltóbotránya követ­keztében Velika Kladusán, a város kör­nyékén, s az egész cazini járásban az utóbbi napokban szinte teljesen megbé­nult a gazdasági és pénzügyi élet. Több bosznia-hercegovinai bank csekkjeit sehol sem fogadják el. Mintegy 20000 dolgozó nem kapta meg augusztusi bé­rét és fizetését, sőt, sokan még a júliusit sem. A vidék nagy pénzügyi összeomlá­sából senki sem látja a kiutat - irta a belgrádi lap. SUVA - A Fidzsi-szigeteken katonai puccsal hatalomra került Rabuka ezre­des hétfőn bejelentette, hogy hatályon kívül helyezte az ország alkotmányát. Ra­buka hétfőn Suvában ismét találkozott Sir Penaia Ganilau főkormányzóval és követelte, hogy Ganilau törvényesítse hatalomra kerülését. A főkormányzó II. Erzsébet angol királynő képviselője a brit nemzetközösséghez tartozó sziget- csoporton. A találkozóról további részle­tek nem ismeretesek. Burgenlandi séta a legutóbbi kormányfői találkozó keretében

Next

/
Oldalképek
Tartalom