Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-29 / 229. szám
2 ^ÉPÜJSÁG 1987. szeptember 29. Szovjetunió-Egyesült Államok Előkészületek a csúcstalálkozóra Amióta bejelentették, hogy Sevard- nadze szovjet külügyminiszter washingtoni tárgyalása sikerrel végződött, joggal lehet arról beszélni, hogy új szakasz kezdődik a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban. Ez pedig értelemszerűen a nemzetközi viszonyok egészének új szakaszát is jelentheti. A küszöbön álló események közül néhány előre látható. Shultz amerikai külügyminiszter október második felében Moszkvába látogat és miként Sevard- nadze is találkozott Reagan elnökkel neki is alkalma lesz Gorbacsowal sok mindent megbeszélni. A Shultz-látogatásnak hármas feladata van. Az egyik: bizonyos részletkérdések tisztázása a közepes hatótávolságú rakéták két kategóriájának globális - tehát nemcsak Európára kiterjedő - megsemmisítésével kapcsolatban. Az első ilyen tisztázatlan kérdés az, hogy miképpen hajtsák végre maguknak a robbanófejeknek és az azokban lévő hasadóanyagoknak megsemmisítését. A második az ellenőrzés pontos módozatainak részletes kimunkálása. A harmadik a különböző kategóriájú rakéták leszerelésének ütemterve. Shultz moszkvai utazásáig erőltetett ütemben dolgoznak a két világhatalom genfi küldöttségei, hogy a moszkvai tárgyalásokig a részletek is tisztázódjanak. Egyébként ebben a vonatkozásban a szovjet diplomácia hajlékonysága olyan helyzetet teremtett, hogy a megállapodást ellenző amerikai ultrakonzervatív erők (amelyek jelenleg Reagan elnököt is támadják) nincsenek könnyű helyzetben. Például: a Szovjetunió jelenleg nyitottabb ellenőrzési rendszer elfogadására hajlandó, mint az amerikaiak, tehát az elmúlt évtizedek általános álláspontjához képest a két hatalom magatartása éppen megfordult. Hasonlóképpen: létrejötteka kompromisszum lehetőségei a rakéták leszerelésének ütemtervét illetően. Az eredeti amerikai álláspont az volt, hogy a leszerelést a Szovjetuniónak kellene megkezdenie, és az Egyesült Államok csak ezt követően fogna hozzá. Amerikai Az Országos Az Országos Szövetkezeti Tanács hétfőn, a mezőgazdasági szövetkezetek házában ülést tartott. Atestület egyebek közötta szövetkezetek lakásépítési és -fenntartási tevékenységével foglalkozott. Az ülésen Kovács Sándor, a Szövosz főtitkárhelyettese értékelte a lakáspolitikai célkitűzések megvalósításának helyzetét. A szövetkezeti oldalról most hozzájárultak ahhoz, hogy mindkét fél egyszerre kezdje meg a leszerelést. Szovjet oldalról viszont nem ragaszkodnak többé az eredeti egy-három éves leszerelési időszakhoz, hanem elfogadhatónak ítélik a kettő-öt éves periódust is. Viszonylag még a legnyitottabb kérdés a nukleáris hasadóanyagokat tartalmazó robbanófejek megsemmisítési ügye. Az említett, immár részletkérdéseknek ítélhető problémák megtárgyalása mellett Shultz októberi moszkvai missziójának második feladata a csúcsértekezlet időpontjának meghatározása. Elvben itt is megtörtént a megállapodás: ebben az évben az Egyesült Államokban megtartják (Genf és Reykjavik után) a harmadik szovjet-amerikai csúcstalálkozót. Az időpontról egyelőre a washingtoni megbeszélések óta csak kombinációk lehetnek. Ami a Szovjetuniót illeti: röviddel az október második felére eső Shultz-látoga- tás után, november 7-én ünnepük az októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját. Az előjelekből félreérthetetlenül következtetni lehet arra, hogy ez egyúttal szervesen beépül a szovjet gazdasági és társadalmi életet gyökeresen átformáló radikális reformfolyamatba. Mindenekelőtt arra lehet számítani, hogy - mint erre számos utalás történt - a szovjet történelem úgynevezett „fehér foltjait”, kényes problémáit is racionális hangnemben tárgyalják meg. A múlttal való nyílt szembenézés, akárcsak az egész radikális reformfolyamat, természetesen politikai vitákat vált ki. A reform iránt elkötelezett legfelső szovjet politikai vezetés mozgásszabadságát kétségtelenül növelné, ha november 7-ig egyértelműen meghatároznák a harmadik szovjet-amerikai csúcsértekezlet időpontját. Az amerikai politikai vezetés szempontjából sem közömbös az időtevékenységben a lakásépítés és a -fenntartás fontos szerepet tölt be; országosan a lakások 30-40 százaléka szövetkezeti közreműködéssel épül és a jövőben várhatóan tovább növekszik a részarány. Ezért az új lakásépítési-gazdálkodási rendszer kidolgozásában és megvalósításában a szövetkezeti mozgalomnak fontos szerepet kell pont. December végén és újév táján az ünnepek miatt nincs politikai mozgás az Egyesült Államokban. Februártól kezdve pedig már megkezdődik az elnökválasztási harc. Reagan elnök első számú politikai küldetése ma már az, hogy ebben a küzdelemben megfelelő kiinduló pozíciókat biztosítson pártja, a republikánusok számára. Ezt az jelenti, hogy az amerikai napi politika érdekei is viszonylag gyors csúcsértekezletet diktálnak. így valószínűnek tartják, hogy a november derekát követő három héten belül kerül sor a harmadik Gorbacsov- Reagan csúcsra. Máris látható, hogy az amerikai belpolitikában, illetve az amerikai szövetségi rendszerben a rakétamegállapodás és a csúcsértekezlet után sem jutnak az ügyek nyugvópontra. Reagan emlékezetes módon felmondta az interkontinentális, stratégiai rakéták egyensúlyát szabályozó SALT-2 egyezményt. Pontosabban: az egyezmény olyan „széles körű értelmezését” igényli, ami lehetővé teszi a Pentagon számára az egyezményben meghatározott korlátok átlépését. A demokrata ellenzék ezzel szemben azt követeli, hogy térjenek visz- sza a korábbi úgynevezett „szigorúbb, vagy szűk értelemzéshez”. Erről ugyanis bebizonyosodott, hogy az eddigi határok között biztosítani tudta a stratégiai rakéták egyensúlyát. Nem lehetetlen, hogy a most küszöbön álló megállapodást a közepes hatótávolságú rakétákról a kongresszusi többséggel rendelkező demokraták csak akkor lesznek hajlandók ratifikálni, ha a kormány visszatér a SALT-2 bevált, szőkébb értelmezéséhez. Ez mindenesetre jó alapot teremtene ahhoz, hogy a harmadik Gorbacsov- Reagan csúcstalálkozó után megkezdjék a következő leszerelési feladat, a stratégiai, hadászati fegyverek ötvenszázalékos csökkentésének végrehajtását is. vállalnia. A felszólalók a vitában kiemelték: előrelátóbbá kell tenni a lakáspolitikai tervezést Az OSZT részletes tájékoztatást fogadott el a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége budapesti ülésszakáról. Az októberi ülésre eddig közel 500 szövetkezeti szakember jelezte részvételét a világ minden tájáról. Szövetkezeti Tanács ülése Dr. Franz Vranitzky életrajza Franz Vranitzky, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárja 1937. október 4-én született Bécsben. Az osztrák főváros egyik kerületi szövetségi gimnáziumában érettségizett, majd 1960-ban a bécsi kereskedelmi főiskolán szerzett diplomát. Doktori disszertációját 1969-ben védte meg. Pályafutását a Siemens-Schuckert cégnél kezdte, ahol 1961-től könyvelőként dolgozott. Még ugyanebben az évben az Osztrák Nemzeti Bank közgazdasági osztályára került. 1970-ben az akkori pénzügyminiszter, dr. Hannes Androsch tanácsadója lett a Pénzügyminisztériumban. 1976-ban a Creditanstalt-Bankverein elnökségének, öt esztendővel később pedig az Österreichische Länderbank elnökségének elnökhelyettesi tisztét töltötte be. 1981 áprilisában a Länderbank elnökévé nevezték ki. Franz Vranitzky 1984-ben lett a szövetségi kormány pénzügyminisztere, s e tisztségében 1986. június 16-ig, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjává történt megválasztásáig tevékenykedett. E minőségében 1987. január 21-én alakította meg második kormányát. Mai kommentárunk Brighton] viharok Tudjuk, másképp számítják az ősz kezdetét a meteorológusok és másképp a csillagászok. Nagy-Britanniában azonban a hagyományok szerint inkább politikai eseményekhez, mégpedig a szeptember táján kezdődő pártkonferenciák időszakához szokás kötni az ősz beálltát, évente ekkor tartja ugyanis soros értekezletéta sziget- ország minden nagyobb politikai csoportja. Az elmúlt hetekben a szociáldemokraták, majd a liberálisok megbeszélése került az érdeklődés középpontjába, e két csoport tervezett egyesülése jelentősen átrajzolhatja a brit politikai erőviszonyokat. Hétfőn pedig a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt négyezer delegátusa ült össze az ismert dél-angliai üdülőhelyen, Brig hton ban, hogy megvitassa a párt előtt álló feladatokat, a sorozatos választási kudarcokból levonható következtetéseket, illetve kidolgozza a jövőben követendő irányvonalat. Könnyű dolga aligha lesz a labour vezetésének, sőt, a megfigyelők jó része heves viharokat jósol az értekezleten szembekerülő jobb- és balszárny küldöttei között. Az előbbiek az immár harmadszori konzervatív voksolási győzelemből, Thatcher asszony rekord hosszúságú kormányzati időszakából ugyanis azt a tanulságot vonják le, hogy a „szélsőségesek" kiszorítására, a túlzottnak bizonyult gazdaság- és katonapolitikai elvek felülvizsgálatára lenne szükség, s mindenekelőtt az egyoldalú nukleáris leszerelés elgondolását hibáztatják. A balszárny vezéralakjai viszont figyelmeztetnek: alaposan visszaüthet az a törekvés, hogy a tory-program egyes elemeinek átvételével, a haladóbb irányvonal módosításával igyekezzenek növelni a párt támogatóinak táborát. Ezzel ugyanis - érvelnek - a hagyományos labour-hivek egy részét riaszthatják el. A jelek szerint a pártvezér, Neil Kinnock mégis ezt a „centrumhoz igazodó” vonalvezetést pártolja, abból kiindulva, hogy az elmúlt esztendők megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyai között parancsoló szükséglet a Munkáspárt programjának megújítása. Valószínűleg igaza lesz tehát a kemény vitákat, szikrázó szócsatákat jósoló szakértőknek. Kinnock és gárdája mégsem igen tehet mást, mint hogy a rugalmas módosítást sürgető szárny pártját fogja. Ha ugyanis az elkövetkező években nem sikerül ismét a konzervatívokkal szemben reális esélyekkel kiálló erővé formálni saját pártját, akkor azt kockáztatja, hogy a labour reménytelenül háttérbe szorul. Brigh- tonban tehát egyfajta reformprogram elfogadása forog kockán -sez olyan jelentőségű döntésnek ígérkezik, amely hosszabb távon is befolyásolhatja Albion politikai életét. SZEGŐ GÁBOR Budapest-Bécs Sokan néztük nagy élvezettel azt a tévéműsort, amelynek címe: „Szomszédolás”. Barátságos volt és nem annyira a versengés uralkodott benne, mint a résztvevők együttes igyekezete. Bizton állíthatjuk, még több nézője-szurkolója van annak a „szomszédolásnak”, amelyben a magas rangú magyar és osztrák vezetők vesznek részt, ha ennek természetesen más is a tartalma. Tavaly a magyar miniszterelnök látogatott a határos Burgenlandba, most Franz Vranitzky kancellárt várjuk Budapestre. A sort úgy két évtizeddel ezelőtt egy néppárti, konzervatív kormányfőjük kezdte el, és az azóta történtekkel kapcsolatosan több híres nevet sorolhatnánk föl. Sokszor hallotta azóta már az olvasó e mondatot: a magyar-osztrák együttműködés a különböző társadalmi rendszerű államok közötti jó viszony példájául szolgálhat - de mi van e formula mögött? Egyebek között az, hogy kiderült, az ideológiai különbségeknek mind kevesebbjelentőségű (akadályozó szerepük) van az államok, a vállalatok, az emberek ismerkedésének, együttműködésének fejlesztésében. No de ezek még mindig csak általánosságok. Ha ilyen magas szintű látogatásokra kerül sor, elsősorban a gazdaságra gondolunk: ez a problémakör mindkettőnk szemében az egyes számot viseli. Ausztria második legnagyobb tőkés partnerünk, mi több, a legnevezetesebb is: erről tanúskodnak a szép budapesti szállodák, és éppen most került szóba a bős-nagymarosi erőmű építésének meggyorsítása, melynek során a vízlépcsőt osztrák vállalkozók építik. Kereskedelmi cserénk is viszonylag széles körű... csak éppen szeretnénk egyet s mást változtatni rajta, amire immár évek óta kevés sikerrel biztatjuk a másik felet. Léteznek bennünket sújtó beviteli korlátozások, a kívánatosnál több nyersanyagot és félkész árut vásárolnak tőlünk és túl kevés készárut, gépféleséget - arányosan kevesebbet, mint például az NSZK, pedig ott a Rajna környékén sem kisebbek az igények. Mindehhez most hozzájött az amerikai követelés, hogy Bécs ne szállítson szocialista országoknak olyan, az Egyesült Államokból származó technológiát, amely rajta van a CO- COM-listán - különben ő sem kap belőle. Márpedig az osztrák gazdaság mai, gondokkal tűzdelt helyzetében nagyon is rászorul a tengerentúli elektronikára. Szóval a két kormányfőnek - mindkettő feltétlenül nagy megértéssel szemléli a másik nehézségeit - lesz miről tanácskoznia Budapesten. Évek óta dicsérjük a turizmus jelentőségét, mint az emberi kapcsolatok és a devizaforgalom egyik bevált formáját. A be nem avatottak szemében azonban úgy tűnhet, hogy a mérleg egyoldalú, sokkal több osztrák érkezik hozzánk, mint amennyi magyar utazik oda. A valóság nem egészen ilyen: ha az egymás országában eltöltött éjszakákat számoljuk, csaknem egyensúlyban vagyunk. Budapest és Bécs szép fokozatosan megismeri egymás festészetét, szobrászatét, történelemkutatási eredményeit, műszaki kísérleteit. Ez szükséges, folytatandó, bővítendő. De itt-ott már megjelennek olyan akciók is, amelyek túllépnek ezen (például a művészek felléptetésén itt és ott is magasabb szintre emelkedve átmennek a valódi közös cselekvésbe. Ilyen volt az a schallaburgi kiállítás, amelyen együttesen mutattuk be Mátyás király korszakának magyar és osztrák emlékeit. A sok száz éves közös történeti múlt itt pozitív oldalaival jelentkezett, az ilyesmire más példák is vannak, és még sokkal több a lehetőség. A nemzetközi színtéren két szempontból kísérik figyelemmel a magyar-osztrák viszonyt. Egyrészt a fent említett - gazdasági, kulturális, emberi - együttműködés példás, konfliktusmentes lebonyolítását illeti külföldi elismerés, másrészt fontos, hogy a különböző konferenciákon milyen mértékben tudnak együttműködni a Kelet és a Nyugat országai, ezen belül mi és e szomszédunk. Ausztria eléggé nem dicsérhető érdeme a múlt másfél évtizedben, hogy semleges voltát, jó külföldi kapcsolatait felhasználva sikeres közvetítő szerepet játszott különböző viták elsimításánál, kompromisszumos javaslatok megfogalmazásával. Bécs - amely egyébként is számos találkozó hagyományos színhelye - változatlanul él ezzel a módszerrel, és Magyarországban ehhez jó partnerre talál. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten (a most folyó utótalálkozón) eddig hét olyan javaslat került asztalra, amelynek Magyarország és Ausztria társszerzői. A magyar-osztrák kapcsolatok tehát jók, ígéretesek. Valóban előnyös helyzetben ülhet asztalhoz Grósz Károly és Franz Vranitzky. TATÁR IMRE BUDAPEST - Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn fogadta Robert Runde canterbury érseket, egész Anglia és London prímását. A szívélyes légkörű megbeszélésen jelen volt Tóth Károly, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Leonard Vincent Appleyard, Nagy-Britannia és Észak-írország Egyesült Királyság budapesti nagykövete. A canterbury érsek és kíséretének tagjai látogatást tettek az Állami Egyházügyi Hivatalban, Miklós Imre államtitkárnál. BELGRAD - A Borba jelentése szerint az Agrokomerc váltóbotránya következtében Velika Kladusán, a város környékén, s az egész cazini járásban az utóbbi napokban szinte teljesen megbénult a gazdasági és pénzügyi élet. Több bosznia-hercegovinai bank csekkjeit sehol sem fogadják el. Mintegy 20000 dolgozó nem kapta meg augusztusi bérét és fizetését, sőt, sokan még a júliusit sem. A vidék nagy pénzügyi összeomlásából senki sem látja a kiutat - irta a belgrádi lap. SUVA - A Fidzsi-szigeteken katonai puccsal hatalomra került Rabuka ezredes hétfőn bejelentette, hogy hatályon kívül helyezte az ország alkotmányát. Rabuka hétfőn Suvában ismét találkozott Sir Penaia Ganilau főkormányzóval és követelte, hogy Ganilau törvényesítse hatalomra kerülését. A főkormányzó II. Erzsébet angol királynő képviselője a brit nemzetközösséghez tartozó sziget- csoporton. A találkozóról további részletek nem ismeretesek. Burgenlandi séta a legutóbbi kormányfői találkozó keretében
