Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

1987. szeptember 26. KÉPÚJSÁG 11 Jan Norman kiállításáról Hagyomány, hogy a Budapesti Nem­zetközi Kisplasztikái Kiállítással egy idő­ben a korábbi díjnyertesnek önálló tárla­tot rendeznek. így kapott most bemutat­kozási lehetőséget Budapesten, a Doroty- tya utcai kiállítóteremben a dán Jan Nor­man, aki 1984-ben nyerte el a kiállítási díjak egyikét. Jan Norman fiatal művész, 1951-ben született Arhusban. A plasztikát autodi­daktaként műveli, ám eredeti tehetségé­vel, jellegzetes látásmódjával hamar a dán szobrászat élvonalába került. Buda­pesti díján kívül Padovában is elnyerte egy nemzetközi kiállítás diját. Szobrait több hazájabeli múzeum és galéria őrzi. Alkotásai nem a klasszikus értelemben vett szobrok. Nem köböl, fémből vésett, faragott müvek. Munkássága azt példáz­za, hogyan válik műtárggyá a mindenna­pi élet kelléktára, a természetes anyagok hulladéka, a megégett bőrkabát, az el­nyűtt cipő, a fonott kas, a fémhuzal, a szalma. Mostani kiállításán is megjelennek groteszk lófejü figurái. (Emberek és lófe­jek sorozata is itt van, amely az 1984-es tárlaton a sikert hozta számára.) Sok fá­ból, szalmából, nádból, textilből, papír­ból, bőrből ragasztott, égetett, formázott kisplasztika mellett néhány nagyobb mé­retű műve is látható. KÁDÁR Három miniatűr Kérdés Mint egy elhasznált mozijegyet, úgy tépdessük szét a szavakat, és szűnünk meg beszélni. Megbeszélni sem tudunk, mert nincs időnk vagy sok a lejáratott annyi szó. Szóval annyi, na és, meg minden. Hömpölyög belőlünk az izé, a tudod- ez-a-dolog, a téma, a „hosszú” és a többi kukába való félmondat, nyegle szó­szörny. Villamoson, buszon, süppedő plüss- ben, idegen szagú albérletben, félbema­radt egyetemmel, ránk nem hasonlító, de ránk tukmált gyerekekkel, egy izzadt rock and roll után, alatt, előtt és mindig, ha zörömböl a tévé, a számítógép, a vi­deo, megszöknek tőlünk a szavak. Tátogunk, hörgünk, kurjantunk, nyö­szörgőnk, és belilul a fejünk, ököl csattan felkiáltójelek helyett, a retorika érdeké­ben még biztosítótűt is szúrunk az orgá­numunkba. Próbálkozunk, de belénk szorul az igyekezet, az igeidőzet. Rago­zunk val-val, de nincs nak-nek. Csak a kérdés bunyog belőlünk, ha mégis szót értünk: ÉS AKKOR Ml VAN? Körülvesznek a hirdetések Negyvenéves, elvált, mindegy-kinek- a-hibájából, valaki ragadja már meg az alkalmat! Nyugdíjas keresi magasabb nyugdíjas magányát. Kutyasétáltatást veszettségre vállal el­szakadt póráz. Több személyes fagylalt. Helló, Leó! Minden dobozban egy szakács van el­rejtve: aki megtalálja, és beküldi a sza­kács anyajegyét, az sorsoláson vesz részt. Minden boldog nyertes kezet szoríthat a centrum hetekkel. Nyugodtan megboldogulhat, ha ügy­védi munkaközösségünkre bízza magát! Fiatalok, MÁV a VÁR! Helló, Leó! Sziti grill, drill! Domusz, gló­busz, ibusz, turiszt. Proper, prognózis, pro primo, pro secundo, pro sztata. Skála kópé, su-su a bűvös sugár. Lassacskán világosodik a művelt nép emblémája; a kultúra oda­mondva. A bőrünk fénylik A bőrünk fénylik, néha elkel rajta egy kis púder. A szemhéjon démonian sugár­zik a lila vagy a zöld festék. Van borotvál­kozás előtti, utáni, sőt még közbeni krém is. A fiúk különbül ragyognak egy-egy aluljáróban, mint a lányok. Fürdősók, ha­bok, masszázsok, szaunapartik, fogyó­kúrás teák, testépítő szalonok, autogén foglalkozások, önvédelmi tanfolyamok és szoláriumok. Minden van, amitől fé­nyesebbek lehetünk, minden rendelke­zésünkre áll, ami elnyeli fáradt mozdula­tainkat és egymásért kapaszkodó sza­vainkat. Ilyen fényes társaság nem volt eddig. Csupa épek vagyunk! Nekünk például semmi sem drágább, mint a személyi számmal ellátott, nyilván­tartott önmagunk. Nem is csoda, hogy körülöttünk jobb- ra-balra kidőlnek az ellenfeleink, és be­dőlnek a kételkedők. Szüléink vagy reszketeg szenilissé válnak, vagy csak egyszerűen egyik nap­ról a másikra elhunyt áldozatokká. Leg­följebb annyira telik nekünk, hogy lélek­nek adózzunk, a többi kell az ótépére, a gépkocsi befizetésére, vagy az új kony­habútorra. Utolérhetetlenek vagyunk! Mi ugyanis azt tudjuk pontosan fölmérni és értékelni, ami van, persze másnak. Önmagunkkal szemben igényünk így válik fölöslegessé és haszontalanná. A bőrünk fénylik, de talán nem is ez a legfontosabb. Mi olyan remekül szabot­tak vagyunk, hogy bármelyik percben előléphetnénk egy reklámfilmből; frissen vigyorgó marionettként. Vagyunk, ilyen fénylő bőrrel, ilyen jól ápoltan a társadalom új pillérei. Meg kell felelnünk a hétköznapok ravasz elvárá­sainak, tehát nem lehetünk kicsinyesek. Nem lehet drága sem anya, se apa, sem gyerek, se nevelés, sem barát, se élet. Mint régen a ridegtartású marhákat, kö­zös gyerekeinket kicsapjuk a napköziott­hon mezejére... és bőrünk, amire hajdan olyan büszkék voltunk, hogy fénylett, vé­gül lassan elszürkül. SZŰCS MARIANN Szovjet vendégművészekkel Indul a hangversenyévad Wlodzimierz Scislowski: Félreértés Kölcsönkértem Kowalskitól tízezer zlotyt. A határidő lejárta előtt szomorúan kellett megálla­pítanom, hogy nem tudom visz- szafizetni. Harmincegyedikén, az előre megbeszélt időben Kowalski te­lefonált.- Na mi van? - csak ennyit kérdezett, de rögtön tudtam, mi­ről van szó.- Hát csak az - válaszoltam hogy kérem az adósság átüte­mezését.- Micsodát? - dadogta értetle­nül. - Fejezd ki magad világo­sabban!- Szeretném, ha refinanszí­roznád a kölcsönt - magyaráz­tam szolgálatkészen.- Ne marháskodj! - fakadt ki Kowalski. - Mikor adod vissza azt a tíz rongyot?- Refundációt javasolnék - duruzsoltam tovább vagy ha akarod, konverziót.- Azt akarom - bömbölte a kagylóba Kowalski hogy még ma add vissza a pénzem! Jaj, milyen nehéz szót érteni olyan emberrel, aki nem ismeri a szakkifejezéseket! Lengyelből fordította: ADAMECZ KÁLMÁN Ősz van, indul a hangversenyévad. Bár az utóbbi egy-két esztendőben valójá­ban a nyár is megannyi koncertélményt kínált Budapesten és számos városban, hangversenyteremben és templomok­ban, szabadtéren, kastélykertekben, vár­udvarokon és tereken. Mégis, a hivatalos koncertévad csak­úgy, mint a színházi szezon szeptember­től májusig tart. S most kezdődnek az Or­szágos Filharmónia bérletsorozatai, fő­városi és vidéki koncert műsorai. A Budapesti Művészeti Hetek nyitó- hangversenye - mint hagyományosan - most is Bartók-esttel kezdődött a Zene- akadémián, ahol miután kicserélték a széksorokat, némileg felújították a nagy­termet, kellemesebb körülmények között hallgathatunk zenét. Nagy nevek, világhírű karmesterek, je­les szólisták és népszerű zenekarok, kó­rusok vendégszereplése teszi izgalmas­sá az 1987-88-as hangversenyévadot. Csak néhányukat hadd említsem! A leg­nagyobb várakozás Sir Georg Solti hangversenyét előzte meg, azét a Solti György karmesterét, aki ezzel a koncert­tel ünnepelte 75. születésnapját. Aztán a már említett Bartók-est hegedűművésze, a Londonban élő Pauk György volt. És jön Kulka János, a Wuppertali Opera fő­zeneigazgatója, Joó Árpád Kanadában élő zongoraművész és karmester, Lam- berto Gardelli olasz, Frantisek Vájná csehszlovák karmester, Zuzanna Ru- zicskova csehszlovák csembalóművész, Peter Schreier NDK-beli énekes. Az október 5-től november 5-ig tartó Szovjet Kultúra Napjai alkalmából egész sor élvonalbeli szovjet zeneművészt üd­vözölhetünk hazánkban. A karmesterek között Jurij Szimonovot, Gennagyij Rozs- gyesztvenszkijt és Vaszilij Szinalszkijt, a szólisták közül Natalja Sahovszkaja gordonkaművészt, Mihail Voszkre- szenszkij, Dimitrij Baskirov, Elisza Virsza- ladze zongoraművészeket. Igor Ojsztrah és Valerij Ojsztrah - apa és fiú - a világhí­rű hegedűművész David Ojsztrah fia és unokája - együtt koncertezik november 14-én a Zeneakadémián. Ugyan már az ünnepi napok után, de műsoruk bizonyá­ra ünneppé avatja ezt az estét is. Ven­dégszerepei a Moszkvai Zongoratrió, a Borgyin Vonósnégyes. Megannyi bérletet is hirdet az idén a Filharmónia általános iskolásoknak, kö­zépiskolásoknak; meglepően olcsó so­rozatokat (a négy hangversenyre 80 fo­rintért). A zenekari hangversenyek, a zongoramuzsika, a hegedű, a kamaraze­ne kedvelői igen sok bérlet közül vá­logathatnak. Újdonság, hogy az idén a bérleti hangversenyekre az előadás nap­ján féláron kínálják a jegyeket. Több száz hangversenyéből bőven jut­tat az ország minden részébe az Orszá­gos Filharmónia. Pécsett, Sopronban, Győrben és Nagykanizsán a Szovjet Kul­túra Napja alkalmából szovjet művészek hangversenyeznek. Szimonov, Sahovsz­kaja, Baskirov, valamint Igor és Valerij Ojsztrah. November elején rendezik a dél-alföldi városban a Szegedi Kamara- zenekari Napokat, amelyen a Budapesti Vonósok, a Szegedi Kamarazenekar és a Weiner Leó Kamarazenekar lép föl. Szenzációs esemény lesz, hogy az évek óta nem hallott Fischer Annie de­cemberben Békéscsabán, Orosházán és Miskolcon ad hangversenyt a Liszt Fe­renc Kamarazenekarral. Debrecenben karácsonyi koncerten Händel: A Messiás oratóriumát vezényli Ludovit Rajter. Feb­ruárban Miskolcon rendezik meg Szoko- lay Sándor szerzői estjét. Szegeden és Debrecenben a Grúz Kamara Zenekar ad hangversenyt. Tavasszal jön Dunaúj­városba, Székesfehérvárra és Nagykani­zsára a Szlovén Filharmónia Zenekara, Szegedre és Szolnokra pedig a Drezdai Felharmónia Kórusa. Májusban Ránki Dezső zenekari zongoraestjét hallgathat­ja Miskolc, Debrecen és Eger közönsé­ge, áprilisban Webbernek, a Macskák zeneszerzőjének Requiemjét Győrött, Sopronban és Tatabányán adja elő a Győri Filharmonikus Zenekar és az Álla­mi Énekkar. K. M. Igor és Valerij Ojsztrak hegedűművészek Eliszo Virszaladze zongoraművész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom