Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-14 / 216. szám

2 Képújság 1987. szeptember 14. Teák árának emelése Sevardnadze-Shultz Ahogy Moszkvában látják Létrejön-e az idén a szovjet pártfőtitkár és az amerikai elnök újabb találkozója? Sikerül-e a genfi tárgyalások eredmé­nyeként megállapodni a nukleáris raká- tafegyverek két teljes osztályának felszá­molásáról? Sok más mellett ezekre a kér­désekre várnak választ Moszkvában is a kedden Washingtonban megkezdődő szovjet-amerikai külügyminiszteri talál­kozótól. A szovjet fővárosban várakozással, de minden illúziótól mentesen tekintenek Eduard Sevardnadze és George Shultz három napra tervezett megbeszélésso­rozata elé. A szovjet elemzők rámutatnak, hogy egyfelől naponta hangzanak el az Egyesült Államokban politikai optimiz­must sugárzó kijelentések a küszöbön- álló csúcstalálkozó várható sikeréről, a rakétamegállapodások karnyújtásnyi közelségéről, másfelől azonban olyan lé­pések jellemzik az amerikai politikát, amelyek legalábbis gondolkodóba ejtik a moszkvai politikusokat az amerikai szán­dék komolyságát illetően. Az amerikai politika belső ellentmon­dásait elemezte a héten a Pravda hasáb­jain az Amerika-szakértő Arbatov akadé­mikus, aki rámutatott: a washingtoni ve­zetést egyfelől tényleg sok minden sar­kallja a Szovjetunióval való megállapo­dásra, másfelől azonban az amerikai ter­vek között sok olyan van, amely éppen a megkötendő megállapodások szellemé­vel és betűjével ellentétes. A szovjet külügyminisztérium több ve­zető tisztségviselője emlékeztetett arra az elmúlt napokban, hogy Sevardnadze és Shultz megbeszéléseitől, a rakéta­megállapodás útjában álló akadályok felszámolásától függ, lesz-e csúcstalál­kozó vagy sem. Éppen emiatt vált különösen jelentős­sé az egyetlen valóban nyitott kérdés a genfi tárgyalásokon, az NSZK tulajdoná­ban lévő 72 Pershing 1A rakétához való amerikai tulajdonú nukleáris robbanófe­jek kérdése. Besszmertnih külügymi­niszter-helyettes és Karpov, a szovjet külügyminisztérium vezető leszerelési szakértője a héten többször nyilatkozott arról, hogy valódi, az amerikai fél által is szorgalmazott kettős nullamegoldásról csak akkor lehet szó, ha a nyugatnémet rakétákhoz tartozó összes - tehát nem­csak az NSZK-ban, hanem az Egyesült Államokban tárolt, s feltehetően több száz - nukleáris robbanófejet megsem­misítik. Moszkvában üdvözölték a nyugatné­met vezetőknek azt a nyilatkozatát, hogy lemondanak a Pershing 1 /A rakéták kor­szerűsítéséről, s készek azokat meg­semmisíteni. E kijelentés fényében nehe­zen tartható, hogy az Egyesült Államok ragaszkodik az e rakétákhoz tartozó rob­banófejekhez, s hogy le akarja őket venni a harcászati-hadműveleti rakéták felszá­molásáról folyó tárgyalások napirendjé­ről. Nyugtalanítónak tartják Moszkvában azt is, hogy a nyugatnémet nyilatkozatok ellenére Washington még mindig nem kötelezte el magát: lemond a Pershing 1/ A rakéták korszerűsítéséről, a Pershing 1/B típusú rakéták gyártásáról. A külügyminiszteri találkozó előtt a szovjet fél sok kézzelfogható bizonysá­gát adta annak, hogy kész minden mó­don erősíteni a két ország viszonyában a bizalmat. A kölcsönös bizalom erősítésé­re irányuló törekvések azonban mind ez ideig viszonzatlanok - emlékeztetnek rá a szovjet fővárosban. Sőt olykor a nyílt, őszinte szovjet lépésekre bizalmatlan­ságkeltő, rosszízű válasz érkezik a ten­gerentúlról. így volt ez akkor is, amikor a Szovjetunió amerikai kongresszusi kül­dötteknek tette lehetővé - a szemipala- tyinszki kísérleti robbantások helyszíni szemléjét követően -, hogy saját sze­mükkel és technikai eszközeikkel győ­ződjenek meg: a Krasznojarszkban épü­lő rádiólokációs rendszer nem sérti a ra­kétaelhárító rendszerek építését tiltó 1972-es szerződést. A vegyi fegyverek állítólagos szovjet al­kalmazásáról szóló rágalmakra a Szovjet­unió újabb figyelemre méltó gesztussal vá­laszolt: a genfi leszerelési értekezlet kere­tében e kérdésről tárgyaló államok 3-3 képviselőjét meghívja, s bemutatja nekik mind a szovjet arzenálhoz tartozó vegyi fegyvereket, mind a megsemmisítésükre szolgáló eszközöket és technológiákat. Megütközést keltenek azok a tervek is, hogy az amerikai vezetés az ENSZ-köz- gyűlés fórumát akarja felhasználni a Szov­jetuniónak címzett kioktatásokra is. Várható, hogy a keddtől péntekig tartó washingtoni megbeszéléseken sok szó esik a világ közvéleményét foglalkoztató több regionális válságról is. Ma Moszk­vában az egyik legveszélyesebb válság- övezetnek a Perzsa(Arab)-öböl térségét tartják, ahol az oda nem tartozó államok katonai jelenlétének fokozódása csak a veszélyt növeli - s mint több szovjet nyi­latkozat rámutatott, sem a hajózás biz­tonságát nem fokozza, sem az iraki-iráni konfliktus politikai rendezésének esé­lyeit nem javítja. Várhatóan szó esik az Afganisztán kö­rüli válság rendezési lehetőségeiről is. Bár az ismert szovjet álláspont szerint a válságot az abban közvetlenül érintett ál­lamok politikai tárgyalásain Kell rendez­ni, éppen a héten folyt egyebek között e kérdésről is eszmecsere a két nagyhata­lom külügyi tisztségviselői között Wa­shingtonban. Arról volt szó, milyen ga­ranciákat tud nyújtani a Szovjetunió és az Egyesült Államok a kidolgozandó megál­lapodások tiszteletben tartásához. Moszkvában üdvőzlik azt a tényt, hogy az ENSZ-főtitkár személyes megbízottjának közvetítésével Genfben folyó afganisztá­ni-pakisztáni tárgyalásokon ismét sok kérdésben közeledtek az álláspontok - noha megegyezni még nem sikerült. A Szovjetunió különös jelentőséget tu­lajdonít a közép- és dél-amerikai térség­nek is. Ezt jelzi, hogy Sevardnadze az Egyesült Államokból - washingtoni tár­gyalásai és az ENSZ-közgyűlés üléssza­kán való részvétele után - három dél­amerikai országba, Argentínába, Brazí­liába és Uruguayba is ellátogat. Sevard­nadze és Shultz megbeszélésein - az előzetes várakozás szerint - szó lesz a nicaraguai és a közép-amerikai politikai válság megszüntetésének lehetőségei­ről, a Contadora-csoport rendezési el­képzeléseinek megvalósításáról. Még ha óvnak is a szovjet megnyilat­kozások a túlzott derűlátástól, Sevard­nadze külügyminiszter washingtoni megbeszéléseitől azt remélik, sikerül el­takarítani az akadályokat a csúcstalálko­zó elől, hiszen a megállapodása legalap­vetőbb kérdésekben a Szovjetuniónak legalább annyira vágya és érdeke, mint az Egyesült Államoknak. Az is világos azonban, hogy pusztán a találkozó ked­véért nemigen látják értelmét Mihail Gor­bacsov és Ronald Reagan újabb találko­zója megtartásának. SZÁNTÓ ANDRÁS Moszkva A Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat szeptember 14-től saját csoma­golású teái közül 5 féle filteres tea fo­gyasztói árát átlagosan 18,5 százalékkal, a filteres kamillatea árát 6,5 százalékkal, a csomagoltan beszerzett kínai teák árát átlagosan 17,7 százalékkal emeli. Az ár­emelésre a felhasználásra kerülő alap­anyagok és csomagolóanyagok beszer­zési árnövekedése miatt kerül sor. A hazai csomagolású teák közül pél­MOSZKVA - Az afgán-pakisztáni közvetett tárgyalásokon Genfben lénye­gében sikerült egyeztetni az Afganisztán körül kialakult helyzet rendezésének sok fontos elemét: a beavatkozás beszünte­tésének feltételeit, a menekültek hazaté­résének problémáit, a Szovjetunió és az Egyesült Államok által biztosított nemzet­közi garanciák jellegét - állapítja meg va­sárnapi kommentárjában a Pravda. A szovjet lap idézi a héten befejeződött for­dulón közvetítő ENSZ-főtitkárhelyettes értékelését, miszerint a tárgyalásokon mindkét fél engedményeket tett, az állás­pontok közeledtek egymáshoz, de a meglévő szakadékot egyelőre még nem sikerült áthidalni. A Pravda hangsúlyoz­za, hogy még nem született megállapo­dás az ellenőrzés mechanizmusáról, s nem sikerült megegyezésre jutni a leg­fontosabb kérdésről, a szovjet csapatok hazatérésének menetrendjéről az alá­írást követően. Az afgán fél most kifejezte készségét, hogy a csapatkivonás idejét 16 hónapra csökkenti, Pakisztán azon­ban 8 hónapos határidőhöz ragaszkodik - írja a lap, s ugyanakkor emlékeztet ar­ra, hogy a márciusi fordulón még 18, illet­ve 7 hónapról volt szó. RÓMA - Akárcsak néhány nappal ko­rábban az olasz szenátus, szombat éj­szaka a képviselőház is bizalmat szava­zott az olasz kormánynak, jóváhagyva ezzel annak döntését, hogy hadihajókat irányít a Perzsa(Arab)-öböl térségébe. Ezzel gyakorlatilag az olasz végrehajtó dául a Lipton (sárga-zöld) filteres tea ára dobozonként 15,50 forintról 20 forintra, a Garzon filteres tea ára dobozonként 17 forintról 19,50 forintra emelkedik. A ka­millateák közül a 30 darabos filteres ka­millatea ára 16,80 forintról 17,70 forintra nő. Az eredeti kínai csomagolású teák kö­zül például az 50 darabos Dragon filteres tea új ára 67 forint lesz, a régi 55 forint helyett. testület megkapta a szükséges alkotmá­nyos felhatalmazást döntése végrehajtá­sához. Igaz, ezt csak a kormánypártok támogatják, és a másik oldalon jelentős politikai erők állnak szemben az öbölbeli akcióval. Ez utóbbiak érték el az elmúlt napok során, hogy a hajókat ne indítsák útnak legalább addig, amíg az ENSZ fő­titkára be nem fejezi békéltető misszióját. Az indulást keddre tűzték ki. ZÁGRÁB - Milos Miloszavljevics, a ju­goszláv kormány alelnöke vasárnap dél­előtt megnyitotta a zágrábi, hagyomá­nyos őszi nemzetközi vásárt, amelyen 280 000 négyzetméternyi területen a vi­lág 65 országából 1100 vállalat mutatja be legújabb termékeit. A nagy kereske­delmi rendezvényen hazánkat 16 vállalat képviseli. A vásár szeptember 20-ig tart nyitva. BELGRÁD - Hamdija Pozderac, a ju­goszláv államelnökség alelnöke, a Bosz- nia-hercegovinai Kommunisták Szövet­sége KB Elnökségének tagja bejelentet­te, hogy lemond tisztségéről. A neves po­litikus a Bosznia-hercegovinai Köztása- ságot képviselte az ország élén álló ki­lenctagú, kollektiv államfői testületben. Hamdija Pozderac hangsúlyozta, lemon­dását azt követően határozta el, hogy gondosan tanulmányozta az Agroko- merc agráripari kombinát 220 milliárd dináros fedezetlen váltókibocsátása nyomán kialakult politikai helyzetet. PANORÁMA Későbbre halasztották az Elnöki Tanács elnökébek algériai látogatását A helybenfutás még nem haladás! Kölcsönös megállapodással későbbre halasztották Németh Károlynak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöké­nek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak az Algériai Demokratikus és Népi Köz­társaságba tervezett látogatását. A SOmmáS vélemény után csak ----------------------- hümmögünk. Mosta­nában elég sokat hümmögünk. Vagy in­kább csodálkozunk. Új stílust kell (kelle­ne) megtanulnunk, de a meghökkenésen még nem jutottunk túl. Azt mondja a som­más vélemény alkotója - jogosan -, hogy „manapság egyre többen beszélnek mi­niszterelnöki pozícióból, mondanivalójuk kinyilatkoztatás, megfellebbezhetetlen igazság. Véleménykülönbségre egyálta­lán nincs lehetőség. Namármost. Minisz­terelnökünk van. Ha többen képzelik be­le magukat a posztjába, vagyis ha egy­szerre két miniszterelnök van, akkor egy sincs. Vagyis megint csak a népi böl­csességnek kell igazat adnunk. „Két du­dás nem fér meg egy csárdában.” Tíz és fél millió dudás mégannyira sem.” Visszafogottságot követel az előbbi megállapítás. Tegyük a dolgunkat. A por­tás a portásságot, a miniszterelnök a mi­niszterelnökséget. Ez így rendben is len­ne, ha nem lenne köröttünk olyan zava­ros a világ. A tetejében mi magyarok szeretünk csak feketében, vagy csak fe­hérben gondolkodni, vagyis a ló két felé­nek megválasztása nem mindig sikeres - át szoktunk esni az egyik oldalról a má­sikra. Úgy tűnik, mintha manapság min­denki csak mondaná a magáét. Sokszor apróságokon, semmi ügyeken megy a vi­ta. Ha valaki egyszer fehéret mond, akkor a partner biztosan feketét. S a fehér fehér marad, a fekete meg fekete. Árnya­latról szó sem lehet. Vesztesnek érezné magát az, aki nem ragaszkodik köröm­szakadtáig korábbi álláspontjához. Sütő András neves erdélyi írónk írja valahol, hogy sajnos még mindig nem tiszteljük egymást annyira, hogy őszinték lehes­sünk. A nembecsülés időszakát éljük. A vita kisebbik baj. (Hiszen most a párt és a kormány is azt kéri tőlünk, hogy mondjunk véleményt, vitatkozzunk közös dolgainkról, a jövőnkről.) A nagyobb baj a mások csepülésében könnyen kiala­k uló egyetértés. Egy harmadik személyt gátlás­talanul - sajnos büntetlenül - le­het szidni. Vajon miért ez a felemás közérzet, felemás cselekvés? Egyesek szerint azért, mert a század végi embernek rossz a közérzete. Nehéz gaz­dasági helyzetben lévő országban ez el­fogadható is. Hiszen aggódunk magun­kért, gyermekeinkért, unokáinkért... A jö­vőért. Annyi minden történik, történhet velünk, tőlünk függetlenül, hogy képtele­nek vagyunk elhinni, önmagunk irányít­juk sorsunkat. Tudom, hogy ez nihilista álláspont, de sajnos ez ellen csak cse­lekvéssel, őszinte szóval és tisztességgel tehetünk. Ha rendezzük közös dolgain­kat. Mert azt is mondják sokan, hogy munkájukat nem becsülik; csak az ér­dekközösségekbe szövetkezők, csak a kebelbarátok jutnak előre - néha ha en­nek semmi alapja sincs, mi mégis képe­sek vagyunk ezt feltételezni és minden­áron ráfogni emberi kapcsolatokra, hogy az összefonódás és elvtelen munkakap­csolat - a munkahelyi ranglétrán, az er­kölcsi és anyagi megbecsülésben. SajnOS határozottan azt sem jelent­-------------- hetjük ki, hogy ez egyáltalán nem igaz. Ilyen is van. És az is-en van a hangsúly. Azért is kell ezt így kijelenteni, mert az árnyalatokra jobban kellene ügyelnünk. Hiszen a természet - az ember is része és nem leigázója - csodálatos színár­nyalatokat hozott létre. Az ember is ilyen: van közöttünk jó és kevésbé jó, van kö­zöttünk rossz és kevésbé jó, van közöt­tünk áldozatkész és kevésbé áldozat­kész, vannak gyáva és akaratos embe­rek... Hinni kell az emberi jóságban, a tisz­tességben, a becsületben. Szerencsére sokszor elő-előtör a szépség is. Életünk valóságához tartozik az egymást tisztelő, a másik véleményére adó kollégák soka­sága is. Csak az emberi fejek tisztaságát kell elősegítenünk. Ezt pedig - ismételve a korábbiakat - csak őszinteséggel, egy­más becsülésével érhetjük el. Természetesen ez nem megy máról holnapra. Egy csapásra. Hosszú és kitar­tó munkára van szükség. Mint ahogy a társadalmi-gazdasági kibontakozásunk- a napokban tárgyalja az Országgyűlés- is hosszú folyamat része lesz. Őszintén fel kell tárni - aki figyelte az országgyűlési bizottságok munkájáról szóló tudósításokat - az tapasztalhatt, hogy elindult egy folyamat, egészséges folyamat - hibáinkat is. Igazgató ismerősöm panaszkodik. Szüksége lenne a dolgozók alkotó gon­dolataira. Soha jobban nem kellene a kö­zös gondolkodás, mint most, amikor egy­re nehezül a vállalat gazdálkodása, ami­kor meg kell fontolni minden egyes forint kiadását. S az emberek némák. Csönd­ben vannak. (Ez látszólag ellentmond írá­sunk elején közölt példával, de még sincs így, hiszen az embereknek van vé­leményük, csak nem ott mondják el, ahol annak hatásának is kellene lennie.) Mi lehet a dolgozók hallgatásának az oka? - Kérdezi az igazgató. Pedig tuda­tára kellene ébreszteni őket, hogy nekik is érdekük, a jövőjükről van szó, a kenye­rükről - mondja, mondja az igazgató és szónokolni kezd... sokat hallott szavakat, mondatokat. Kipirosodik az arca, úgy mondja, a brosúra ízű szövegeket. Nem emiatt van a baj? Az emberek kívülről tudják már a brosúrát, mondom szeré­nyen. Az igazgató hümmög és egy halk talán szócskát ejt ki a száján. Még mindig nincs tudatában - pedig ő is megújulásról és egyebekről beszél -, hogy hiba volt, nagy hiba azt mondogat­ni: a munkásnak az a feladata, hogy reg­Pillantás a hétre A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. paragrafusának (2.) bekezdése alapján az Országgyűlés őszi ülésszakát szeptember 16-án 10.00 órára összehívta. A Minisztertanács javasolta, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére a kormány munkaprogramját (1987. október 1-jétől 1990. december 31-ig), valamint az általá­nos forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslato­kat. Kalocsán, szeptember 15-én 10.00 órakor a városi tanács épületében a Magyar Agrártudományi Egyesület nyitja meg a fűszerpaprikái tudományos, műszaki-fejlesz­tési nemzetközi tanácskozást. Szeptember 18-án nyílik az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből Az elkövetkező napokban nyilvánvalóan Eduard Sevardnadze egyesült államok­beli tárgyalásai állnak majd az érdeklődés középpontjában világszerte. A szovjet kül­ügyminisztert kedden fogadja Reagan elnök. A hírügynökségek előrejelzései alapján azonban máris biztosra vehetjük, hogy számos más fontos eseményről is tudósítanak a riporterek a héten. Hétfő: Az Euréka programban résztvevő államok kül- és kutatásügyi minisztereinek tanácskozásán a Reagan-féle SDI európai versenytársáról lesz szó. A technológiai verseny éleződésével várhatóan mind nagyobb hangsúlyt kap Nyugat-Európa önállósága ebben a kérdésben. Kedd: Miközben New Yorkban megkezdődik az ENSZ közgyűlésének 42. üléssza­ka, Washingtonban Reagan elnök Sevardnadze szovjet külügyminisztert fogadja. A találkozón szó lesz Mihail Gorbacsov amerikai útjáról, az esetleges idei csúcstalálko­zóról, és az annak feltételeként emlegetett szerződésről, amely a közepes hatótávol­ságú nukleáris fegyverek leszereléséről szólna. Szerda: Az NSZK-ba utazik' a spanyol miniszterelnök. A Közös Piac egyik új és vi­szonylag gyenge tagját képviselő Felipe Gonzales elsősorban gazdasági kérdésekről tárgyal majd nyugatnémet vendéglátóival. Csütörtök: Caracasi megállapodásuknak megfelelően, ezúttal Nicaragua főváro­sában, Managuában találkoznak a közép-amerikai országok és a konfliktusban köz­vetítő latin-amerikai államok külügyminiszterei. A megbeszélések fő térpája a Guate- malavárosban aláirt béketerv megvalósulásának menete lesz. Péntek: Malaysiába látogat Prem Tinszulanond thaiföldi miniszterelnök. A két or­szág egyaránt az Asean tagja és egyaránt fontos szerepet játszik Délkelet-Ázsia politi­kai életében. A megbeszéléseken várhatóan a regionális gazdasági együttműködés és a térség szocialista országaival kialakított viszony lesz majd a két fő téma. Szombat: Óriási érdeklődés kíséri az Arab Liga külügyminisztereinek ülését. Az el­húzódó iraki-iráni konfliktus és az öbölbeli incidensek miatt egyre több arab ország tör lándzsát az Irán elleni szankciók mellett. Az ENSZ-főtitkár teheráni és bagdadi tár­gyalásaitól is függ, milyen légkörben ül majd össze a konferencia. Vasárnap: Világszerte figyelem kíséri az amerikai elnök megnyilvánulásait. Az elnö­ki megbízatásának utolsó szakaszához közeledő Reagan ezúttal az ENSZ közgyűlése előtt, New York-ban mond beszédet. A külön érdekességet ezúttal az adja, hogy ez lesz az egyik utolsó lehetőség a szovjet-amerikai csúcstalálkozó bejelentésére - már ha sikerül megegyeznie a két külügyminiszternek, Sevardnadzénak és Shultznak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom