Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

187. augusztus 20. NÉPÚJSÁG 11 I. István, a szent Könyvek a felvilágosodásról Mai szóhasználatunkban mit takar a :ent fogalma, marxista és keresztény telmezésben - erről beszélgettünk Ju- isz Róbert történésszel és filozófussal, Hazafias Népfront elnökségi tagjával és ró Imre kanonokkal, az Elnöki Tanács gjával, országgyűlési képviselővel. Bíró Imre: A római katolikus egyház )ben az esztendőben is megünnepli :ent királyának, Istvánnak évfordulóját, nagy megemlékezés valójában jövőre sedékes: Szent István 1038-ban halt eg. De kik is a szentek? Olyan emberek, cik példát mutatnak. Első királyunk lyaföldet és ezzel kenyeret adott az ad- g kalandozó magyaroknak. A kenyér jy darabja az oltárra kerül áldozatként, y ünnepli a római katolikus egyház igusztus 20-át. Az egyház más áldoza- t is hozott, elég említenem szerzetese­it, vagy azt, hogy külföldi országokból lepeseket hozatott be, akik megtanítot- k eleinket szántása-vetésre. Áldjuk te­lt a jobb kezet, mely földet és kenyeret lőtt, de azt a kart is, amely erősen tudta gni a kardot, s megteremtette az egysé- !S Magyarországot. Mindezt meggyő­zésünk szerint a tízparancsolat szelle- ében végezte, hiszen a törvény számá- eszköz volt a rend és az igazság meg- remtésére. Juhász Róbert: Előre kell bocsátanom t, hogy a felszabadulás előtt visszaél- k I. István alakjával, az úgynevezett :ent István-i gondolat hamis ideológiát kart. A Szent István-i alkotmányra hi­tkoztak, ami történelemellenes és ha- is ábránd volt csupán. Nagy királyunk ellemét ezzel a széles néprétegek kö­bén besározták. Mindezek után megérthetik, hogy akkora meglepetés volt számomra >44., amikor Illés Béla szovjet tiszti lyenruhában előadást tartott arról, így az átlag magyar állampolgár mit ért a történelemből. Debrecenben volt mind­ez, ahol az ideiglenes magyar kormány székelt, és sokan jöttek el meghallgatni az írót. Illés Béla a dialektikus történelmi materializmus szemszögéből vizsgálta az államalapítást is, s nem resteilte ki­mondani első királyunk nevét így: Szent István. Nem dőlt össze az épület. A másik élményem 1956 utáni. Augusztus 20-a volt, az alkotmány ünnepe. Kádár János beszélt, ugyancsak kimondva: Szent Ist­ván. A tömegek pontosan tudták, hogy a jelző nem taktika, hanem közmegegye­zés. Nem titok az, hogy az ötvenes évek­ben voltak olyan vezetők, akik I. István ünnepét ki szerették volna irtani a ma­gyar történelemből. Augusztus 20-át úgy emlegették, mint az alkotmány napját, vagy az új kenyér ünnepét. Az ellenforradalom után új idők jöttek. Egyszerre ünnepeljük államalapító kirá­lyunkat, az új kenyér ünnepén a munkás­paraszt szövetséget, s meggyőződé­sünk, hogy alkotmányunk tartalmazza az igazi Szent István-i gondolatot, azt, hogy ebben a hazában minden népnek össze kell fognia. A népcsoportok őrizzék meg anyanyelvűket, kultúrájukat, hiszen ez nem szegényiti, hanem gazdagítja az or­szágot. Nekem személy szerint sem idegen a szent fogalma. Lászlóig három magyar szentet adtunk az egyháznak, s ezzel az európai államoknak. így is fogalmazhat­nék: szentjeink belépőjegyet jelentettek a magyarságnak az európai népek csa­ládjába. Bíró Imre: A szent sír megnyitásának ünnepe megmutatta, hogy a magyar nép fogadta el szentnek és emelte erre a helyre első királyunkat. Juhász Róbert: Van két gyönyörő egy­házi ének. Az egyik a hívő csillagokról, a másik Boldogasszony anyánkról. I. István nem idegennek, hanem a Boldog Asszonynak ajánlotta fel az .országot. Egyébként a nem vallásos világnézetű emberek számára is létezik a szent fogal­ma: társadalmi, erkölcsi, szellemi értéke folytán nagy megbecsülést érdemlő. Mi, a Hazafias Népfrontban - mely szervezet elsősorban felelős ezért az ün­nepért - tudjuk, hogy ma nem olyan idő­ket élünk, amikor úgy kell keménynek lennünk, mint I. Istvánnak. Fontosabb a törvénytisztelet, amit örökségül kaptunk. Ebből a nézőpontból azután oly mindegy, hogy valaki első vagy Szent Istvánt mond. Bíró Imre: Nagy királyunk ünnepe nem az ellenzékieskedés napja, hanem az egybetartozás ünnepe. Erre tanít a törté­nelem is, hiszen szent királyunk halála után hazánkban elszabadult a pokol. „El­lenzékiek” irtani kezdték az idegen nyel­vűeket és a papokat. Szent Gehörtet megölték, majdnem ebek harmincadjára került az ország. Megingott a Szent Ist­ván-i gondolat: magyar az, aki annak vallja magát. Juhász Róbert: Ideák és ideálok nélkül nem szabad élni. De a valóság ismerete nélkül sem. I. István korában - polgári ér­telemben - még nem volt nemzet. Állam létezett, s ennek alapelve az volt, hogy minél több gondolat áramoljék be ha­zánkba, minél több nyelven. Ma is bölcs felfogás ez, nevezzük akár Szent István-i gondolatnak, mert ez felel meg az európaiságnak. Minden nemzet­nek nemcsak vállalni, hanem be is kell vallani a múltját. Bíró Imre: Nagyszerű példája a Szent István-i gondolatnak, hogy a budapesti bazilikát, melynek kupolája a II. világhá­ború alatt sérült meg, az egyház és a kor­mányzat közös erőfeszítéssel állítja hely­re. Mindez csak egy olyan országban va­lósulhat meg, ahol a népi-nemzeti egy­ség nem hamis jelszó, hanem valóság. RUTTKAY LEVENTE Első ízben rendezték meg Franciaor­szág határain kívüli városban, nevezete­sen Budapesten a Nemzetközi Felvilágo­sodástörténeti Kongresszust. Témája: a felvilágosodás eszmetörténete, gazda­ság- és társadalomtörténete Magyaror­szágon. A kongresszus alkalmából két nagyszabású kiállítás is nyílt a főváros­ban. Az egyik az Országos Széchenyi Könyvtárban, a másik a Néprajzi Mú­zeumban. Ezúttal A felvilágosodás korának szel­lemi kincsei és ritkaságai címet viselő, a Széchenyi Könyvtárban szeptember 30- ig látható kiállításra hívjuk fel a figyel­met. Könyvtári kiállításról lévén szó, ter­mészetesen a könyvek dominálnak a tár­lókban, ritka és különleges nyomtatvá­nyok és kéziratok. A vitrinekben 320 felvilágosodással kapcsolatos kötet látható, valamennyi az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona, amelyet korabeli használati- és dísztár­gyak, érmek, rendjelek, szertartásedé­nyek, tudományos eszközök, rajzok egé­szítenek ki, nyolc múzeum gyűjteményé­ből. „A felvilágosodás az ember kilépése a saját maga által teremtett kiskorúság­ból” - Immanuel Kant határozta meg így 1783-ban a felvilágosodás fogalmát. „Ez a kilépés angol földön kezdődött, ott je­lentkezett a közéletben mára 17. század­ban a természetjog fogalma" - írja a két­nyelvű katalógus előszava - a súlypont aztán a 18. század közepétől francia földre tevődött át, elsősorban Diderot és D’Alambert munkássága, tehát az ént ciklopédiák révén. És tulajdonképpen itt kezdődik a kiállí­tás a francia felvilágosodás klasszikusai­nak munkáival. Descartes 1637-es ki­adású könyve a legkorábbi munka, ame­lyet hajdani tulajdonosa közvetlenül a szerzőtől kapott. De helyet kapnak a né­met, az angol felvilágosodás szellemi nagyjainak írásai is, vagy például az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilat­kozata és Alkotmánya. Ez utóbbi Haj­nóczy Józsefnek, a magyar felvilágoso­dás jeles alakjának tulajdona volt, akitől perbefogásakor ezt a művet elkobozták. Francia hatások közvetve és közvetle­nül eljutottak Magyarországra, eredeti művek, francia kiadványok és magyar fordítások révén. De hatott a felvilágoso­dás a magyarországi tudományokra, az oktatásügyre, nyelvészetre, természettu­dományokra is. A francia szellem a Habsburg-uralko- dók működésében, rendeletéiben is erő­teljes. Az volt Mária Terézia uralkodása idején, s még sokkal inkább II. József ko­rában. Mária Terézkf testőr írói - Besse­nyei György és Sándor, Bárótzi Sándor, Cziriék Mihály - a magyar kultúra fel­emelésén munkálkodtak. A felvilágosult abszolutizmust megteremtő II. József számos rendeletét, intézkedéseit (job­bágyrendelet, vallási türelmi rendelet, tanügyi reform, stb.) sok kiadvány ma­gyarázta és támadta, gúnyolta. A francia forradalom visszhangja, a magyar jakobinusok mozgalma újabb köteteket szült. Ekkor jelent meg az első magyarországi napilap, az 1764-ben in­dult Pressburger Zeitung, amelynek lap­jain a Bastille ostromáról, a francia forra­dalom eseményeiről is olvashattak ké­sőbb. Részletesen foglalkozik a kiállítás a Martinovics-féle összeesküvéssel - esz­mei, történeti forrásokat idézve. S vége­zetül a felvilágosodástól való félelem szülte iratok is helyet kapnak a vitrinek­ben. (Kádár Márta) ,Magyar Tudományoknak szentelt oltár” A Nemzeti Múzeum főhomlokzata Széchényi Ferenc 1774-ben emlék- tot nyújtott be a kancelláriához és a lytartótanácshoz könyvtáralapítás yében. (S már akkor kötelezi a nyom­szokat, hogy minden munkából küld- íek két példányt a könyvtárnak.) échényi 1802 márciusában Ferenc ászártól engedélyt kér: „Felséges ami Ifjúságomtól kezdve fáradhatatlan nddal, nagy áldozattal szereztem meg igámnak azt a gyűjteményt... Méltóz- >sék kegyesen engedélyezni, hogy sn gyűjteményt Magyarországnak ományozhassam... Szabadjon a gyűj- nényt életem folyamán a sajátomból íábbra is gyarapítani, és amennyire ak lehetséges, teljessé tenni.” (Felségengedélyt Ferenc császár akciós, minden hazafias megmozdu­lt ellenőrző és akadályozó uralma alatt ír csak azért is szereznie kellett, mert országos múzeum tisztviselőit échényi az ő és utódai kijelölése alap- i kívánta kineveztetni.) \ Magyarországra vonatkozó gyűjte- sny 12 ezer nyomtatványt, 1150 kézira- , 142 kötet térképet és rézmetszetet, 19 nemesi cimert, 2675 érmet tartal- izott, továbbá itthon gyűjtött és Bécs- n vásárolt régiségeket, képmásokat, nzben 160 ezer forintnyi az adomány; szehasonlításul: az ez idő tájt épített proni kétemeletes, kettős szárnyú échényi-palota költségvetése mind- sze 40 ezer forint volt. \z alapítólevél a nádorra bízta a gyűj- nény kormányzását. S József nádor rreműködésével már 1803 decembe- >en a volt pálos kolostorban megnyí- : a könyvteremből, olvasószobából, az ;m- és a-régiségek terméből álló gyűj- nény. \ Nemzeti Múzeum megteremtésének ndolatát az 1807-ből való Museum ngaricum című tanulmány így veti fel: :en Magyar Tudományoknak szentelt írt fel kell ékesíteni a hazánkat érdeklő könyvekkel és iratokkal, történetünk ese­ményeit városainkat és várainkat bemu­tató ábrázolásokkal, híres férfiak képmá­sával. Kerüljenek ide a magyar földön ta­lált műemlékek és eszközök, az érmek és pénzek, fegyverek és ötvösművek. A há­rom természet rendéiből (ásvány-nö­vény és állatvilág) származó természettu­dományi és ipartörténeti gyűjtemények. A nemesek, a nagy gyűjtemények gaz­dái nem siettek a múzeum gyarapítására. Az első ajándékozó Kináli Mátyás pesti szűcsmester 48 könyvet adományozott. 1813-ban vásárolta meg Batthányi An­tal hercegtől a városkapun kívül fekvő 31 ezer négyzetméteres majorságát, a mú­zeum mai telkét József nádor. Két évtize­dig ezek, az egykorú forrásokban régi múzeumnak nevezett épületek adtak he­lyet a gyűjteményeknek. Az 1832-36-os országgyűlés félmillió forintot ajánlott meg a „nemzeti művelő­dés díszére”, a múzeum építésére, még­pedig úgy, hogy a summa „ne az adózó népet terhelje, hanem egyedül a nemesi rendre fog felosztatni és attól lesz besze­dendő”. Ezen az országgyűlésen határoztak a Jankovich-gyűjtemény megvásárlásáról, amelyre 125 ezer ezüst-forintot fordítot­tak. A 30 ezer kötetet számláló könyv és kézirattár, 1244 ötvöstárgy, 174 fegyver és 7000 érem megszerzését, mint a mú­zeum második alapítását tartják számon. A múzeum építésére Pollack Mihály kapott megbízást. (Aki akkor mára nádor alcsuti kastélya, a budai Sándor palota, a régi pesti Vigadó és a Ludoviceum építé­sével szerzett hírnevet.) A szép klasszi­cista oszlopcsarnokos múzeum a kor legnagyszerűbb építészeti alkotása lett. A nádor Pietro Nobile bécsi építésszel, az akadémia igazgatójával vizsgáltatta felül Pollack terveit, s csak „költségkímé­lés” okáért hagyták el az épület márvány­burkolatát és szobordíszeit. Csak a tim­panon háromszögébe került a müncheni Rafael Monti szobrász csoportja: közé­pen Pannónia nőalakja, kezében babér- koszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és hír­név megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal a Drávát szimbolizálja. Az alapozáshoz - mint a Hazai és a Külföldi Tudósítások című lap hírül adja - 1837. június 22-én kezdtek. A százötven­éves évfordulóra most reprezentatív kiál­lítással emlékezik a múzeum. Bár az épí­tést megzavarta az 1838-i nagy árvíz, mégis 1844 januárjában a főhomlokzat, 1845 júliusában az egész épület körül lebontották az állványokat. Kossuth a Pesti Hírlapban köszöntötte „a várost a Rákos mezejétől uraló nagyszerű alko­tást és tervezőjét”. A 109 méter hosszú, 70 méter széles, 24 méter magas épület méreteivel is ki­emelkedett környezetéből. 1846 márciu­sában megnyílhatott az első kiállítás a Pyrker képtár anyagából. S még az év augusztusában az ipari kiállítás tizenkét teremben és az udvaron 516 kiállítóval. Kubinyi Ágoston igazgatása alatt az új épületbe szállították a muzeális anyagot, berendezték a termeket. Az első emele­ten 14 termet kapott a Széchényi könyv­tár. Nyolc terem az Érem- és Régiségtár­nak, a második emeleten a Természeti Tárnak 14 helyiség jutott. A földszintet la­kásnak használták. A könyvtár élére Mátray Gábor poli­hisztor zenetörténész került. Kiss Bálint festőművész képtárőri megbízást, Blas- kovich Béla ügyvéd és Ramis Antal írnoki alkalmazást nyert. A múzeum tudomá­nyos személyzete az igazgatóval együtt 7 főből állott. Alighogy elkészült a múzeum, viharos események színhelye lett. Történelmi szerepe 1848. március 15-étől ívelt. In­nen, a lépcső bal támfaláról mondták el a Mit kíván a magyar nemzet? kiáltvány 12 pontját. E múzeumudvaron fogadta később a pesti ifjúság a bécsi, egyetem küldöttsé­gét, amely Mátyás király testőrségének pajzsát hozta ajándékba a múzeumnak. A második emeleti díszteremben ülé­sezett az első népképviseleti országgyű­lés. Később a Nemzeti Múzeum díszter­mét használták ülésteremnek, egészen az Országház felépítéséig. Budavár bevétele után, 1849. május 27-én, az első emeleti rotondában a pesti polgárság lakomán látta vendégül a győ­zedelmes honvédséget. A nemzeti kor­mánynak legválságosabb időkben is hajléka volt a Nemzeti Múzeum. Kossuth Lajos, mint pénzügyminiszter, a volt ka­maraelnöki lakásból 78 festményt adott át, s mint a Honvédelmi Bizottság elnöke úgy rendelkezett, hogy a sáncásásoknál előkerülő régészeti leleteket küldjék a múzeumba. Mészáros Lázár honvédelmi miniszter fegyvereket, zászlókat adomá­nyozott. (Amikor az osztrákok bevonul­tak, eljöttek rekvirálni a múzeumba is, s a régi fegyvereket, a fa modelleket is be­gyűjtötték.) Buda ostromakor, május 23-án bomba robbant a homlokzat előtt, de kár nem esett az épületben. 1849. július 11-én a múzeum udvará­ról indultak Arad felé az utolsó népfelkelő csapatok. Néhány nap múlva, július 19- én Haynau csapatai megszállták a mú­zeumot, kaszárnyának, raktárnak hasz­nálták, kincseit Bécsbe akarták szállítani. Évek során, a szabadságharc bukása után ismét gyarapodott, bővült a múzeum anyaga. Sokan adományozással, alapítvá­nyokkal tettek hazafias érzésükről ta­núságot. A Múzeumkert telepítésére a dísz­teremben hangversenyeket rendeztek. Ezeket a „zenélyeket" többször Erkel és Liszt Ferenc vezényelte. Kazinczy születésének 100. évforduló­ján, 1859-ben a múzeum dísztermében rendezett ünnepség az abszolutizmus el­leni tiltakozás impozáns megnyilvánulá­sa volt. 1861 -ben a díszteremben ülése­ző képviselőház mondott utoljára nemet Bécs beolvasztó politikájára. S. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom