Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-12 / 189. szám
1987. augusztus 12. SÄG 5 GYÜMÖLCS: A növénynek általában nyersen fogyasztott termése. A tiltott gyümölcs a Bibliában annak a fának a gyümölcse, amelyről az első emberpárnak tilos volt szakítania. Valamely tevékenység eredménye. Méhének gyümölcse, gyermeke, utóda. A Magyar nyelv értelmező szótára szűkszavúan és precízen adja meg a gyümölcs szó többféle értelmét. Összeállításunkban nem a fáknak a terméséről akartunk szólni, hanem arról a fogalomról, amely értelmet ad az ember életének, a munka eredményéről, függetlenül attól, hogy ezt meg lehet-e enni vagy nem. Ilyen értelemben minden eredmény, tett, kísérlet és munka gyümölcs, amely az egyes ember életét éppúgy gazdagabbá teheti, amint ahogyan a közösség számára nélkülözhetetlen. • Kit illet, avagy a fülemüle füttye Arany János verse szerint hajdanában két szomszéd összeveszett azon, vajon kinek fütyül az a fülemüle, amelyik a határmezsgyén álló fán rakott fészket. Igazságukat keresve mindkettőjük a bíróhoz fordult, aki meghozta végül bölcs ítéletét úgy, hogy mindenképpen ő járt jól. Nos a régi történet egy kicsit napjainkban is igaz. Gyakorta hallani jó szomszédokat ölre és bíróságra menni filléres dolgokért, vélt vagy valós igazságukért, mert egyikük begyűjtötte a szomszéd fájáról áthajló ágakról lehullott pálinkának való szilvát, körtét, vagy leszedte a határon álló fa összes gyümölcsét. Bármennyire is furcsán hangzik, de a gyümölcsnek is van „sorsa” éspedig jogi sorsa. A rossz szomszédság török átkát és a gyakran tetemes bírósági költségeket elkerülendően jó tudni a szomszédjogokat, főleg ha a gyümölcsárak a csillagos éggel versengenek. A Polgári Törvénykönyvből merítve nézzünk néhány „gyümölcssorsot”. Többnyire igaz a „ki korán kel, aranyat lel” közmondás, de a harmatos fűből, a szomszédtól áthullott gyümölcsöt, csak akkor szedjük fel, ha azt a szomszéd nem teszi. „Közös lónak túrós a háta” - mondja a másik népi bölcsesség, ezért a jó szomszédok idejekorán beszéljék meg, ki, mikor, mennyi gyümölcsöt szed le a határvonalon lévő fa vagy bokor terméséből, mert az egyenlő arányban illeti a szomszédokat. Óvakodjunk a még függő gyümölcsöt leszedni a szomszédtól áthajló ágakról, ugyanis az teljes egészében a fa tulajdonosáé. Ekként cselekedve maradhatunk a szó szoros értelmében jó szomszédok. SZABÓ GYŐZŐ A tiltott... Megkérdeztük az utca emberét:- Mi jut eszébe arról, hogy tiltott gyümölcs? A válaszadók kilencven százaléka a bibliai almára gondolt. Akadt egy-két eltérés. íme: Egy 21 éves fiatalember:- Milyen értelemben gondolja? Szex terén? Egy dinnyeárus:- Nekem az alma, de arra is gondolok, hogy a permetezett gyümölcsöt nem lehet fogyasztani. Egy első gyermekét váró kismama:- Nekem a banán jut eszembe, amit a leendő csemetém megenne, de tiltja a pénztárcám. Egy rendőr törzsőrmester:- En most temetésre indulok, meghalt egy kollégám, nem foglalkoztam ilyen kérdéssel, de azt tudom rá válaszolni, hogy tulajdon elleni szabálysértésről lehet szó. dkj. Bölcsességek „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt vagy a bojtorjánról fügét?" (Új Testamentum - Máté) * „Ne ültess te fát olyan kincsért soha, amelynek gyümölcséből átok fakad...” (Firdauszi) * „...gyümölcs mutatja meg, ha a fa nem csalt” (Dante) * „...a gyümölcséről ismerhetjük meg a jó fát, S az aratás bőségéről, hogy a mag mibe hullott.” (Janus Pannonius) * „A természetnek héja nincs, se magja, inkább csak magadról ítélj, hogy mag vagy-e avagy a héj!” (Goethe) * „Elszórt magvakból apródonként csírázik és nő fel a kor, mely változásokat hoz magával.” (Kölcsey) Válogatta: esi A termésről Az asztalunkra kerülő gyümölcs „kálváriájáról” már sokszor szóltunk, arról is, hogy a valódi hasznot nem a termelők kapják, hanem a kereskedelem fölözi le. Az idén is magasak voltak a gyümölcsárak. Kajszilekvárt az idén csak azok esznek, akik meg is termelték az alapanyagot, ugyanis igen előkelő gyümölcsösé nőtte ki magát - éppúgy, mint a fűszerek között a fokhagyma, - kilónként ugyanis ötven-hatvan forintért árulták. Magyarázat persze van, hideg tél, illetve kora tavaszi fagyok, jég és vihar. Nem volt olcsó a meggy, a cseresznye sem, most már csak a szőlőkben reménykedhetünk. A késéssel együtt is hamarosan piacra kell kerülniük a korai csemegeszőlőknek. Ennyit a valódi gyümölcsökről, amelyeket megeszünk. Átvitt értelemben viszont képriportunk a munkáról szól, amelyet megkövetel a „gyümölcs”, akkor kétszeresen is, ha eredménye nem éppen valóságos gyümölcs lesz. Képeink az évszakok során át azt szeretnék bizonyítani, hogy mennyit kell dolgozni azért, hogy meglegyen mindennapi ételünk és italunk. A sor tulajdonképpen még tovább is bővíthető lenne, hiszen nem szerepel a képsorban a palánta, illetve csemetenevelés és gondozás több éve, és még több évszaka. Nem szerepel benne a konzervgyári és a házi feldolgozás sok fajtája és sok munkája sem. Nincsenek ott a képen a szállítók, akik szállítják a növényvilág ajándékait, amit azért éppen nem ajándékba kapunk a természettől, hanem nagyon is meg kell dolgozni érte. Hiányoznak, de remélhetően tartalmában mégis jelen vannak a képek „mögött” mindazok, akik elültették, megkapálták, vegyszerezték, majd szállították, és a tonnákat ismét megmozgató eladók, akik kilónként szétosztották közöttünk. .Nem szerepel a képen az a három almafa sem, aminek termését sok éven át várjuk, és csak az idén lett meg. Meg a szilva, amit még férjem nagyanyja ültetett, de ma is terem, s az egres, amit apósom tett le a földbe egy szál vesszőként, és ami már több mint húsz éve terem rendületlenül. A képek azért talán kifejezik a termés elvetésének és betakarításának évszakokon át végtelen sorát... IHÁROSI IBOLYA Fotó: KAPF1NGER ANDRÁS A véremből legyen Katona voltam a BM. Határőrség zalaegerszegi kerületénél. Egy híján húsz esztendőmmel, olyan változások történtek családom életében, amelyek sürgették, hogy a fa, - amit őseim eleven életükkel, vérükkel alkottak és éppen az ő váratlan halálukkal az elmúlni látszott - mielőbb új életre keljen, feltámadjon. A katonai szolgálat mindennapjaiban akadt mód, a dunántúli város életével ismerkedni. A sétáimhoz - látszatra hamar - kalauzt választottam. Személyében olyan embert ismertem meg, akivel nagy örömmel vállaltam volna szerelemmel, vérrel pecsételt közösséget, akivel családfám ágán új rügy reményét érezhettem volna. Kiderült - ugyancsak látszatra hamar - ő is hajlandó szövetségre lépni. Ettől a perctől kezdve csak olyan tervek születtek, amelyek közös lépésekkel vezetnek abba a gyümölcsösbe, ahol emberéletek teremnek. így visszanézve önmagunk is félig érettek voltunk, de diktált a vér. Egyre türelmetlenebbül számolgattuk hónapjainkat, amit még egymástól függetlenül kellett megélnünk. Napról napra élesedett az a kép, amit beszélgetéseinken a leendő családunkról megrajzoltunk. Azt már tudtuk, hogy első szülött gyermekünk fiú lesz és az András nevet kapja, Andrisként becézve. Láttuk már szőke fejét, barna szemeit, amit anyjától örökölt. Azt is elrendeztük, hogy második gyermekünk neme lány lesz és... Ami az emberen múlik, azt mi ketten megtettük. Otthonunkat oda fészkeltük, ahol a nagyszülők - csendes halálukkal - helyet készítettek. Ki nem mondott esküvéssel élt családunkban - emlékezet óta mindig - három nemzedék egy fedél alatt. Ez íratlan törvényt éreztük magunkénak, így kötelezőnek is. A beilleszkedés, alkalmazkodás mindig az idegen vérnek nehezebb. A befogadást könnyíti a szeretet. Nem kis aggodalommal kezdtem figyelni: terem-e gyümölcsöt az én vérem? Leírhatatlan borzongás járt át, amikor feleségem tudatta velem, hogy életében olyan változás állt be, amire a népnyelv találóan használta a „másállapot” kifejezést. Öröm bujkált bennem, hogy a természet rendjében van helyem, éledni éreztem a fát. Osztódtak hát sejtjeim! Azóta tizenhat év telt el, „megrakodva búval és örömmel”. András fiam szőkesége szemmagasságom fölött jár már, Dóra lányom anyja magassarkú cipőit használja titokban és törülköző mögé bújtatja - fürdéskor, apja elől - szépen érő, karcsú alakját. Barátokat válogatnak, ki-ki a másik nemből, hogy majdan közülük valamelyikkel olyan erős álmokat kapcsoljanak össze, hogy a termő ágat tovább ékesítsék. -decsiMunkánk gyümölcse Munkánk gyümölcse. Nem tudom miért, de ritkán használjuk ma, valami módon archaikus színezetet kapott ez a szókapcsolat. Helyette beszélünk kifizetődő vállalkozásról, jövedelmező beosztásról, teljesítménnyel arányos bérezésről, ilyen meg ilyen szintű átlagkeresetről... A sor persze folytatható és a komoly közgazdasági kifejezések jelentős szemléleti és gazdasági-társadalmi változást is takarnak. A kor diktálja, vagy helyesebb azt mondani, követeli meg ezt. Mégis nem a nosztalgia miatt említettem a nagyon szép és szemléletes kifejezést, sokkal inkább a tartalma késztetett erre. Eredete minden bizonnyal az élettani, biológiai folyamatra vezethető vissza, nevezetesen: bizonyos idő alatt napsugárzás, különböző tápanyagok, vagyis energia hatására érlelődik, éri el kifejlett állapotát a gyümölcs. Nos, hasonló módon idő és energia szükségeltetik az alapos és jól végzett munkához, legalábbis többnyire. Egyik tényező hiánya pedig a másik javára tolja el a mérleget, vagyis valamiben mindenképpen pluszt kell nyújtani. Nemcsak a matematikában érvényes fordított arányosság ez. Ritkán esik szó erről közvetlenül, ezért talán érdekes külön is megvizsgálni a két tényezőt. 1. A befektetett munka, amit ritkábban hangsúlyozunk, manapság elfogadottabb a lehetőségeket, kevesebb munkával elért sikereket hangoztatni. Mondják sokan: „kiráztam a kisujjamból...” Pedig nem vagyok benne biztos, hogy mindenkor elismerést vált ki a magabiztos kijelentés. Nyugdíjas, ám ma is aktivan dolgozó kollegám jut eszembe, aki több, mint harminc év után is véresen komolyan veszi a munkáját, a legelemibb feladatoktól úgynevezett rutinmunkáktól kezdve a legkomolyabbakig. Persze ezt csak kevesen tudják, hiszen a felszínen könnyedén, szinte félkézből teszi mindezt... Nem egy idős emberrel beszélgettem, akik a végigdolgozott élet, úgymond jól végzett munka után megnyugvással, nyugodt lelkiismerettel és ma is büszkeséggel beszélnek arról, mit végeztek. Van miről és ez fontosabb, mindenféle hivatalos elismerésnél, kitüntetésnél. Hiszen annál, hogy egy szakmában valakinek a nevét felemlegetik, munkáját, esetleg egyéniségét, habitusát visszaidézik az utódok, talán semmi nem adhat többet. És tegyük hozzá rögtön, mindezt semmiféle papír nem eredményezheti... 2. A másik tényező az idő, ami lehet rö- videbb és hosszabb is, természetesen a munka jellegétől függően. Sajnos az utóbbi időben inkább rövidebb és ez nem írható kizárólag rohanó világunk számlájára. Ismerősöm jegyezte meg nemrégiben, hogy azért olyan drágák a különböző magánkereskedők, szolgáltatók, azért akarnak úton-útfélen becsapni bennünket, mert bizonytalan a saját létük, működési feltételeik, a szabályozórendszer. Nem tudnak hosszú távra berendezkedni, mert nem tudják, mit hoz a holnap, nem nehezednek-e újra a feltételek, egyáltalán fenn tudnak-e maradni. Ezért, ha belekezdenek valamibe, az a lehető leggyorsabban kell, hogy megtérüljön és nyereséget hozzon. Azt hiszem, igazat kell neki adni. És az, hogy csupán egyetlen ellenpéldával tudtam volna rögtön cáfolni, szintén az előbbi gondolatmenet létjogosultságát bizonyítja. Mégpedig az öreg kereskedő, aki nyugdíjas korára nyitott egy kis üzletet, egy szatócsboltot. A faluban ez volt az a hely, ahol egy helyen mindenfélét megkaphattak a helyiek, a közeli ABC-böl, zöldségesből is idejártak. Mindenből tartott egy keveset és ha netán valami elfogyott, a vevő türelmét kérve át- szalajtotta a tanulót a konkurenciához, hogy nála kapja meg a vevő az árut. Filléres, vagy forintos dolgok voltak ezek, nem hozhatott neki csillagászati összegű nyereséget. Amikor kérdeztük miért csinálja, miért küszködik, csak azt válaszolta: ez hosszabbítja meg az életét. TAKÁCS ZS.
