Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-10 / 187. szám
1987. augusztus 10. NÉPÚJSÁG 3 Magyar gazdasági és műszaki napok külföldön A Magyar Kereskedelmi Kamara a következő hónapokban több külföldi - európai, délkelet-ázsiai és tengerentúli - városban rendez gazdasági és műszaki napokat, együttműködve egyebek között az Ipari Minisztériummal. Olyan helyeken is lesznek ilyen rendezvények, ahol a magyar szakemberek hasonló bemutatót még nem tartottak, így szeptemberben a malaysiai Kuala Lumpurban, októberben pedig Brazíliában Sao Paulóban szerveznek - a Hungexpóval közösen - szakmai és árubemutatót. A Kamara az idén is rendez magyar gazdasági és műszaki napokat a Szovjetunióban. A szeptember 28-án kezdődő rendezvénysorozatot ezúttal Leningrádban tartják. Az idei gazdasági napok középpontjában a kooperációs kapcsolatok fejlesztése, a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok szélesítése, újabb vegyes vállalatok létrehozásának előkészítése áll. Novemberben az észak-amerikai kontinensen és Olaszországban tartanak magyar gazdasági és műszaki napokat. Az Egyesült Államok három legjelentősebb városában: New Yorkban, Chicagóban és Los Angelesben lesznek szakmai rendezvények. Ezzel egy időben az olaszországi Nápolyban is szerveznek szakmai és árubemutatókat. Biotechnológiai kutatások A világpiacon keresett, tartósítószer nélküli, úgynevezett bioélelmiszerek gyártását készítik elő a Központi Élelmi- szeripari Kutatóintézet biomérnöki osztályának kutatói. Az intézetben megkezdték a sok vitamint és ásványi anyagot tartalmazó zöldség- és gyümölcskoktélok receptúrájának és termelési technológiájának kifejlesztését. Az eddigi kísérletek eredményeként már hat jó ízű, kellemes illatú, élénk színű rostos üdítő italt készítettek céklából, tormából, paradicsomból, paprikából, fehér-, illetve sárgarépából. A szabadalmat már át is adták az Alkotó Ifjúság Egyesülésnek, hogy az gyártót keressen és elvégezze a piackutatást hazánkban és külföldön. Az italokat a kutatók többéves alapkutatási munka eredményeként készítették el. A fermentációs technológiák fejlesztésével együtt már hosszú ideje dolgoznak az úgynevezett pektinbontó enzimkészítmények előállításán. Közéjük tartozik a Phylendonáz elnevezésű enzim, amely az élelmiszeripari feldolgozásra előkészített növényeket szinte sejtekre bont szét. Ezt a tulajdonságát használták fel a kutatók a zöldségkoktélok gyártás- technológiájának kidolgozásánál. Az így készülő terméket élig kell hőkezelni, s tartósítószert egyáltalán nem tartalmaz. Az eredmények alapján az intézetben megkezdték a tejsavbaktériumokkal erjesztett zöldségkoktélok előállításának kísérleteit. A különleges aromájú ital csaknem hiánytalanul tartalmazza a zöldségfélékban lévő, létfontosságú vitaminokat és ásványi anyagokat. A kutatók folyamatosan dolgoznak az élelmiszeriparban felhasznált keményí- tűbontó enzimek hazai termelésének előkészítésén is. A kukoricából gyártott invertcukorhoz jelenleg importált enzimeket használ fel a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat. A gyártást a későbbiekben kizárólag hazai alapanyagokból szeretnék megoldani, s a termelési technológia kidolgozására a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet vállalkozott. A szakemberek Nyugat-Európából importált enzimek helyettesítésére, az Aspergillus Niger elnevezésű penésztörzset genetikai módszerekkel alkalmassá tették az ipari enzimtermelésre, s megkezdték az enzim előállításához szükséges technológiai eljárás kidolgozását. A kutatóintézetben kapott tájékoztatás szerint a technológia már az idén alkalmas lesz az ipari bevezetésre. Öndicséret lenne...? Olvasom a minap a Népújságban, hogy Svájcban felsőfokú jelzőkkel illették a legutóbbi szekszárdi kerékpárverseny rendezését és örülök, hiszen nem fizetett hirdetésről van szó. (Ki tudna Szekszárdról kifizetni egy svájci hirdetést?) Emellett persze nem is kételkedek a bókokban, hisz a kényes helvéteknek bizonyára van ösz- szehasonlítási alapjuk. Miért dicsérnének bennünket, ha nem lenne rá okuk? Jártam már Teli Vilmos honában, így abban is egyetértek a lapunkban megjelent tudósítás szerzőjével, hogy a hozzánk látogatott kerékpárosoknak legfeljebb csak a köztisztasági összehasonlításoknál csalt kissé a szemük, vagy vett erőt rajtuk a kötelezőnél nagyobb udvariasság. A külföldiek csodálkozásán azonban nem először csodálkozom. A minap francia tanár házaspár járt nálam és leesett állal kommentálta, hogy mifelénk tele vannak az üzletek, az emberek pedig gazdasági nehézségeink ellenére se járnak rongyokban. Gazdasági nehézségeinket ugyanis ismerték, az általános magyarországi helyzetet azonban korántsem. így például bámulva tapasztalták, hogy hazánkban külhoni lapokat is lehet kapni, egy sor külföldi tv-müsor nézése pedig csak antenna, nem pedig rendőrhatósági engedély kérdése. Nem ők voltak az elsők és gyanítom, hogy nem is lesznek az egyetlen ilyetén csodálkozók, amin azt hiszem érdemes elgondolkodni egy keveset. Az emberben ugyanis kétkedés ébred a saját hírverésünk sikeressége iránt. Természetesen nemcsak határainkon belül, hanem azokon kívül is. Ugyanakkor némi döbbenettel vagyok kénytelen figyelni, hogy az egyáltalán nem tervszerűtlen ellenpropaganda mennyire hatásos, sőt hatása milyen hosszan tartó. Mintha mi megelégednénk azzal, hogy bőven elég, ha mi magunk ismerjük az itthoni tényeket, aki érdeklődik irántuk, az jöjjön ide és győződjön meg róluk maga. Jön is, ezt az idegenforgalmi számadatok igazolják, de azt hiszem egyáltalán nem mindegy, hogy milyen előzetes elképzelésekkel, prekoncepciókkal. Volt már nyugatnémet könyv- kereskedő házaspár vendégem, akik a „vasfüggöny” előtt összetépték otthoni újságjaikat, mert féltek a határőrök kellemetlenkedéseitől. A határőrök egyébként csak két tisztelgésre és ugyanannyi pecsétre méltatták őket. Nem öndicséret, ha tárgyilagosan és az eddigieknél többet, ügyesen, okosan beszélünk magunkról. Ugyanez természetesen a megyére is vonatkozik. Élek a gyanúperrel, hogy Tolna megye még ma sem annyira ismert Magyarországon, amennyire lehetne. Természetesen öndicséret nélkül. Tavaly a megye Budapesten mutatkozott be, az Újságírószövetségben, ami szép és okos dolog, de ha valaki utána végiglapozta a megyei lapokat, rájöhetett, hogy különösebb országos hírverést nem jelentett. Annyi kiállítóterem, vagy egész egyszerűen csak forgalmas hely van a fővárosban, hogy igazán lehetne módot találni a saját hazánk különböző tájegységeinek, forgóban történő bemutatására. Akár egy aluljáróban is... Arra már gondolni se merek, hogy a megyénkről készített (és maholnap már nem is egészen friss) szép ismeretterjesztő filmet hányszor vetítették az ország más részein, ide értve a fővárost is, kísérőfilmként, mozikban. Az ilyen és hasonló, sőt lehetőleg még jobb ötletek száma szaporítható... (Ordas) 0h-tól 0h-ig ' A szülészeten Szívhangok, babasírás (ordítás), mosolygós boldogság, rettegés és aggodalom, harmónia és békesség, szívós verseny a másodpercekért, jajgatás és verejtékezés, sóhaj és remény, telefoncsörgés és rohanás, babaillat, véres lepedők, pici parfőm, írógépkopogás, szinte koreografált mozdulatok és félszavak, édesded alvás, ernyedt szunyókálás... A kívülálló talán így határozhatja meg legjobban a szülészetet, legalábbis azt a 24 órát, ami az ott dolgozók szerint köny- nyebb volt az átlagosnál. * A portán már kora reggel nagy a nyüzsgés. Ifjú apukák (vagy jelöltek) nagyszülők várják izgatottan reménykedő kérdésükre a választ:- Igen, megszületett... - és lassan kitisztulnak a karikás szemek, s az eddig aggódó várakozók már a terveket fogalmazzák maguknak. Érthető, hiszen új ember érkezett a családba. Ugyancsak kérdések és válaszok váltják egymást reggel dr. Panka József osztályvezető főorvos szobájában, melyen a főnővér mindig részt vesz. Az orvosok közül pedig az elmúlt éjszaka ügyeletvezetője. Most dr. Faludi Péter számol be a történtekről. Nyolccal gyarapodott a magyar állampolgárok száma. Volt egy vetélés, amit műszeresen fejeztek be, egy ki- lenchetes terhest fenyegető vetéléssel vettek föl. (A fölvételek a főorvos szobája melletti ambulancián történnek.) Pontban fél kilenckor kezdődik a vizit, mely pontos és előre meghatározott rendben folyik a szülészeti és nőgyógyászati osztály különböző részlegein. A sort az osztályvezető főorvos vezeti. Minden beteget megnéz, mindegyikkel vált néhány szót, majd a további kezelésre és más egyébre ad utasításokat. A 153 ágyas osztály most egyáltalán nem zsúfolt.- Nyáron mindig kevesebb a betegünk - mondja dr. Panka Józef, és természetesen ez a betegekre, nem pedig a szülő nőkre vonatkozik. - Sokan úgy vélik(!), hogy a nyaralás, a kerti munka fontosabb, s panaszaikkal csak ősszel fordulnak az orvoshoz. Az egy-két hónapnyi halogatás néha végzetes lehet. A gyerekágyon ma nincs nagyvizit. „Vendégek” viszont érkeznek ilyenkor kilenc körül. Mégpedig emeletes járművön. A nővérek szoptatni hozzák a babákat a jól ismert tolókocsin. Némelyik apróság úgy ordít, hogy „majd kiesik a száján", a másikat pedig éppen elég fölébreszteni és szopásra serkenteni. A 106-os szobában három kismama várakozik az ifjú úrhölgyekre: Annára, Évára és Krisztinára, a „kisvackokra”. Mindhárom anyukát várja otthon Ketten Sióagárdon, Tolnán, illetve Bátaszéken - egy-egy kisfiú, akik négy és fél, öt és fél, illetve hat és fél évesek. Következnek a meghitt percek... az anyukák mellükre teszik a babát. Ilyenkor a csend is csodálatos és sokatmondó. Telefon csörög a folyosón, távolabbról egy másiknak is hadik a hangja, „az lenne a furcsa, ha fél óráig csendben lennének” - mondja valaki, s itt érdemes megjegyezni, hogy átlagban ötvenszer hívják telefonon naponta az osztályvezető főorvost. Most viszont nem a telefonhoz hívják, hanem a fél háromkor kezdődő referálás színhelyére igyekszik. Ezen részt vesz az osztály minden orvosa. Ecsetelik a pillanatnyi helyzetképet, megbeszélik a következő nap teendőit: műtéteket, a betegek további gyógyszerelését, aztán megállapodnak, hogy a Seregélyesen rendezendő ultrahang-szimpóziumon ki vesz részt. Dr. Benkó András másnap reggel a gyerekosztályra megy, egy hároméves kislányt kell megvizsgálnia. Dr. Kun Attila egy „etiles" betegről számol be. Jót mo- solygunk a kifejezésen, nem mintha nem lenne szakszerű. De hát minek szépíteni, amikor alkoholista nőről van szó. Kifelé menet szó esik arról, hogy bizony beszemtelenkednek a legyek a kórtermekbe, de hát rossz a tervezés - sok szempontból is - és a vaskeretű ablakokra nem lehet szúnyoghálót erősíteni. Meleg is van a házban, még a légkondicionált műtőben is: 27 Celsius-fok, ehhez 80 százalék páratartalom bizony elég kínzó. Aztán következik a látogatási, pontosabban a nem látogatási rend. Egy óra körül igen nagy volt a népsűrűség a földszinti előtérben. A monitoron nézték a „látogatók” az újszülötteket, sokan pedig egymás hegyén-hátán telefonon beszélgettek hozzátartozóikkal. Bábeli hangzavar - viszonylagos nyugalomban.- Az asszonyok és az újszülöttek védelmében született a látogatási tilalom - mondja dr. Erdűsi Ervin - bár óhatatlan, hogy sok kritika éri.- Talán lesz némi módosítás - teszi hozzá Panka főorvos -, noha ez jelenti a tökéletes biztonságot a fertőzésekkel szemben. A szülőszobában csend honol, ugyan egy kismama éppen szül. De nem jajgat, nem kiabál. Spiegel Pálné 15 óra 50 perckor ad életet Gábornak Benkó doktor segítségével. A szülésznő a picit „rendezi” az orvos a gratuláció közben megjegyezi, hogy „derék a legény”, s ennek jól látható jelét mgmosolyogjuk. A kismama a fájdalommentes szülést választotta, s határozottan jelenti ki, hogy valóban az volt. Csend van. Este kilenckor az ügyeleti szobában a tévét nézik az orvosok: dr. Nagy József ügyeletvezető (ő egyébként a kórház igazgatóhelyettese), dr. Pán- czél Tamás és dr. Imre József. Az asztalon egy üveg szamóca üdítő.- Hogy ki-kivel ügyel együtt? Nincs jelentősége - mondja Pánczél doktor. - Itt nincs ellenség, nincs barát. Jól kell együttműködnünk! Ez a lényeg. Közben jegyezzük meg, hogy az ügyeleti dijak a következőek: az ügyeletvezető szakorvos hétköznap egy éjszakáért 400, a szombat-vasárnapért 500 forintot kap, a szakorvos 300-at, illetve 380-at, a nem szakorvos 240-et, illetve 300-at. A rutinosabb gyermekápolónő, Balogh Gizella adminisztrál, Kaszpari Jánosné a gyerekek „begyűjtéséhez” készülődik. Egyik pillanatról a másikra vége szakad a beszélgetésnek, orvost kérnek a pathológiára - fenyegető vetéléshez. Nagy doktor azon nyomban el, Pánczél doktort pedig új beteghez hívják az ambulanciára. Néhány perc alatt dönteGábort „utcai” ruhában mutatják meg édesanyjának Tömegközlekedés... nek... Injekcióstű, felvétel, adminisztráció, komor tekintetek. Ezek viszont megváltoznak a szülőszobában. Az éjszakai csöndet néha a kismama „nem bíromja” szakítja meg, azt pedig ütemesen és meghitten festi alá a magzat szívének ritmikus dobbanása. A kardiotopográf elektromos úton alakítja át a mozgást hanggá, amit kierősítenek. Néha egészen furcsa robaj is hallik: rúg a nemsokára kifelé igyekvő baba. Hajnalban meg is születik Nagy főorvos segítségével. Súlya 3 kiló 5 deka. Viszont a farfekvéses babánál nem elég egy orvos segítsége. Ketten gyür- kőznek neki, s szinte szó nélkül teszik dolgukat a „bába” közreműködésével. Csorog a veríték arcukról, majd a csöp- pöket elnyeli a szájkendö. Itt bizony szükség van az állóképességre.- A mi szakmánkban nagyon fontos, hogy az ember gyorsan tudjon ébredni - így Nagy doktor, majd elmondja, ha műtét adódik, pillanatokon belül együtt a tettre kész stáb. Ha annyit mond a telefonba az ügyelő műtősnőnek, hogy „Joli, előreesett egy köldökzsinór”, egy perc sem kell a segítség érkezéséig. Ismét mentő érkezik, Imre doktor indul a földszinté. Újabb szülés, de annak ideje már valószínű reggel nyolc utánra várható. Ugyanitt, ugyanebben a szülőszobában, ahol a fegyelem vetekszik a katonaságéval. A gyermekágyon csend van, a kismamák alszanak. A babák is csendesek. Az ügyeletes orvosok is ledőltek, s talán álmukban is a telefoncsörgést várják. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: SÖRÖS MIHÁLY A vizit közel két órán át tart A reggeli villámmegbeszélés
