Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-07 / 185. szám
4 Képújság 1987. augusztus 7. Tanácsi szociális segélyek Németkéren és Őcsényben Nem a rászorulók kérik Átalakulóban a Füszért-telep Hatékonyabb munka, a vevők színvonalasabb kiszolgálása d A felújított raktárban elférnek a konzervek Nem újkeletű, de fontos kérdés a szociális segélyezés intézménye. E témakör alapjaiban az Egészségügyi Minisztérium asztala, de gyakorlati végrehajtása a tanácsok feladata. A pénzt évente a megyei tanács adja a helyi tanácsoknak. Ez évben a rendszeres szociális segély legnagyobb összege 70 éves kor alatt 2350,70 év felettiek esetében 2420 forint havonta. A családtagok kiegészítő segélyeinek legnagyobb mértéke az előbbi viszonylatban 2000, illetve 2070 forint. Az évente legfeljebb hat alkalommal fizethető esetenkénti, közismertebb nevén rendkívüli segély egy ízben folyósított nagysága általában megegyezik a teljes összegű segélyekkel. A tanácsok elnökei azonban méltányosságból ennél magasabb összeg kifizetését is elrendelhetik. A téma fontosságát különösen a rendszeres törődésre szoruló, idősek vagy egészségileg megviselt, alacsony nyugdíjjal vagy jövedelemmel rendelkezők érzik. E témáról tájékozódtunk Németkéren és Őcsényben. Németkéren Ambach Edéné tanácselnök, Bálint Gergely vb-tit- kár, őcsényben Szalma Gáborné tanácselnök és Berlingerné dr. Somogyi Éva vb-titkár adott információt. A két község lélekszámban nagyjából azonos. Ezzel arányos az éves szociális keret is; 560, illetve 643 ezer forint. Németkéren a kisebb lélekszám mellett, több a rendszeresen segélyezett, míg őcsényben az eseti segélyezettek száma és a ráfordított összeg a nagyobb. Összegük 1 -2000 forint, de Őcsényben adtak már háromezer forintot is méltányossági alapon. Mindkét faluban rendkívüli támogatást is kapnak a rendszeres segélyben részesülők évente egy vagy két alkalommal. Németkéren kilencvenhat, őcsényben csak huszonkilencen élnek létminimum alatti nyugdíjból, járadékból, illetve jövedelemből. A szociális étkeztetés kerete Őcsényben majdnem négyszerese, az étkezők száma hatszorosa a németkéri- nek, ezzel szemben Németkéren ingyenes az étkezés, Őcsényben pedig fizetni kell érte. A cigánylakosság erőteljes beilleszkedése figyelhető meg mindkét községben. Egyik helyen sem ök veszik igénybe a segélykeret nagyobb részét. Németkéren nincs is rendszeresen segélyezett, Őcsényben pedig egy van, és rendkívüli segélyben is mindössze 19-en részesültek. A gyámügyi segélyek, mintegy fele-fele arányban oszlanak meg Németkéren a cigány és nem cigány lakosság között. A gyámügyekre fordítható összeg lényegesen nagyobb Németkéren, de több a rászoruló is. Míg Őcsényben 1 -2 ezerforintos gyámügyi segélyeket adnak, addig Németkéren a néhány száz forintos összeg is gyakori. A tanácsoknál szívesebben adnak gyámügyi segélyt, mert annak elköltéséről tételesen el kell számolni, míg a rendkívüli segélyeknél nincs ilyen kötelezettség. Ritka eset, hogy egy faluban tizenhatan részesüljenek a vakok segélyezésében. Ez van ugyanis Őcsényben. Általános jelenség, hogy a pénzt nem a rászorulók kérik. A környezetüket jól ismerő tanácstagok, osztályfőnökök, körzeti orvosok tesznek javaslatot a kiutalásokra. Néhányan még elfogadni is vonakodnak. Csak a meggyőzés, rábeszélés segít. Németkéren sokallják a kiutalásoknál előírt adminisztrációt - kell hozzá keresetigazolás, jövedelemigazolás, környezettanulmányok. Véleményük szerint ezzel csorbát szenved a „kétszer ad, ki gyorsan ad” elve. Őcsényben az elmúlt évben minden tanácstagot felkértek, hogy mérje fel, kinek adnának segélyt, a tanácstagok felmérései kilencven százalékban egyeztek a tisztségviselők tapsztalatai- val. Mindkét tanácson biztosak abban, hogy a segélyek zöme jó helyre kerül, mert jól ismerik a község lakóinak anyagi, szociális helyzetét. SZABÓ GYŐZŐ A munka dandárja még hátra van, de már eddig is sok minden megvalósult abból a nagyszabású átalakításból, amit a Mecsek Füszért szekszárdi fiókjánál a múlt évben kezdtek és a tervek szerint idén befejeznek. Hol is tart most a rekonstrukció? Elkészült egy teljesen új, 600 négyzet- méter alapterületű, 6 méter magas nehézáruraktár. Két magasemelésű targonca segíti a munkát, a korszerűbb technológiával történő raktározást. Átalakították, felújították azt az épületet, ami korábban szolgálta a nehézáruk tárolását, itt helyezték el a konzerveket és italokat. Bár ez a raktár alapterületében nem bővült, az átalakítás mégis nagy jelentőségű, mert korábban a telep különböző pontjain, szétszórtan tudták csak a konzervárut elhelyezni. A mostani megoldás rövidíti az áru útját, lehetővé teszi a fokozottabb gépesítést. A napokban készült el a paplrkartonok tárolására szolgáló fedett göngyölegraktár. A „költözködés” után a jelenleginél háromszor nagyobb alapterületen - közel 90 négyzet- méteren - lehet majd elhelyezni az időjárás viszontagságaira érzékenyebb göngyöleget. Ennek a raktárnak mintegy kiegészítéseként 400 négyzetméter térbeton már készen van, ehhez a későbbiekben szilárd burkolatú út épül, ami körforgalom kialakítását, az alapterület jobb kihasználását teszi majd lehetővé. Ajelenlegivel szemben egyszerre több göngyöleget szállító gépkocsit is lehet majd fogadni. A targoncák részére beálló épült, az akkumulátortöltőt pedig bővítették. Ez utóbbi technológiai beszerelése még hátra van. A következő néhány hónapban még jelentős munkákat kell elvégezni. A héten megkezdik a telep gépkocsi-körforgalmát lehetővé tevő 5,5 méter széles, mintegy 80 méter hosszú betonút építését. Vissza van még az úgynevezett deb- ronraktár külső-belső tatarozása, ezen belül egy kávéraktár kialakítása. A volt italraktárból önkiszolgáló, illetve mosópor-mosószer raktár lesz, a vegyi raktár is külső-belső tatarozásra szorul. A jövő héten megkezdődik az új porta építése is. Mire mindez elkészül, az eredeti 12 millió forintos költségvetés valószínűleg nem lesz tartható. Kedvezőbbek lesznek viszont a munkakörülmények, egy sor átalakítás pedig a vevők érdekében hoz változást.-ri-kaCsökken a gólyák száma megyénkben (Tudósítónktól) Az országban 1958 óta ötévenként rendszeres gólyafelmérést végez a Madártani Egyesület. Ezt a munkát Jakab Béla szegedi ornitológus irányítja. A legutóbbi 1984. évi felmérést kővetően 1986-ban a dombóvári helyi csoport kontrollvizsgálatot végzett Tolna megye területén. Kiterjedt a megye minden településére és olyan élőhelyekre is, ahol fán, vagy egyéb helyen költhet a madár. A Magyar Madártani Egyesület központjától 1985-ig megkapott gyűrűzési lapok alapján képet kaphatunk a megye gólyaállományának vonulásáról is. A megye területén 1958-ban 257 fészekben volt költés, ez csaknem kétszerese a jelenlegi állománynak (138). 1979 óta - amikor ismét magas volt a fészkelési arány (236) -, a gólyák száma rohamosan csökkent. A megyében lévő összes fészkek száma 186, az utóbbi két évben közel 30-cal lett kevesebb a költőhely. Mi az oka a csökkenésnek? Három összetevője is van, az időjárás, a kémények átépítése és a fészekáthelyezések. A fákon lévő fészkek száma 15-ről ötre csökkent. A viharos tavaszok és a hóban gazdag telek a fészkelőhelyeket megsemmisítették. A kémények esetében még figyelemreméltóbb a változás; 33 régi kéményen szűnt meg az átépítés miatt a költés - mindez két év alatt. Kevesen tudják, hogy a fészek levételéhez OKTH engedély szükséges. A huszonegy üres fészekkosár is igazolja, hogy nem elég a kosarakat felszerelni a villanyoszlopokra, a fészekfoglalás sokkal biztosabb, ha abba fészekanyag is kerül. Ennek elkészítését a megyében lévő két csoport tagjai - Szekszárdon, Dombóváron - vállalják. Sok esetben tudatlan és szándékos pusztításról is beszélhetünk. Például 1984-ben a költési időszakban egy alkalommal négy fióka pusztulását okozták. Vagy egészen friss példa: a Dombóváron lévő áruház kéményét miért kellett ez év júniusának elején a fiókák kikelésekor tatarozni? A kár itt is 40 ezer forint. Az elmúlt évi felmérés szerint 438 fióka repült ki a fészekből, így megközelítőleg 730-an kezdhették meg a vonulást az elmúlt ősszel. Ez az adat is közel 300-zal kevesebb az 1984. évinél. Sokan kérdezték, miért nincs fiókája a párban lévő madaraknak? Ilyen fészket 15-öt találtunk. Ennek is két oka lehet: az egyik, hogy a pár valamelyik tagja túl idős, vagy még nem ivarérett. De rengeteg veszélynek vannak még kitéve, így nem csoda, hogy a vonuló madarak 30-55 százaléka rTem érkezik vissza. 1975-től 1985-ig hét gyűrűző munkája révén 658 gólya kapott jelzőgyűrűt a megyénkben. Palkó Sándor és Molnár Zoltán adataiból tudjuk, hogy Jugoszlávián, Izraelen át a tolnai gólyák Kamerunig, NigéFészekanyag nélkül felhelyezett fészekkosár, két éve nincs költés riáig vonulnak. A vonulás okozta pusztuláson és természeti szelekción segíteni nem tudunk, ezért fontos, hogy itthoni költését mind több helyen tegyük lehetővé, illetve védjük és ne háborgassuk a költő párokat. A tavaszt nemcsak nyíló virágok, zöldülő vetések, de gólyák nélkül is nehéz elképzelni. Lévén, hogy a gólya rendkívüli módon képes alkalmazkodni, nagyrészt tölünk függ szaporodásának, vagy csökkenésének mértéke. Mi a teendő? Az adatok azt bizonyítják, hogy a villanyoszlopokon lévő fészekkosarak a legmaradandóbbak és legkevésbé kifogásoltak. így ezek felhelyezése, a fészekanyag felrakása és a madarak háborítatlansága elég, hogy a megye állományának csökkenése megálljon esetleg ismét gyarapodjon. NAGY SÁNDOR A templompárkány viharok esetén a legveszélyesebb költöhely Két nap kikapcsolódás (Tudósítónktól) Az egészséges, ép ember számára is felüdülést jelenthet egy kétnapos kikapcsolódás, melyen a Szekszárdi Mozgássérültek Egyesületének 19 tagja vett részt. A csoport reggel hat órakor indult a Tolnatourist feliratú autóbusszal az egyesület székháza elől, majd az idegenvezető köszöntötte a résztvevőket, s megkezdte tájékoztatóját. Az első pihenő Báján, a főtéren volt, a következű állomás pedig Szeged. A városnézés után a Hági étteremben kiadós ebéden vettünk részt. Megérkeztünk Orosházára, majd Gyopárosfürdőn, a termálvizes fürdőmedence vize jelentett felüdülést rokkant tagjainknak. Estefelé érkeztünk Békéscsabára, ahol megtekintettük a Munkácsy Mihályról elnevezett múzeumot, másnap reggel Gyulára mentünk. A kastélykertben fekvő gyógyfürdőbén, közvetlenül a volt Lovardában lévő fedett termálban mártóztunk meg. Ezután a vár megtekintésére került sor. Délután Szarvas felé vettük az irányt. S ott ellátogattunk az arborétumba, majd Kecskemétet érintve indultunk haza. Szép volt ez a két nap, valódi kikapcsolódás a mindennapi munkánkból. Köszönet illeti a Tolnatouristot a rendezésért, gépkocsivezetőnket a baleset- mentes útért, idegenvezetőnket a tájékoztatásaiért, s végül, de nem utolsórban Vrazsovits Károlynét a nagyszerű szervezésért, mellyel lehetővé tette, hogy két napon át 19 mozgássérült jól érezze magát. TÖTTÖS GÁBOR mozgássérült A szomszéd rétje? Ezekben a hetekben nagyon sokan útra kelünk, fölkeresünk közelebbi és távolabbihelyeket, városokat, országokat. Ilyenkor szerzett benyomásainkat akaratlanul összevetjük azzal, amit otthon, saját pátriánkban tapasztalunk. A hét végén Pécsett jártam. Első utam a már jól ismert olasz fagylaltozóhoz vezetett. A finomságot élvezve nyugodtan sétálhattam a korábban rendkívül forgalmas Bem utcában, mert kitiltották onnan a személyautókat. Rövid szakaszon láttam két újabb olasz fagyizót. Na, és egy sor kirakatot, ahogy az egy sétálóutcához illik. A gyönyörűen rendbe hozott belvárosban az épületeken kívül megcsodáltam a felújított Tünde divatházat, ami egy nyugati városban is megállná a helyét. Aztán a következő sétálóutca, butikokkal, mutatós kirakatokkal, kerthelyiségekkel. Óhatatlanul összehasonlítottam... Tagadhatatlan, Pécs városaink közül a szívem közepén foglal helyet, talán elfogultan ítélem meg. Nagyságát, idegenforgalmát tekintve sem vethető egybe megyeszékhelyünkkel. De nemrégen Zalaegerszegen jártam. Bár az sem világváros, bőven volt ott is alkalmam a sóhajtozásra: de kár, hogy nálunk... Gyakran hallom ismerősöktől, hogy ezért vagy azért az árucikkért Bajára mennek. Nem lehet véletlen. Talán nekem is így kellett volna tennem az előző szombaton, amit itthon töltöttem. Nőtársaim bizonyára megértik, hogy sürgősen szükségem lett volna egy drapp bőrtáskára. Az egész városban egyetlenegy darabból választhattam... Külföldön töltött két hét után hazatérő ismerősöm mondta, hogy „kint” hajnali 1-kor is zajlott az utcán az élet. Persze, világváros. Mégis furcsa volt neki, hogy Szekszárdra érve este 11-kor már senki nem járt az utcán. Még egy árva taxi sem... Nem nagyvárosokban, hanem az NDK-ban tett „falujárás” alkalmával tapasztaltam, hogy pár száz lelkes kisközségben is volt olyan fogadó, amelyik hajnalig nyitva tartott. Nem bárárakkal. Ha itthon szeretnék egyszer kiruccani... Pontosan tudom, hogy - különösen mostanában - az élet nemcsak szórakozásból, sétából és bevásárlásból áll. Tudom, hogy meghitt vendéglátóhelyekhez, mutatós kirakatokhoz pénz, sok pénz kell. Azt is sejtem azonban, hogy a tőlünk néhány tucat, vagy néhány száz kilométerre lévő városok sem bővelkednek. Pénzük aligha van több. Úgy tűnik, valamiből azért csak több van nekik...-ri-
