Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-06 / 184. szám
Önállóság, nyitottság, demokrácia van lllich szerint az iskoláztatás nem segíti elő sem a tudást, sem az igazságot, csak arra való, hogy engedelmes szolgákat neveljen, Uniformizálja az egyéniséget, mert minden fokon előregyártott ismereteket nyújt. Olyan illúziót kelt, hogy a tudás kizárólag tanítás eredménye lehet. Ezáltal beleneveli az emberbe azt az igényt, hogy tanítsák, ugyanakkor kiölik belőle az önálló fejlődés igényét. A polgári társadalom lerombolásához vezető első lépésnek tartja az iskolák felszámolását. : Utópisztikus álmodozásaiban, a „falak nélküli iskolákban” mindenki kedve, egyéni érdeklődése által vezérelve tanulna, az értékelést is az egyénre bízza. Maximális teret ad az önkéntességnek, a szabadságnak. Ez a „faltalan” és parttalan szabadság a ló másik oldala, míg a bürokratikus, vaskos bástyákkal körülvett iskola az innenső oldal. Ennek tarthatatlanságát mi is felismertük. Az oktatási törvény többek között ezért ad nagyobb önállóságot, választási lehetőséget, azaz szabadságot, ami persze a felelősséget is magában foglalja. Ment-e az új törvénytől előbbre az oktatás ügye? Tapasztalataim alapján ezt a választ adom: csak kismértékű elmozdulásokkal találkoztam. Mindjárt hozzáte- f szem: én ezt természetesnek tartom, mert türelmes vagyok, s realista is. A demokráciát, az önkormányzatot nem lehet „bevezetni", „elrendelni”, a törvény életbelé- £ pésével „hatályba helyezni”. Minden törvény tendenciaszerűen érvényesül. A ‘ benne megfogalmazott kivánalmaknak, lehetőségeknek fokozatosan lehet meg- £ felelni, méghozzá a mindennapok gyakorlatában. A szakmai önállóság, az önfejlesztő képesség, a nyitottság, a demokrácia alapvetően új viszonyrendszereket t feltételez, ezt tanulni, gyakorolni kell, hogy majdan olajozottan működjék. A pedagógusok jó része, beleértve vezetőiket is, nem készültek fel eléggé arra, 5 hogy az új kihívásokat bátran értelmezzék, élni tudjanak és merjenek a kínálkozó lehetőségekkel. Meggyőződésem, hogy ez nem elsősorban az oktatók-nevelők I mulasztása, hanem az eddigi gyakorlaté, amely adminisztratív béklyókkal bénította az iskolákat, aprólékos gyámkodásokkal szerelte le a cselekvő kedvet, az önálló gondolkodást. Az egyik megyei tanácsi művelődési osztályon hosszú ideig csak halkan l merték kimondani, hogy ajánlást készítettek a szervezeti-működési szabályzatok elkészítéséhez. Eluralkodott ugyanis az az alaptalan optimizmus, miszerint a jogá- i szí és közgazdászi erényeket is kívánó feladatot segítség nélkül meg tudják oldani az iskolák. Voltak, akik ezzel érveltek; nem kellenek a minták, a mankók, mert azok sértik az önállóságot. Az országos tapasztalatok végül azt igazolták: igenis, szükség van útmutatókra, kalauzokra, hiszen alapvetően új feladat a helyi „alkotmány”, a saját „kódex” megszerkesztése. Mert ezt oly módon kell megalkotni, hogy a cselekvő kedvet ne korlátozza, ne fékezze, hanem minél tágabb mozgásteret teremtsen. Ezt az igényt felismerve, a Művelődési Minisztérium útjára indította ! a továbbképzési füzeteket, amelynek első száma a működési szabályzat elkészítéséhez ad útmutatást. Ez a segítő, előkészítő magatartása végül országos jó példa lett. Nagy gondot fordítottak a jogszabályi előírások egységes értelmezésére, s ezt írásos orientáló anyagok is szolgálták. Nemcsak a működési szabályzatra készítettek ajánlást, a pályázatok lebonyolítására is. Ezekben a segédanyagokban értelmezték a jogszabály egy-egy előírását, javaslatot tettek a pályázati kiírást megelőző és követő teendők körültekintő ellátásának módjára, felhívták a figyelmet a pályázók kellő informálásának fontosságára, a különböző teendők helyi sajátosságoknak legjobban megfelelő ütemezésére. „Forgatókönyvük” mindenütt jótékonynak bizonyult, hiszen bonyolult lépések sorában zajlott és folyik a vezetők véleményezése, megbízása, kinevezése. A tapasztalat országszerte ez: a pályázatokra vállalkozók száma kevesebb, mint remélték. Az állások többségére egy pályázó jelentkezett, főleg a jelenlegi igazgató. Téved, aki azt hiszi: népszerű, vonzó feladat ma vezetőnek lenni. Különösen oktatási intézményekben nem az, ahol rengeteg az új feladat, viszont a személyi és tárgyi feltételek még sok helyen rosszak. Ezek mellett a múlt jó ideig még eltakarítha- tatlan maradványai is hatnak, fékeznek. Arra a jövő idejű kérdésre: megy-e az új törvény által előbbre az iskola, egyértelműen igent mondok. De csakis fokozatos előrehaladásra számítsunk, s ne rohamos fejlődésre. Lassítja az iskolák innovációját az iskolás korú népesség nagy tömege, és a minőségi követelmények feszültségei, az oktatásra fordítható anyagiak és az új igények közötti ellentmondás, s nem utolsósorban az iskolák öröklött, csak fokozatosan felszámolható nehézkessége, lassú alkalmazkodása. A változás azonban elodázhatatlan. Meggyőződésem, hogy a kényelmességnek nem lesz élettere, mert ma mindenütt igaz, de az oktatásban különösen, hogy a késlekedés veszéllyel jár. Talán nem túlzók, ha azt mondom: eddig a gazdaság fejlődésétől függött a képzés fejlesztése, mostantól viszont a képzés minősége határozza meg gazdaságunk, társadalmunk fejlődését. zeretném hinni, hogy T. G. tanárnak nem lesz igaza, aki egy „értetek aggódom, nem ellenetek haragszom” esszében így fogalmazott: „Nálunk az új pedagógusgenerációk nem az újítás lázában égnek, hanem elkeseredett és reménytelen harcot folytatnak foszló önbecsülésük maradékaiért... Csak akkor remélhetnek sikert, ha elvakultak és le- gyűrhetetlenek”. Az elvakultságra már nincs szükség, de a legyűrhetetlenség a jövőben is fontos erény. És nemcsak ezen a pályán! ZÁGONI ERZSÉBET Magyar-ausztrál Marjai József miniszterelnök-helyettes meghívására szerdán hazánkba érkezett Brian Burke, Nyugat-Ausztrália miniszterelnöke David Parker ásvány- és energiaügyi, Julián Grill mezőgazdasági miniszternek, és John Horgannak, a Nyugat-Ausztrál Fejlesztési Szövetség elnökének társaságában. Látogatásuk célja a megbeszélések magyar-nyugat-ausztrál gazdasági együttműködés lehetőségeinek feltárása. Brian Burke és a kíséretében levő szakemberek tárgyalásokat folytatnak Kapolyi László ipari miniszterrel az ipari kapcsolatok fejlesztéséről, és látogatást tesznek ipari létesítményekben. Tolnatext Alkalmazkodás az igényekhez Jobban kénytelen és tud alkalmazkodni a piac követelményeihez a Tolnatext, mióta a Magyar Selyemipari Vállalat önálló leányvállalataként működik. A különválás óta korszerűsödött, gyorsabb technológiai folyamatok eredményeként természetesen kapacitástöbblet is jelentkezett, többek között a festődében. A miinél jobb kihasználtság érdekében ezért az év eleje óta a szintetikus poliészter- és poliamidfonalak mellett bérmunkában pamut festését is végzik. Az évi 1380 tonna hagyományos fonalon kívül 170 tonna poliészter, 80 tonna acril és 170 tonna pamut kerül ki a festőapparátokból, s helyben történik a fonal lazá- zása, azaz festésre előkészítése is. Hogy megrendelőik - egyebek között a gyulai és a budapesti harisnyagyár, a Högyészi Vegyesipari Szövetkezet, valamint a békéscsabai Rutex - igényeit minél jobban ki tudják elégíteni, tervezik egy zsugorításra és kónuszolásra is alkalmas gép vásárlását is, hogy a most még nagyrészt motringban értékesített fonalat más kiszerelésben is tudják adni. GOTTVALD KÁROLY képriportja A kézi kötésre alkalmas acrilfonalat motringban festik Sági Istvánné, gépkezelő Kneller András, művezető Macsekné Hajdú Anna három műszakban dolgozik a lazá- zóban Közép-amerikai külügyminiszteri tárgyalások A közép-amerikai problémák rendezéséről zárt ajtók mögött kedden tanácskozást kezdtek Guatemalavárosban a közép-amerikai országok külügyminiszterei. Egy héten belül másodszor gyűltek össze, hogy előkészítsék az államfők, ugyancsak Guatemalavárosban kezdődő csúcstalálkozóját. A közép-amerikai államok - Guatemala, Salvador, Honduras, Nicaragua, Costa Rica - külügyminiszterei pénteken és szombaton a hondurasi Tegucigalpában a Contadora-csoport - Venezuela, Kolumbia, Panama és Mexikó - külügyminisztereivel vitatták meg rendezési elképzeléseiket. A találkozók gerincét alkotó béketervet ez év február 15-én Oscar Arias Costa Rica-i államfű ismertette. Javasolta, hogy Közép-Amerikában léptessenek életbe tűzszünetet, kezdődjék párbeszéd az ellenzékkel, a külföldi kormányok pedig szüntessék be az illegális fegyveres csoportok támogatását. A terv előirányozza a Közép-Amerikában állomásozó külföldi csapatok kivonását is. Amerikai kongresszusi vezetők és hivatalos személyiségek eközben külön „békeindítvány” kidolgozásán fáradoznak. Ez tűzszünetet irányoz elő Nicaraguában a sandinista kormányzat és az ellenforradalmárok között, és a kontra-segélyek megszavazásának elhalasztását javasolja az ottani választások előkészítéseként. A választásoknak elébevágva amerikai részről tüntető minősítést is fűznek ehhez: „valóban demokratikus”-nak akarják látni a voksolást, azaz megkérdőjelezik a legutóbbi választások tisztaságát. Ha ilyenformán a tervet Nicaragua a belügyeibe való beavatkozásnak minősítené s elvetné, Reagan elnök az eddiginél nagyobb eséllyel kérhetné a kongresszustól a nicaraguai ellenforradalmároknak szánt 150 millió dolláros segély megszavazását. (Reagan ebben a hónapban akarta a törvényhozás elé terjeszteni a megajánlási tervet, de a „békeindítvány” miatt még vár szeptemberig.)
