Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-05 / 183. szám
6 KÉPÚJSÁG 1987. augusztus 5. Atlétika Felnőtt Budapest-bajnokság A Budapest atlétikai szövetség a Népstadionban rendezte meg a főváros felnőtt egyéni bajnokságát, melyen szekszárdi és dombóvári futóatléták is rajthoz álltak. Szereplésüket siker korozázta: a négyfős Tolna megyei küldöttség minden tagja 1-6. helyezett között végzett. Sárközi Gyula (Sz. Dózsa) az 1500 méteres síkfutásban teljesítette a junior első osztályú szintet. Váncsa Dénes (Sz. Dózsa) 10 000 méteren ezüstérmes lett 31 percen belüli időeredménnyel. Lamuth Jakab (Sz. Dózsa) hosszú sérülés miatti kihagyás után biztatóan versenyzett, akárcsak Banai Róbert (DVMSE), aki szintén helytállt a felnőtt mezőnyben. Eredmények: Férfiak, 1500 m: 3. Sárközi (Sz. Dózsa) 3:44,94, 6. Banai (DVMSE) 3:50,77. 10 000 m: 2. Váncsa (Sz. Dózsa) 30:51,07. 3000 m akadály: 4. Lamuth (Szd. Dózsa) 9:04,51. Ismételt a Dankó SE Dankó SE vagy Zrínyi utca? Az elsőség kérdése az utolsó fordulóig nyitva maradt, hiszen Szekszárdon a már másodízben megrendezett Népfront Kupa lakótelepi férfi kispályás labdarúgó-bajnokságban a két addig veretlen csapat a torna záróakkordjaként mérte össze tudását. E tömegsportrendezvény a HNF belvárosi körzeti bizottsága szervezésében július 6-án indult útjára. A kezdeményezés életképességét, sőt, népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tavalyi hét csapattal ellentétben idén kilenc együttes vett részt a küzdelmekben. A hetente két alkalommal, a szekszárdi Gróf Pál utcai pályán megtartott meccseket mindvégig nagy érdeklődés kísérte. A közönség nem egy alkalommal magas színvonalú, sodró lendületű találkozókat láthatott. így történt ez a mindent eldöntő befejező fordulóban, ahol a két éllovas, a Dankó SE és a Zrínyi utca végül is nem bírt egymással. Óriási csatában alakult ki a 2-2-es végeredmény, ami azonban ősz- szesítésben a Dankó SE-nek kedvezett, így megismételték a fiúk tavalyi bravúrjukat, újból átvehették a HNF megyei bizottsága által alapított kupát. Sallai József, a Népfront Kupa szervezője így összegezte tapasztalatait a közel egy hónapot átfogó időszakról:- Véleményem szerint az erőpróba kitűnő lehetőséget biztosított a lakótelepi és baráti közösségek további erősítésében, a szabadidő hasznos eltöltésében, és nem utolsósorban a városi kispályás labdarúgó bajnokságra való felkészülésben. Fotó: Bencze István A 2-2-re végződő Dankó SE - Zrínyi utca összecsapása az előbbi csapatnak kedvezett az összesítésben Segít-e a Vidi? Magas a mérce a Paksi SE előtt Mi tagadás, a Paksi SE-nél enyhén szólva nem örülnek, hogy pályájuktól néhány házzal már van egy ellenfél: a bizonyításra készülő Atomerőmű SE legénysége. A szakosztályvezetés arra törekszik, hogy a csapat ne figyeljen másra, időnként a háttérben zajló fejleményekre, hanem az augusztus 16-án kezdődő bajnokságra koncentráljon. A tavalyi nem várt, kimagaslóan jó szereplés, a szépen csillogó bronzérem kötelez. így igen magas a mérce Blatték előtt. A PSE tavaly erősödött, játékba fejlődött, a mezőny fölé nőtt -, a bronzérem nem a véletlen műve. A szakvezetés azonban szeretne továbblépni. Úgy vannak, mint az a hegymászó, aki eljutott egy bizonyos magaslatra, elégedetten tekint vissza, de azt is tudja, hogy a következő három méter megtétele jóval nehezebb lesz, mint az eddig megtett százegynéhány. Együtt készül a bronzcsapat, mindenki a fedélzeten. Az átigazolási időszak számukra eddig eredménytelennek tűnik. Addig, amíg a „szomszédnál” valóságos „játékosinvázió” van, addig náluk csupán egy új arcra bukkantunk, a kiesett Nagyatádról átigazolt Rácz József személyében, aki a középcsatár posztján jön szám itásba Márkus József vezető edzőnél. Apropó, csatársor! A területiben is bizonyított Gyenis alacsonyabb osztályban kívánja folytatni, vissza akar menni Gerjenbe, de a PSE-nél erről hallani sem akarnak. Az ő ügyében még van egy kis huzavona. Sokan fölteszik a kérdést: egyáltalán akar-e és kikkel erősíteni a PSE? Nagy a csönd, nem röpködnek nevek. Annyit azonban elárultak, hogy a Videotontól akarnak kölcsönbe több olyan juniorkorú játékost, akikben van fantázia. De még nem sikerült tisztázni a vitás kérdéseket. Blatt Pál, a Paksi SE hosszú idő óta már NB-s szinten futballozó csapatkapitánya arra a kérdésünkre, hogy képesek lesznek-e megújulni, optimistán válaszolt:- Együttmaradt a társaság és én ezt a legnagyobb értéknek tartom. Lehetnek formaingadozások, de azért játszani senki sem felejtett el. Számszerű eredményt, hogy hol végzünk, nem mondok, mindenesetre bizakodással várom a rajtot.- bégyé Tájfutás A paksiak is indulnak a Hungária Kupán A Paksi SE tájfutói szorgalmasan készülnek az év legrangosabb hazai tájfutó versenyére, az augusztus 16-20. között Balassagyarmaton megrendezendő ötnapos Hungária Kupára. A nagyszabású sporteseményen előreláthatóan 18 nemzet 2300 versenyzője áll rajthoz. Több ország a teljes válogatott kerettel érkezik, hiszen ezt a mostani megméretést tekintik a szeptemberi franciaországi világbajnokság főpróbájának. Az atomvárost a tervek szerint nyolc versenyző képviseli. A serdülőknél és az ifjúságiaknál egyaránt a középmezőnyben való megkapaszkodás a reális cél. Az ezerszínű ezredes © Elöljáró beszéd: Hazánk Végh-telen Mezey(i)n Ke- mény-en szenvedünk. Góltala- nok a napok, a perzselő nap bundátlanított bennünket. A szerző úgy gondolja, hogy ezekután nincs más lehetősége, mint Végh-re beleszóljon a nagy magyar társadalmi vitába, Kemény-en, hogy Mezey(i)nk fölött kitisztuljon az égbolt. Azt azért kijelenti, ha valaki ennek ellenére beperelné, akkor Végh- ül kórházba vonul, ha pedig elleneikkel jelentkezik bárki, azt Kemény-en bepereli. Keresztesy megadóan legyintett, sarkon fordult, beült a vállalati Volgába és elviharzott. Az öreg visszafordította a kerékpárt, a villanyoszlopnak támasztotta, s mintha mi sem történt volna, segített Venyigének üzembe helyezni a szivattyút.- Nem irigylem Kálóczyt - mondta Zorba.- Magamat se -jegyezte meg Cseh. - Tudod mikor kapunk mi fizetésemelést, meg prémiumot? - kérdezte.- Én eddig sem kaptam - cukkolta Zorba a gépkocsivezetőt, - így aztán nem is érdekel a dolog.- Na hát, tudod mikor kapsz: ha öreganyádnak újból kinő a tejfoga... - a mondatot be sem fejezhette, mert üzembe helyezték a szivattyút, ami szennyes lét lövelt Cseh nadrágjára.- Szerencsétleneki - kiáltotta a gépkocsivezető és megpróbált elmenekülni á sáros víz elől, de pont Kálóczy lábára ugrott, akit eddig nem vettek észre a nagy zajban.- Azok vagytok, szerencsétlenek! - mondta a művezető. - Pakoljatok össze és menjetek be a telepre. A mai napotoknak ausz, majd ledolgozzátok. De ebédután legyetek bent, mert az igazgató akar veletek beszélni. Válaszra nem várt, beült a kocsiba és 6 is otthagyta a csapatot. Csendesen pakolni kezdtek és elindultak hárman - az öreg Sándor, Cseh és Zorba - a telep felé. A két segédmunkás maradt a gödörnél, szivattyúzták a vizet és csodálkoztak: sehogysem értették a főnökség ingerültségét.- Most már mindegy - mondta Cseh Gusztáv. - Harapjunk egy korsóval a Szászban.- Tényleg. Iszunk egyet és majd bemegyünk - villanyozódott fel az öreg. Zorba semmit sem szólt, ment a másik kettő után. Ebéd után az udvaron ejtőztek a hibaelhárító részleg emberei. Zorba vitte a prímet, körbefogták és mintha a világhírű cirkuszban járt volna, mesélte a reggeli eseményeket. Az öreg Béla akkor érkezett a kerékpárjával, amikor Zorba éppen azt mesélte, hogy az igazgató mondta: „Béla bátyám, pattanjon föl arra a járgányra”, persze a többiek a hasukat fogták a nevetéstől. Béla kíváncsiskodva lépett közéjük.- Min mulattok? - kérdezte.- Azon, hogy az igazgató kiadta nekem parancsba, hogy még ma tanítsam meg magát biciklizni, mert ettől függ a vállalat becsülete. Mert mi van akkor, ha éjszaka riasztják és maga a szolgálati kerékpárjával nem tud viharos gyorsasággal a helyszínre hajtani.- Öreg vagyok én már ahhoz - mondta Béla bácsi -, de ha ez a parancs! - adta meg magát. A sütkérező emberek csendben várták a fejleményeket.- Na üljön föl Béla bátyám, majd én tartom a csomagtartónál. - Az öreg megvárta míg Zorba megfogta a csomagtartót, aztán megpróbálta átteni a lábát a vázon. A terhet nem bírta tartani a balszélső, így az öreg biciklistől lehuppant a földre.- Mondtam, ugye megmondtam - méltatlankodott.- Persze, mert nem jól kezdtünk hozzá - mondta Zorba. - Most oda megyünk ahhoz a kőhöz, ott tud majd támaszkodni. Ai öreg odatolta a terméskőhöz a kerékpárt. Felült. Erősen szorította a kormányt.- Indulhatunk? - kérdezte Zorba.- Indulhatunk — suttogta az öreg és behunyta a szemét. A labdarúgó megtolta a kerékpárt, az megindult a közel 110 kilós testtel.- Hajtson, öreg, hajtson! - bíztatták a többiek. Kolompár Béla tekerte a pedált, a kormány járt a kezében, mintha ki akarnák tekerni a kezéből.- Egyenesen tartsa a kormányt- szólt rá Zorba. Az öreg még jobban szorította, csak akkor mega pedálozás nem ment.- Nagyon jó, nagyon jó! - kiáltották a többek. Senki sem vette észre, hogy Keresztesy régóta figyelte őket a lépcsőről. Az igazgató nem szólt. Várt. Zorba szaladt Kolompár után, néha megpróbálta elengedni a csomagtartót, de akkor meg jobbra-balra billegetett a kerékpár, mázsán túli terhével. A balszélső végül már kétségbeesetten tartotta vissza az öreget, mert az sebesen hajtott.- Állj, állj, megállj! - szólt Zorba, mert eszébe jutott, hogy ha elesik az öreg és a kampóiba szorul, akkor bajok lehetnek. Az öreg jobbra dőlt kerékpárjával, de most már nem esett el. Sikerült átvetni a lábát a vázon. Egyenesbe állította a biciklit és büszkén nézett a többiekre.- Minek a francnak ennyi kampó ezen a biciklin - kiabált az öreggel Zorba. - Ha elesik, kiszúrja a szemét.- Minek, minek - mondta az öreg. - Hát erre akasztom a kannákat.- Miféle kannákat?- Mindennap a biciklivel viszem haza a moslékot. Négy malackám van nekem - dicsekedett Kolompár Béla. Ekkor vette észre, hogy az igazgató végig figyelte őket. „Biztos ellenőrizni jött, hogy tanulom-e a kerékpárt”, gondolta a segéderő. - Bizony, négy malackám van! - mondta büszkén most az igazgatónak. A gyorsjavító szolgálat emberei megpróbáltak elkotródni, amikor meglátták az igazgatót. De az intett nekik, maradjanak még.- Ezredes Úr! - kiáltotta most az igazgató és Zorba felé intett. Az némán, mint a partra vetett hal figyelt és a mellére bökött, kérdezvén, hogy róla van-e szó.- Te, te, Zorba úr, vagyis ezredes - mondta az igazgató.- Ezredes? - kérdezte Zorba. Az igazgató elindult lefelé a lépcsőn a társasághoz.- Hát nem ezredes a mi Mán- dity Zoltán barátunk? - kérdezte a többiektől, de választ nem várt.- Minden ezredik szava hihető - fűzte most hozzá az igazgató. Eget-földet rengető iszonyatos hahotába kezdett a gyorszol- gálat legénysége. A hasukat fogták és Zorba felé mutogatva hajtogatták:- Ezredes! Ez csuda jó! Végh-e HAZAFI JÓZSEF Szorgalmasan gyakorol az eddigi egyetlen „szerzemény”, Rácz József