Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

4 NÉPÚJSÁG 1987. augusztus 1. A divat és a piac diktál Lépésváltás a cipőgyárban Traktor a porta tetején Megbecsült érték a régi gép Túl vagyunk az esztendő felén, a gaz­dálkodó egységek már elkészítették az első két negyedév mérlegét. A város egyik nagy ipari vállalatánál, a cipő­gyárban az eddigi eredményekről Tré- ber Tibor igazgatóval beszélgettünk.- Az első negyedév nem volt valami sikeres, 50 ezer pár volt a lemaradá­sunk a tervektől - mondta. Most, a félév végére ez a hátrány 25 ezer párra csök­kent, s szeptember végére valószínűleg teljesen utolérjük magunkat. Pénzben kifejezve mindez azt jelenti, hogy az évi 80 millió forint tervezett eredményből 31 millió 400 ezer jött csak be az első hat hónap alatt, a többit az év végéig produkálnunk kell.- Az anyagellátással, a minőséggel, esetleg a piackutatással volt baj?- A legfőbb ok a rendkívül gyakori alapanyaghiány volt. Előfordult, hogy az aljaösszeszerelő műhelyben három napra le kellett állni, mert nem volt bőr és talp. Erre az időre munkanap-áthe­lyezést rendeltünk el, azaz a műhely dolgozói részére szombati műszakot szerveztünk. A másik nagy próbatétel az volt, hpgy januárban úgy felfutott a Salamander-megrendelés, hogy nem győztük. Ez ugyanis hihetetlenül mun­kaigényes termék - a hagyományos tí­pusú cipők előállításához szükséges 25-30 normaperc helyett 70 norma­perc kell páronként - s mivel a létszá­mot nem bővíthettük, képtelenek vol­tunk hozni a tervet. A piackutatással egyébként nincs gond, magával a piac­cal annál több.- Belföldre, a szocialista országokba, a nyugat-európai nagyáruházakba, például az NSZK-beli Quellébe is ex­portálnak. Legnagyobb vásárlójuk a Szovjetunió - évi 750-800 pár lábbeli kerül oda Bonyhádról - két éve pedig kooperációs partnerük a világhírű Sa- lamander-cég. Az utóbbit különösen stabil vevőnek gondolom...- Valóban szoros az együttműködé­sünk, hiszen a kezdeti napi 150 pár he­lyett ma már 1100 pár a nekik ké­szülő mennyiség, de sajnos, a tőkés piacon is vannak problémák. Előfordul, hogy a Salamander egy egész szezon­ra visszamondja a megrendelést - nem minőségi kifogások, egyszerű kereslet- csökkenés miatt -, s ilyenkor azonnal át kell szervezni a munkát. S természete­sen eleget kell tenni az erőteljes minő­ségi követelményeknek, állni kell a ver­senyt a belföldi divatirányzatokkal is. Hiszen ma már a férficipők is divatjelle- gűek. Itthon kisebb nagyságrendű megrendeléseket kapunk, viszont több színvariációval, úgyhogy gyorsan kell újítani.- A termékváltáshoz új technológia, műszaki fejlesztés szükséges, ahhoz pedig nem kevés pénz. Mekkora lehe­tőség van erre a gyárban?- Az előző években 10-12 millió fo­rint állt rendelkezésünkre új gépi be­rendezések vásárlására. Sajnos, egy ekkora összeg csak a szintentartást biztosítja, csúcstechnológia ennyi pénzből elérhetetlen.- Három éve azonban ennek ellenére elkezdték egy számítógépes informá­ciós rendszer kiépítését.- A jövő útja a komputerizálás, az egész vállalati mechanizmust számító­gépekre akarjuk építeni a műszaki elő­készítéstől az értékesítésig. A célunk a munka megkönnyítése, a termék minő­ségének megőrzése. A döntéselőkészí­tés Segítését, a termelésirányítás gond­jainak feloldását, a piacpolitika gyorsí­tását is várjuk az új rendszertől. Hiszen ha egy külföldi vevő Magyarországon jár, sokszor csak fél órája van egy üzlet megkötésére, s nem várja meg, ha na­pokig tart kikeresni korábbi árajánlato­kat, adatokat. A gép mindezt percek alatt megteszi, hiszen neki nem gond „fejben tartani” a termelés számtalan információját. Mindez természetesen nem máról holnapra valósul meg, ha­nem a telepítés befejeztével három év múlva.- Addig persze meg kell győzni a dol­gozókat arról, hogy a számítógépek nem veszik el a kenyerüket, s ki kell ké­pezni a kezeléshez szükséges megfe­lelő szakembereket is. Tulajdonképpen át kell szervezni az egész vállalatot...- Valóban. Korábban egy kisebb szervezőcsoport foglalkozott a számí­tógépekkel, majd létrehoztunk egy szervezési osztályt, azon belül pedig számítógépes státusokat. Egyelőre há­rom felsőfokú végzettségű munkatár­sunk foglalkozik komputerekkel, a töb­biek pedig másfél éves folyamatos kur­zuson sajátítják el a szükséges ismere­teket. Persze vannak, akik félnek az új­tól, de a SZÜV és a Központi Fizikai Ku­tató Intézet munkatársai segítségével igyekezzük megnyerni a kétkedőket. Próbáljuk megértetni velük, hogy egy fél évig meg fognak ugyan szakadni a munkában, mert eleinte manuálisan is el kell végezniük ugyanazt, amit a szá­mítógépen, de a befektetett energia hosszabb távon busásan megtérül. Szerencsére nagyon segítőkész, rugal­mas gondolkodású a szakembergárda, s a többi dolgozó is jó partnere a veze­tésnek.- Azt is könnyen megértették, hogy az áprilisi bérstopp feloldása után sem emelkedtek a gyárban a fizetések?- Hát bizony elég elkeseredett volt a hangulat, de akkor nem láttuk biztosí­tottnak a bérfejlesztést. A félévi szorgal­mas, rendes munka eredményeként vi­szont most július 1-től 6,2 százalékos alapbérfejlesztést hajthatunk végre, s ez biztonságot ad dolgozóinknak. A fejlett technika ma már a mezőgaz­daságba is bevonult, s a légkondicio­nált fülkéjű kombájnok, modern erőgé­pek lassan elfeledtetik velünk az egy­kori zörgő-csattogó cséplőgépeket, a kínpad kényelmességü, körmöstrakto- rokat is. Pedig néhány évtizeddel ezelőtt a Völgység szántóföldjein még számta­lan Hoffer-traktor pöfögött, utolsó útjuk azonban szinte kivétel nélkül a MÉH-te- lepekre vezetett. Egyet mégis megnézhet ma is, aki kí­váncsi rá, a Pannónia Tsz gépüzemé­nek egyik régi portája tetején. Ott ugyanis eredeti fényében csillog egy 1952-ből való, kis GS 35-ös. Hilcz Ádám üzemvezetőtől megtud­tt a nyár, sokan szabadságukat töl­tik, a gyerekek is vakáción vannak. Ha valaki nem utazott el a Balatonra, más belföldi tájakra, vagy éppen külhoni tu- ristaútra, mivel töltse a szabadidejét? A művelődési ház ajtaja szinte állan­dóan nyitva áll, s aki unaloműzésre, pi­henésre, kis szórakozásra vágyik, an­nak mindig kínál valami kellemes idő­töltést. Mi mindent lehet itt csinálni? Lássuk az ajánlatot! A gyerekeket, de a felnőtteket is kü­lönféle kézműves-foglalkozások, szak­körök, videojátékok, - ha előre jelzik - szervezett kirándulások, „agyagtú­rák” várják. Sakkozhatnak, zenét hall­gathatnak, olvasgathatnak is, akik be­tűk, hogy ha szükség lenne rá, a kis ma­sinával újra lehetne szántani, vagy cséplőgépet meghajtani, mert üzemké­pes állapotban hozták el tavaly, cseré­be egy MTZ 50-esért egy alföldi pa­rasztembertől. Az üzem dolgozói aztán társadalmi munkában felújították, alkatrészeit szép pirosra, zöldre, feketére festették, s idén tavasszal egy daru segítségével feltették a kis fehér portásfülke tetejére. „Őrizzük a hagyományt, lássuk, hon­nan indultunk” - vallják s azt tervezik, hogy a most még gumiból való első ke­rekeket is korhű taréjos vaskerekekre cserélik, s a nehézgép mellé egy kisgé­pet, egy K 25-ös Zetort is beszereznek majd. térnek. A képzőművészet kedvelői au­gusztus 3-tól 15-ig Kovács Péter Ba­lázs grafikáiban gyönyörködhetnek, 17-től pedig a bonyhádi származású Koch Attila amatőr festőművész emlék­kiállítását láthatják majd. Jön sokak kedvence a Z’Zi labor a bűbájos veresegyházi popmenyecs­kékkel, s lehet nosztalgiázni is. Tizenöt éve alakult meg ugyanis - a ma EX né­ven zenélő - Animate együttes, s tagjai az évforduló alkalmából ingyenes kon­certet adnak rajongóiknak augusztus 20-án. Ugyanekkor lesz az aratóbál is, amire a tavalyi nagy siker után idén is leg­alább kétszáz vendéget várnak a ren­dezők. Unatkozik? Jöjjön be! Szecskái finom falatok Bár több étterem is működik a város­ban, mégsem mondhatjuk, hogy bővel­kedik kulturált vendéglátóhelyekben. Hova menjen hát, aki egyedül vagy tár­sasággal kellemes környezetben sze­retne elfogyasztani egy jó ebédet vagy vacsorát? Kérdésünkre a bonyhádiak többsége a szecskái Szőlőhegy ven­déglőt ajánlotta. ízléses teríték, gyors, udvarias kiszolgálás A szigorúan vett ebédidő már elmúlt, a hűs levegőjű, hangulatos étterem mégsem üres. Az egyik asztalnál na­gyobb társaság beszélget, mellettük fiatal pár ül. Halk zene szól, a csinos fel­szolgálónő zajtalan léptekkel forog, üdítőitalokat, majd a rendelt étkeket szervírozza. Az asztalokon ízléses, zöld és barna abroszok, csillogó terítékek, vázákban friss virágok. Persze, ettől még nem jön meg az étvágy, bezzeg, ha a falon látható színes fotókra néz az ember. Azok ugyanis a vendéglőben készülő sok-sok finom fogás közül áb­rázolnak néhányat, hadd lássa a ven­dég, mit ehet, ha szucsáva májat, cibé- nyi töltött káposztát, szecskái finom fa­latokat, vagy éppen moldvai töltött húst kér. 33 éve a vendégekért A családi vállalkozásban működő vendéglő tulajdonosa Koller Márton. Feleségével több mint harminc éve a vendéglátásban dolgoznak. Kakasd, Kölesd, Pálfa után nemrég visszaköl­töztek Bonyhádra, úgy döntöttek itthon maradnak, s bevonják az üzletbe lányu­kat és a vöt is. Az áfésznél eltöltött évtizedek után most megpróbálkoznak egy saját étte­remmel. A Szecska ellátatlan terület volt, így erre esett a választásuk, s nem bánták meg.- Déltől este 9-ig 95-100 adag ebéd, vacsora fogy el nálunk általában - mondja Koller Márton. - A feleségem Erdélyből származik, ő főzi a jellegzetes székely eledeleket, úgy, ahogy még az édesanyjától tanulta. Vendég van bőven, sok család átsé­tál a Fáy lakótelepről, jönnek a város más részeiből, sőt, még Szekszárdról is. Ebédelt már nálunk a magyarországi csehszlovák nagykövet, Magyari Béla űrhajós és rengeteg külföldi is. Idén ké­szíttettem német nyelvű étlapot is, ha jönnek a külföldiek, könnyebben meg­értsék, mi az ajánlat. Mindent meg kell tenni a vendégekért, hiszen belőlük élünk... Az oldalt készítette Cser Ildikó és Gottvald Károly Eltűnnek (?) a bódék Ha valaki autóbusszal érkezik a városba, a buszpályaud­varról a központ felé indulva legelőször különféle bódékba botlik. Rozsdásodó rácsokkal, lelakatolva ácsorognak, pedig va­lamikor élénk kereskedelem színhelyei voltak. A más telepü­lésekről ide, vagy innen oda ingázó dolgozók munkából jö­vet-menet megvásárolhatták itt az aznapi péksüteményeket, zöldségféléket. Egy hónapja mindezt két közeli kis boltban tehetik meg, a Zöldért és a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat üzletei ugyanis a Gyár utcai új lakótömb földszintjére költöztek. A kicsi, de tiszta, világos zöldségbolt szerződéses üzemel­tetője Bányai Mihályné. Portékái között a káposztától a friss paradicsomig minden megtalálható. A nagyobb alapterületnek köszönhetően az eredeti választékot itt kibövíthette, a polcokon üdítőitalok, fű­szerek, konzervek is sorakoznak, s még eredi hárs- és akác­mézet is találnak a vásárlók. Közvetlenül a szomszédban nyílt meg a kenyérbolt, s bár vezetője, Heil Jánosné pirospozsgás, óriási zsemlékkel, ro­pogós kenyerekkél, lekváros buktákkal, tésztákkal teli polc előtt áll, mégsem elégedett.- Nagyon hiányzik a hűtőszekrény, mert igy nem tudok tej­termékeket árulni - panaszolja. Pedig a kifli, kenyér mellé sokan keresik a kakaót, vajat, sajtot is. Ha lennének szabad polcok, süteményekből is nagyobb lehetne a választék, ígérték a polcokat, de még mindig nem készültek el. Pedig hely van elég, még reggelizőpultok is elférnének. A környezetből kirívó bódék sorsáról Ezer Mihálytól, a vá­rosi tanács elnökétől kértünk felvilágosítást. Mint elmondotta, Vajon hova kerül? lebontják őket, eltűnnek mostani helyükről, de, hogy nem bukkanak fel a város valamelyik távolabbi pontján az még nem biztos. Az üzemeltetők ugyanis már kérték, hogy egyéb ellátatlan területeken felállíthassák őket. S mivel az esztéti­kum mellett a praktikum is fontos, elképzelhető, hogy olyan utcákban, ahol javítanák a kereskedelmi ellátást meg is kap­ják ehhez az engedélyt. Úgy hisszük, ez valóban jó - átmeneti - megoldás lenne, hi­szen sok olyan idős, beteg ember, kisgyermekes anyuka van, aki örülne, ha lakásához minél közelebb tudná az alapvető élelmiszereket megvenni. Persze, az nem hátrány, ha egy ilyen pavilon nincs telefir­kálva mindenféle feliratokkal, esztétikus külsőt visel, s leg­alább kissé beilleszkedik az utca, s egyben a város képébe is. Naponta már 1000 pár Salamander cipő hagyja el a szalagot

Next

/
Oldalképek
Tartalom