Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
10 Képújság 1987. augusztus 29. Szépen magyarul - szépen emberül Kemping Két évtizede még alig ismertük ezt a szót. Az átvételt követő időkben inkább arról vitatkoztunk, hogy az eredeti angolnak megfelelően (camping) vagy magyarosan írjuk-e (kemping). Hamar meghonosodott a nyelvünkben, és a nyelvhasználat eldöntötte a vitát. A kemping szó életrevalóságát bizonyítja az is, hogy hamarosan szócsaládot „alapított”. Képzett alakjai: kempingezők, kempingező, kempingezés. Szóösszetételekben viszont már igen gyakran fordul elő, akár idényben, akár máskor. A kempingezni szándékozó turista először a kempingirodába megy, ahol a kempingvezetötöl megtudja, hogy kempingsátorban vagy kempingházban tölti-e az éjszakát. Szó lehet arról is, hogy kempingágyat vesz igénybe. Étkezni általában a kempingétteremben vagy a kempingbüfé ben lehet. Feketét is ihatunk, ha nem hoztunk volna magunkkal kemping-kávévőzőt. A kemping területén - kivéve az autós kempinget - kempingkerékpárral közlekedhetünk. Ha kellemes az idő, célszerű kempingnadrágot viselni. Természetesen ezeknek a kempingfelszereléseknek akkor sem változik meg a nevük, amikor már nem a kemping területén használjuk őket. Napozhatunk kempingnadrág ban otthon is, bevásárolni is járhatunk kempingkerékpárral (-biciklivel). Ettől még nem leszünk kempinglakók. Vannak olyan emberek is, akik nem a hivatalosan engedélyezett és működő kempingekben szállnak meg, hanem - enyhén szólva - maguk gondoskodnak kempingről, így nem fizetnek kempingdíjat. Ök a zugkempingezők (alighanem a zugkereskedelem, azaz a nem engedélyezett kereskedelem mintájára alakult e kifejezés). Akik a kempingben pihenni akarók nyugalmát zavarják, azok a kempingkalózok. Az állandóvá vált összetett szavakon kívül alkalmi kifejezések is megtalálhatók. Csak néhányat említsünk a sok közül: kempingszerelem (olyan szerelem, amely a kempingben szövődött), kempingbarátság (a kempingben kötött barátság), kempingbébi (a kempingben fogant gyermek), és ide tartoznak a különféle árucikkeknek a (többnyire gyorsan változó) nevei is, stb. A kempingidény elmúltával kempingzárás következik a hazai kempinghálózatban. S bizonyosak vagyunk benne, hogy a jövőben is tovább bővül majd a kemping szócsaládja (még ha alkalmi megfelelőkkel is). Napjainkban már egyáltalán nem vita tárgya az, hogy ez a szó idegen-e vagy sem. Bárkit megkérdezhetünk, az utóbbi mellett fog dönteni. És igaza is van. Egyrészt azért, mert az idegenszerűséget már nem érezzük rajta, másrészt azért, mert beilleszkedett nyelvünk rendszerébe, és szócsaládot is „alapított”. Jobbat nem tudtunk helyette, s felesleges lenne egy másikkal felcserélni. MIZSER LAJOS M EGOLDÁS Feliks Derecki: Nem élünk irigylésre méltó körülmények között. Sokat nélkülözünk. Valóságos ketrecben lakom a feleségemmel és a két gyerekkel. Évek óta próbálkozunk minden lehetséges hatóságnál, hogy javítsunk a lakáshelyzetünkön, törekvésünk azonban falra hányt borsó. Ráadásul még az óvodába sem vették föl a gyerekeket. Nem marad más hátra, mint ölbe tett kézzel ülni és siránkozni, amit gyakran meg is teszünk. Egyszer aztán pompás ötletem támadt, amit meg is osztottam a hitvesemmel. Minta nőknél már lenni szokott, eleinte hallani sem akart róla, de sikerült a fejébe vernem, hogy nincs más kiút. Összehívtuk a családi tanácsot, és az apósék megígérték, hogy egy ideig támogatni fognak bennünket. Másnap bementem a munkahelyemre, és felmondtam. - Hogyhogy? - csodálkozott a fönököm. - Maga kitűnő szakember. Fizetésemelést adok.- Sokkal kecsegtetőbb kilátásaim vannak.- Ha így van, nagyon sajnálom. Ne feledje, mindig tárt karokkal várom - és búcsúzóul keményen megszorította a jobbomat. Hazafelé beugrottam egy vaskereskedésbe, és vettem egy fejszét. Éjfélkor aztán fölvertem az egész házat. Fejszével a kezemben kirohantam a folyosóra, és teli tüdőből ordítozni kezdtem: Megöllek, te céda!- Segítség! - sikoltozott a feleségem, aki direkt utánam szaladt. A haja csapzott volt, cafatokban lógott róla a ruha, és a kék foltok is egészen élethűen festettek.- Apuci! Anyuci! - bömbölték a gyerekek. Rémült arcok tűntek fel a lengőajtó mögött.- Jobban tenné, ha lecsillapodna, és hagyná aludni a lakókat! - tanácsolta az egyik szomszéd.- Na majd... - rontottam rá magasra tartott fejszével, de fürgén becsapta az orrom előtt az ajtót, amit hamarosan a többiek is utána csináltak. Az egyik éjszakai botrányt követően egy bizottság keresett föl bennünket. A két nő szánalommal hallgatta a feleségem panaszkodását.- Otthagyta a munkahelyét, iszik, állandóan botrányt rendez, már ön- gyilkosságra is gondoltam - zokogta.- Honnan van pénze pálinkára? - kérdezték.- Elhordja hazulról. Csak úgy tudom eltartani magamat és a gyerekeket, hogy takarítani járok - füllentette ügyesen. Beszélgetésünk egész ideje alatt a padlóra hányt rongyokon hevertem, és egy üres vodkásüveg volt a fejem alatt. A két nő sutyorogni kezdett.- Holnap jöjjön el a segélyért - mondták.- A jóisten áldja meg magukat! - hálálkodott a hitvesem. Ettől kezdve még förtelmesebb botrányokat rendeztem. Főleg a gyerekekre voltam büszke, akik remekül játszották a szerepüket. Hamarosan egy másik bizottság látogatott meg bennünket. Égy férfi és két nő.- Fölöttem lakik az a részeg disznó és csavargó - hallottam, amint a szomszédasszony útba igazítja őket. Pálinkát locsoltam a földre szórt rongyokra, és részeg álomba zuhantam.- Elvonókúrára kellene küldeni - javasolta a férfi.- Még mindig reménykedem, hogy megjavul - mondta a feleségem.- Anyuci, félünk - bújtak a hóna alá az apróságok.- Egész álló nap a részeg apjukat kell nézniük? - rémüldözött az egyik nő.- Mit csináljak velük? Óvodába akartam őket adni, de elutasítottak.- Valami félreértés lehetett, hiszen éppen az ilyen gyerekek valók oda - mondta búcsúzóul a bizottság egyik nőtagja. Néhány hónap múlva megjött az értesítés, hogy mindkét gyermeknek helyet biztosítanak az óvodában. Megittasodván az elért eredmények láttán, még elrettentőbb tivornyákat rendeztem. A szomszédok panaszt tettek a tanácsnál, és több ízben kijött a rendőrség is. Vártuk tehát a következő bizottságot. Két férfit és egy nőt. Összevont szemöldökkel hallgatták végig a feleségem sirámait.- Hogy lehet kibírni egy ilyen egérlyukban egy notórius alkoholistával összezárva? Ráadásul két gyerek is van! - hitetlenkedett a nő, aki valószínűleg a társadalmi testület elnöke volt.- Legyen nyugodt - veregette meg a feleségem vállát, akik kezet csókolt neki. Egy szó, mint száz, hamarosan kétszobás lakást utaltak ki nekünk, igaz, egy régi házban, a berendezés azonban önmagáért beszél. A fejszét bedobtam a kanálisba, és újból munka után néztem, de nem hagy nyugodni a gondolat: hátha elhamarkodtam a dolgot, és elszalasz- tok valamit, ami rendes állampolgárként sohasem fogok megkapni! Lengyelből fordította: ADAMECZ KÁLMÁN Pécsi Gabriella: V/ Fodor Andrásnak lassan negatív torony lesz alattunk a cseppkőből épült végvár lassan világon világolunk minket nem érhet semmi kár sem ál-vitézség ál-halál mit magyar költő megtehet értünk is mondj majd éneket kiknek harcát senki se bánta segítetted uborkafára (számolatlan a vaktükör) te tudod motor pótülésén személyvonat rozgó lépcsőjén megtalál ezerből egy vigyázd nékünk az életed Böröndi Lajos: Távolságok Nézni. A bokrot és a fákat. A tavat. A hattyúkkal behavazott világot. A lámpák gömbjeit ahogyan fölvillámlanak kitöltve teret. (Mint a szárnyas látomás eliramlanak a villanyvilágított vágyak.) A tárgyak mögöttit. A falat. Habarcs kötéseket. A vonalat szád sarkában. A hajszálakat az éjszakában ahogyan fölragyognak. A sötétet. A nyugalom törékeny mázát. A feketén csillámló etruszk vázát. A pókhálóban vergődő bogarat. A kezet. A párnára hanyatló fejet. A lassan szétnyíló térdeket. Simái Mihály: premier plán piros cipők a könnyező homokban elhagyott madárfészkek a költészethez már csak ő hiányzik- a tenger fölött repülő leány a visszahivhatatlan Bényei József: Négyszögbe zár Nincs számadásom senkivel, halottaimnak tartozom csak. Csupán a félelemtől félek. Kudarcért nem jár szabad - szombat. Kaszalendítő ős naívság, - ki vigyáz itt pacsirtapárra? Riadt madár csapkod a zabban s vérzik, vérzik, vérzik a szárnya. Hol van az árokparti pad vasárnapesti békessége? Megzsarolt hitem idézhet, egyedül ő - szembesítésre ítélni annak van joga, aki mellettem belegörnyedt. Négyszögbe zár a vasbeton s a tükör-álmok összetörnek. Kerülj el, testi fájdalom, - üvölteni már nem szeretnék. Egy fejfa mellett lehetek, sehol máshol vacsoravendég. Nincs számadás, se tartozás. Valameddig még úgy elélnék. Takarj tépett rongyokba hát hiábavaló, hűs reménység. Fischer Lajos Józsi bácsi Nyolc órakor a tanár megfújja ősi sípját a tornateremben.- Oszlopban sorakozó! Mozogj már édes gyerekem! Még sosem sorakoztál oszlopban? Úgy. Hetes!- Tanár úrnak tisztelettel jelentem, hogy a 6. osztály létszáma 32. Hiányzó nincs.- Köszönöm. Pihenj! De ne beszélj! Meg vagyok értve? Akkor jó. Gyerekek! Életetek ettől az órától új szakaszába lépett. Nincs többet Gyuri bácsi. Gyuri bácsi a mai nappal nyugdíjba ment, tehát ahogy mondom, Gyuri bácsi nincs, de van Józsi bácsi, és az én vagyok. Meg vagyok értve? Tehát a megszólítás Jóisi bácsi! Ezután egyetlen egy fontos lesz az életedben, a testnevelés és Józsi bácsi. Nincs lógás, nincs felmentés! Ez a fiúkra is vonatkozik. Orvosi igazolás nincs, recept nincs! Meg vagyok értve? Én csak az igyekvőket szeretem, az okosakat és fürgéket, mert én is az vagyok. A legfontosabb tárgy a testnevelés! Értetted? Nálam a tesnevelés nem művészeti tárgy, hanem munkatárgy! Hetes!- Igen.- A helyes válasz, fiam: Igen, Józsi bácsi.- Igen, Józsi bácsi.- Helyes. Kérdésem: Miért jelentetted, hogy hiányzó nincs? Csak 31 tanuló sorakozott fel. Láthatatlan is van köztelek?- Józsi bácsi kérem, a Kajdacsot nem szoktuk jelenteni, mivel minden első órán késik, és az Edit néni azt mondta, hogy nem kell beírni.- Késik?! Minden első órán?- Tetszik tudni, azt mondja, hogy a vekkerjük az oka, de nekem elmondta, hogy nincs is vekkerjük.- Tehát a vekker?!- Igen, Józsi bácsi, kérem, és azt is mondta a Kajdacs, hogy így a későbbi busszal jöhet.- Még hogy a vekker? Majd adok én neki vekkert! És mikor jön ez a Kajdacs?- Ezt nem lehet előre kiszámítani, Józsi bácsi kérem.- Na jó. Lassan, szinte kísértetiesen nyílik a tornaterem ajtaja, s beoson sárga tornanadrágban, mezítláb egy fiú. Józsi bácsi megfordul.- Hová, hová, fiatalember?- Én...- Összecseréli az iskola tornatermét a sétatérrel.- Én tornaórára jövök, csak...- Csak a vekker, mi? Te vagy a?- Kajdacs.- Mi vagy te, hogy csak egy neved van? Ló?- Nem kérem. Oszkár.- Na látod fiam, egész nemesen csengő neved van. Tudsz egy kicsit figyelni, Oszkár fiam?- Igen.- Vége a késéseknek! Most késtél utoljára. Vekker nincs, nem is volt, semmi sincs! A meséket nem szeretem. Egy van, Oszkár fiam. 7 óra 45-kor bent ülsz az osztályban at előkészített tanszereiddel. Es hogy ezt ne felejtsd el, egy hétig 7 óra 30-kor kopogsz a tanári ajtaján, és jelented, hogy megérkeztél. Józsi bácsit keresed. Érted kisfiam? Józsi bácsit Az én vagyok. Bekopogsz, és imigyen szólsz: Józsi bácsit keresem.- Olyan korán nem ébredek.- Az nem érdekel, fiam. 7 óra 30-kor kopogsz és Józsi bácsit keresed. Egy percce sem később. Értetted?- Igen.- Ha meg attól félsz, hogy nem ébredsz fel időben, van erre is megoldás, édes gyerme kém. Nem fekszel le. Meg vagyok értve? Megtanulhatsz például kosarat fonni. Reggelű megfonsz egy kosarat. Engem nem érdekel, hogy éjjel mivel töltőd az időt, reggel 7 óra 30 kor kopogsz a tanári ajtaján. Egy héten keresztül. Most pedig beállsz a sor végére, büntetés bői. Igen? Oszkár áll még egy pillanatig, majd elindul a sorok vége felé.- Megvárjuk, míg Oszkár barátunk beáll a sor végére, majd bemelegítő futással keze jük óránkat. Oszkár ellép az oszlop végig, szomorúan körülnéz, majd elindul vissza.- Nem tetszik a sor vége, Oszkár?- Józsi bácsi kérem, a sor végére már nem lehet beállni.- Nem lehet? Vajon miért nem?- Ott már áll valaki. Később csak Józsi bácsi elmélyedt sípolása hallatszik a tornaterem felől...
