Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-03 / 181. szám
MA 1987. AUGUSZTUS 3. HÉTFŐ XXXVII. évfolyam, 181. szám ÁRA: 1,80 Ft 1 0 órától 0 óráig a rendőrségen (3. oldal) m Értékpapírok a vállalatoknál e csak ismételgessük, hogy a dolgozók érdekeltek a vállalati nyereség növelésében, hanem tegyük lehetővé, hogy valóban, közvetlenül érdekeltek legyenek! Az utóbbi években akár a vállalatoknál, akár az irányítói szférában mind gyakrabban lehetett hallani így, vagy hasonló megfogalmazásban a korszerű követelményt. Egyre világosabbá vált ugyanis a felismerés, miszerint a leszűkítetten személyes - legjobban a darabbérrel jellemezhető - érdekeltség nem eléggé hatásos, ha mai, versenyképes produkcióval kíván egy-egy kisebb vagy nagyobb termelő- szövetkezet előállni. Ehhez a kollektív teljesítményben való, mégis közvetlen érdekeltség lehet célravezető az új kihívásoknak kitett magyar gazdaságban is. A kellő hatás eléréséhez régi eredetű, de a mai követelményekhez igazított, finomított eszközök megvannak, alkalmazásukra a politikai elhatározás megszületett. A szándék megerősödését két tényező is elősegítette: ez a párt Központi Bizott- . ságának a társadalmi, gazdasági kibontakozásra vonatkozó állásfoglalásából jól kitűnik. Egyrészt kimondja a dokumentum, hogy a fejlesztési források bővítéséhez a vállalati eszközök mobilizálása mellett „a lakossági pénzösszegek hatékony, előnyös befektetésére” is lehetőséget kell teremteni. „Ezt szolgálja - így az állásfoglalás - az értékpapírok formáinak bővítése, forgalmuk szélesítése”. Azaz gazdasági nehézségeink közepette nem mondhatunk le azokról az erőtarta- ^ lékokról, amelyek a lakosság körében halmozódtak fel, s ma még nem mindig a : gazdaság épülését, fejlődését szolgálják. Ezeket is az előrevivő, fejlődéshozó \ kezdeményezésekre, célokra kell fordítanunk. A másik tényező, amely a lakossági pénzek fejlesztésbe való bevonását | ma sietteti, épp az, amiről a bevezetőben szó esett. Az együttes, közös teljesít- ► ményben való közvetlen érdekeltség emberi igénye. Mint az állásfoglalás fogal- | máz: „Meg kell teremteni a lehetőségeit, feltételeit, hogy az erre kész dolgozók safe ját anyagi eszközeikkel a vállalati vagyon gyarapításában és hozamának növelé- | sében személyesen érdekeltséget vállalhassanak”. Ehhez az alapvető tulajdon- i, formák változatos kombinációjával kell megfelelő kereteket létrehozni: így a ter- [ mészetes gazdasági erők, mozgások, impulzusok összhatása egy, a mainál s‘ hatékonyabb értéktermelés lesz. A nálunk újnak számító ösztönzésű forma elsősorban az új követelményekhez, I a változó korhoz való alkalmazkodás. Ám észre kell vennünk benne a korábbi módszerek bizonyos fokú kritikáját is. A tudomány már régebben feltárta, hogy a fe tulajdonformák egyszínű alkalmazása egyrészt nem eléggé hatékony, másrészt \ az érdekek érvényesítését illetően is eltér a céloktól. Ez utóbbira a leginkább köz- | keletű példa, hogy a termelőeszközök tulajdonosának: a társadalom egészének l érdekei helyett sok döntésben inkább részérdekek - iparági, nagyvállalati, f esetleg vállalatvezetűségi érdekek - érvényesülnek. Úgy tűnik, hogy - mint a KB-állásfoglalás fogalmaz - „az alapvető tulajdonfor- jj mák változatos kombinációja” - e korábbi gyengeségeket nagyrészt kiszűri. A I társadalmi tulajdonforma meghatározó volta a biztosíték arra, hogy a helyi közösít ség ne tudjon elszakadni az összérdekektől. A termelőcsoportokban meglévő j személyes és kollektív érdekeltség pedig - várhatóan - azt szavatolja, hogy ne történhessen egészségtelen mértékű jövedelemközpontosítás a gazdaságban. Azaz a megtermelt jövedelem ott szolgálhassa a fejlesztést, a megújulást, ahol e jövedelem létrejött (s ne a másutt keletkező veszteségeket „tömje be”, konzerválván a rossz struktúrát). A gyakorlati kísérletezés néhány hazai vállalatnál már a KB-állásfoglalás ^ előtt kezdetét vette. Az értékpapír elnevezése - miként tartalma, gyakorlata is - igyekszik eltérni az ehhez hasonló nyugati változatokétól. Ott nagyrészt „alkalmazotti”, „elsőbbségi”, „érdekeltségi” részvényekről beszélnek a dolgozóknak - mennyiségi és jogi megszorításokkal - eladott értékpapírokkal kapcsolatban. Nálunk például a Taurusnál „érdekeltségi jegynek”, a Villanyszerelőipari Vállalatnál „vagyonjegynek” hívják a vállalati embereknek szánt értékpapírt. Az „eladott" vagy „embereknek szánt” kifejezések a sajátosságokra, ezek különbségére utalnak. A hazai kísérletek között ugyanis foglalkoznak olyannal is, amelyben a dolgozó nem fizet a neki juttatandó érdekeltségi jegyért. Ezt - az elképzelések szerint - a „vállalatba befektetett évekkel” érdemli ki. Azaz a hagyományos kifejezéssel nevezett törzsgárdát ezzel a formával becsülik meg, ezen értékpapírok alapján kap - az éves nyerség mértékének megfelelő - osztalékot. Ez utóbbi változat természetesen az említett két előny közül „csak” az egyiket kínálja: a kollektív teljesítményben való érdekeltséget. A másikat: a fejlesztési források növelését nem érinti. forrásokat - az állásfoglalás szavai szerint - „az erre kész dolgozók saját anyagi eszközeikkel” gyarapíthatják. Vagyis a lehetőségeket kell megteremteni, s ha a dolgozók látnak jövőt a vállalatban, bíznak az ott összpontosuló technikában és szakértelemben, akkor ezt fejük, kezük munkája mellett financiálisán, pénzzel is kifejezésre juttathatják. A váltott érdekeltségi vagy vagyonjegyek egyrészt igenlést jelentenek a vállalat jövőbeli céljaira, másrészt ezek elérésének személyes szándékát, ám ezzel együtt a végrehajtás folyamatos kontrollját is „Ígérik”! MOLNÁR PÁL Befejeződött a nemzetközi felvilágosodástörténeti kongresszus A nemzetközi felvilágosodástörténeti kongresszus szombaton plenáris üléssel befejezte munkáját a Budapest Kongresszusi Központban. A tanácskozás munkacsoportjaiban elhangzottakat a szekcióvezetők foglalták össze. Az egyhetes tanácskozás tapasztalatait összegezve Kosáry Domokos akadémikus az MTI munkatársának elmondotta: új vonása volt a konferenciának, hogy első ízben találkozhattak érdemleges számban a szocialista országoknak a korszakkal foglalkozó történészei. Az érdeklődés az eddigieket meghaladó mértékű volt, 36 országból érkeztek a témával foglalkozó tudósok, Svédországtól Dél-Afrikáig, Japántól az Egyesült Államokig. Összesen 650 tudományos kutató kísérte figyelemmel a kongresszus munkáját, s az egyéb érdeklődőkkel együtt a résztvevők száma elérte a 900- at. Bécsi találkozó Helyzet és kilátások A múlt hét végén be kellett volna fejezni az európai biztonság és együttműködés kérdéseiről tárgyaló bécsi találkozót. A 35 ország képviselői azonban a záró- dokumentum elfogadása helyett az utolsó ülésen arról beszéltek: miért húzódik tovább a munka, mi lesz a szeptember 22-én kezdődő új szakasz feladata? A tavaly november 4-én nyílt konferencia a belgrádi és a madridi után a harmadik úgynevezett utótalálkozó az 1975-ös helsinki értekezlet óta. E tanácskozások dolga, hogy értékeljék az európai biztonság és együttműködés alakulását és kijelöljék az újabb tennivalókat. Bécsben hasznos vita folyt és nincs hiány új javaslatokban sem: vagy 150 fekszik az asztalon, több, mint bármikor korábban. Ám az egyeztetés, a valamennyi állam érdekeit tükröző záródokumentum szerkesztése 8 hónap után még meg sem kezdődött. Ennek fő oka, hogy egyes NATO-tagok ezúttal nem akarták a madridi módszert követni. Ott a résztvevők - ésszerűen - a könnyebb kérdésekkel kezdték a vitát s a kialakuló egyetértés szellemében törték fel a nehezebb diókat. Bécsben ez éppen fordítva van: a nyugati küldöttek politikai döntés alapján a legnehezebb, a legtöbb vitát kavaró kérdéseket helyezik előtérbe. Ezzel felborították a tanácskozás időrendjét és bizonytalanná tették a befejezés dátumát. A NATO-taktika minden jel szerint abból indul ki, hogy a Szovjetunióban kibontakozó, mélyreható politikai változások annál több, a Nyugatnak tett engedményt jelentenek, minél nagyobb a nyomás, hosszabb a taktikázás. E módszert nemcsak a tőkés rendszerű semleges országok helytelenítik, hanem a NATO egyes tagjai is. Ami a Szovjetuniót illeti, képviselői ismételten leszögezték: az átalakítás, a demokratizálás az ország belső ügye, nem függ semmiféle külső zsarolástól. A bonyolult helyzet ellenére is nem lebecsülendő haladás tapasztalható Bécsben. Bizonyosra vehető, hogy a katonai biztonság kérdésében belátható időn belül, talán már jövőre, munkához lát két új, párhuzamos tárgyalási fórum. Az egyik, a 35 állam részvételével, a stockholmi tanácskozást folytatva új bizalom- és biztonságerősítő intézkedéseket munkál ki, a másik a hagyományos haderők és fegyverzetek összeurópai csökkentéséről tárgyal. Az utóbbi fórum előkészítéséről február óta tanácskoznak Bécsben a VSZ és a NATO képviselői. A várható kompromisszum szerint közvetlenül a két szövetség tagjai tárgyalnak majd (a helsinki folyamat keretében) a csökkentésről, míg a többi állam megfelelő módot kap arra, hogy tájékozódhassák az ő biztonságukat is érintő tanácskozásról, illetve kifejthesse ott álláspontját. A gazdasági-kereskedelmi együttműködés ügyében volt a legnagyobb haladás; e hazánk számára is különösen fontos területen kialakultak a záródokumentum megfelelő fejezetének körvonalai, minden jel szerint sor kerül összeurópai tanácskozásokra az ipari-gazdasági együttműködés, a kereskedelem, a környezetvédelem kérdéseiről. A „harmadik kosár”, az emberi jogok és kapcsolatok kérdéseiben a Szovjetunió nagy visszhangot keltő kezdeményezést tett: Moszkvában kíván össz-európai tanácskozást rendezni a humanitárius kapcsolatok valamennyi kérdéséről. Nyugati részről - eddig - kétségbe vonják ennek lehetőségét, és mindegyre új feltételeket támasztanak. i Délidőben a szekszárdi Béla téren Ulrich Jánosné: „Ilyenkor édesanyám gondoskodik a családomról” Ki mit szeret - Ki mit kap - Ki mit választ Szombaton és vasárnap délidőben látogattunk olyan helyekre, ahol éppen főtt az ünnepi ebéd, avagy az előkészületek folytak. Bekukkantottunk a fedők alá, néhol megmutatták, hogy mi kerül a tányérba, másutt pedig a másnapi ebédtervet mondták el. No és szó esett a szombati és a vasárnapi ebéddel kapcsolatban sok minden másról is. Tartsanak velük utunkon, melynek első „állomása” egy szekszárdi család. S ez nem véletlen, hiszen még ilyenkor is, a nyaralások, kirándulások idején is legtöbben otthon, családi körben költik el a hétvégi ebédjüket. A hangulat sok mindennél többet ér A gusztusosán és praktikusan berendezett, úgymond lakókonyha a Kálvin téren lakó Czéh család legfontosabb tartózkodási helye. Itt zajlik az élet, itt beszélik meg a család dolgait, s közben a háziasszony süt, főz, teszi a dolgát. Mondhatnánk, hogy körülötte forog minden, azaz mindenki. De ezt Czéh János, a családfő nyomban megcáfolja, hiszen ő tesz „rendet”, na nem a család tagjai után, hanem azokban a dolgokban, amit nem szívesen vállal senki. Például ő vágja le a baromfit, ahogyan tette ezt most is, vidáman magyarázva a némi várakozási időt:- Kicsit feltupirozom a tollát, némi sminket is teszek az „arcára”, hogy jól mutasson a képen - s nevetünk a családdal együtt. Aztán valóban következik a vágás. A kés a házigazda kezében, a tyúk szárnyát a feleség fogja, kislányuk, Nelli pedig a tálat a vérnek. Ebből kitűnő reggeli készül. Az ebéd pedig? Húsleves, pörkölt galuskával, s az új recept alapján meggyes piskótát sütnek. No és kecse- gepörkölt is lesz csipetkével, mégpedig „az apósom fogta halból” - teszi hozzá Czéh János, miközben nyel egyet. Kiderül az is, hogy fiúk katona, ő most nem ül a családi asztalhoz. S hétfőtől Nelli sem, hiszen edzőtáborba utazik Csehszlovákiába. És beszélgetünk a konyhában, s már fel sem tűnik, hogy idegenek vagyunk.- Nálunk mindig ilyen a hangulat - mondja Czéh Jánosné. - És nagyon szeretjük a vendégeket. - Nelli rábólint és egy hatalmas barackot igyekszik „legyőzni”. Elsősorban csoportok jönnek Elegánsan, gonddal megterített asztalok fogadják délben a vendégeket a szekszárdi Kispipa étteremben. Vasárnap egy 91 fős lengyel gyermekcsoport és a Volán Tourist 15 tagú felnőttcsoportja jelentette itt a „fix” ebédelőket. Kövecses László üzletvezető-helyettes a vendégekről így szól:- Ma már ritka, hogy egy-egy szekszárdi család ide jönne ebédelni. Nem azért, mert rosszul főzünk, vagy a kiszol(Folytatás a 2. oldalon.)
