Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
8 "NÉPÚJSÁG 1987. augusztus 20. ★ HORIZOm^ KNDK Korszerű kórház - hatékony gyógyszerek A KGST és Jugoszlávia Kölcsönösen előnyös kapcsolatok Kórház a folyóparton ATedong-folyó partján, a Munszu sugárúton épült fel a Koreai NDK fővárosának legújabb egészségügyi létesítménye, a Kim Man Ju kórház. Területe a parkokkal és kertekkel 105 ezer négyzetméter. Ebből az épületek mintegy 9500 négyzetmétert foglalnak el. A 18 szintes főépület két alsó, kiszolgáló szintje süllyesztett, a föld alatt kapott helyet. A kórházban 1300 beteg kényelmes elhelyezését biztosítják. Az intézményt a legkorszerűbb felszereléssel látták el. A kórtermeket, a műtőket, az intenzív megfigyelő és őrző szobákat házi tévélánc kapcsolja össze. A vizsgáló berendezések között van komputeres to- mográf, angiográf és számos egyéb korszerű műszer is. A központi traumatológiai és ortopédiai intézetben kidolgozót vibrációs kezelési módszerrel alig néhány perc alatt csökkenthető vagy fokozható a vérnyomás, tágíthatók az erek, megszüntethető a zúzódások okozta fájdalom. Egy kis méretű - doboz alakú - vibrátort az orvos a beteg testfelületén mozgat meghatározott pontokat keresve. Szervezetünk minden sejtje és szövete rezgéseket sugároz. Az egészséges emberek szervei ugyanazon a frekvencián „hallhatók”. Ha például a vese betegszik meg, akkor megváltozik az általa kibocsájtott rezgés intenzitása, disszonancia lép fel az „élő zenekar” hangzásában. Az ötlet lényege, hogy a „hamisan szóló szerveket" nem gyógyszerekkel, hanem mechnaikus úton, vibrációval is Gyógyszerek 40 országnak Negyven országban, köztük az NSZK- ban, Magyarországon és Brazíliában ismerik, kedvelik és veszik a phenjani Manzson Gyógyszergyár készítményeit. Az itt előállított gyógyteák, bőrápoló kozmetikumok, roboráló szerek az ősi koreai gyógyászat hagyományos receptjei alapján kerülnek forgalomba. Erős hatású gyógynövények alkotják az alapját a jótékonyan pezsdítő Tanno- szam és Toloe-teának. A gyógynövény alapú gyógyszerek között figyelmet érdemel a klimakterikus idegi zavarok javallott ellenszere: a Kor- jotoktego. lehet gyógyítani. A vibrációt az emberi test biológiailag aktív pontjain kell alkalmazni, amelyek a kutatások szerint a testfelszínre továbbítják a belső szervek rezgési frekvenciáját. Ezeket a pontokat az orvos alig észrevehető felületi csomók formájában érzékeli. Ha valaki megbetegszik, akkor ezek körül a pontok körül a bőr megkeményedik. A vibrátor ezeken a pontokon erősebb rezgést fejt ki. Ha lazábbá válik, akkor ez már a gyógyulás jele. A Szovjet Tudományos Akadémia Géptani Intézete és a Központi Traumatológiai és Ortopédiai Tudományos Kutatóintézet tudósai által kifejlesztett műszer hosszú időre megszünteti az izületi fájdalmakat és a fejfájást. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült szocialista államok és az ugyancsak szocialista Jugoszlávia közti mai sokrétű, kölcsönösen előnyös kapcsolatok gyökerei még az ötvenes évekbe nyúlnak vissza. Igazi mérföldkőnek azonban az 1964-es év számít, amikor a két fél szorosabb együttműködési szándékát magas szinten aláírt hivatalos dokumentumban is rögzítette. Az azóta eltelt időszakban a kölcsönös kereskedelmi forgalom értéke több mint a hússzorosára nőtt, s a tavalyi évben már meghaladta a tizmilliárd dollárt. 1986-ban a KGST-országok részesedése Jugoszlávia külkereskedelmében elérte a 42-43 százalékot. Napjainkban a két fél együttműködésének legfontosabb területei a külkereskedelem, a gépipar, a kohászat, a vegyipar, a műszaki és tudományos kutatás. Jugoszlávia bekapcsolódott a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, a Nemzeti Beruházási Bank és a KGST hét más nemzetközi gazdasági szervezetének tevékenységébe is. Jugoszláv vállalatok és szervezetek eddig több mint 120 szerződést írtak alá a KGST-beli partnereikkel a terme- lésszakositásról és a tudományos-műszaki együttműködésről. Az aláírt szerződések majdnem fele a gépipari együttműködést érinti. Ezek alapján az utóbbi években jelentősen megnövekedett a jugoszláv gépipari termékek kivitele a KGST-orszá- gokba. Szerződéses alapon Jugoszlávia a KGST több hosszú távú gazdasági célprogramjának a megvalósításában is részt vesz. Jugoszlávia legfontosabb külkereskedelmi partnere a Szovjetunió, amelytől elsősoban energiahordozókat és nyersanyagokat, vasércet, továbbá gépeket, gépipari berendezéseket és vegyipari termékeket vásárol. A Magyarország és Jugoszlávia közti árucsere-forgalmi kapcsolatokban nagy szerepet játszanak a jó politikai kapcsolatok, a földrajzi közelség és a történelmi hagyományok. Ennek ellenére az 1986. évi forgalom elmaradt a tervezett növekedéstől, és az 1985. évi szint közelében stabilizálódott. Az új jugoszláv külkereskedelmi és devizatörvény 1986. évi késői bevezetése - amely egy negyedéves kiesést okozott a szerződéskötésben - és a két ország gazdasági nehézségei miatt az 1986. évi eredmény mégsem értékelhető rossznak. Különösen eredményesek a forgalom 40 százalékát kitevő hosszú lejáratú egyezmények, és kooperációk. A KGST-országok és Jugoszlávia közti kapcsolatok napjainkban igen sokoldalúak, magas szintűek és szilárdak, ami lehetővé teszi a kölcsönösen előnyös együttműködés további elmélyítését, kiszélesítését és hatékonyságának növelését. A jugoszláv kormány által nemrégiben meghirdetett hosszú távú gazdasági stabilizációs program, amely az ország jelenlegi komoly gazdasági gondjait igyekszik orvosolni, szintén fokozott mértékben számol a KGST-álíamokkal való szorosabb kapcsolatokkal. Belgrádi hivatalos becslések szerint például adottak az objektív lehetőségek a kölcsönös áru- és szolgáltatáscsere növekedésének meggyorsításához, ahhoz, hogy ez 1990-ben elérje a 17 milliárd dollárt, ami több a tervezettnél. Mindehhez szükséges, hogy a jelenleg domináló klasszikus árucserét minél hamarabb felváltsák a gazdasági integráció korszerű formái, a gyártásszakosítás, a termelési kooperáció és az aktívabb együttműködés a harmadik országok, a fejlödő-és tőkés államok piacain. Ehhez jó kiindulási alapot jelenthet az el nem kötelezett Jugoszlávia nagy tekintélye a fejlődő országok körében. Belgrád ugyancsak növelni szeretné részvételét a szocialista országok hosz- szú távú célprogramjának megvalósításában, elsősorban az energetikai ipar, a gépipar, a mezőgazdaság és élelmiszeripar, az elektromos berendezések, műszerek gyártása területén. Gyógykezelés vibrációval Lassan indul be a magánszektor a Szovjetunióban A magánmunka-tevékenység, melyet 1987. május 1. óta engedélyez egy új törvény, lassan bontakozik csak ki a Szovjetunióban. Az ebben a szektorban foglalkoztatottak száma állandóan nő, de viharos gyorsaságról sehol sem beszélhetünk. Mi lehet ennek az oka? Hiszen úgy tűnik, új lehetőségek nyíltak a jövedelmek növelésére. Sokan rendelkeznek a kisipari vagy szolgáltatási tevékenység gyakorlásához szükséges képesítéssel, jártassággal. A kínálati piac messze nem tudja kielégíteni a keresletet, így az eladás is biztosítottnak látszik. Az adóterhek sem riaszthatják el a vállalkozókt: az alacsony jövedelmek adómentesek, a közepes jövedelmeknek 13 százalék az adója, és csak a kiugróan magas jövedelemnél van progresszív adókulcs, mely maximálisan a jövedelem 65 százalékát érheti el. A gazdasági körülmények tehát kedveznek a magánszektor létrejöttének, és fejlődésének, az itt dolgozók megalapozhatják jólétüket. Milyen akadályok gátolják mégis a fejlődés útját? Mindenekelőtt az, hogy elsősorban a nyugdíjasok, háziasszonyok és a diákok kaptak engedélyt egyéni munkatevékenység folytatására. A fő tömeg, azaz az állami szektorban dolgozók lehetőségei meglehetősen körülhatároltak. Ök főként úgynevezett „másodlagos tevékenységet” űzhetnek szabadidejükben, azaz a főmunkaidőn kívül. Az állam, mint törvényhozó, azért tartotta szükségesnek ezt a korlátozást, hogy az állami szektorból ne tűnjön el a munkáskéz. Annál is inkább, mivel az iparban most is csaknem 1 millió munkahely betöltetlen, a géppark legnagyobb része csak egy műszakban üzemel és erősen érződik az építőipari munkások hiánya is... Valóban erős féknek bizonyult ez a korlátozás az egyéni munkavállalás fejlődésében? Meggyőződésem, hogy nem. A stabil fizetés az állami szektorban, plusz a minden dolgozó számára biztosított szociális kedvezményrendszer megszokott dolog. És nincs is semmi okunk feltételezni, hogy a munkások nagy tömegei ezt mind felcserélnék a magán- szektor bizonytalan jövedelmére. így az állam - véleményem szerint - elővigyázatosan és megalapozottan döntött így. Megjegyzendő, hogy nem tiltják el teljesen a „könnyű” kenyérkeresettől a dolgozókat, a helyi szervek adhatnak engedélyt arra, hogy valaki csak a magánszektorban tevékenykedjen. Ugyanakkor igen kevesen éltek eddig ezzel a lehetőséggel. Nyilvánvaló, hogy a legfőbb visszatartó erő a dolog újdonság volta. Kétségtelen, hogy ez a szféra vonzza a legtalp- raesettebbeket, azokat, akik nem torpannak meg az átszervezési korszak nehézségei előtt, hiszen ezt a szektort épp csak hogy létrehozták, működési mechnizmusa sincs még kidolgozva. A helyiségbérlet, a nyersanyag, és a felszerelés biztosítása, az értékesítés megszervezése, a reklamációk intézése, mind valós probléma, a megoldás pedig többnyire bürokratikus és lassú. De még a bürokrácia sem minden! Az új munkaforma szokatlanságával a társadalom egy bizonyos rétegéből „agresszív irigység”-et váltott ki. (N. Smeljov meghatározása), különösen azokkal szemben, akik észrevehetően meggazdagodtak, még akkor is, ha mindenki előtt ismert, hogy a pluszjövedelem mögött megfeszített munka áll. Ilyen formán a magánmunka szektorában is megjelennek azok az ellentmondások, amelyek annyira jellemzők napjaink szovjet valóságára. Arra is fel kell azonban hívnom a figyelmet, hogy a nyíltság légköre, a „glasznoszty” a tömegkommunikáció segítségével arra szólítja fel a közvéleményt, hogy vegye fel a harcot a bürokráciával, a tehetetlenséggel, a konzervatív nézetekkel és a változást akadályozó cselekedetekkel szemben. Felvetődik a kérdés, hogy miért szentelnek ennyi figyelmet a magánmunkatevékenység fejlesztésének, hiszen az állami és szövetkezeti ipar és a szolgáltatások volumene nem csökken, és mindenképpen az állami szektor biztosítja továbbra is a lakosság ellátását. Az ilyen fontos tényezők, mint a jövedelmek emelése a lakosság széles körében, a megfelelő áruellátás, a szolgáltatások biztosítása mellett meg kell említenem még egy dolgot, ami véleményem szerint a legfontosabb. A magánszektor egészséges konkurrenciát jelent a mai monopolisztikus állami árutermelésnek és szolgáltatásoknak. Éppen így kényszerül a gazdaság a munka minőségének emelésére, a termelési költségek és a fogyasztói árak csökkentésére. Következésképp más egyéb rendszabályokkal együtt, amelyeket a lakosság jobb áruellátása érdekében hoztak, az egyéni munkatevékenység fejlesztése is elősegíti az általános helyzet javulását a fogyasztói piacon. ALEKSZEJ DUMOV Kína Javuló életszínvonal Egy Pekingböl délre tartó vonaton négytagó kínai család szorong a lecsapható asztalka mellett a fapados kocsiban. Tíz napot töltöttek a fővárosban, megnéztek mindent, ami csak belefért az időbe. A szülők általános iskolai tanárok, a gyerekek iskolások. Tavaly nyílt először alkalmuk, hogy a szünidőt utazgatással töltsék. Ama 240 millió közé tartoznak, akik az elmúlt évben belföldi turistáskodásra költötték a pénzüket. A Kínai Statisztikai Hivatal adatai szerint a kínai városi lakos 1985-ben átlagosan 840 jüant költött, ami 1978-hoz képest évi átlagban 7,6 százalékos növekedést jelent. Ebből a pénzből élelmiszerre fordított 54,5 százalékot, ruházkodásra 12,8 százalékot, a többit - 32,7 százalékot - tartós fogyasztási cikkek - tévé, hűtőgép, mosógép, magnó - vásárlására és szolgáltatásokra, például utazásra költötte. Figyelemre méltó, hogy a kínaiak a tartós fogyasztási cikkek árát nem a gyomrukon spórolják meg. Sőt, jobban, változatosabban táplálkoznak. Több hús, zöldség, gyümölcs kerül az asztalra. 1986-ban a városiak átlagosan 454 jüant költöttek élelmiszerekre, ami 1978-hoz viszonyítva 154 százalékos növekedést jelent. Húsra, halra, tésztaneműekre, gyümölcsre tavaly az élelmiszerkiadások 60 százalékát fordították, szemben az 1981-es 54 százalékkal. Divatosabb lett az öltözködés is. A pamutáruk értékesítése 4,4 százalékkal csökkent egy év alatt, a nylon-, selyem- és gyapjúruhák eladása viszont 46,5 százalékkal növekedett ugyancsak egy esztendő leforgása alatt. Javultak a lakáskörülmények is. Ma Kína 800 millió parasztjára fejenként csaknem 18 négyzetméternyi lakótér jut, míg 1979-ben csak 8 négyzetmétert birtokolt egy-egy falusi lakos. A városokban jelenleg körülbelül 7 négyzet- méter lakótér jut egy lakosra, ami már javulást mutat az 1981-es 4,2 négyzet- méterrel szemben. Az utóbbi években lakásépítésre 62,5 milliárd jüant - mintegy 20 milliárd dollárt - fordítottak. A javuló életszínvonal a gazdasági reformoknak tulajdonítható. Nagyobb szabadságot kaptak a vállalatok a tervezésben és a termékek értékesítésében. A vállalatok most adót fizetnek az államnak, s az adózás után fennmaradó eszközökből szabadon gazdálkodhatnak. A fölösleget bérek, prémiumok növelésére, általában anyagi ösztönzésre használják. Több a munkaalkalom, magán- személyek üzleteket létesíthetnek. A statisztika szerint 1986 elején 4,52 millió ember volt önálló kereskedő, iparos. A munkaalkalmak gyarapodása csökkenti az átlagos keresőkre jutó terheket is. Míg 1964-ben egy dolgozónak több mint három személyt kellett eltartania, jelenleg már nem egészen kettőt. Nyolc évvel ezelőtt vezették be a felelősségi rendszert, ami a jövedelmet a termeléssel kapcsolja össze. így a parasztok nagyobb ösztönzést kapnak a szerződött földek megművelésére. A falusi népességnek jelenleg az egyharmada foglalkozik állattenyésztéssel, szállítással, kereskedelemmel és szolgáltatások nyújtásával. Gondol a kormány a távoli, elmaradottabb vidékek fejlesztésére is. Támogatásukra néhány esztendeje évi 800 millió jüan kölcsönt juttatnak. A következő öt évben ez az összeg évi egy- milliárd jüanra növekszik. A iuaoszláv Zastava aénkocsik nálunk is kedveltek
