Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-19 / 195. szám
1987. augusztus 19. mEPÜJSÁG 3 Gyógynövényszezon a Herbáriánál Javuló eredményesség, jobb ellátás Országosan a középmezőnyben Javában tart a gyógynövényszezon, ám a medicinánakvaló egy része még betakarításra vár. Baranya, Somogy és Tolna megyék termelői mintegy ezerkét- százan állnak kapcsolatban a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat tolnai üzemével. A vadontermök közül folyamatos az ebszölőszár beszállítása, melyből másfél vagonra számítanak. Ugyancsak tart a begyűjtése a ragadós galajfünek, amiből megközelítőleg 80 mázsa kerül a tolnai gyógynövényüzembe. Az exportra szánt ezüsthárs már a padlásokon szárad: a három megyéből egy vagonnyi mennyiség beérkezését várják. Az idei erős fagy megtizedelte a levendulát, így a termelők kevesebb levendulavirágot tudnak átadni a Herbáriának. A macskagyökér termelése továbbra is közkedvelt. Kora ősszel várhatóan nyolc vagon gyökeret vesz át a vállalat tolnai üzeme: a megfelelő belföldi igények kielégítése mellett elegendő jut exportra is. A kakukkfű, a bazsalikom első vágása befejeződött. Az említett gyógynövényekből másfél vagonnal vett át a tolnai feldolgozó. A majoránna első kaszálása ezekben a napokban kezdődött, ugyancsak most várható az útifű első vágása is. A tolnai telepen a napokban vették át az idei első gyógynövényvetőmag-szállít- mányt macskagyökérből és pásztortáskából. Az elkövetkezendő napokban várható a szarkaláb, a pipacs és búzavirág nagyobb mennyiségű beérkezése. A tolnai gyógynövényüzem a különböző vetőmagokból megközelítőleg hatmilliós árbevétellel számol. Az első félév folyamán több mint 150000 liter vermutaromát készítettek, az üdítőitalok színezéséhez használatos sáfrányosszeklice-kivonatból 25 000 litert állítottak elő és a napokban fejezték be a zölddió-kivonat előállítását. MÁM-túrázni jó...? A Volán sejthetőleg abból a meggondolásból hozta létre utazási irodáját, hogy miért ne utaztasson, ha már úgyis birtokában van a hazai autó- buszpark zömének. A MÁV se okoskodhatott másként, vasúti szerelvényeire - és anyagi helyzetére - gondolva, amikor belevágott a MÁVTOURS megteremtésébe. A MÁVTOURS megyénk székhelyén talán a legszerényebb utazási iroda. Egyáltalán nem ötlettelen utazásait úgy reklámozza, mint egyesek a kiadó albérleti szobákat, vagy a házi készítésű savanyított káposztát: - ablakba rakott hirdetések segítségével. Ablakai azonban a város egyik legforgalmasabb pontján, a vasútállomáso (=pályaudvar) vannak és ez így nem rossz. Az írásunk címében feltett kérdésre mi, buzgó ablakirodalom-olvasók, már tavaly elkezdtük keresni a választ. Akkor a Jézus Krisztus szupersztár szegedi előadására lehetett eljutni a MÁVTOURS segítségével, a Pécsről indított különvonatra Bátaszéken felszállva. Szekszárdiak akkor úgy rémlik, ketten voltunk, az idén már négyen és három bátaszéki hölgy. Ez a nyár rossz idővel és a Nyomorultak című musicallel szolgált, továbbá az előző év jó tapasztalatai nyomán szép reményekkel. A pécsiek - hiába: nagy város, egyetemi város, kultúrcentrum! - buzgóbbak voltak, öt kocsi szállította a külön vonat utasait. Senki nem nézhet a másik pénztárcájába, de úgy ítéltük, hogy épp úgy, mint korábban: - a kevésbé tehetőseket. Fiatalokat és idősebbeket, számos olyan érdeklődőt, akit néhai Bálint György - egy írásának címét idézzük - „munkáskülsejűnek” nevezett volna. Ez jó, hiszen ha valaki kereken 500 forintért különvonattal száguldhat Szegedre (a Bátaszék-Szeged út 3 és fél óra), vacsorát kap a Hágiban, jó helyet a szabadtéri színpadon és két alkalommal is külön villamost, az nem prédálja a pénzét Csakhogy: - idegenvezetést nem kap. A Pécsről jött utaskísérő egy alkalommal kioktatja az utasokat teendőikről, aztán szinte végérvényesen eltűnik. Sejthetőleg nem jártas az utaspszichológiában és nem tudja, hogy az ilyesfajta csoportok tagjait úgy kell kezelni, mint a nagy- csoportos óvodásokat Aki még sosem járt Szegeden (e sorok írója kivétel), az tétova, bizonytalan, nem ismeri az utcákat és ha a megszokott arcok véletlenül elsodródnak mellőle, akkor úgy érzi magát, akár a partra vetett hal. Ezzel visszatérő panaszt regisztrálunk. Szegedre érkezés fél 6-kor. Vacsora a tömegtáplálásra berendezkedett és a tavaly nem, de az idén nagyon gyengén szereplő Hágiban 6-tól. Az előadás fél 9-kor kezdődik. A sok vagonnyi utas zöme szívesen fizetett volna 30-50 forinttal többet, ha ennek fejében szervezett városnézést kap. Semmit se kapott, tévelygett az utcákon és nézte a városnéző omnibuszt, meg a helyi idegenforgalmi hivatal nyitott, városnéző buszát. A kiírások szerint mindegyik 1-1 órára vehető igénybe. Az se lenne rossz, ha a MÁVTOURS (persze nem a szekszárdiak, hanem a főszervező pécsiek) tisztában lenne a műsoridővel és nem tűzné ki a visz- szaindulás időpontját 10 perccel annak befejezte utánra. Ennyi idő alatt a tribünökről még csak lejutni se lehet, nem visszaérni a pályaudvarra. így aztán a „rendes” menetrend rubrikái közé becsempészett különvonat egy órás késéssel indult ami éjnek-évadján nem éppen pihentető. Az sem, hogy a bevételek és árak iránt fogékony Utasellátónak tavaly megérte mozgó étszolgálatot küldeni a hosszú (Pécs-Bátaszék-Baja-Kiskunha- las-Kiskunfélegyháza-Szeged és vissza) útra, az idén nem. Aki Bátaszékre hajnalok hajnalán érkezik és eléggé fáradt, az 3/4 5-kor, vagy 3/4 7-kor mehet vissza Szekszárdra. A gavalléros MÁVTOURS (ezúttal a szekszárdi) pihenésül szállást kínált a helyi, szép vasutasszállóban. Tavaly ingyen, az idén - váratlanul és bejelentetlenül - fejenként 50 forintért. Ez azonban így is jó. Válaszoljunk tehát végül a címben feltett kérdésre. MÁV-túrázni igenis jó, de az „is-is” elkerülésére célszerű lenne a nem éppen javuló gazdasági helyzet következményeit több ügyességgel és főleg udvariassággal elviselhetőbbé tenni. Az utakat pedig jobban propagálni, hisz nem akármilyen fontosságú, ha valaki a kultúra forrásaihoz viszonylag olcsón tudja elvinni az arra szomjúhozókat. Mert egyeduralkodó a síneken és vagonok dolgában... (Ordas) A Tolna Megyei Sütőipari Vállalat fejlődése Jó néhány évvel ezelőtt, a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat a hasonló cégek rangsorában országosan az utolsók között állt. Tavaly viszont már az éves eredményt tekintve, a 38 tanácsi sütőipari vállalat közül a 15. helyre küzdötte föl magát és az idei első félév eredményessége alapján is az első húsz között foglal helyet. A sereghajtóktól történő elszakadás természetszerűleg igen nagy erőfeszítéseket követelt meg a vállalattól, hiszen az átlagnál erőteljesebb javulás következett be a tolnaiaknál. Mindez azzal is összefügg, hogy az elmúlt négy esztendőben szélesítették a termékválasztékot, javult a technológiai és technikai színvonal. Többek között az említettek is elhangzottak nemrég, a megyei tanács végrehajtó bizottsági ülésén, mikor is a lakosság sütőipari termékellátásának helyzetét elemezte a testület. A megyében, a sütőipari termékek előállítását 37 településen 50 sütöde végzi. Közülük érthető módon a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat termelése döntő jelentőséggel bír. Tavaly például több mint 15 500 tonna kenyeret állítottak elő és megközelítőleg 66 000 péksüteményt gyártottak. Csupán az arányok érzékeltetése miatt említjük, hogy a szövetkezeti és magánszektor kenyértermelése ugyancsak tavaly 6400 tonnára volt tehető, péksüteményből pedig 5200 darabot szállítottak az üzletekbe. Üzemi rekonstrukciók A Tolna Megyei Sütőipari Vállalat az elmúlt években és jelenleg is több üzemében említésre méltó rekonstrukciót végzett és végez. Mindez jótékony hatással volt a technikai színvonal és a dolgozók munkakörülményének javítására. Két esztendővel ezelőtt fejezték be a bonyhádi üzem felújítását, amely több mint 33 millió forintba került. Az üzem újbóli beindulása óta javult a termékek minősége és bővült a választék. Korszerűsítették az energiaellátást mind a szekszárdi, mind pedig a bátaszéki üzemekben: az elmúlt esztendő óta földgázzal fütik a kemencéket. A dombóvári sütőüzem rekonstrukciója tavaly vette kezdetét a szociális épület kivitelezésével. A sütőüzem átadás-átvételi eljárása a napokban kezdődött. A 16 milliós rekonstrukció részeként Csehszlovákiából érkezett az ala- gútkemence és új dagasztógépet állítanak munkába. Az alagútkemence próbaüzeme várhatóan egy hónapig tart, teljesítménye nyolc tonna tizenhat óra alatt. A technológiai sort a már meglévő két, Pajtás típusú kemence egészíti ki, amelyek egyenként 2,5 tonna kapacitásúak. Ugyancsak elodázhatatlan a tamási sütőüzem felújítása is, ahol energiatakarékos kemencét építenek be, illetve intenzív dagasztógépet állítanak munkába. Az említett rekonstrukciót várhatóan a jövő évben valósítják meg. Ugyancsak ebben a tervidőszakban végzik el a paksi és du- naföldvári üzemekben a kemencék cseréjét. Az üzemi rekonstrukciókkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a hét esztendővel ezelőtt felújított szekszárdi sütöde is megért a megújulásra: a termelési és ellátási biztonság érdekében 1990-ben várható a munkák megkezdése. Javuló gazdálkodás A Tolna Megyei Sütőipari Vállalat gazdálkodása, eredményessége az elmúlt években fokozatosan javult. Ebben jelentős szerepe van a néhány évvel ezelőtt történt vezetői változásnak, továbbá annak, hogy az üzemek önállóan gazdálkodnak és a termelés szerkezetének átalakításával növelték a sütőipari termékek választékát. így forgalomba került a francia, a búzakorpás és sajtos kenyér. A mözsi üzemben állítják elő a közkedvelt félkész tortát, a gyümölcstortát és -kenyeret, amelyek keresettek a vásárlók körében. A bogyiszlói és mőcsényi-üzemekben megteremtették a száraztészta- és rétes- lapgyártás feltételeit. Az erősödő konkurencia arra késztette a vállalatot, hogy javítsa a termékek minőségét, tegye pontosabbá a szállítást. Ugyanakkor a rendszeresen végzett minőségvizsgálatok arra kell, hogy ösztönözzék a vállalatot, hogy csökkenjen a minőségi kifogás aránya. Saját képzés Annak ellenére, hogy néhány éve ismét beindították a vállalatnál a sütőipari szakmunkások képzését, annak hatása nem érezhető kellőképpen. A megfelelő szakmunkás-ellátottság ma is az egyik legnagyobb gondja a vállalatnak. Évente 15-20 fiatal végez a szakmunkásképzőben, kap szakmunkás-bizonyítványt, ám alig egy-két fiatal szakember marad a sütőiparban. Az iskola elvégzését követően a fiatalok elhagyják a pályát. Ennek tudható be, hogy a vállalatnál dolgozók korátlaga nem csökken a kívánt mértékben. Hiányzik a középgeneráció. Az utánpótlás biztosítása érdekében tehát úgy tűnik, hogy még mindig nem találták meg a kellő érdekeltséget, amely a sütőiparba vonzaná a fiatalokat. Az olyannyira óhajtott központi intézkedések mindezt elősegíthetnék. S. GY. Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Üzemi próba a dombóvári sütőüzem új kemencéjénél Magyar-japán vegyes vallalat Plazmavágó Új terméket, úgynevezett plazmavágót fejlesztett ki a fémek megmunkálására a Trakis Transzformátor-, Röntgen-és Vil- lamoskészülék-gyártó Szövetkezet. A vas, a réz, az alumínium és más fémek darabolására eddig elsősorban lángvágást alkalmaztak. A plazmavágóval darabolt fém a vágási felületen nem roncsolódik, és a munka menete is gyorsabb a hagyományos lángvágási technológiánál. Az sem utolsó szempont, hogy a plazmavágó nemesgázok helyett sűrített levegővel dolgozik, beszerzési költsége több százezer forint helyett 50 ezer forint, így a kisvállalkozók is könnyen hozzájuthatnak. Magyar-japán üveggyapotgyár létrehozására és működtetésére vegyes vállalatot alapít az Üvegipari Művek más magyar, továbbá japán partnerekkel. Az erről szóló szerződést már aláírták az érdekeltek. A részvénytársasági formában működő vegyes vállalat alaptőkéjéből az Üvegipari Művek 47, a Skála-Coop 10 százalékkal, a legnagyobb japán üvegszálgyártó, a Nitto Boseki cég és a Toyo Menka Kaisha kereskedőház együttesen 26, a IFC nemzetközi pénzügyi társaság pedig 17 százalékkal részesedik. A Salgótarjáni Síküveggyárban kap épületet az új üveggyapotgyár, amely évente 4400 tonna üvegszálat állít majd elő. A tervek szerint 18 hónap alatt rendezik be az új gyárat, s így az 1989 közepén megkezdheti a termelést. A japán partnerek gondoskodnak a korszerű technológiai eljárás know-how-jának meghonosításáról és az ehhez szükséges gépek, berendezések szállításáról. Magyarországon jelenleg tőkés importból elégítik ki a teljes hazai szükségletet, tehát évente 3000-3500 tonna üveggyapotot vásárolnak. Az új gyár mentesíti ettől a beszerzéstől az országot, és lehetővé teszi azt is, hogy mintegy ezer tonna üveggyapotot tőkés exportra szállítsanak. Az energiatakarékos aiagútkemence kapcsolószekrénye
