Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-14 / 164. szám

6 "ríÉPÜJSÁG 1987. július 14. ♦ Y *.*>«■* jK J6 ■ / <« A ^ L___________________________________ 1_____________________________________ Egy gesztus, aminek folytatása lett Rangadó tizenöt év késéssel Amikor a labdarúgók még pihenő­idejüket töltik és tart a sportágban az uborkaszezon, meglepő, ha egy pla­kát a labdarúgópályára csalogatja a drukkereket. Pedig Bátán faluszerte találkozhattunk ilyennel. Ám a plakát sem hétköznapi, ezt olvashattuk róla: „Újra pályán az 1972-es bajnokcsa­pattagjai. Jubileumi labdarúgó-mér­kőzés Báta 1972-es bajnokcsapata és a második Őcsény között.” Ezek után már nem váratlan, hogy a bátai, szebb napokat is megért pá­lyára őszbehajló, vagy hajavesztett, kipocakosodott „aranylábúak" futot­tak, kocogtak ki a félkörbe. Itt aztán megismétlődött az, ami 1972 tava­szán joggal melengette a sportbará­tok szívét. Akkor ugyanis a bátai labdarúgók, mármint a megyei másodosztály baj­nokai érkeztek Őcsénybe, a tabella másodikjához. A házigazdák virág­csokorral köszöntötték az ellenfelet, akik elütötték őket a megyebajnok­ság első osztályába jutástól. Ilyen is van, illetve volt! A15 éves jubileumra Sóczó Vincé­nek, a bátai sportkör egykori elnöké­nek és lelkes segítőinek sikerült az országban szétszéledt társaságot erre a mérkőzésre újra mezbe és tor­nacipőbe öltöztetni. Ismét összeáll­hatott a legendás bajnokcsapat, amit a helybéliek csak nagycsapatként emlegetnek: Haraszti Lajos, Schnei­der József, Szitás János, Tatai Sán­dor, Nédó Péter, Braun Mihály, Braun János, Braun Antal, Kosár Ist­ván, Dékány János, dr. Weiter Ká­roly, Farkas Ferenc, Horváth József, Horváth Lajos, Jónás Sándor, Kiss M. Dezső, Besszer Lajos, Csankó Dezső. Csak az egykori jobbhát­véd, Sárközi Ferenc nem futhatott ki a többiek között, neki szólt a mérkő­zés kezdetén az egyperces néma tiszteletadás. Az őcsényieket még jobban szét­vitték az évek, volt akit már nem is tudtak utolérni, őket más évjáratból pótolták. Akik pályára léptek: Lizák János, Magyar Zoltán, Deutch Ferenc, Tóth Zoltán, Steiner János, Németh Já­nos, Klézli Ferenc, Csongrádi István, Király László, Vezsenyi Tibor, Gellér I. Sándor, Gellér II. Sándor, Gellér Já­nos, Papp János, Dávid Kálmán, Ja­kab Ferenc. „Felküldhetnénk még ma is őket.” „A mostaniak is tanulhatnának tő­lük.” A nézők, akik legtöbbje már 72- ben is szurkolt a fiúknak, így értékel­ték a pályán látottakat. Vitathatatlan: a szeretetből adódó elfogultság mondatta velük. Hiszen a pályán leg­inkább lassított felvételben folyt a já­ték, olykor a labda is elpattant a rüsztöktől. Ám Braun János egyéni alakítások utáni két gólja, vagy Kosár István felsőlécről gólvonalra pattanó hatalmas lövése valóban felpapri­kázta a szúnyogokkal viaskodó pub­likumot. A mérkőzést a bajnokcsapat nyer­te 2-1-re, de ezzel még nem fejező­dött be a jubileumi rangadó. Az el­vesztett energiát az öregfiúk baráti vacsorán pótolták. Ismét Uruguay Uruguay megvédte a dél-ameri­kai labdarúgó-bajnoki címét, mi­után a vasárnapi döntőben nagy küzdelem után 1-0 (0-0) arányban győzött Chile ellen. A Buenos Ai- res-i találkozónak 20000 nézője volt, s a mérkőzést eldöntő gólt az 56. percben Pablo Bengoechea szerezte. Amikor a bíró lefújta a döntő összecsapást, már csak 18 játékos volt a pályán, ugyanis mind­két oldalon két-két kiállítás történt. Az uruguayi együttesből Frances- coli és Perdomo, a chileiből Gomez és Astengo volt kénytelen idő előtt öltözőbe vonulni. Silverstone-i „jegyzőkönyv” A vasárnapi silverstone-i Forma-1-es GP-futam a Honda motorok ünnepnapja volt, hiszen ez segítette győzelemre a brit Nigel Mansellt, ugyanúgy a második és harmadik helyen osztozó két brazilt, Nel­son Piquet-t és Ayrton Sennát is. Ezzel szemben „gyászos” emlékeket őrizhet meg a Brit Grand Prix-ról a McLaren és a Ferrari, amelynek egyetlen kocsija sem érte el a célvonalat... A póruljártak közé került a világbajnoki címvédő Alain Prost is, aki hét futam után csak a negyedik he­lyet foglalja el, 5 ponttal lemaradva az él­lovas Sennától. íme a Silverstone-viadal „jegyzőköny­ve”: versenytáv: 65, egyenként 4778 méte­res kör, összesen 310,57 km, nézőszám: 180 ezer. A legjobb edzésidő: Piquet (brazil, Wil­liams Honda) 1:07,11 p (256,315 km/ óra). Rajtpozíció: 1. sor: Piquet és Mansell (brit, Williams Honda), 2. sor: Senna (bra­zil, Lotus Honda) és Prost (francia, Marl­boro McLaren Tag), i A befutó: 1. Mansell 1:19:11,78 óra (234,435 km/órás átlag), 2. Piquet 1,918 mp hátrány, 3. Senna 1 kör hátrány. Éllovasok a verseny közben: Piquet az 1-től a 62. körig, Mansell a 63. körtől a célig. Leggyorsabb kör: Mansell 1:09,<832 p (246,324 km/óra) az 58. körben. A vb állása: 1. Senna 31 pont, 2. Man­sell és Piquet 30-30, 4. Prost 26. Folytatás: július 26-án, az NSZK-ban, a hockenheimi pályán. „Úgysem tudok nyugodni, ha labdát látok” Nyugdíjasként, félállásban, de teljes szívvel Az elkövetkező hetekben többször is találkozhat majd az olvasó nem hosszú lélegzetű portrékkal. Ezek­ben olyan sportembereket igyek­szünk bemutatni, akiket ugyan el­kerül a rivaldafény, de sportszere- tetükkel, áldozatvállalásukkal és nem utolsósorban tevékenységük­kel kisebb-nagyobb közösségek életében kulcsfigurák, nélkülük mindenképpen szegényebb lenne a sportélet.- Már el is felejtettem az érkezését, még szerencse, hogy a raktáraknál jár­tam és megláttam. Ma már Pakson vol­tam sportügyben, a fiam meg kórházban fekszik. A nagydorogi vasútállomás forgalmi irodájába sétálunk Csilléry Gyulával. (Ahová idegeneknek tilos a bemenet, de beszélgetőpartnerem csöppet sem ide­gen, hiszen 1955 óta, három évvel ezelőt­ti nyugdijbavonulásáig, itt volt állomásfő­nök.)- Ne gondolja, hogy dicsekedni aka­rok, meg nem is kell mindent megírni, de a közlekedési miniszter búcsúztatott, persze nemcsak engem. Ötven vasutas nevelkedett a kezem alatt. Lett belőlük forgalmista, meg állomásfőnök. Az utó­dom is mellettem dolgozott, mint forgal­mista. Amíg szüksége volt rá, segítettem, de az idő múlásával ez már egyre ritkább. A forgalmi irodából telefonál új munka­helyére, a nagydorogi Újbarázda Terme­lőszövetkezet agrokémiai telepére, hogy fél órát késik... Ott vasúti üzemvezető havi száz órában.- A telefonért egyszer már megróttak. Sok évvel ezelőtt Dombóváron, az állo­másfőnökök tanácskozásán (tartozhatott vagy 200 állomásfőnök a pécsi főnök­séghez) egyik elöljáróm felszólalt, kikelt az ellen, hogy az egyik állomásfő­nök munkaidőben labdarúgóügyben telefonálgat. Biz­tosra vettem, hogy rólam van szó. Erre jött a forgalmi osz­tály főnökének a válasza: „Örülök, hogy van köztünk olyan, aki szereti a sportot és tesz is érte. Aki a focit nem szereti, az a szememben...” és ezt nem szabad leírni, mert túlzás és méltatlanul bántanánk meg embereket. Ekkor kihúz­tam magam, ahogy csak tudtam. Az egyik nagy szerelem színteréről, a vasútállomásról útunk a másikra, a sportpályára vezet. - Gyertek Laci, most megnézhetitek belülről - szól az invitálás Sárvári Lászlónak, az egykori szertáros­nak és társaságának, akik a pálya melleti büfé előtt diskurálnak. - Végzünk gyor­san nem hűl ki még a söröd sem.- Ez itt a téesz zsizsiktelenítője volt, most szertárféle, ide 97 személyes lelátót tervezünk, de még el sincs kezdve. A régi pályát átadtuk teljesen az iskolának. Az új pályán csak a bajnoki mérkőzéseket akarjuk játszani, nehogy idejekorán tönkremenjen. Ezért a régit is rendbe­hozzuk és hitelesíttetjük. Az a büszkeség, rajongás árad Csilléry Gyulából, amit az új háztulajdonos érez­het, amikor végigvezeti birodalmán a lá­togatókat. - Menjetek be, az ajtóból nem láttok semmit! - Van mez bőven. Az én időmben még csak egy öltözet volt - cso­dálkozik Sárvári László. - Már annyi van, hogy készülünk kiárusítani őket - hunyo­rít felém Csilléry Gyula. - Nem hívtatok dolgozni... - Engem se hívott a fene sem, mégis itt voltam. Addig nem akartam visz- szavonulni, amíg el nem készül a pálya, most már megtehetem. Az egyik játékos azt mondta, azért rossz a csapat, mert öreg a vezetés. Hát akkor jöjjenek a fiata­lok... - Ne menj el Gyula bácsi, mi lesz ak­kor a sportélettel Nagydorogon! Az agrokémiai telep irodája hűvös ke­retet ad a beszélgetéshez.- Hogy tényleg abba akarom-e hagy­ni? Igen. Hatvannégy éves vagyok, mit akarok én már. Véménden kapcsolód­tam be először a sportvezetésbe. Kiváló kollektíva volt, a szivünk úgy rántotta ma­gába a sportot, mint a szivacs. Nagydo­rogon is azonnal bekapcsolódtam a sportéletbe. Már nem tudom az idejét sem, hogy mikor lettem elnök. Jól látja, egy kicsit belefáradtam, talán a sportpálya körüli munka merített ki. A feleségem joggal kérdezi, mikor leszek otthon végre, ha nyugdíjasként sem. És amióta nem dol­gozom, a befolyásom is kisebb. Ami­kor állomásfőnök voltam, nem tudtam olyat kérni, amit nem teljesítettek. Azt is nehezen tudom elviselni, hogy a játéko­sokból kiveszett az önbecsülés. Ahogy kiszállunk az autóbuszból, a presszót ke­resik, mert kólázni akarnak... Számonké- rik rajtam sokan, hogy ennek a csapat­nak csináltuk ezt a pályát. Nem. A nagy­dorogi fiataloknak. * Másnap telefonon keres Csilléry Gyu­la, néhány dolgot nem kéne megírni. „Ed­dig mindenki előre köszönt, hacsak nem én voltam a gyorsabb, nem szeretném, ha ez másképp lenne ezután. Ha átadom a helyemet, az utódomat szívesen segí­tem, mert úgysem tudok nyugodni, ha labdát látok.” _ ni _ Csilléry Gyula Kerékpár A hölgyek és a seniorok Először vetélkedtek a nők négy szakaszon Az összetett csapatversenyben győztes Szekszárdi Spartacus együttese A vasárnap befejeződött Gemenci Nagydij nemzetközi kerékpárverseny több újdon­sággal is szolgált e sportág rajongóinak. Ez alkalommal ugyanis nemcsak a felnőttek férfimezőnye mérte össze fel- készültségét, hanem a női és a senior kerekezők is rajt­hoz álltak. Elsőként pénteken bizonyí­tottak a két kategória résztve­vői, akik a Szekszárd-Kö- lesd- Gyönk-Hőgyész útvo­nalon 50 km-es távot teljesí­tettek. Eredmények: Nők: 1. Ildikó Paczová (Dubnica) 1:35,04, 2. Szabó-Kovács (Szekszárd) 1:35,04, 3. Izsák (MÁV DAC) 1:35,04. Senio­rok: „A” korcsoport: 1. Aszta­los Sándor (Székesfehérvár), 2. Sótonyi (Balatonfüred), 3. Csankó (Szekszárd). „B”: 1. Szabó-Kovács János (Szekszárd), 2. Sturm (Pécs), 3. Sipos (Budapest). Szombaton a 2000 méteres hegyi­versenyen folytatták a vetélkedést: Eredmények: Nők: 1. Ildikó Paczová (Dubnica) 5:29,34 perc, 2. Janke- chova (Dubnica) 5:39,53, 3. Szabó- Kovács (Szekszárd) 5:53,30. Senio­rok: 1. Sótonyi Sándor (Balatonfü­red) 5:21,66, 2. Asztalos (Székesfe­hérvár) 5:24,63, 3. Szabó-Kovács (Szekszárd) 5:27,88. A délutáni háztömb körüli szaka­szon 15 kör, 21 kilométer megtétele várt a hölgyekre, illetve az idősebb férfiakra. Eredmények: Nők: 1. Ildikó Paczová (Dubnica) 35,06 perc, 2. Izsák (MÁV DAC) 35,06, 3. Szabó- Kovács (Szekszárd) 35,06. Senio­rok: 1. Asztalos Sándor (Székesfe­hérvár) 15,2. Sótonyi (Balatonfüred) 6, 3. Heilman (Budapest) 5 ponttal. A vasárnapi negyedik szakaszon - Szekszárd-őcsény-Decs-Vár- domb- Szekszárd útvonalon - 35 ki­lométert pedáloztak a női verseny­zők: Eredmények: 1. Izsák Éva (MÁV DAC) 59,45 perc, 2. Jankeczhova (Dubnica) 59,46, 3. Szabó-Kovács (Szekszárd) 59,46. Nők, egyéni összetett: 1. Ildikó Paczová (Dubnica) 3:15,25 óra, 2. Jankeczhova (Dubnica) 3:15,48, 3. Szabó-Kovács (Szekszárd) 3:15,49. Csapat: 1. Szekszárd 9:50,03 óra, 2. Dubnica 10:02,14. Seniorok, egyéni összetett: 1. Asztalos Ferenc (Székesfehérvár) 39, 2. Sótonyi (Balatonfüred) 36, 3. Szabó-Kovács (Szekszárd) 34 pont­tal. Kellemes színfoltja volt a három­napos versenynek a legfiatalabbak háztömb körüli küzdelme. Nagy ér­deklődés kísérte a kisdobosok, úttö­rők, KISZ-korosztályúak kerekezé­sét, akik megérdemelt sikert arattak a távokon. Eredmények: Kisdoboso­kok, fiúk: 1. Pesti Ferenc (Zomba), 2. Bán, 3. Molnár (mindkettő Szek­szárd). Úttörők, fiúk: 1. Kormos Ta­más, 2. Szabó-Kovács, 3. Horváth (mindhárom Szekszárd). Lányok: 1. Balázs Eszter, 2. Pech, 3. Nagy (mindhárom Tamási). KlSZ-korosz- tály: 1. Tóth Csaba, 2. Csankó (mind­kettő Szekszárd), 3. Majtz (Tamási). Gyermek, előkészítő csoport: 1. Arató Adrián, 2. Szalai, 3. Koppán (mindhárom Tamási). A tombola nyertesei A Gemenci Nagydij eredményhir­detése után megtartott tombolasor­soláson a következő számokat húz­ták ki: 270, 305, 909,-1008, 1134, 1135,1136,1903,2603. A nyeremé­nyek naponta 8-12 óra között átve­hetők a Szekszárdi Spartacus SE Balassa utca 14. szám alatti irodájá­ban. Húsz aranyéremért Csillebércen Keddtől péntekig az íjászok legrango­sabb hazai találkozójának ad otthont a csillebérci tábor, ahol a teljes távú orszá­gos bajnokságot rendezik, s nemcsak összetettben, hanem távonként is hirdet­nek eredményt. A négy kategóriában - felnőtt és ifjúsá­gi férfiak illetve nők - előreláthatóan 68 sportoló lép lőállásba, hogy döntsön a 20 aranyérem sorsáról. Mindenkinek 288 nyilat kell a négy nap alatt íjából kirepíte­nie, azaz minden távon 2x36-ot. ELVESZETT a „Termelőszövetkezetek Értékesítő Beszerző és Szolgáltató K. V. TSZKER Területi Központ Szekszárd 13.” feliratú bélyegzője. Használata 1987. július 2-től érvénytelen. ossi

Next

/
Oldalképek
Tartalom